Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-03-04 / 9. szám

viszonyt természetesnek tartja, hisz polgárokból lesznek a katonák s viszont katonából lesznek a békés polgárok, mindnyájan egyet szolgálnak, a hazát. Valóságos tapsvihart váltott itt ki a közönségből, midőn hazafias tűzzel szólott a magyar honvédség, ez önálló magyar hadsereg nemzeti feladatáról. Hajnóczky Béla lendületesen méltatta előbb a polgármester egyéniségét, majd meleg szavakban emlékezett meg arról, ki otthonának védőangyala, ki midőn munkájából fáradtan megtér, otthon szeretettel fogadja: a polgármester feleségéről s őt éltette lelkes éljenzés közepette. Láng Mihály képezdei igazgató képekben gazdag beszédben méltatja a polgármester ama nemes tulajdonságát, hogy a város minden polgára : szegénye-gazdagja iránt egyforma szeretetet érez, ebben találja egyéniségének varázsát, alkotásai elmúlhatnak, de a szeretet megmarad. Tengler József m. á. v. ellenőr a polgármester személye iránti igaz tiszteletről tanúskodó hazafias beszédben a mai ünnepet az ország sorsának jobbrafordultával hozta kapcsolatba. Kemény Béla felköszöntőjében kiemelte, hogy politikai pártállásra való tekintet nélkül mindenki egyaránt örül a polgármester kitünletésének. A bankett utolsó szónoka Rapoch Vilmos volt, aki lendületesen mutatott rá arra, hogy a polgármester munkásságának fő támasza a helyi sajtó volt s a sajtó képviselőire ürítette poharát. A banketten kezdettől kezdve végig a legemelkedettebb hangulat uralkodott, miben persze része volt a jó és bőséges menünek. 10 óra után az ünnepelt polgármester körüljárt a teremben s minden egyes jelenlevővel barátságosan kocintott. Úgy 11 óra tájban oszladozni kezdett a társaság, de még fél 12 órakor, mikor a polgármester s a jelenvolt notabilitások helyükről felkeltek, voltak vagy másfélszázán, akik a távozó polgármestert lelkes szeretettel megéljenezték. szerte magának a pápai izraelita hitközségnek mpgyarságára. Pedig ha mint egy régi kornak utolsó emléke, ma még fenn is áll (reméljük, hogy soká nem áll már fönn !) e hitközség kebelében a német hitszónoklat. azért a hitközség nagy zömén ek magyarságához, az egésznek hazafias érzületéhez még a kétségnek legkisebb árnya seui férhet. A pápai zsidó családok körében ma már egyedül a magyar szó otthonos, az ifjabb nemzedék egyszerűen nem tud németül, — sajnálatos, igen sajnálatos, hogy Marton Ignác német szónoklása alapján ma az egész ország más képet alkothat magának róluk. És végül még egy: mivel érdemelte meg Pápa városa, ez a színmagyar város, a magyar kulturának e régi fészke, hogy elitélést érdemlő s elitélésben tényleg részesült német felszólalással kapcsolatban emlegessék? Tegye szivére kezét Marton Ignác úr és ismerje el, hogy ezt nem jól cselekedte. De fogadja is meg egyszersmind, hogy többé nem fogja megcselekedni. Ycritas. „Magyarul!" Ezt kiáltották oda az autonom ortodox izraelita hitfelekezet országos nagygyűlésén Marton Ignác hitoktatónak, aki e gyűlésen a pápai izr. hitközség képviselője gyanánt jelent meg. „Magyarul !" kiáltották neki, midőn tiszta magyarsággal elmondott pár bevezető szó után beszédét németül folytatta, s folytatta a közbekiáltások ellenére, folytatta akkor is, mikor ékes német dickciójáért éppen nem hizelgő más közbeszólásokat is kellett hallania. Ezt a kis esetet így irták meg a héten az összes fővárosi lapok. A következő ülésekről szólva többször is szerepelt a tudósításokban ez a név: Márton Ignác (Pápa). Megírták róla, hogy mint a 31-es bizottság jegyzője alapszabály tervezetet olvasott fel, névsort mutatott be stb., bizonyára üdvösen működvén ekként a nagygyűlés keretében. Hogy utóbbi szereplései alkalmával mely nyelven beszélt, arról nem szól a krónika. Egyszer azonban bizonyos, hogy németül szónokolt és az is bizonyos, hogy ezzel a német szereplésével nem szerzett dicsőséget sem magának, sem az Őt kiküldő pápai hitközségnek. Nem szerzett dicsőséget, sőt szégyent hozott