Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-06-17 / 24. szám

vagy el kell temetkezni, ki kell múlni, vagy meg kell oldani azokat a dicső felada­tokat, melyekre a végzet minket kiválasztott. A leveli béka elrejtőzhetik a lombok között, s meglapulva elbúj hátik ellenségei elöl, de a puszták oroszlánja messze hallatsző ordí­tással hivja ki csatára a maga ellenségeit. Mert ha elbújik, ha nem meri megtámadni a bikát, mely eléje kerül, úgy éhen kell elpusztulnia. E földön, amelyen mi élünk, előttünk egy nemzet se tudott állandó biro­dalmat alapítani. Pedig nagy, hatalmas nem­zetek birták valaha .e földet, melyektől az egész akkori világ remegett. Innen indultak el meghódítani a római birodalmat a gótok. Itt laktak a vandalok és a longobárdok. Itt tanyáztak Attila hunjai, itt táboroztak az avarok. És ezek a népek mind elpusz­tultak. Mi magyarok, akik számra nézve a legkevesebben voltunk, meg birtuk tartani ezt az országot ezer esztendeig. Mert meg­voltak nemzetünkben mindazok a nagy erények, amelyekkel birodalmakat alkotni lehet — s higyjék el, Tisztelt Uraim, birodal­maknak szilárd bázisa csak egyedül az erény lehet. S meg tudtak őseink állani azért, mert megértették és teljesítették azt a feladatot, melyre ez a nemzet hivatva van. Itt, a Kelet és Nyugat elválasztó mes­gyéjén élve nekünk kell a nyugati kultura és művelődés zászlóvivőinek lennünk Kelet felé. Mint ahogy a hadak útja Magyar­országon visz keresztül, mint ahogy a keres­kedés közlekedési vonalai itt kereszteződnek: azonképen a művelődés se kerülheti el e tájakat. De ha meg akarunk felelni ennek feladatnak, úgy szabadnak, függetlennek kell lennie ennek a nemzetnek, s mindenekfölött magyarnak kell lennie a maga teljességében. A beszéd getiucét az alkotmány-válság kérdé­sének taglalása képezte s erre nézve Hoitsy a követ­kezőket mondta: Én pedig azt mondom Önöknek, Édes Magyarjaim! hogy ne féljünk mi a legrosz­szabbtól sem. Ne féljünk még az alkotmány felfüggesztésétől sem, mert az egy oly vállal­kozás lesz, amely rövid időn belül önmagá­tól megbukik. Mi rajtunk, ha megtesszük hazánkkal szemben kötelességünket, még ezen az úton sem vehetnek erőt. A mi kötelességünk pedig ebben az esetben abban áll, hogy jogainkat fel ne adjuk, alkotmányunkon csorbát saját kezünk­kel ne üssünk, törvénytelenséget el ne köves­sünk, egyébként pedig lássunk mindannyian ki-ki a maga dolga után. Dolgozzunk és munkálkodjunk, a többit pedig bizzuk a Mindenhatóra. Fogjuk meg az eke szarvát, a kapa és kasza nyelét, a gyalut és a kala­pácsot, vagy pedig az irótollat, akinek minő hivatást a végzet adott. Dolgozzunk kitar­tással és egész lélekkel, mert minden mun­kánk a haza nagyságát mozdítja elő. A becsületesen végzett munkának verejtéke áldást fakaszt. A munka, melyet egész lélekkel végezünk, majdnem egyenértékű az imádsággal, mert az Isten által megalkotott világrendet mozdítja elő. Egy munkálkodó s munkája által gyarapodó és fejlődő nem­zeten, a mi viszonyaink között, ha csak ma­gunk meg nem hasonlunk magunk között: az erőszak nem diadalmaskodhatik. S még ha diadalmaskodnék is, még ha elkövetkez­nék is az elképzelhetetlen, még akkor is jobb volna nekünk eltemetkeznünk egy közös sirba, mint látni nemzetünk gyalá­zatát, mint elszenvedni magyar nyelvünk­nek elnyomását — mely olyan édes, mint az anyatej — s mint élnünk tovább is az elnyomott rabszolgák dicstelen életét. Jobb, hogy virágot hintsen porló hamvainkra a hálás utódnak kegyelete, semmint szembe­köpjenek bennünket ádáz ellenségeink. Befejező része ez volt a programmnak: Hoitsy Pál a mi^ oldalunk mellett küzdjön az országgyűlésen. (Általános lelkes éljenzés.) T. uraim ! En általános politikáról önöknek most nem beszélek. Nem is szükséges, mert elveim abban az egy szóban vannak kifejezve, amely egyszersmind nevem is. (Élé nk éljenzés, felkiáltá­sok: Éljen