Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-03-04 / 9. szám

800 hold területet biztosítsunk neki, melyen kendert termesztenek. Ez esetben már most a tavasszal megkezdte volna a gyár építését. Polgármesterünk egy körözvényben felszólította a falusi jegyzőket, hogy toborozzanak ezen célra gazdáknál földeket, de eddig semmit sem hallottunk ezen körözvény eredményéről. Attól félünk, hogy evvel is úgy járunk, mint ezelőtt 10 évvel a cukorgyárral, melyet tulajdonosa Pápán akart felépíteni. Akkor dr. Fenyvessy Ferenc, városunk képviselője, egy körlevélben megkérte a falu biráit s jegyzőit, hogy irják alá a nekik megküldött kötelezvényt, hogy hány holdon akarnak jó fizetés mellett cukorrépát termeszteni; de egyik kötelezvény sem ért vissza. Ezért a vállalkozó: Deutsch, ki ezen tájékon cukorgyárat akart építeni, Bárvárhoz fordult. Az akkori vasmegyei alispán, Károlyi Antal nem úgy tett, mint a mi képviselőnk, dr. Fenyvessy, hanem nem restelte két héten át személyesen beutazni az egyes falvakat s ott tekintélye s rábeszélése által gyorsan megszerezte a kellő területet. Így épült meg városunk nagy kárára a cukorgyár Sárvárott. Alighanem így fogunk most járni a kendergyárral. Igaza van a magyar közmondásnak: ha-kell, menj magad. * Szükséges, hogy az eddiginél sokkal nagyobb erélyt fejtsenek ki városunk vezető férfiai, ha azt akarják, hogy városunk újból ne maradjon igen el szomszédjaitól. Mert ha ezek folyton gyarapodnak s gazdagodnak, mi annál inkább sülyedünk. Ne várjuk azt, míg a gyárosok minket keresnek föl, hanem iparkodjunk, mert ez kötelességünk, a gyárosokat felkeresni s mindenféle módon bírjuk rá őket arra, hogy Pápán építsék meg gyáraikat. Mert bármennyire óhajtjuk, hogy a kisipar ismét felvirágozzék, tudatában vagyunk annak, hogy ez nem képes ma már egy várost virágzóvá tenni, ehhez szüksége van fejlett gyáriparra. Csak akkor, ha sikerül nekünk Pápán sok gyárt megtelepíteni, csak akkor lesz városunk nagy, gazdag s virágzó. Följár onnan . ... s nincs, ki azt mondaná neki : Vissza, sötét szellem ! Oh, hogyha valaha Egy ily nemes, bátor, bölcs férfi akadna : Örök dicsőséget szerezne nevének, Százados haragnak, ádáz gyülölségnek De vége szakadna ! Nincs most ilyen ... A rossz szellemre hallgatva, Mind súlyosabb igát raknak a magyarra. E rabigát zúzta Bethlen és Bocskay, Ezt Thököly Imre vitéz kurucai. Ezt zúzza Rákóczi szent hittel lelkében, Makulátlan tiszta karddal a kezében. Tudod, ki Rákóczi ? Both: Tudom, de csak mondd még. (Félre). Olyan a beszéde, mintha imádkoznék .... Judit: Rongyos kurucoknak glóriás vezére! Boldogság, szerencse mosolygott feléje. Gazdag volt s hatalmas — volt egy „kis országa". Szerelmes volt . . . volt szép hitvese s két drága Gyönyörű gyermeke a . . Hire, neve, rangja. S mikor felzendült a tárogató hangja : Mindent odahagyott s ment viharba, vészbe, A szent szabadságért az Isten nevébe'! , . . Oh, mert a nagy Isten szava zendült abban, A szivekbe vágó tárogató hangban, Bujdosók szivéből, amely keseregve Csendült ott az ungi s beregi berkekbe'. Egy nemzetnek búja sirt, harsogott benne, Tengernyi keserve, szabadságszerelme ! Azt harsogta : le már a hitvány rabláncot, Nem járjuk már tovább azt a bécsi táncot! Azt harsogta : Rajta kuruc, kard, ki kard ! Azt harsogta ! Német — ne bántsd a magyart! . . . Polgármesterünk ünneplése. — 1905 február 26. — Ha valaha, akkor vasárnap este el lehetett mondani, hogy az „egész város" jelenvolt azon az ünnepi lakomán, melyet Mészáros Károly polgármester tiszteletére királyi kitüntetése alkalmából rendeztek. Az egész város adott kifejezést ez este a polgármester személye iránti szeretetnek és ragaszkodásnak, az érdemei iránt való őszinte elismerésnek. A nemesítések, bárósítások és rendjélesítéseknek abban az áradatában, mely fél év óta szünetlenül zúdul az