Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-06-17 / 24. szám

azért lelke egész hevével azon lesz, hogy a haza ügyének szemmel tartásával Pápa város polgárságának mindent megtegyen. Ezután áttért tulajdonképeni programmpontjainak fejtegetéseire. Követeli a nemzeti önálló udvartartást, önálló vámterületet, önálló nemzeti bank felállítását, az önálló nemzeti hitelrendszer megállapítását. Kivánja nemzetiségünknek minél jobban való megerősítését, követeli az ingyenes népoktatást és hogy minél több állami népiskola létesüljön. Nemzetiségi gimnáziumok megszüntetését hangoztatja, vagy legalább is kötelezze az állam ezeket, bogy a magyar nyelvet tanítsák. Követeli a szolgálati pragmatikát. Az általános választói jog hivének vallja magát és követeli a választó-kerületeknek arányosabb beosztását. Követeli a földtehermentesítés állami rendezését, a nagybirtokok parcelláztatva legyenek, hogy a kisbirtokosok is könnyebben megélhessenek. Követeli, hogy az évi megélhetési jövedelem adómentes legyen, a föld-adó leszállítását és a prog resszív adó-rendszer behozatalát feltétlenül szükségesnek tartja. Mennél tanultabb lesz a kisbirtokos osztály, annál nagyobb lesz benne az iparkodás az anyagi függetlenség iránt. Követeli tehát a paraszt osz-, tály intelligenciájának emelését. Különösen hangoztatni fogja, hogy az állam a kisipart és keres kedelmet, valamint az alsó földmívelést részesítse védelemben. A kereskedelmi és ipariskolák szaporítását, munkás kamarák, mezőgazdasági kamarák felállítását mindig követelni fogja. Kivánja, bogy a munkások államilag biztosítva legyenek a baleset, a rokkantság ellen A cselédtörvények revízióját szintén fontosnak tartja. Ezután áttért a helyi érdekekre. Szerinte a városnak két hivatása van, első sorban Pápa iskola-város és csak azután ipar és kereskedelmi. Azon lesz teljes erejével, hogy minél több iskolát állítsanak fel, különösen kívánatosnak tartja, hogy közép kereskedelmi iskola létesüljön. Ezután a kertészetről is beszélt és óhajtja, hogy az állam kertészeti mintagazdaságot állítson fel városunkban. Beszédét e szavakkal fejezi ki : Én szerény ember vagyok, nem is a magam jószántából léptem erre a térre, de merem mondani, hogy mivel önök közül való vagyok, ismerem e város érdekeit s e mellett hazafiúi érzésem, a hazáért való lelkesedésem is van akkora, mint bárkiben, azt hiszem nem kérek önöktől sokat, ha szives figyel mökbe ajánlom magamat. Prikkel beszédét többször megszakította párthiveinek zajos helyeslése s midőn beszédét bevégezte, hosszasan éljenezték. A programm-gyülést Marton Antal pártelnök beszéde zárta be, ki buzdította a megjelenteket, hogy híven kitartsanak Prikkelnek zászlója mellett. Haller István. Ugyanazon napon d. u. J/

24 órakor ugyancsak a Főtéren tartotta programmbeszédjét a helybeli keresztény-szociálisták jelöltje Haller István. A gyűlést, melyen szintén igen nagy számú közönség jelent meg, Szeift István elnök nyitotta meg, ki arra kérte a közönséget, hogy jelöltjök beszédét csendben hallgassák meg. Haller István, kit küldöttség hivott el a gyűlésre, azon kezdte beszédét, hogy ők a szociáldemokratákkal szemben nemzeti alapon áll inak. Csak ennyiben különböznek a keresztény szociálisták tőlük, mert további pontokbau teljesen megegyeznek velők. A keresztény-szocialisták szintén követelik az általános titkos választói jogot, a progressiv adórendszert, az ingyenes népoktatást. Elitéli ő is a parlamentet, amely meddő közjogi vitákba bocsátkozik akkor, mikor a gazdasági érdekek a nemzet létfeltételét képezik. Behatóan foglalkozott ezután a munkáskérdéssel, fejtegetvén a helyes megoldás útjait és módjait. Tudja azt, hogy táboruk még nem számolhat annyi választót, hogy Pápának képviselője lehetne, de azért jött ide, hogy azokat az eszméket, melyek az alsó nép érdekeit megvédik, a buzgó keresztény polgárok között elhintse. Beszédét lelkesen megéljenezték és utána Szalánczy Andor mondott rövid beszédet, buzdítván a hallgatókat hogy jelöltjük szavait szívleljék meg és terjesszék maguk között. Miután Szeift István elnök megköszönte a hallgatók szives türelmét, a gyűlés ;

