Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-07-22 / 29. szám

II. évfolyam. 29. szám. Pápa, 1905. julius 22. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelós szerkesztő: 13**. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 215. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. A nöi kórház ügye. A női kórház építésének ügye közel 10 év óta van napirenden; számtalanszor foglalkozott e kérdéssel a közegészségügyi és pénzügyi bizottság, ismételten megfordúlt ez ügy városi közgyűléseink napirendjén s csudálatos dolog, hogy mégis az állandó választmány tegnapelőtti ülésén e kérdést illetőleg a legnagyobb tájékozatlanság uralkodott. Többen úgy tüntették fel a dolgot, hogy mi csak azért akarunk női kórházat építeni, mert olcsó áron kaptunk hozzá telket, s nem azért, mintha a női kórház építésére csakugyan szükség volna. Hát kétségtelen dolog, hogy nekünk nem női kórházra van szükségünk, vagy helyesebben nemcsak női kórházra, hanem szükségünk volna általában közkorházra, olyanra t. i., amely férfi és nőbetegeket egyaránt befogadni köteles volna. Ez a tény indokolási a nem szorul, ez annyira természetes és maga tói értetődő dolog, hogy ehhez még csak szó sem fér. Ha Zirc, Kis-Cell, Muraszombat s még több apró kis mezővároská szükségesnek tartotta azt, hogy modern igényeknek megfelelő kórházat építsenek, akkor ez nem képezheti kérdés tárgyát Pápán sem ahol oly sokszor és oly szivesen hivságon-' kódunk a modern fejlődési! város bÜHzke címével. Ez a cím nemcsak arravaló, bogy vele hiúságunkat legyezgessük, ez a cím kötelezettségeket is jelent, s elemibb kötelezettség egy modern fejlodésü városnál alig lehet, mint a közegészségügy ápolása s legalább is annak biztosítása, bogy bármiféle beteget szükség esetén el tudjunk helyezni, s ne legyünk e tekintetben magán-' kórházak tetszésszerinti eljárásának kitéve. Lapunk hasábjain, de a közgyűléseken is számtalanszor kifejezésre jutott az az óhaj, hogy a most építendő női kórház csak magva, csak kezdete legyen egy, anyagi erőink javulásával fokozatosan kifejleszthető és kiépíthető közkórháznak, s a szőnyegen levő terv is e kivánalomnak megfelelőleg pavillonrendszerben készült, különös tekintettel a további fejleszthetőségre. Ebben van a legfontosabb oka annak, hogy mi a Martonfalvay-telék feltétlen megtartása mellett kardoskodtunk. A városi tanács és a közegészségügyi bizottság hosszú időn keresztül keresve-keresett megfelelő helyet városi kórház céljaira s nem talált mindaddig, amíg a Martonfalvay-féle telek megvétele előtérbe nem lépett, azóta megint 7 esztendő múlt el s máig is, még m

;ndig, úgy áll a dolog, hogy az egész városban nem lehet sehol kórház céljaira alkalmasabb helyet találni, mint éppen a Martonfalvay-telket. Hogy e telek értéke időközben körülbelül ötszörösre emelkedett, az kétségkívül magában véve is kihasználandó előnye a városnak, de azért mégis mellékes szempont, a főszempontot e kérdésben az képezi, hogy kórház céljaira nincs más alkalmasabb terület rendelkezésünkre, s ha ezt az alkalmat most elmulasztjuk, akkor beláthatatlan időre lehetetlenné tettük azt, hogy a közegészségügy legelemibb követelményének megvalósítására halvány reményünk is lehessen. Akik a női kórház építését az állandó választmánybau ellenezték, mindannyian azt