országra, aránylag nem sok kitüntető jutott az arra igazán érdemeseknek. Az igazán érdemesek között s azoknak is első sorában foglal helyet a mi polgármesterünk, akinek kitüntetése, mint azt múlt számunkban kifejtettük, a céltudatos, becsületes polgári munka, a valódi érdem kitüntetése. Hogy ezt így érzi, így vallja a város minden lakosa, azt bizonyította az a szívbeli öröm, amellyel százan és százan siettek a polgármester ünneplésére s az a lelkesedés, amellyel személyét ez alkalommal körülvették. És lelkes örömmel látta az ünneplők sorában minden jelenlevő városunk országgyűlési képviselőjét, báró Bánffy Dezsőt, ki nehéz államférfiúi gondjai közepette megragadta az alkalmat, hogy az egész polgársággal való együttérzésének jelenléte által kifejezést adjon. Illusztris egyénisége egyszersmind fényt adott magának az ünnepnek is. Hasonlóképen szívesen látott vendégei voltak az ünnepnek azok a férfiak, kik a vármegyei középpontból érkeztek körünkbe, így első helyen a törvényhatóság feje: Koller Sándor alispán, továbbá dr. Véghelyi Kálmán főjegyző, dr. Vadnay Szilárd főorvos, dr. Horváth Lajos aljegyző és Kövess Andor árvaszéki jegyző. Ja A Griff nagyterme — jóllehet 8 órára volt kitűzve a bankett kezdete — már 7 órakor tele volt. A hármas sorban felállított asztalokat, melyek ezúttal kinyúltak majdnem a bejáratig, elfoglalván így a cigányok rendes helyét, kik most a karzatra szorultak fel, ellepte a fekete ruhába öltözött ünneplők serege.. A í/

28 óra tájban érkezettek már az éttermi lejárat mellett elhelyezett vagy a karzat alatt, a cukrászda rendes helyén levő „szükség"-asztaloknál foglaltak helyet. Aki pedig még ennél is később jött, annak nem maradt más választás, mint az étterembe lemenni, ahol végezetül szintén a kinn rekedtek egészen szép társasága verődött össze. (Most látta csak meg az ember, hogy olyan terem, olyan valóságos szálló, amely a város igényeit kielégítse, Pápán nincs. Háromszáz bankettezni akaró embernek már két .terembe kell szétoszlania. Valami redout-féle vagy a Grilfnek modern újjáépítése tudna csak ez állapoton segíteni.) Nyolc óra elmúlott már, midőn az egész óriási társaság elhelyezkedett. Fenntartott helyek csupán a vendégek, hivatalfők s a teljes számban megjelent huszártisztikar számára voltak. A többiek ültek tarka össze-visszaságban, élénk beszélgetésbe elegyedve. 8 óra után .10 perccel harsogó éljen hangzott fel az ajtó tájáról. Báró Bánffy Dezső és az ünnepelt polgármester: Mészáros Károly léptek be a terembe. Az éljenzés tovább terjedt s megmegújuló lelkes éljenzés közepette foglalta el a főhelyet polgármesterünk, akitől jobbra Bánffy báró, balra pedig Koller alispán ült. A felköszöntők sorát Koller Sándor alispán nyitotta meg. A városnak, melyhez — úgymond — ifjúsága legszebb emlékei fűzik, minden örömében részt vesz, minden gondjából részt követel. Ma örömünnep van s az örömben részt vévén, szól arról, hogy Mészáros polgármester neve a fáradhatatlan munka, a céltudatos törekvés fogalma. Szép szavakban méltatván a polgármester érdemeit, a vármegye nevében reá ürítette poharát, A város nevében dr. Antal Géza köszöntötte fel a polgármestert nagyhatású dikcióban. Amit mindenki érez, azt fejezte ki, szólván arról, hogy mikor kellett volna már e kitüntetésnek | jönnie. Kellett volna már régebben, talán a villamos-telep felállítása után jönnie. Ha valaki, akkor Mészáros szolgál ugyan rá a kitüntetésre, de az is bizonyos, hogy mint a Grachusok anyjának legszebb ékszerei gyermekei voltak, úgy az ő valódi kitüntetése a polgárság szeretete. Ez az ö igazi lovagrendje! Munkássága becse abban nyilatkozik meg, hogy még a vidéki városok nyomasztó helyzetében is hatalmasan előre tudta városát vinni. Zajos és meleg ováció közepette emelkedett most szólásra a polgármester, hogy a legmélyebb hálával mondjon köszönetet az