Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-09-23 / 38. szám

II. évfolyam. 38. szám. Pápa, 1905. szeptember 23. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DK. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Pápa—Sümeg. Akik ismerik a pápa—csornai és pápa— *bánhidai vasutak történetét, akik még emlékeznek az ezen vasútakkal összefüggő kinos huzav:nákra, megborzadva fognak egy új vasút létesítésére gondolni. Pedig az eszme nem is uj. A nyolcvanas években már sokat foglalkoztunk ezen kérdéssel, amikor nyélbe akartuk ütni a pápa—keszthelyi vasútat.'Ha jól emlékezem, a város meg is szavazott 50.000 kor.-t ezen vasútra, de a szép és igazán életre való eszmét megvalósítani nem lehetett, mert a törzsrészvényekből 40.000 kor. hiányzott és azt nem tudták sehonnan előteremteni. Negyvenezer korona kellett volna még, hogy a pápa—keszthelyi vasút kiépüljön és ezt a csekély összeget akkor nem adta meg a város. Valóban kár volt e vasútat a városnak elszalasztania, csak kárhoztatni tudjuk azt a képviselőtestületet, mely így, szűk látkörénél fogva helyrehozhatlan hibát követett el. Különbén vasúti politikánk — ha volt ilyen — egyáltalán nem volt szerencsés. Nagyon valószínű, hogy abban az időben képviselőtestületünk a vasútaknak nem tulajdonított semmi fontosságot. Nem is lehetett ez másként, mert különben lehetetlen, hogy a kiscelli gócpontért mozgalmat ne indítottak volna Pápa város javára. Lehetetlennek kell tartani, hogy ha abban az időben egy ilyen tekintélyes erkölcsi testület, mint a mienk, szavát felemelte volna, célt ne érjen és a kiscelliek felett ne győzedelmeskedjék. Azóta sok víz folyt le a Tapolcán. Nálunknál élelmesebb emberek felismerték ezen vasút fontosságát, kiépítették a keszthelyi vasútat azzal a különbséggel, hogy Pápa helyett Boba—Jánosháza a kiindulási pont. Nem tudom bizonyosan, de az a nézetem, hogy az elkövetett hibát, ha nem is teljesen, de részben jóvá lehetne még tenni. Nekünk szegény pápaiaknak hosszú időn át más dolgunk sem volt, mint a múltak hibáit javítgatni, talán még hosszú ideig ugyanígy kell cselekednünk, hogy kirántsuk városunkat a kátyúból, melybe azt a régi slendriánizmus, magyarul mondva a nemtörődömség döntötte. Jóvá lehetne tenni e hibát pedig akként, hogy merészet és nagyot gondolva, építsük ki a régen tervbe vett vasútat rövidebb irányban, t. i. Somló alatt, Devecseren át vezetve, egész Sümegig. Mintegy 42—44 kilométer vasút kiépítéséről van szó. Az érdekeltség hozzájárulásával az eszme nem tartozik a lehetetlenségek közé, mert a szükséges törzsrészvények jegyzése kellő utánjárás mellett biztosítható volna. Kétséget tjein szenved, hogy városunk kereskedelmén a tervbe vett vasút nagyot lendítene.

