Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-04-01 / 13. szám

A színházi liet. Egy előadás alapján dicsértük núlt heti referádánkban Micsey idei társulatát. A lefolyt hét összes előadásai csak megerősítéséül szolgáltak dicséretünknek. Nemcsak nagy, de fegyelmezett jó társulat működik szinpadunkon s az összevágó előadások, valamint a darabok külső kiállítása is kielégítheti a legkényesebb igényeket is. Közönségünk a hét folyamán már többször megmutatta, hogy tudatában van az itt működő társulat fölényének az eddigi „nyári" társulatok fölött, megmutatta és telt házakkal méltányolta is, bár — sajnos — láttunk üres házat is. Csak újabb dicséretet jegyezhetünk fel e pontnál is a társulat tagjairól, akiknek ambicióját a Pesti nők kongó üressége sem lohasztotta, úgy játszottak, mintha nem lett volna üres hely a színházban és 1000 főnyi közönség tapsa lett volna jutalmuk. A hét egyébként a „János vitéz" diadalmas ^egyében folyt le. A Király-színház világ-rekord felé siető darabja Pápán is hódított. Hogy mi a János vitéz nagy sikerének titka, arról igazán érdemes elmélkedni. A szöveg — bár vannak hatásos részei — poézisre meg sem közelíti a Petőfi gyönyörű verses meséjét, melyből anyagát merítette. Mégis az üde, népies poézisnek, mely Petőfi révén árad ki belőle, feltétlenül része van a sikerben, legalább is akkora, mint annak, hogy a darab sok szemkápráztató látványosságot nyújt. A hatás főtitkát, úgy véljük, helyesen keressük a darab muzsikájában. Kacsoh Pongrác zenéje egyike a legbájosabb muzsikáknak, melyeket a magyar zeneköltészet az újabb időben produkált. Még nem oly régen zenész körökben az a nézet uralkodott, hogy operettre a magyar Múzsa nem alkalmas, hogy félszeg, rút dolog volna egy magyar operett. S a 80-as, 90-es években készült magyar operettek valóban mind német csapáson haladtak s csak annyiban voltak magyarok, amennyiben magyar volt a szerzőjük. Egyébként azonban úgy tárgyuk, mint zenéjök léha volt, sőt ledér. Az első szerencsés kísérletet a magyar operett terén Szabados Béla tette a Bolond c. legendájával. Szabados nem fogadja el az operettnek azt a definícióját, hogy annak okvetlenül ostobának, léhának, frivolnak és ha nem franciának, legalább németnek kell lenni, s alkotott egy nemes, poétikus magyar operettet. Ettől kezdve gyakrabban csendül meg legújabb operettjeinkben egy-egy bájos magyar motívum, Kacsoh pedig megteszi a második kísérletet a tisztán magyar operettre, melyet azonban dal játéknak nevez , s a magyar közönség már ide t tova fél éve nem tud betelni a gyönyörrel, amit ez az üde, friss magyar zene mesél neki és lelkesedik a vig magyar Múzsa gazdag és ötletes megnyilatkozásán. íme, szép a magyar operett, csak ki kell vetni belőle a jött-ment idegen szellemet, a léhaS azok a szegény emberek várnak. Szeles eső, csapó kartács veri őket tetőtől talpig. Egész zászlóaljak pusztulnak el teljesen, mások a harcra képtelenek lesznek s a fegyverük ott van a lábnál. Azt sem tudják, hogy miért nem tehetnek semmit. Várják a parancsot. Ahhoz persze nincs szükség parancsra, hogy az ember meghaljon s a harcosok százával hullanak el a cserjék mögött az árokban, ott a csendes kastéllyal szemközt. Sőt mikor már elhullottak, a kartács még akkor is tépi, szakgatja őket s nyitott sebeiken folydogál Franciaország nemes vére . . . Fenn a biliárdteremben is melegük van ám rettentően az embereknek : a tábornagy újra előbbre van, de a kis kapitány oroszlánként védekezik . . . Tizenhét.! tizennyolc ! tizenkilenc ! . . . Alig győzik jegyezni a pontokat. A csatazaj közeledik. A tábornagy csak egy pontért játszik. Már a kertig hullik a gránát. Megvillan egy a kerti tó felett. A tó hullámokat vet, egy hattyú ijedten, véres tollal úszik. Ez az utolsó lökés . . . Most nagy csönd lesz. Nem hallszik más, csak az iharfákra hulló esőcseppek zaja, zavaros dobpergés a domb alján s a sáros utakat mintha sietve taposná valami nyáj. A hadsereg futásnak eredt. A tábornagy megnyerte a játszmát. Franciából: Czeglédy Sándor. ságot, ócska „szellemességet" és ledérséget, mert ezektől a magyar lélek valóban idegen. A János vitéz Pápán kerekded, összevágó előadásban került szinre és mint eddig mindenütt az országban, nagy sikert aratott. Pedig . . . pedig a címszerep betöltése talán nem is volt a legszerencsésebb. Micseyné játék- és énekbeli tehetségének mi nagy tisztelői vagyunk, mégis nem hallgathatjuk el, hogy az illúzió-keltés fontos tényező valamely szerep tökéletes betöltésénél. Ő pedig semmiképen nem keltette a suhancifju illúzióját. Elismerjük egyébként, hogy csengő rnezzószopránja szépen érvényesült az énekszámokban, 8 a „pásztorok királya" duhaj hangját jól eltalálta, már az érzelmeset kevésbbé. Haraszti Mici (Iluska) megjelenésének bája megkapta a közönséget; játéka méltó volt megjelenéséhez, énekétől kevésbbé vagyunk elragadtatva ; úgy van az, mint tavaly is mondtuk, az ő tulajdonképeni szerepköre: a drámai szende. M. Nagy Mari — Ízléstelen torz maszkjától eltekintve jól megjátszotta a gonosz mostoha szerepét. Káldy Mariskának (francia királykisasszony) . altot kellett énekelnie, természetes, hogy hullámos szép szopránja nem érvényesülhetett. E szerepet a harmadik előadásban Rózsahegyi Sári játszotta elfogadhatóan. Nemcsak a férfiak, de az összes szereplők közül a legnagyobb dicséretet Szigethy Andor érdemli. Hálás szerep a Bagóé, ez kétségtelen, de Szigethy még többet nyújtott, mint amennyit szerepe ér. Igazi élet volt játékában, szavában szin és melegség, énekében könnyekre indító belsőség. A János vitéz sikerének pálmája kétségtelenül őt illeti meg. Papp János (strázsamester) és Somogyi Károly (francia király) jól egészítették ki az ensemblet. A darabot Micsey direktor ízléssel és fénnyel állította ki. Villamos szinhatá sok és nyílt szinpadon történő diszletváltozások hozzájárulnak, mint hatásos külsőségek a darab sikeréhez. A héten egyébként két új operettet is láttunk. Az egyik Mader Huszárvér cimü darabja, kellemes zenéjü operett, hülye szöveggel. Hőse Korláth, aki korlátlanul tiriviális dolgokkal utáltatja meg a „bécsi" librettót. Ezt a Korláthot azonban Mátray Kálmán játszotta, aki megmentett a szerepből és darabból annyit, amennyi menthető volt. Már Jakahfy Jolánról nem mondhatjuk ugyanezt, igen temperamentumosán játszott ugyan, de hangja az öt szem hangászok kísérete után kívánkozott a J6 tagú katonazenekar helyett. Nagy Mari, Nagy Gyula, Papp János és Somogyi Károly és főleg Szigethy Andor iparkodtak életet vinni a szellemtelen szövegbe, melynek sivatagában az egyetlen oázis Mátray kupléja volt: „Mit szólnak a feleségemhez?" Még csak azt az egyet jegyezzük meg, hogy Ráthonyi Stefi temperamentuma, friss játéka és gyakorlott éneke több méltánylást érdemelne, semhogy kétszavas kadét-szerepeket osztanának ki neki. Az igazsághoz híven feljegyezzük, hogy egyszer a héten adott nagyobb szerepet is és pedig énekéhez, táncához és játékához méltó nagy hatással, vala pedig ez vasárnap — délután. Március 30 án Lehár F. Pesti nők operettjét mutatták be gyér közönség előtt. Pedig ez az operett, mely Bécsben oly nagy sikereket aratott, megérdemelte volna a nagyobb figyelmet. A zene tartalmas, szines, ötletes, sőt helyenkint nemes, komoly, hogy szinte nem illik a hitvány, léha történethez, amelyeket magyarázni akar. Hangszerelése pedig oly brilliáns, hogy az újabb nagy ügyességgel összeállított hasonfajú dolgok közül is kimagaslik. Kitűnt Nagy Gyula (Rozsnyai divatkereskedő) fényes hőstenorja, Káldi Mariskának (Klára) ezúttal kellőképpen érvényre jutott gyönyörű énekhangja, Szigethy Andor (Pedál) ötletessége és Mátrainak (Strubinszky) sokoldalú és valóban nagy tehetsége és megint csak kis szerepben Ráthonyi Stefi kedvessége. Külön keli megdicsérnünk a darab pompás rendezését. Meg kell még emlékeznünk a zenekarról, erről a kitűnően szervezett és vezetett kis orkeszterről, mely a legnagyobb erőssége Micsey különben jeles társultának. A karmester: Bihari jelesen képzett, nagy tehetségű zenész és szerző aki — mint halljuk — közelebb már egy önálló s a János vitézhez hasonló kompozícióval fogja gazdagítani a magyar zeneirodalmat. Drámai előadás kettő volt a héten. Az egyik, az „Arany ember" délutánra szorult, de ekkor megvolt legalább az elégtétele, hogy a fiú és leánydiákok zsúfolt háza nézte. Ismét különleges dicséret illeti Micseyéket. Az eddigi társulatok diákelőadásban legtöbbször amolyan zóna-játékot produkáltak, a Micsey-társulatának tagjai tehetségük