!/

45 órakor véget ért. Hoitsy Pál prograinmbeszéde. Hoitsy Pál programmbeszédjére — amint azt pártja falragaszokban előre is jelezte — a függetlenségi párt több kitűnősége érkezett a pártvezérrel egyetemben városunkba. Fogadtatásukra a Hoitsy-párt messzemenő intézkedéseket tett s a városba bevonulásuk inpozánsan, nagy fénnyel folyt le. A pályaudvaron megjelent a párt vezetősége, a pályaudvar előtti teret pedig ezrekre menő nagy néptömeg szállta meg. Zászlót tartó férfiak álltak sorfalat, a nemzeti színű zászlókra nem a jelölt neve, de e szám volt ráföstve: 1848. A szomszéd falvakból bandéristák is jöttek a fogadtatásra, de ezeket az egész nap szakadó eső ugyancsak megviselte. Az.eső egyébként délután 5 órára elállt és a programmbeszéd alatt vidám kék égbolt ragyogott a város felett. Pont félhatkor robogott be a vonat, melynek első osztályú szakaszából kiszállták : Kossuth Ferenc titkárával Pallay Sándorral, gróf Z chy Jenő, Ugrón Gábor, Bartha Miklós, Visontai Soma, Kállay Tamás, dr. Berzsenyi Jenő, Kelemen Béla, Sümegi Vilmos, Szemere Huba és Markos Gyula országgy. képviselők. Zúgó éljenzés hangzott fel s a várakozók sorából kivált llajnóczky Béla pártelnök, aki hévvel teli beszédben üdvözölte Kossuthot. Örömnapja a mai — úgymond — Pápa városának, mely örökké emlékezetes lesz a város történetében. Miután Kossuth pár szives köszönő szót moudott, kivonultak a pályaudvarról és a künn várakozó kocsikra ültek. Hosszú kocsi sorban vonult be a menet a városba az utcákat egészen ellepte a közönség, mely lelkes öröm rivalgással fogadta és éljenezte Kossuthot. A programm-gyülés. A programm-gyülés a Főtér felső részén az új urodalrai épület előtt folyt le. Itt széles dobogó volt felállítva s az országgyűlési képviselők, valamint a Hoitsy-párt vezetősége ezen foglalt helyet. A teret magát a- nagy közönség ezrei és ezrei lepték el. A gyűlést HajnóczJcy Béla pártelnök nyitotta meg, aki lendülettel üdvözölvén a megjelenteket, felkérte Hoitsy Pált prögratnm beszédjének megtartására. Hoitsy programmbeszédje méltó volt a régi kitűnő politikus hírnevéhez. Magas szárnyalású, tartalmas beszéd volt, melynek értékét nagyban emelte a szép előadás. A beszédet a párt vezetősége kinyomatta és az összes választóknak nngküldötte, mégis nem állhatjuk meg, hogy egyes részleteit itt ne közöljük : Az én programmom — úgymond. Hoitsy — rövid, egyetlen szóval kifejezhető. Ott látják lengeni e szót a zászlókon: 1848. Egyetlen szó, de mennyi tartalom. E szó a független, önálló szabad magyar hazát jelenti. A nemzetet, mely maga intézi a saját dolgait, mely maga határoz a saját vére és vagyona fölött, melynek nem parancsol semmi idegen h-atalom. Jelenti e szó a magyar műveltséget, mely részt kér a világot mozgató és előre vivő nagy küzdelmekből, s el akarja érni és ha lehet el is akarja hagyni a népeket. Jelenti e szó a vagyonos, gazdag magyar népet, mely itthon találja meg a boldogulásnak útjait, s nem kénytelen kivándorolni Amerikába. Ez a szó, hogy 1848 jelenti a tiszta és meghamisítatlan jogegyenlőséget, a polgárok testvériségét, a demokratikusan szervezett társadalmat, származás és vallásra való tekintet nélkül mindenkinek egyforma jogát arra, hogy kifejtse és érvényesítse a benne rejlő erőknek teljességét. De jelent ez a szó még egyebet is. Magyarország jövendő nagyságát és dicsőségét. Olyan Magyarországot, mint aminő irigylés tárgya volt Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás alatt, s mint aminővé lennie természetes szüksége ennek az Istentől megáldott birodalomnak. Ezen a földön, Tisztelt Uraim, amelyen mi élünk, nem lehet sokáig a máról-holnapra való tengődés dicstelen életét folytatni. Itt — Mária Sybilla ön romlott, de okos, tehát nem röstellek szóba állani önnel. Nem emlékszik, hogy £gész éjszaka nem