reá. Mert hogy magyar embernek, magyar állampolgárnak, magyar tanulók vallástanárjának nem szabad nyilvános helyen soha máskép beszélnie, mint magyarul, az mindenki előtt, kinek szivét igaz hazafias érzés hatja át, tisztán és világosan áll. Nem szabad még akkor sem, ha oly gyülekezetben beszél, ahol a többség nem beszél édes honi nyelvünkön, de hisz a tények megcáfolhatatlanul bebizonyították, hogy az ott jelenvoltak igenis értenek magyarul és nem idegenkednek a magyar szótól. Csak a régi rosszhoz való megrögzött ragaszkodás vihetett rá ott valakit, hogy nem is a rítus nyelvén (ami némileg érthető és menthető lenne), de a magyar fülnek annyira ellenszenves német nyelven beszéljen. És ha ezt megtette bárki, semmi esetre sem lett volna szabad megtennie annak, akire magyar tanulók vallásoktatása van bizva. Hogy a pápai hitközség képviselőjével kellett ennek a szomorú esetnek megtörténnie, ez még sajnálatosabbá teszi a dolgot. Önkéntelenül is igen *zomorú következtetéseket vonhattak belőle országA VÁROSHÁZÁRÓL. § Az állandó választmány f. hó 2-án a polgármester elnöklete alatt gyűlést tartott, melyen a hétfői közgyűlés tárgyait készítette elő. A város által legutóbb megvett illetve csere utján megszerzett ház bérbeadására nézve az a mérnöki jelentés érkezett be, hogy az illető ház alapos leparációra szorul. Erre való tekintettel a választmány azt javasolja a közgyűlésnek, hogy a házat ne május l-jén hanem nov. 1 jén vegye át, amikor aztán — mint már régebben szándékolták — a mellette levő másik házzal egységes terv szerinti újjáépítés felől fognak tanácskozni. Több hozzászólás volt a képviselőtes-, tületi tagok számának szaporítása ügyéhez. A törvény úgy rendelkezik, hogy minden 100 lakos után 1 képviselőtestületi tagnak kell lennie. A felszólalók egyértelmüleg ama nézetüknek adtak kifejezést, hogy ha valami szaporítandó demokratikus alapon, az a választók s nem a v. képviselők száma. Tekintettel arra is, hogy új városi törvény van készülőben, a szaporítást nem ajáulják. Ezután még több illetőségi ügyet tárgyaltak. A hétfői közgyűlés legfontosabb tárgya a Kossuth Lajos utca meghosszabbításának ügye nem került megvitatás alá, minthogy az már egy régebbi áll. választmányi határozatnak megfeleIőleg pártoló javaslattal megy a közgyűlés elé. § Az elvásárlás ellen. 75 aláírással ellátott kérvény érkezett be a héten a városi tanácskoz. A kérvény előadja, hogy baromfipiacuukat minden lehetséges alkalommal idegenek lepik el, s mielőtt a helybeli logyasztóközönség vásárláshoz kezdhetue vagy minden baromfit összevásárolnak, vagy oly kevés marad, hogy szinte lehetetlen rendesen vásárolni. Minthogy az ilyen dolgoknak más helyiségekben gátat vetettek, kérik, hogy a tanács gondoskodjék e türhetlen állapot megszüntetéséről. A tanács e kérvény alapján szigorúan utasította a rendőrkapitányt, hogy mindazokat akik ipari igazolvány nélkül baromfikereskedést űznek, a piacról tiltsa ki. — Mi tovább mennénk s kimondandónak vélnők, hogy reggel 9 óra előtt idegen ember piacunkon baromfit ne vásárolhasson. § Az ápolda pótadója. Kovács István, a polgári ápolda gondnoka, kérvényt intézett a képviselőtestülethez, hogy az ápoldára kivetett községi pótadó engedtessék el. A tanács a kérvényt pártolólag terjeszti a képviselőtestület elé, mely tekintettel arra, hogy a közelmúltban a Chewra Kadisa hasontárgyu kérvényét kedvezőleg intézte el, kétségtelenül ezúttal ezen emberbaráti intézménnyel szemben is hasonló méltányosságot fog gyakorolni. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör vasárnapi háziestélyén — talán az aznapi bankett miatt — a szokottnál kevesebben voltak jelen. A megjelenteknek azonban szép műsorban volt részük. A kör ismert jeles zenetársasága : Kiss Vilma és Horváth Mici, Gáty Zoltán, Rácz Dezső, Fazekas Mihály és Losonczi Gyula két élvezetes zeneszámot adott elő. Dr. Adorján Gyula nagy tetszést aratott pompásan előadott monológjával, Nyárady János földm. isk. tanár pedig egy vidám automobil-történetet olvasott fel. — A kör március I hó 12 én tartja utolsó háziestélyét, = A Kaszinó f. hó 12-én (holnap) d. u 3 órakor tartja Sült Józef kir. tanácsos elnöklete alatt évi rendes közgyűlését. = A Kath. Kör -folyó évi márc. 5-én vasárnap d. u. kivételesen fél hat órakor tartandó felöl vasó-estélyének programmja: 1. Kuruc dalok. Előadják zongorán : Kutrovácz Vilma és Szentgyörgyi Sándor. 