Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.
1905-12-30 / 52. szám
II. évfolyam. 52. szám. Pápa, 1905. december 30. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: rm- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. A város új-éve. Körül, amerre nézel, szürke az égbolt. Felhők, sötét, rút felhők borítják el a menny arculatját s a szenvedések, a küzdelmek népe komor elszántsággal mered a vigasztalan szürkeségre. A karácsony, ah! majd a karácsony, a szeretet sziveket engesztelő ünnepe, az hozza meg a várt napsngárt, oszlatja a hosszú borút! Nem hozta meg. Es jő az új-év és meghozza-e vájjon ez a treuga deit, vagy a tavaszra bizza, hogy majdan hivatását, az teljesítse? Ki tudná megmondani ? Es ha az egész ország felett borús az ég, úgy-e azt nem gondolja senki, hogy e kis darab magyar terület felett, melyet házaival, utcáival, tereivel egyetemben Pápának neveznek, tiszta az ég és kéken mosolyog reánk ? Senki sem képzeli, hogy mikor az ország nagy, nehéz küzdelmének sebeiben szenved, akkor e város, az ország mindenkori küzdelmeinek hű osztályosa, virulhat. Hogy akkor, amikor az országot lekötve tartja meddő maradásban a »százados átok«, akkor a város — előre haladhat. Amidőn a város új-évéről szólni kivánunk, éppen az elmondottakból érthető, hogy nem fogunk a múltra vonatkozólag semmi kárhoztató szót hallatni. A nyomasztó helyzet, melyben az ország van, éreztette hatását a városok életében s ha a városok életében életerősítő fontos mozzanatok nem történhettek a lefolyt évben, hazafias érzelemben kell hogy bele nyugodjunk ebbe annál is inkább, mert kétségtelen, hogy az új kor, mely előbb-utóbb felvirrad az országra, a városokra nézve jobb jövő hajnalát fogja jelenteni. Az új kornak lesz hivatása gondoskodni arról, hogy a városi polgárrágnak nehéz, szinte elviselhetlen terhei megkönnyíttessenek. Nehéz terhek alatt nyÖ£ az egész ország népe, ez bizonyos, a terhek nincsenek egyenletesen elosztva, ez is kétségtelen. Es ha az ország összes lakossága szempontjából már maga az egyenletes elosztás a megélhetés biztosítéka, a városi lakosságra nézve ez is csak akkor lenne üdvöt hozó, ha azt a munkát, amit a város az állam érdekében végez s amit a városi privilegizált területeken kívül maga az állam fizet, itt is maga az állam fizetné. Új városi törvény kell, amelynek kardinális tétele legyen, hogy a városnak saját erejéből csak oly kiadásokat kell teljesítenie, amelyeket a városi jelleg fenntartása követel, míg viszont minden oly kiadást, amit állami funkciók teljesítése tesz szükségessé, fedezzen az állam. Nem elég azonban, hogy az állam — kötelességszerűen bár — segítségére jöjjön a városnak, a városnak a maga erejéből is segíteni kell önmagán. Nem új keletű a frázis, hogy oly intézményekre van szükségünk, amiből a városnak haszna van, nemhogy terheit növelnék. Hogy az 1905. évben semmiféle intézmény nem létesült, se jó, se rosz, azt megértettük, tudjuk. A jövő kötelessége, azé a jövőé, melyben az ország rendezett állapota a városok szabad fejlődésének lehetőségét megadja, hogy városunkat jövedelmi forrásokhoz juttatván, virulását előmozdítsuk. A könnyelmű vállalatoknak, merész spekulációknak ellenségei vagyunk. Viszont azonban tudatában vagyunk annak is, hogy valamelyes befektetés nélkül jövedelmet hajtó üzlet nem képzelhető. Túlmerésznek nem szabad lenni főkép a közt érdeklő ügyekben, de viszont a túlságba menő aggodalmaskodás csirájában elfojthat minden jó tervet. Az »arany középúton* haladva, megtalálhatjuk végre az arany kaput, melyen belépve, a város boldogulásának, boldogságának régen igért valódi »igéret«-földjét találjuk meg. A város új-évéről szólva, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a város-politikai szempontokon túl a t ár sa d am i ak at sem. Lelkünk minden hevével, meggyőződésünk egész erejével küzdünk az egységes magyar nemzeti társadalom érdekében. Sajnos, hogy még mindig csak küzdeni kell. A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Childe Harold búcsúja. (Lord Byron.) „Isten velünk ! Szülőhonom A kék viz ködbe rejti már ; Zúg a hullám a gátokon, . Nyög a szél, sikolt a sirály. A nap amott ereszkedik, Mint ő, a tengert futjuk át ; Nyugodjék most, neked pedig Szülőhazám — jó éjszakát!" „Fölkél a nap s szül új napot Néhány órányi éj után; S ég s tengernek ujjonghatok, Szülőföldemnek nem csupán. Üres tulajdon jó lakom, Elhagyva tűzhelye tunyán ; Gyom burjánzik a falakon, A kapuban vonít kutyám. „Kis apródom, gyer ide, gyer ! Mért búsulsz s ontasz könnyeket ? A bősz hullám ijeszt úgy el ? Vagy tán a vihart retteged ? Hajónk erős s gyors. Mért sirál ? Töröld le könnyeid nyomát. Legsebesebb sólymunk se' száll Hajónknál vigabban tovább." „„Hogy szél süvölt, hullám tolong, Mit. bánom én ! Nem reszketek ! Még se csudáld, Sir Childe, s ne mondd, Hogy mért vagyok bútól beteg ; Hiszen atyámat elhagyám, S anyám', kiért szivem remeg. Barátom is csak te vagy ám, S kivüled még — egyetlen egy ! Apám áldását adta rám Hőn, buzgón, még se szánt nagyon ; De míg meg nem jövök, anyám' Epeszti sóhaj, fájdalom. u u — „Elég, te kis suhanc, elég ; Köny illeti szemeidet; Ha oly szűz keblem volna még, Szemem sem volna ily rideg." Derék bérlőm, jer ide csak ! Miért vagy oly holthalvány ? Frank elleniük borzasztanak ? Vagy a vihartól félsz. talán ?" — „„Hiszed, a harc rettent. Ne félj ! Sir Childe, oly gyenge nem vagyok. De elsápad hű lelkű férj Nejéért, kit odahagyott. Határos tó mentén esik Lakom, kastélyodhoz közel ; Ha fiaim majd keresik, Hol apjok, anyjok mit felel ?"" — „Elég jó bérlőm ; hagyd bajod ; Ki szólna búdnak ellene. Nekem, ki vidorabb vagyok, Válnom kacagva kellene. Ki hinné, hogy a feleség, S kedves hű, mert értünk sóhajt ? Értünk borús kék szeme még, S hány új társ földeríti majd ! Nekem nem fáj elmúlt gyönyör, Veszélyek réme sem vakít; De fáj nagyon, ép' az gyötör, Hogy nincs, mit sirva hagyjak itt. maradékokat Divatáruházimk összes osztályaiban az egész évről felhalmozott legfinomabb s remek választékú összes női kelme, férfi gyapjúszövet, flanell, parget és mosóárubámulatos olcsó árakon árusítjuk ki. A maradékok eladása — hetivásárok kivételével — naponta történik. KRAIISZ JÓZSEF M. FIA ÉS TÁRSA divatárnháza.
