Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-06-03 / 22. szám

E leirat a Pápa városi választó kerület központi választmányától a következő hátirattal érkezett meg: 211/905. Pápa városi központi választmánya Pápa. Illetékességi szempontból átteszem. Veszprém, 1905. május 31. Koller Sándor s. k. központi válaszmányi elnök. A választmány tagjai közül többen kifejezést adtak ama nézetüknek, hogy e leiratot, mint amelyben Pápa város önálló k-é p'v í s élő küldési joga — nyilván tévedésből ugyan — nincs respektálva, tulajdonképen tudomásul sem kellene venni, a többség azonbad arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügyet már a veszprémin, közp. vál. helyes útra terelte, azért a leiratot tudomásul vette s a következő intézkedéseket tette: A választás határnapjául junius 17-ikét tűzték ki. Választási elnök lett dr. Koritschoner Lipót, h.-elnök : dr. Antal Géza, jegyző: dr. Kapomj Lucián, h. jegyző : dr. Hirsch Vilmos, vagyis ugyanaz a küldöttség, mely a január 26-iki választásnál is fungált avval a külöub.séggal mégis, hogy jegyző dr. Kluge Endre helyett, ki e tisztet elfogadni vonakodott, dr. Kapossy lett s az ő helyére dr. Hirsch lépett. A v. tanácsot felhívják, hogy a váron részéről személyazonossági tanukat küldjön ki. — Ily minőségben a mai tanácsülés Szente János v. ügyészt és Csoknyay Károly főjegyzőt küldte ki. § A Tapolcza medrének tisztogatása tárgyában több oldalról panasz érkezett hozzánk. Azt panaszolják az érdekelt háztulajdonosok, hogy a meder tisztogatásáért horribilis összeget számít fel a város. Egy-egy kert alatt a Tapolcza tisztogatása 25—30 kor. ba, sőt többe került. — Ugy értesülünk utólag, hogy a v. tanács a tisztogatási dijjak összegét jelentékenyen leszállítja. EGYESÜLETI ÉLET. = A Leányegyesület közgyűlése. A pápai önképző Leányegyesület múlt vasárnap d. u. l/

a5 órakor saját helyiségében tartotta évi rendes közgyűlését. A gyűlést Rosenthal Franciska elnöknő nyitotta meg, aki üdvözölvén a megjelent tagokat, a jegyzőkőnyv hitelesíté.-ére dr. Kreisler Károlyné és Schwarcz Vilmosnét kérte fel. Miután Szász Elza titkár a múlt évi közgyűlési jegyzőkönyvet felolvasta, az elnöknő tartott szép beszédet az önképző Leányegyesület valódi hivatásáról. E hivatását az egyesület nem teljesíti azzal az ideális felfogással, mint az elnöknő szereti, sokan az egyesület előadó üléseit csupán mulatási alkalomnak tekintik, óhaja, hogy az egyesület, mint megalapításakor, úgy a jövőben is valódi szellemi gyakorlóhely legyen s e célból az ülések nyilvánosságának korlátozását indítványozza. Az indítvány felett a választmány fog határozni. Dr. Lőivy László belsőséges szavakban ad kifejezést annak az igaz hálának, mit az elnöknő fáradozásáért éreznek s egyszersmind törhetlen ragaszkodásuknak. Ezután a terjedelmes és nagy gonddal megszerkesztett titkári jelentés következett, melyből megtudtuk, hogy az egyesületnek a lefolyt év alatt nem kevesebb mint 34 előadó ülése volt. Az ülések, melyeket idén először a választmányi tagok rendezték, mind hatalmas műsorral folytak le, amiben része volt felkért felolvasóknak is, de az érdem nagyré^ze mégis csak a tagokat magukat illeti, ami némi cáfolatául látszik szolgálni a mindig „mégjobb" ra törni akaró elnöknő nemes intencióju felszólalásának. Végül megalakították az egyesület tisztikarát és választmányát és pedig a következőleg : Elnök : Rosenthal Franciska, alelnök : Steinberger Lipótné, titkár: Farkas Gizike, jegyző: Nobel Jozefa, háznagyok: Farkas Gizike, Hoch Irén, pénztáros : Klein Janka, ellenőr : Stern Ilonka, könyvtárosok : Kohn Elza, Spiegel Jolán. Választmány : asszonyok : Kertész Dezsőnő, Fellner Sitnonné, Friedmann Jakabné, dr. KÖvi Józsefné, Kohn Józsefné, vizkeleti Kis Lászlóné, dr. Lővy Lászlóné, Lővy Ignácné, dr. Hirsch Vilmosné, Steiger Ignácné, Piatsek Gyuláné, Nobel Armiuné, Lázár Ádámné, Schönfeld Károlyné, Ungár Mihályué, Spiegel Jakabné, Weisz Hermanné ; leányok : Berger Róza, Kremsir Jetta, Kohn Hermin, Koritschoner Margit, Kövi Angéla, Nobel Henrike, Nobel Jozefa, Pfeiffer Laura, Rosenfeld Margit, Stern Ilonka, Heller Irma, Deutsch Szerén, Szűsz Olga, — Kis József. HETI ÚJDONSÁGOK. — A hercegprímás aranymiséje alkalmából vasárnap d. e. 8 órakor a helybeli plébánia-templomban ünnepélyes szent-mise volt „Tedeum" mai. A misét Kriszt Jenő plébános celebrálta, rajta Szente János v. főügyész vezetése alatt a városi tisztikar is megjelent. — A város nevében Lampérth Lajos h. polgármester még múlt héten üdvözlő feliratot küldött a biboros hercegprímáshoz, városunk díszpolgárához, melyben aranymisés jubileuma alkalmából a város hódoló tiszteletét jelenti. — Személyi hir. Fehér Ipoly, pannonhalmi főapát, v. b. t. t., a hét folyamán vasárnap és hétfőn a helybeli bencés székház meglátogatása céljából városunkban időzött. — A választási mozgalom. Rögtön reá, hogy Pápa város mandátuma Bánffy bárónak lemondásával megüresedett, megindult városunkban a választási mozgalom. Első eseménye e mozgalomnak az új-párt vezető bizottságának Hajnóczky Béla elnöklete alatt f. hő 29-én este tartott ülése, melyben az új-párt feloszlását kimondották s kimondták, hogy a függetlenségi és 48-as párt előkészítő bizottságává alakulnak át. Ez elhatározás indító oka az volt, hogy az új-párt gerincét már a januári választásnál is függetlenségiek alkották, ma pedig az egész -'-áros hangulata a függetlenségi és 48-as párt programmja mellet van. A város politikai viszonyaiban történt eme változásról a függetlenségi és 48-as párt elnökét Kossuth Ferencet is értesítették s őt a pápai helyzetről tájékoztatandó s a város érdekében ellensúlyozandó azt, hogy a város politikai közhangulatáról a koalíció vezető bizottsága más helyről helytelenül informáltassék s Pápára esetleg felülről új-párti jelöltet akarjanak ráoktrojálni, f. hó l-é