2. A celli bucsu. Eudrőditől. Szavalja : Fábián Károly. 3. Dankó-dalok. Cimbalmon előadj a : Horváth Lenke. 4. Felolvasás zenekisérettel. Tartja : Szentgyörgyi Sándor. 5. A tanu. Váraditól. Szavalja: Veiland Ernő. 6. Az Alföldön. Variá ciók, Pór Vilmostól. Előadja zongorán : Kutrovácz Vilma. = A polgári kör választmánya múlt szombatou Hajnóczky Béla elnöklete alatt ülést tartott, melyen a kör helyiségének ügyét tárgyalták meg. Az uradalom ugyanis a kör jelenlegi helyiségét felmondta s így novemberre új helyiségről kell gondoskodni. A választmány azt határozta, hogy a körnek régebben volt helyiségét özv. Hanauer Béláné főtéri házában újból kibérli. = Közgyűlési megbíró. A vöröskereszt Pápa városi választmánya folyó hó 12-éu d. u. 5 órakor a Jókai-kör helyiségében évi rendes közgyűlést tart, melyre a t. egyleti tagokat tisztelettel meghívja az egylet elnöksége. Tárgysorozat: 1. Jelentés az egylet mult évi működéséről. 2. Az 1904. évi pénztári számadások. 3. Megüresedett 3 választmányi tag hely betöltése. 4. A választmányi tagok ^g-adának kisorsolása és újból megválasztása. 5. Indítványok. = A pápai ipartestületi betegsegélyzöpénztár folyó évi március hó 12-éu d. u. 2 órakor az ipartestület nagytermében közgyűlést tart, melyre a közgyűlési kiküldöttek figyelme ez úton is felfelhivatik. — Tárgy: 1. Az 1904. évről szóló zárszámadás bemutatása. 2. A felügyelő-bizottság jelentése. 3. Az igazgatóság jelentése. 4. A tisztviselőknek a felmentvény megadása. = Közgyűlés. A pápai keresk. ifj. önképzőköre f. hó 12-én d. u. 3 órakor rendes évi közgyűlését tartja, melyre a kör tagjai tisztelettel meghivatnak. TARKA ROVAT. Elit t>ál. Mivel a múltkor ezt a nevet használták, így említjük mi is most, hogy emlékezzünk róla, de egyben tiltakozzunk is e név ellen. Mert a szépség mindenek fölött demokrata, mint ahogy kozmopolita a frakk, a mosoly pedig világnyelv. Az elit bál pedig azt jelentené, hogy kevesebb benne az illúzió és több benne a banálitás. Az illúzió pedig hej, a a benzinezett kölcsöukabátok alatt a legüdébb, fa banálitás pedig hej, rendszerint a legmerészebb ivben szelt frakk alatt a legsziirkébb. Tanúbizonyságot teszünk róla, hogy itt túlsúlyban volt az illúzió. A banalitás hangulata csak a várakozás és kesztyüfölhuzás ódon szertartását kisérte, azt is csak színleg, mint a párbaj előkészüléseit a fönséges nyugalom. Kilenc-tiz órakor (az újféle frizurával nehezebb elkészülni) bevonultak a rózsaszín kék és fehér muszlenben piruló illúziók, a levegő megtelt zsongással és virágillattal. A fekete és világos tábor mint a sakktáblán egy darabig távolból méregeti egymást, aztán egy merészebb fika nekivág a mezőnek. Majd megindul a darvak húzása, megtelik a terem közepe. Őh az a terem közepén ácsorgó feketelelkü feketesereg ! Ott születik és terjed az illúziót gyilkoló megszólás, gúny, ott üt tábort a banálitás. — Nézd ő visszabakfisodott; „gyermek vagyok! gyermek lettem újra" . . . — Te bátya, ugy-e csak egy táncrendért jöttél föl stb. A hangulat emelkedik, az ambiciózusabb rendezők újságolják : az első négyest 34 pár táncolja. (A lapokban sajtóhibából 52 fog szerepelni.) A fáradhatatlan négyes-rendező szünet alatt hihetetlen édességű bókokat és limonádét hordoz széjjel, mindenkiért olvad, eped, diszkréten ellopja az emléknek született zsebruhát, vállán hordja a belépőket. A mamák hihetetlen élesen látnak és mégis mintha teljesen csak az elefántokat néznék. A szupénak mámorosnak kell lenni. Most pláne, elmúlt 4 óra. A húr pattogzik ; a kékruhás