Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-07-08 / 27. szám

II. évfolyam. 27. szám. Pápa, 1905 julius 8. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 215. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Yélemény az érettségi vizsgálatról i. Ez a külföldről átplántált tanügyi intézmény, nálunk amióta meg van, már több mint félszázad óta, okoz folytonos bajt a középoktatás vezetőinek, tartja aggodalomban a taníttató szüiéket és rémíti a középiskolát végző ifjúságot. Aki külsőleg nézi és itéli meg e vizsgálatot, azt kell róla gondolnia, hogy valami rendkívül fontos és feltétlenül szükséges iskolai cenzúra ez, amely nélkül középoktatásunk el nem lehet, célját rüeg nem oldhatja. A tanférfiak egy része is ezt vallja. De mi e felfogásban inkább az oktatással együtt járó hagyománytiszteletet keressük, semmint oly, nézetet, amely logikailag megokolt meggyőződésen alapulna. Mert nézzünk szemébe a kérdésnek. Azt senki sem vitatja, hogy minden iskolai vizsgálat, íg;y a matúra is, csak eszköz a tanuló ifjúság tanulmánybeli ismereteinek kipuhatolására. Az érettségi pedig egyenesen arra való, hogy kimutassa rajta az ifjú, hogy van annyi ismerete, amennyivel felléphet a felsőbb iskolákba, illetőleg a tudomány-egyetemre, akadémiákra stb. s így önmagában véve e vizsgálat nem helytelen, sőt célszerű volna. Azonban a mai formájában, úgy amint végrehajtatik az ma, fölösleges, tanulógyötrő intézmény, amelyet egyszerűsíteni, illetve gyökeresen reformálni kellene mielébb. Hogy fölösleges cenzúra ez a mai rendszer szerint, azt a következőleg okolhatni meg: Az 1883. évi XXX. t.-c. szerint hazai középiskoláink feladata oh általános műveltségre vezetni fiz ifjúságot, amely képesíti őt a felső iskolákra. Az érettségi vizsgálatnak rendeltetése pedig ellenőrizni, hogy a középiskolából ki mehet egyetemre, illetve felsőbb tanulmányokra s ki nem. Ebből önként következik, hogy ha a középiskola jól megoldotta föladatát, akkor mindazon tanúlója, akinek a legfelsőbb, illetve a 8-ik osztályból kielégítő végbizonyítványa van, minden érettségi nélkül kell, hogy jogosított legyen az egyetemi tanulmányokra. Nem óriási pedagógiai abszurdum-e az, hogy valaki elvégzi a követelményeknek megfelelőleg a középiskolai 8 osztályt, tehát az ezen iskolák törvényes céljának, a főiskolára képesítő tudományos ismeretek szerzési föltételének is eleget tett s mégis, hogy egyetemi kurzusokra, sőt egyéb nem is tudományos pályákra léphessen, új és sokszor furcsa meglepetéseket okozó vizsgálati tort urán kell keresztül mennie csak azért, hogy érett-nek neveztessék. Sokszor törtem a fejem afölött, hogy tanféríiaink miért tűrik szó nélkül, hogy a középiskola 8 osztályának végbizonyítványa nem elég a fel?ő iskolai kurzusokra. Hiszen ebben tulajdonképen a középiskolai tanári működés ellen van bizalmatlanság kifejezve. Vádat lehet belőle kiolvasni, mely szerint ja 8-ik osztály végbizonyítványa nem teljes garancia arra nézve, hogy a növendék csakugyan szerzett-e a gimnázium, illetve a reáliskola összes osztályán áthaladva annyi ismeretet, amely a főiskolai tanfolyamok végzésére kellő biztosítékot nyújt. Sz

