Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-04-01 / 13. szám

II. évfolyam. 13. szám. Pápa, 1905 április 1. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség- és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a. kiadóhivatalban. Tárjunk kissé! A legközelebbi közgyűlés hivatva van dönteni a város csatornázásának nagyfontosságú ügyében. Hivatva van kimondani, hogy a közel jövőben óhajtja-e ezt a város képviselőtestülete megvalósítani, vagy pedig elhalasztja addig, amíg a város anyagi erejének megerősödése e kétségtelenül múlhatlannl szükséges, de anyagi erőnket felülhaladó költségénél fogva meggondolásra intő közegészségügyi berendezkedés kivitelét lehetővé fogja tenni. Az. említett, hétfőhöz egy hétre tartandó közgyűlés napirendjén a csatornázás nem szerepel. Önkéntelenül kérdezhetné tehát bárki : hogy lesz mégis alkalma a képviselőtestületnek felette dönteni? Könynyen megfelelhetünk rá: a napirend kilencedik pontja gyanánt fel van véve több belvárosi háztulajdonos kérvénye pincéjük alagcsövezése iránt, már pedig e kettőt: t. i. az alagcsövezést és a csatornázást egy tavalyi képviselőtestületi határozat szoros összeköttetésbe hozta egymással. Nem egyszer emlékeztünk meg e helyen arról a veszedelemről, melyben a talajvíznek a pincékben fellépése és rohamos növekedése folytán a belvárosi házak forog, nak. Ennek orvosságául illetékes tényezők az alagcsövezés bevált módszerét ajánlották. A képviselőtestület, mely erkölcsi kötelességének keli, hogy tartsa a polgárok vagyonának megvédését, hajlandó lett volna az alagcsövezést az összes pincékben elrendelni, ha fel nem merül a különben helyes eszme, hogy hiszen ezt a munkálatot jelentékenyen olcsóbban elvégezhetjük, ha egyidejűleg hajtjuk végre a csatornázással. Az ugyan bizonyosnak látszik, hogy fölöslegessé nem teszi az alagcsövezést a csatornázás, de legalább is megszabadulunk a földmunkálatok kettős költségétől. E gondolatot magáévá tette a közgyűlés s c upán próbaképen rendelte el néhány házra nézve az alagcsövezést, a csatornázás ügyét pedig — főkép a financiális szempontok megfontolására és fedezetnek megjelölésére — kiadta a városi tanácsnak. Nem tudjuk, mennyire ment a financiális szempontok megfontolásában a tanács, de ismervén városunk anyagi erejét, tudjuk hogy más fedezetet nem igen találhatott, mint a polgárság újabb megadóztatását. Ebbe pedig nem mehet s nem is fog belemenni a városi képviselő-testület. A jelentékeny áldozatok után, melyek kulturális, városrendezési, kényelmi, egészségügyi és gazdasági célokra mostanában hozattak, kis pihenőre van szükség, újabb erőgyűjtésre az újabb nagy kiadásra. Meg kell várnunk azt az időt, amíg a villamos telep vagy bármi más hasznos intézmény a város erőforrásává lesz, vagy pedig amíg az állam nyúl a városok karja alá és segíti őket a haladás útján előre. Sürgetve követeli a kor intő szava, hogy a városok az általuk hozott nagy áldozatokért az állam részéről rekompenzációban részesüljeuek s ha az állam bármi módon anyagi segítséget juttat nekünk, akkor bű nélkül nekimehetünk ennek az újabb nagyobb vállalkozásnak, létesíthetjük a csatornázást a polgárok adóképességének végső próbára tétele nélkül is. Az itt elmondottakból önként következik, hogy az alagcsövezést kikapcsolandónak véljük a csatornázás ügyéből. Az a próba, amit fennebb említettünk — úgy halljuk — fényesen bevált. 