4 A devecseri járás lakossága, mely most Veszprémbe gravitál, az útirány rövidségénél fogva inkább Pápára jönne bevásárolni, sőt városunk okkal-móddal megnyerhetné még Zalamegye egyes községeit is. Talán sokan vissza tudnak még emlékezni arra az időre, mikor a csornai és bánhidai vasútak tárgyában folytak a tanácskozások a városházán. Mit hallottunk ott? Hallottuk azt, hogy sokan a csornai és bánhidai vasútak helyett a keszthelyi vasútnak kiépítését óhajtották. Csakhogy akkor nem volt napirenden, mikor pedig napirenden volt, akkor a hiányzó 40.000 korona összeget, természetesen takarékosságból, nem szavazták meg, de megszavaztak a csornai vasútra 100.000 és a bánhidai ! vasútra 200.000 koronát. így esett meg azután, hogy ezt a vasútat, mélyre szükségünk lett volna, elí ejtették és építettek e helyett olyanokat, ! melyekre semmi szükségünk sem volt. Abban a kellemes helyzetben vagyunk, ! hogy az előmunkálatok nagyon kevésbe kerülnének, mert a régi vasúti térképek ott vannak a város irattárában, azokat fel lehet használni. Nem mondjuk, hogy nem szorulnak sok tekintetben változtatásra, hisz nróta ezek elkészültek, épültek ki az érdekeinket károsan érintő vasúti vonalak, de a felmérések jórészét fölöslegessé teszik a térképek. Nincs tehát egyéb hátra, mint a kezdeményezés. Felhívjuk a kereskedők és iparosok figyelmét cikkünkre, gondolkozzanak, tanácskozzanak fölötte. Ha jónak és kivihetőnek találják a most felvetett eszmét, ha e vasút létesítése kereskedelmi szempontokból érdekükben áll, tegyék meg a kezdeményező lépést ők a tanácsteremben. Ha nem találkozik magánember, aki kezébe vegye az ügyet, indítványozni kell, hogy vegye azt kezébe a város. Ha sikerül a terv, Pápa város óriási lépéssel fog közeledui boldogulása felé. —yA „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCAJA. A PLATÁN; Megborzongván az ősz fuvallatán, Elsárguló csipkés levéldiszével A rét füvét behinti szerteszéjjel A várkert büszkesége: a platán. 8 minthogyha menne a halálba tán, Úgy áll a vén fa óriás fejével, Magát megadva, várva mint enyész el . . . S én elmerengek néma bánatán. Ne búsulj, vén fa! Sorsod semmi más, Csak múló, könnyű, örök változás, Holnap már lombos vagy, ha ma csupasz. De a mi sorsunk! . . . Haj, ha hullani Kezdnek képünknek rózsaszirmai, Nekünk már többé nem nyit a tavasz. Körös Endre. A modorosság. Irta: Zöldi Márton. Metternich herceg szerint a legcsiszoltabb orosz is magában hord egy rabiátus tatárt s ha az oroszt ingereljük, nyomban a benne rejlő tatár néz velünk farkasszemet. Ugyanez áll minden színészre nézve, természetesen azzal a különbséggel, hogy az előadóművészet felkentjei nem tatárokkal, hanem apró „DelobelIe"-ekkel szatárulva járnak közöttünk. Ki ne ismerné Delobelle-t, Daudet ez utolérhetetlen művészettel megrajzolt szinészalakját, a modorosság e remek prototípusát, kinek minden gondolata, érzése, Szivdobbanása hatásra számító külsőség, ki neje temetésén, midőn a legigazibb fájdalom hasogatja érzésekben nem szegény keblét, még akkor is időt szerez, hogy e drámai jelenethez méltó pozituráról gondoskodjék. Nálunk ez alakot a színpadon Szigeti József mutatta be, oly hatalmas és humortól duzzadó szerepet teremtve belőle, mely kedélyünk minden parányát elejétől végig művészi gyönyörűségekben ringatja. És mindemellett kénytelenek vagyunk bevallani, hogy maga szinpadunk e régi titánja sem ment minden modorosságtól az életben. Ő például nagy intelligenciája mellett szereti az egyszerű, parasztészjárásu embert affektálni és e „modort" x Tóth Vilmos volt belügyminiszterrel szemben is igen klasszikusan tudta érvényesíteni. Valami ánkét reperálgatta akkoriban a nemzeti szinház akkori finánciáit és Tóth Vilmos belügyminiszter azt találta megkockáztatni, hogy a nemzeti szinház művészeinek fizetése egy kissé túlságos, mert hát némelyiké nagyobb a miniszteri tauácsosénál, sokaké egyenlő az államtitkáréval, sőt -•— horribile dictu! — olyan is van, mely megközelíteni iparkodik a miniszterét, holott ezeknek az uraknak mennyi tömérdeket kell tanulni, küzdeni, taktikázni- és ami fő, mennyi ideig kell várni és imádkozni, hogy elődjük kegyvesztett vagy nyugdíjazott legyen. Szigeti József az Ő „modorával" ilyenkép válaszolt: — Már kérem, én csak amondó vagyok, hogy a mi szinházunknál iskolavégzett, okleveles ember a kórusban is akad, van vagy három-négy szinműirónk ; ha jól megszorítjuk, államtitkárnak vagy miniszternek való talentum is találkozik itten. De már arra a fejemet teszem, hogy az összes minisztériumokban egy se tudná elcsinálni a „Vén bakancsosban" a „Frici

w-t, pedig nem is nehéz szerep. Persze Szigeti Józsefnek még modorosságán is zseniálitás csillog keresztül. És itt sietünk egy distinkcióval. A valódi művész, az Isten kegyelméből való szinész, csak az életben lehet modoros, a színpadon soha. Ott, hol lelke szárnyakra kap, hol tehetsége a géniusszal ölelkezik, hol művészi egyénisége, temperamentuma önállóan iparkodik érvényesülni, ott a művész megFERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izü. természetes hashajtó szer.