aludtam az után, hogy az első munkám megjelent nyomtatásban? — De igen. — Na, látja, gyermekem, ahányszor ön csak messziről is kerülgetett engem, mindig egypár héttel megrövidítette az életemet. Midőn az ifjúkori kis essay-imért'megdicsértek, midőn az újságok emlegetni kezdtek s egy kapacitás pláne tárcát is irt rólam, az ön szárnyának már e távoli csapkodása is megrontotta az egészségem. Egy-egy ilyen kis izgalom elvette az étvágyamat, álmomat s nem ízlett a söröm, szivarom. Hát még, ha most hosszabb időre hozzám csatlakoznék ? ! . . . Mária Sybilla, én kerülni óhajtom önt, mint a gutaütést. Az asszony Kustár könyökéhez simult s a huncutkáival megcsiklandozta a költő állát. De az csak mosolygott, mély megvetéssel. — Ne erőlködjék, édes barátnőm, én haza sietek s az ön társasága nélkül kívánok otthon lenni, A puhafa-íróasztalnál egy önnél sokkal kiválóbb lénnyel kell együtt lennem (elődeink úgy hívták, hogy Múzsa), s ha leteszem a tollat, a hintaszékembe ülök, játszani kis szőke gyermekeimmel. S midőn pihenő napot tartok, akkor sincs önre szükségem, kedves Mária Sybilla. A tapsok, ünnepi összejövetelek és klubbok helyett, ahol a jóbarátok mondanak elismerő szókat, kielégítő egy szép, lombos gesztenyefa a zöldben, vagy egy kis szellő, mely reggel megfodrozza a Dunát. Ez nem árt az egészségnek s ön gyönyörködtesse csak azokat, akiknek a munka nein ad elég gyönyörűséget . . . — Egészen elűz ? — Nem, drága Sybilla. Ha egyszer meghalok magával akkor szövetségben óhajtok lenni. Maga akkor ki fog ülni a síromra, ama bús violák közé, ahová Stecchetti hivogatja Ninettát az őszi verőfényben. A föld alatt aztán el lehet viselni a sikert; ön elmondja majd nekem a temetésemet, a nekrológokat s a kis nyugdijat, amelyet özvegyem kapott. S ha lesz valaha egy nagyon részletező irodalomtörténész, aki két szóval rólam is megemlékezik, maga erről is értesít engem Ott örülni fogok a sikernek, mert híján leszek a művészetnek . . . Tudja, Mária Sybilla, önnek mint szurrogátumnak vau jogosultsága. — Cinikus ! — Ne használja e szót, melyet annyira kedvelnek a félműveltek. Látja, ez csak száraz igazság, amit beszélek, s nem én füllentek, hanem azok a banális sirásótc, akik szemükre hányják a világnak, hogy csak halálukban foglalkoznak a jelesekkel. Ennek, kérem, így kell lenni. A szegény jelest tessék életében békén hagyni, mert a mellőzés nem árt neki, de a siker megkótyagosítja. Mária Sybilla meglehetősen szórakozottan kezdte hallgatni Kustárt. — „Jaj, de unalmas !" sziszegte, miközben az utca végére pillantott, ahová az országút torkolt. Ott Kustárnál pirosabb és köpczösebb férfiak jártak. Az egyik, új nyári ruhában, szürke cilinderben, de roppant széles és hosszú sárga cipőben, befordult a sarkon s hosszasan nézett Mária Sybillára a túlsó sorról. Kustár rámutatott. — Nézze, kicsi :e, forduljon ahhoz a gentlemanhez. Aniiak, úgy látszik, tetszik — mondta a nőnek s minden további búcsúzás nélkül belépett egy trafikos boltba. — Komisz ! — lihegte Sybilla s átvágott az úton, egyenesen neki a széleslábu úrnak. Kustár a trafik üvegajtaján át utána nézett s látta, amint az idegen karját nyújtotta s mosolyogva bókoU Mária Sybillának. „Vájjon ki lehet ez — tűnődött az iró. — A külseje valóban arra vall, hogy minden veszedelem nélkül megbirkózhatik a sikerrel . . . Vastag lábszárak, cammogó járás, sürü, gyapjas haj és alacsony homlok ! . . . S oly ismerősnek látszik !

M Egy egyszerű iparos volt, aki az iparkiállításra sietet és el akarta nyerni az aranyérmet. i Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért tc>l>l> kiállításon érmekkel kitüntetve ! ff VAGO DEZSŐ első pápai férfi-divatterme. Pápa, Fő-tér, 253. sz. Mindennemű férfi-ruhák szolid áron — mérték szerint készíttetnek. Jó nagymunká's szabósegédek felvétetnek