Kossuth Ferenc!) Az a név, melyet örököltem, egy félszázadnál tovább képviselte az egész világ előtt a függetlenségi eszmét. É3 most igyekszem, hogy ez a név továbbra is szeretetet szerezzen azon elvek iránt, melyeket ugyancsak ez a név képviselt. De más szó is képviseli a mi Engedjék meg, hogy elhagyjam a kép- elveinket, ez a szó: függetlenség. (Éljenzés.) viselői programmok egy szokásos részletét, j T. uraim ! Ha önök megértek arra, hogy a helyi érdekek kiszinezését. Hiszen a helyi P o lg fír i W'kat gyakorolják, akkor Hoitsy Pálra érdekek előmozdítása egy lelkiismeretes képviselő részéről: magától értetődő dolog. Olyan képviselő, aki barátja, sőt testvére akar lenni az ő választóinak, ezeket az érde­keket istápolni fogja akkor is, ha meg nem Ígérte külön, mert hisz ez magától érte­tődő kötelessége. Másfelől pedig ne részle­tezzük most a helyi fájdalmakat és óhajo­kat, mikor oly nagyok közös anyánknak: a hazának fájdalmai és óhajai. Én csak egyet Ígérhetek. Azt, hogy! 8,? m*jP, a r kereskedelem és ipar érdekeiről, mely . , , , ,, , „ ° í előmozditasa a tagiíetieuseííi párt e<jyik le^rontosa 1 amint egy negyedszazad ota hu maradtam | feIadat fogja képezt)i elveimhez minden jő és rossz napok alatt j Ugrou Gábor gzólt ezutál l. Midfíu tt haUlimas egyaránt, hü fogok maradni ezután is. Haj szónok hangja vég g harsogott a Főtéren, egyszerre tetszeni fog Önöknek reám bizni 1848-as' elnémult a zaj. Mindenki szinte feszült figyelemmel zászlajuknak örizetét, meg fogom azt örzeni szavaznak. (Éljenzés.) Percekig tartott a taps és az éljen e szép szavak után. A hallgatóság lelkét megkapta a Kos-uth­név, Kossuth személyiségének és beszédének varázsa s túláradó lelkesedéssel ünnepelte Kossuth Ferencet. Most Zichy Jenő gróf lépett előtérbe a pódiumon. A nemes gróí népszerű egyénisége érdek­lődést keltett szavai iráni, bár azokat a messzebb állók nem igen hallhatták meg. Zichy előbb a kötelességteljesítés és az összetartás fontosságáról szólt, majd áttért a most folyó küzdelem közgazdasági részére. Részletesebben szólt az önálló vámterületről ek Sb ígja kepezi ' tisztán, s vissza fogom azt adni annak ide­jén szeplötlenül és mocsoktalanul. A beszédet majd minden mondatnál lelkes éljenzés s a tetszés zajos nyilvánításai szakították félbe. Végezetül pedig hosszan tartó éljenzés hang­zott fel, melynek csillapultával a függetlenségi és várta, mit fog a nemzeti küzdelmeink e kiváló vezére mondani. S ő szólt ekképen : Tisztelt* polgártársaim ! Üdvözlöm Pápa városának összegyűlt polgárait azon a napon, melyen itt a függetlenségi párt ily nagy táborát lát­hatom. Üdvözlöm Önöket, hogy valahára a haza­fiságnak a serege itt e város kebelében is így fel­szaporodott, hogy a pünkösdi felvilágosodás, a 48-as párt illustris vezére: Kossuth Ferenc lépett Szentlélek felvilágosította Önöket, kik eddig nem előtérbe s a következő nagyhatású beszédet tartotta: j ]átta k világosan. Meggyőződtek valahára arról. Tisztelt polgártársaim ! Az ország alkotmánya hogy Magyarországnak életfeltétele, szükséglete, veszélyben van. Megtámadták azt idegen földről. A magyar embereknek kötelessége most össze­fogni, hogy megvédelmezzék azt. Csak egy feladat van ma előttünk, az, hogy ezt a nemzetet, amely egy ezredévig élt ezen a földön, visszavezessük a törvénynek és az alkotmányosság sáncaiba. Tisztelt polgártársaim ! A magyarnak min­hogy független legyen a nép, az ország, a haza. (Általános lelkes éljenzés és taps.) Tisztelt uraim! Minden választás rendkívül fontos most, nem azért, hogy egy képviselőt választanak, hanem azért, mert ki kell, hogy nyil­vánítsa Magyarország az akaratát, meg kell mutatni Magyarország népének, mely politikai dig az volt a szerencsétlensége, hogy még az • táborhoz tartozik. Aki igazán hive a független­ellenséggel is széthúzott. Ennek ma már nem szabadna megtörténnie ; akkor, amikor a mi alkot­ségi pártnak, annak^ kell, hogy a vezérkarra hall­gasson. (Úgy van. Éljenzés.) Azt mondják most mányunkat veszély fenyegeti, össze kellene tarta- Bécsben, hogy Kossuth Ferenc megjelent Pápán, nunk. Mikor az alkotmányt védelmezzük, ne, kibontja zászlaját és mi történt, Pápa városa nem oszoljunk szét se nyelv, de főkép nem vallás' azt választja meg, kit a vezér akar, Kossuth szerint. (Általános éljenzés és taps.) Imádjuk j Ferencnek nincs meg a kellő tekintélye. Mi lenne Istent mindnyájan saját hitünk szerint, járjunk el | ennek következménye? Bécs új erőt, új bátorsá­mindnyájan saját templomainkba, de édes hazánkat got kap a kitartásra és küzdelemre. Ha győzni egyformán imádjuk! (Elénk éljenzés és taps.) Természetesnek fogja találni minden józanul gon­dolkodó ember azt, hogy mikor az ország alkot­mányát, törvényeit megtámadták, akkor az egész Magyarország annak a tábornak soraiba áll, amely táborban rejlik a legnagyobb erő. Mert a mi táborunkban van a magyar függetlenségnek az ereje, annak az eszmének ereje, amely eszme Magyarországot halhatatlanná fogja tenni. A mi táborunk felett lobog az a zászló, melyet Bocskayak, Bethlenek, Rákócziak és Kossuth lobogtattak. A mi zászlónkkal mentek egykoron a halálnak a kurucok, máskor pedig a honvédek, a mi zászlón­kat hordozták a vezérek és a mi zászlónkért hal­tak meg a félistenek. (Éljenzés.) Tisztelt uraim ! Önök, kik ide sereglettek, mind jó hazafiak. Kérdezhetné valaki tőlünk, miért jöttünk hát ide Hoitsy Pált támogatni ? Hiszen a legnagyobb tisztelettel adózunk az ő ellenfele iránt is ! Midőn azonban neki ezt a tisz­teletet megadjuk, mégis azt mondjuk, hogy ezidő szerint a képviselőházban Hoitsy Pálra van szük­ség. Most hallottuk az ő ajkairól, hogy egyik része azon küzdelemnek, mely most folyik, onnan ered, hogy ő már régen-régen követelte azt, hogy a magyar hadseregben, melyet mi tartunk fenn a mi vérünkön és pénzünkön, érvényesüljön a a magyar nyelv. (Élé nk éljenzés.) Midőn ez a küz­delem folyik, igazságos volna-e az, hogy épen az a férfi hiányozzék, aki ezt az eszmét megpendí­tette a hazában. Vannak bizonyos erkölcsi köte­lességek a politikában is. Ezek egyike az, hogy akarunk, meg kell, hogy mutassuk, hogy Kossuth Ferenc intése, akarata parancsolat, törvény, mit végre kell hajtani. Nekünk olyanoknak kell len­nünk, kik egy hunyorításra megmozdulunk, csele­kedünk és diadalmaskodnunk a zsarnokság felett. Tisztelt polgártársaim ! Én arra kérem Önöket, válasszák meg Hoitsy Pált. Ellenjelöltje ellen nincs nekem kifogásom, egy szavam se, szeretem, tisztelem, becsülöm őt, anélkül, hogy ismerném, mert aki függetlenségi elvet vall, keb­lemre ölelem, de fejem fölé nem emelem. De mi arra kérjük Önöket, hogy hiányzik egy-két szem abból a vezérkarnak a láncolatából, akik a múlt­ban kitüntették magukat, dicsőséget szereztek a függetlenségi pártnak, adják vissza táborunknak. Rendíthetetlen jellemében mindnyájan bizunk, mert ismerjük, a próbát kiállotta. Nem újoncot kérünk Pápa városától, hanem egy politikailag kifejlődött, erős, kipróbált hőst. Hoitsy Pál a magyar köz­gazdasági téren önálló nemzeti bankot, önálló vára­területet, iparosaink fellendítése céljából egy új és más ipar politikának lerakását kivánta és kí­vánja. Nem kiván ő egyebet, mint azt, hogy le­gyen a népnek alkalma keresni, hogy az ő mun­káját fizessék meg becsületesen, hogy családját el tudja tartani becsületesen. T. uraim ! Hoitsy Pál nemcsak tudós, nem­csak politikus, de ő legnemesebb szivü barát, ki barátért tud élni, áldozatokat hozni, ki érte életét is oda tudja adni. Büszkék lehetnek Önök, mint leendő képviselőjükre, ki az irodalomnak, a tudo­mánynak mívelője, ki ismeri az ég oscdáit, a föld­n FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kel­lemes izíi természetes hashajtó szer.

Next

/
Thumbnails
Contents