hangoztatták, hogy a várost nem szabad újabb terheknek kitenni, s úgy tüntették fel a dolgot, mintha az építés céljaira felveendő kölcsön a .város terheit szaporítaná 8 a város kiadásait növelné. Lássuk tehát a dolognak pénzügyi oldalát. A mérnöki munkálatok szerint az építkezés 37.000 koronába fog kerülni; minthogy pedig a kórháznak felszerelése jelentékeny kiegészítésreszorul, e célra körülbelül 3000 koronára lenne szükség s így összesen 40.000 koro-. nára tehető a kórház-építés összes költsége. E 40.000 koronából 4500 korona fedezetet nyer az alapítványi pénztár tartalék-alapjábólmert ez összeget a felsőbb hatóság e célra már kiutalta, illetve engedélyezte; ugyancsak A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. AZ EX BIRTOKOM. Dalolom a puszta szépségét, Kalásztermö meleg szivét, Ki sarjadó, élő aranyját Áldó istenként osztja szét. 8 van, ki szinte gúnnyal fölhányja, Hogy egy rög sem en,yém e földön S míg dús szivét dallal köszöntöm: Tán holnap étlen roskadok le rája. Oh dúsgazdag te, kit ezernyi Hold föld ural adóját róva, Ne hidd, hogy inkább tied ő, mint E koldusé, ki öt dalolja; Nézd, énfelém ép úqy meghajtja Arany fejét a te kalászod, S a rét füvét, a szélben játszót Felém ringatja benső indulatja. Enyém földed titkos szerelme, Eléd adóid csak búzát hoz, Elém szivét, virágát nyújtja, Edes pacsirtadallal áldoz. Gyalogút mellől a kalászok Ruhámra csókot hintenek, S ti kék búzavirág szemek A föld viszontszerelmét elmondjátok. Oh dúsgazdag te! csak ezernyi Holdakkal méred földedet, Míg enyém, nézd, e végtelen sík, Minden röge viszontszeret, Enyém a lelke, véd vigyázva, Kisér álmomba, idegenbe; Síromra is, csókját izenve Buzakalászt küld majd a hü barázda. Bodor Aladár. A memória. — A Pápai Hirlap tárcája. — Irta: Csehov. Kellemes lélhomály töltötte be Saromikin álamtanácsos szalonját. A nagy bronzlámpa zöld ernyőjével mindenre a szobában: falra, bútorra és arcra zölden fényt vetett, hasonlót a délövi éjszakák derűjéhez. A kialvó kandallóban egy-egy zsarátnok néha föl-fölszikrázott, vörös fényt Öntve el az arcokon, de ez nem zavarta meg az egészében véve a szinek harmóniáját ... A hangulat, ahogy a festők mondják, át és átjárta az egész képet. A kandalló előtt levő karosszékben ül .maga Saromikin; nyújtózkodásán meglátszik, hogy épp most fejezte be az ebédet. Rokonszenves külsejű úr, szürke bürokrata szakállal, nyájas, kék szemekkel; mellette alacsony zsámolyon, lábát a kandalló felé nyújtva, Lopnev, az alkormányzó terjeszkedik lomhán. Érős, energikusnak látszó férfi, aki körülbelül negyven éves lehet. A zongoránál Saromikin gyermekei játszanak : Nina, Kolja, Nadja és Vanja. A félig nyitott ajtón át, amely Saromikin feleségének boudoirjába v^zet, gyönge fénysáv lopódzik a szalonba. Benn Íróasztala .előtt ül Saromikin neje, Anna Pavlova, a helybeli hölgy-bizottság eluöke, élénk temperamentumu, pikáns úriasszony, aki nem lehet sokkal több harminc évesnél. Fekete, ragyogó szemével az orresiptetőjén át egy francia regény levelein szalad végig; a regény alatt agyonbabrált bizottsági jelentések hevernek tavalyról. — Azelőtt városunk ebben a tekintetbeu szerencsésebb volt, elmélkedett Saromikin, nyájas Kostreiuitzi (mm mmo Király-forrás Savanyúvíz. • • = Legtisztább, szénsavdús, lythion tartalmú asztali és gy^gy viz.