ünneplésért. Nehéz és göröngyös pályáján csupán egy kitüntetés után törekedett, egyért dolgozott s ez polgártársai elismerésének kivívása. A város boldogsága volt egyedüli vágya, célját azonban nem érhette volna el, ha olyan képviselőtestület nem támogatta volna, mely a kor színvonalán áll s ha a polgárok nem tartottak volna össze. Az érdemrend nem őt, de a képviselőtestületet illeti. Pápa város közönségét, s különösen képviselőtestületét élteti. A polgármester szép szavai, melyekből a mély megilletődés akkordjai csendültek ki, igen nagy hatással voltak a közönségre. Majd szólásra emelkedett — nagy érdeklődés közepette — Sült József kir. tanácsos s hazafias hévtől áthatott beszédben köszöntötte fel Bánffy Dezső bárót. 400 év tapasztalata tanúskodik — úgymond — a mellett, hogy a nemzet csak akkor volt nagy, midőn minden ember szivét egy eszme hatotta át: az ország törvények által biztosított nagysága. Ezért szálltak sikra a szabadsághősök, kik ha meghaltak is, hamvuk megtermékenyítette a földet. Hasonló küzdelem előtt áll a nemzet, a küzdelmet vívja az alkotmányos többség, melynek egyik vezérét, Bánffy Dezső bárót, kiben van akarat és ' erő jogaink megvédésére és megvalósítására, itt tisztelhetjük, őt élteti. Midőn Sült József a vezérek egyikét említette, a terem minden részéből felhangzott az 'Éljen Bánffy! kiáltás s ez ismétlődött erőben és lelkesedésben nyervén, midőn frappáns hatású beszédét befejezte. Percekig tartott akkor a taps és éljen, tartott addig, míg Bánffy báró szólásra i nem emelkedett. Bánffy báró a politikai helyzetet csak rövid pár szóval érintette. Nemzeti jogaink kivi vására alkotmányos fegyverekkel kell küzdenünk, e küzdelemnek helye a törvényhozás. Vándormadarak a politikusok, vándormadárként jutott ő is Pápára, hol megtalálta polgártársai bizalmából a jogcímet, mi reá kötelező erővel bir, arra, hogy a nemzet jogaiért és szabadságáért a törvényhozásban szavát felemelje. — A pápai viszonyokat nem ismeri, de mindabból, amit látott, hallott és tapasztalt, meggyőződést szerzett róla, hogy íz a kitüntetés, amit ma ünneplünk, valóban kiérdemelt; együtt érezve a polgársággal, kívánja, hogy a megérdemelt kitüntetés hosszú ideig való élvezetében és polgártársai bizalmát élvezve éljen soká Mészáros polgármester. Lelkes éljenzés volt a visszhangja Bánffy báró egyszerűségükben is imponáló erővel ható szavainak. Dr. Kende Ádám szólalt fel ezután, hogy a köszönetnek és hálának adjon kifejezést azok iránt, kik szegény, de törekvő városunk mai ünnepére a székvárosból eljöttek. A vármegye első tisztviselőjének s a többi megyei főtisztviselőnek jelenléte biztosíték arra, hogy bármikor szorul egymásra a város és vármegye, az igazság és méltányosság lesz az érintkezés irányelve. A ma megnyilatkozott szeretetre s a vármegyei tisztikarra emelte nagy tetszés mellett poharát. A vármegyei tisztikar nevében dr. Véghely Kálmán válaszolt e szavakra. Kollegiális szeretettel vesznek részt a polgári erény e mai ünnepén. A polgármester felköszöntőjét kívánja kiegészíteni azzal, hogy a képviselőtestületet kiküldő városi közönséget élteti, kívánván, hogy a város a haladás utján menjen minél inkább előre. Fürst Sándor kir. aljárásbiró a honvédhuszár tisztikarra emeli poharát, kik Pápán a polgárság és katonaság közti jó viszonyt ma is dokumentálták, mondott felköszöntőt. A tisztikar nevében Gulyás Miklós százados igen hatásosan felelt meg e felköszöntőre, első sorban előadván, hogy a távolléte folytán a megjelenésben akadályozott ezredparancsnok őt bizta meg, hogy nevében s egyszersmind az ezred nevében a polgármester előtt legmagasabb helyről jött kitüntetése alkalmából jókívánságait tolmácsolja. Majd tósztja második felében meleg szavakkal aposztrofálta azt a szeretetet, mely minden huszár tisztet Pápa városához fűz. Á polgárság és katonaság közti jó