:vesen elismerjük, hogy az érettségi vizsgálatnak törvényileg forszírozott végrehajtásától távol áll a tanári működés rosszakaratú bírálata, azonban ez nem menti fel az illetékes tanférfiakat attól, hogy azt a nagy következetlenséget, amely a 8-ik osztály évvégi vizsgálata és az érettségi között elvileg is fönn áll, megszüntetni ne iparkodjanak. Legyen inkább a tanév végén a 8-ik osztályban egy szigorított vizsgálat, berendezve lehetőleg a mostani érettségi vizsgálatnak mintájára. Szóval: ezen utolsó középiskolai osztályban csak egy s ne két cenzúra sanyargassa fölöslegesen és sokszor a legjobb tanulóra sérelmes eredménnyel az ifjúságot. Vájjon nem paedagógiai abszurdum-e az is, hogy akit a 8-ik osztály évvégi bizonyítványa jeles-nek, jó-nak talált s minősített egy vagy több tárgyból, esetleg mindenből, ugyanaz a tanuló a két, három, négy hétre rákövetkező érettségin ugyanazon jeles-nek, jó-nak minősített A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. AZ ELET. Van úgy: hogy ketten együtt vannak váltig Szorítva, kényszerítve. S begombolőznak egymás előtt állig. Sziv soh'se lát szívbe. Ugy érzik, hogy idegenek végkép, Elválni mégse tudnak. Hordják mennyország hazug festett képét. S végül — pokolba jutnak. * Van úgy: hogy ketten összetalálkoznak Véletlen, akaratlan. Szemeik titkon összesugároznak Az első pillanatban. Úgy érzik, hogy régi ismerősök, S egymásé nem lehetnek: •— így lesznek sokan véres drámahösök, Mások — némán szenvednek . . . Lampérth Géza. A vég-rendelet. — A Pápai Hirlap tárcája. — Irta : Marcel Prévost. Kis társaságban egy kedves regényről beszéltünk. Különösen a regény hősnőjének történetét vitattuk meg. Úgy van a könyvben, hogy Céliane menyasszony. Még pedig az apja tette azzá, végrendeletével. Céliáne mást szeret, nem pedig azt, akinek menyasszonyává haldokló édesapja utolsó akarata tette. A regényben a kegyes gondviselés idővel mindent rendbehoz. Céliane, számtalan kísértés után, teljesen megszereti törvényes társát. Az életben nem mindig végződik így a dolog, s végrendeletben egy szív fölött rendelkezni egyike a legoktalanabb tetteknek, amelyekre emberi lény vetemedhetik, bármilyen tiszta és jóakaró legyen is a szándéka. Ebben mindenki megegyezett. Aztán egy Descombes nevü úr, aki jegyző itt valahol Páris környékén, így szólt: — Hosszú jegyzősködésem alatt sok példáját láttam ennek az oktalanságnak és ha valamelyik olyan kliensem akarja elkövetni, aki hallgat az én szavamra, azt lebeszélem róla. Akik nem fogadják meg a tanácsomat, sok bajt okoznak. A legfájdalmasabb eset, amelynek tanuja voltam, a következő: — Abban az időben, amikor mostani irodámban első segéd voltam, nagyon szívesen láttak a mi kis vidéki városunk társaságaiban. Szerettem táncolni, aztán elég tisztességesen zongoráztam egy négyest és egy keringőt a békebiró vagy mérnök zongoráján. Bennem volt a, huszonöt éves kor lendülete. Szóval, ha azt a kétszáz frankot tekintetbe veszem, amelyet állandóan kaptam a családomtól, meg az én egyhangú életemet, irigység nélkül való barátaimat és azt a szeréuy ambíciót, hogy Góbin urat, főnökömet egykor helyettesíteni fogom nagy karosszékében : ha mindezt tekintetbe veszem, mondhatom, hogy teljesen boldog voltam. — Egy ifjú segédjegyző, aki nem gazdag, érdeklődik az eladó lányok iránt. A mi kis társaságunkban bizony sok volt. Volt köztük gazdag, volt szeretetreméltó, sőt csinos is. Okos fiu voltam. Mindenikkel szemben udvariasan viselkedtem, de óvakodtam attól, hogy a nagyon is szép szemekbe mél/en belenézzek. Kiválasztottam egy kis lányt, akiért nem nagyon törték magukat városunk fiatal emberei, mert félénk volt és szépség nélkül való. Amikor nőül vettem, öt évvel későbben, hozományul főnökömnek, a jó Góbin mesternek állását juttatta nekem; tökéletesen boldog voltam vele, tizenhét esztendeig, fájdalom, hogy csak addig élt szegényke . . . (RoMtsci mellett) Király-forrás Savanyuviz. Legtisztább, szénsavdús, lythion tartalmú asztali és gyógyviz. ================