5—6 házat megmentett a pusztulástól » csak természetes, hogy most jön a többi háztulajdonos, kérvén, hogy az ő házát is mentsék meg. E kérdés teljesítése elől nehezen fog a képviselő-testület elzárkózhatni. Bajosan fogja azt mondhatni: várjatok a csatornázásig! A csatornázás félmilliós költsége a megvalósítást a legjobb esetben is csak A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A billard-játszma. Irta: Alphonse Daudct. — A Pápai Hírlap eredeti tárcája. — Már két nap óta csatáztak és hozzá éj idején sem aludtak, hanem a borjút vitték a szakadó esőben. Mégis bárom halálosan hosszú órán keresztül hagyják őket a fegyvert a lábhoz eresztve ázni-fázni itt, az országút pocsojáiban s az átázott mezó' sarában. Szinte elkábulnak a fáradtságtól, az átvirrasztott éjszakáktól; az egyenruhájuk egészen átázott s ők egymáshoz húzódnak melengetni tagjaikat s hogy meg tudjanak állani lábukon. Vannak, akik a szomszédjukhoz támaszkodva, állva elalusznak s a fáradtság, nélkülözés még jobban lerí ezekről a pihenő arcokról, melyek az álom birodalmában bolyonganak. Eső, sár, se tűz, se meleg leves, felhős, sötét ég, köröskörül ellenséget érez az ember. Ez szomorú dolog . . . Mit tegyenek ? Mivel lehet agyonütni az időt ? . . . Az ágyuk torka az erdő felé fordulva, úgy látszik, valamire vár. A lesben álló golyó-szórók mereven tekintenek a látóhatárra. Minden készen van a rohamra. De hát miért nem támadnak? Mire való ez a várakozás ? Várják a parancsot s a vezérkar nem küld. Pedig nincs is messze a vezérkar tanyája. Ott laknak abban a XIII. Lajos-stílben épült kastélyben, melynek vörös, esővert téglái a fák lombjai közül kicsillognak. Valóban hercegi lakás; igazán méltó arra, hogy Franciaország tábornagyának a zászlaját hordozza. Mély árok s egy kőkerítés mögött, mely elválasztja a kertet az úttól, gyepágyak futnak, zölden, selymesen, egyenletesen s virágcserepekkel szegélyezve a lépcsőig. A másik oldalon a ház benső részén a fehér gyertyánfák képeznek fényes nyílásokat; a kerti tó, melyben hattyúk úszkálnak, úgy terül el, mint valami tükör; egy nagy madártanya tetőzete alól arany fácánok, pávák kiabálnak a lombok közé éles hangon, osapkodnak szárnyukkal, futkosva. Ámbár a ház birtokosai elutaztak, nem lehet itt érezni az elhagyatottságot, a háború izgalmait. A hadvezér zászlója mindent jól megóvott a legutolsó virágszálacskáig s nemde megkapó, hogy ily közel a csatamezőhöz nyugalmat, gazdagságot, helyesen rendezett facsoportokat talál az ember, s csendes, hosszú, lombos ösvényeket! Az eső,- mely oly hitvány sárral borítja be az utakat oda lent s a keréknyomokat mélyre ássa, itt csak elegáns, előkelő locsolás, mely a téglák szinét élénkebbé teszi, a gyepet zölddé, a narancsfa lombjait fényessé, fehérebbé a hattyú tollait. Minden csillog, minden nyugodt. Valóban a tetőn lobogó zászló nélkül, a két katona nélkül, kik őrt állanak a rácsos kapu előtt, nem is nézné az ember ezt a házat a vezérkar tanyájának. A lovak az istállóban pihennek. Itt-ott találkozik az ember egy-egy tiszti szolgával; kik köznapi ruhában ácsorognak a konyha körül. Amott a kertész vörös nadrágban nyugalmasan jártatja gereblyéjét a nagy udvar homokjában. Az ebédlőben, melynek ablakai a lépcsőre nyilnak, félig leszedett asztal, üres palackok, a Sirolin,, ^SS^SSós^; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánitaük. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a kHliögést és a Iröpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. - Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermkeek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-- kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellatva : F. Hoffmann-LLa Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc). Lapunk mai száma ÍO oldal.