legjavát vitték a színpadra. A címszerepet Cserny Béla, a társulat új hősszerelmese imponáló megjelenésű és erővel teljes előadású szinész játszotta. Fényes előadásban játszotta meg Kristyán Tódor szerepét Mátrai Kálmán, az elvetemültség valóságos prototípusát mutatván be. Haraszti Mici adta Noémit, igazolván azt az állításunkat, hogy a drámai légkörben van otthon ; alakítása üde és poétikus volt. Ezúttal először láttuk nagyobb szerepben Bogyó Ilonát, akiben igen értékes drámai erőt ismertünk meg. Teljes elismerés illeti meg Tordai Etel (Tímea) játékát is. Nagy Mari, Somogyi, Gergely, Csolnakossy mind hozzájárultak ahhoz, hogy a lelkesen tapsoló iíjuság hálásan emlékezzék vissza az élvezetes Jókai-előadásra. Valami bűvös kéz varázslatának kell tartanunk, hogy színpadunkról, hol Landesberg és Stein, Leon Viktor, Bergler és Novin stb. urak szellemi termékei domináltak, hirtelen-váratlan műsorváltozással Shakespere szólalt meg. Megszólalt oly interpretátor révén, ki a fiatal színésznemzedék egyik legjelesebb tagja. Beregi Oszkár, ki tegnap este nagv sikerrel vendégszerepelt színházunkban, az olasz realista szinészek iskoláját járta végig. Romeo-alakítása nem trubadürszerü érzelgőséggel és a sablonos szavalással hatott, mint inkább azzal, hogy a szenvedélyes szerelem tragikumát megdöbbentő élethűséggel állította szemünk elé. Nem nélkülözte azért előadási módja a patetikus mozzanatokat sem, de a szerelem tördelt, suttogó lázas szavai az erkélyjelenetben, a fájdalom s reá közvetlenül a féktelen öröm kitörése a cella-jelenetben, s főkép az a fényesen megjátszott jelenet, ahogyan Thybalt sértését eltűri és Mercutio haláláért elégtételt vesz, mind egyedül csak igazságával s nem külsőségek hajhászatával hatottak. A mi közönségünk nem ezt a Romeot várta, de megértvén ezt a Romeot is, tomboló tapssal ünnepelte. A vendégművész borostyánját kell hogy megoszsza Haraszti Mici vei. Júlia szerepét a britt szellemóriás különben is hatásosabbnak alkotta meg, mint Rómeóét. De Haraszti, kinek drámai ereje még bennünket is, kis állandóan hangoztatjuk, hogy az ő szerepköre nem a léha operett, de a komoly dráma, valósággal meglepett. Az a jelenete, mikor a félelem rettegése, a menekülés éltető reménysége s a szerelem rajongó önfeláldozásában az altató szert beveszi, könnyekre indította a nézőket. Zúgott is a taps utána s a kiváló vendégművész ünnepeltetésének Haraszti méltó részese volt. A többi szereplők közül egyedül Benedek pompás Mercutiója érdemel felemlítést. A ház zsúfolásig tele volt. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Negyedik gyógyszertár felállíthatásáért folyamodik Babics István szombathelyi gyógyszerész. Folyamodik annak ellenére, hogy a képviselőtestület alig másfél éve éppen az ő kérvényét t'rgyalván, állást foglal negyedik gyógyszertár létesítése ellen. A különbség az akkori és mostani helyzet között mindössze annyi volt, hogy akkor a kérvény a képviseló'testülethez adatott be s úgy ment a rendes úton fel a minisztériumba, most pedig felülről jött ide véleményezés végett. A tanács máris megadta a véleményt, hogy mivel a törvény kimondja, hogy új gyógyszertár csak akkor engedélyezhető, ha az utolsó gyógyszertár-kérvény elutasítása óta a város rendkívüli mértékben fejlődött, ez az eset pedig Pápán nem forog fenn, ezért a kérvényt nem pártolja. A képviselőtestület bizonyára szintén így fog határozni. § Tüzrendészeti szabályzatunkat, melyet a város ezelőtt 2 évvel alkotott meg, a belügyminiszter nem kevesebb mint 25 pont módosítása és megváltoztatása céljából visszaküldte a városnak. A tanács a rendőrkapitányt bízta meg, hogy a szabályzatot a miniszteri leirat értelmében dolgozza át. § A katholikus legényegylet nevében ennek elnökei : Takács Gedeon és Néhmann Gábor kérvényt adtak be a képviselőtestülethez, melyben azért folyamodnak, hogy a Csatorna-utcában a város Sörházutcai házával körülbelül szemben levő közlének mintegy 30—40 •-ölnyi kis területét, mely az utcaszabályozási vonal folytán felszabadul, engedje át az egyletnek, hogy e területet a mellette levő telken emelendő egyleti ház építési céljaira felhasználhassa. A tanács — tekintve az egylet kulturális célját — a kérelem teljesítését javasolja a közgyűlésnek.