n küldöttség is járt Budapesten. Mint lapunk zártakor értesülünk, a koalíció vezető bizottsága el is ejtette azt az eszmét, hogy új-párti jelöltet támogat, ami persze amúgy is meddő kísérlet lett volna s kimondta, hogy Pápán hivatalosau függetlenségi jelöltet támogat. Jelölt gyanáut a függetlenségi közpout Hoitsy Pált, a párt régi oszlopos tagját, a függetlenségi eszmék s a demokracia kipróbált bajnokát, az országos hirü publicistát, tudóst és politikusát ajánlja. — A személyi kombinációk egyébként a hét egész folyamán is folytak. A fővárosi lapok helyi- és vidéki jelöltek egész lisztáját közölték. Mind a helyi-, mind a vidéki jelöltek között igen érdemes neveket is láttunk, de annak, hogy nevük forgalomba került, alig volt csak a legcsekélyebb alakja is. A helyi jelöltek közül csak egy név tartja magát ma is s ez dr. Réthei Prikkel Márián bencés tanáré, lapunk jeles tollú munkatársáé. Szó van különben keresztény-szociálista és szociáldemokrata jelöltről is, hogy azonban a város belső békéje egyhangú választást tenne kivánatossá, azt talán fölösleges újból es külön hangsúlyoznuuk. Tegnap este az ovoda udvarában nagyobb értekezlet volt oly célból, hogy a függetlenségi és 48-as párt formálisan megalakíttassék. A gyűlésen a párt elnökévé Martonfalvay Eleket választották, ki a gyűlésen jelen nem volt s eddig még nem nyilatkozott arról, hogy az állást elfogadja-e. A tisztikart is megalakították, azonban a múlt választásnál szerepelt s fényes győzelmet aratott szövetkezett ellenzék vezető körül, fagyasztó, könytelen némaság. így pedig küzdhetek magammal, sirhatok és gyakran boldogság a sirás, mert erről megtudom, hogy van a szivemnek sebe, melynek gyógyulnia kell s ahol még kinos gyógyulás van," ott nincs halál. — Feledni ? Hogy feledhetném el a boldog napokat ? — Nem volt nekem senkim ! Magánosan álltam itt az idegenben. Nem szólított senki gyöngéd, igaz szeretettel. Senki szive feleslegéből nem csordult az enyémbe. Leányok nem vettek maguk közé; asszonyoknak idegen voltam, pedig hogy csókoltam volna azt a kezet, mely megsimogatta volna hajamat, hogy áldottam volna azt a szerető szájat, mely csak egy kicsit is biztatott volna! De nem volt senki. Csak a vánkosaim tudták, hogy sokat sirok. Elejtett szavak, idegenek könnyű beszéde, öreg asszonyok szólása mind megragadták az eszemet. Vád támadt a bensőmben. — „Eszter, Eszter ! Szegény cselédleány ! ki engedte neked, hogy szemet vess az első legényre?" Óh, hogy küzdöttem e gondolattal ! Hátha teher neki ez a szerelem! Okos emberek esztelennek látják miattam ! Én érzem, aki elszedtem volna a tövist az utáról és virágot hintettem volna az ösvényére ! „Boldogtalan, boldogtalan lenne e frigy!" kiáltott az eszem. Küzdöttem magammal, nyögtem, már csak pihegtem, mint a sebzett madár. Pedig még nem volt vége : jött a másik, az a rettenetes gondolat: „Hátha nem szeret!" Honnan is venné észre, hogy én, ki alig láttam, távolról szemmel kisérem a lépését, mozdulatát, aki lopva hallgatom, ha róla beszélnek, szerettem bolond, szerencsétlen, erős szerelemmel ? Hittem. — Nem emlékszem a hosszú kétkedésre, a kétségbeesésre, melyet gyakran örömre fordított egv egy kicsinyke jel, mit talán csak magam láttam. Ettől fázik a lelkem. — Meglátta, hogy szeretem. Bizonyosan a tekintetem beszélte el neki, az volt az áruló ! Vajha soha se tekintettem volna rá ! — — Ha itt volna, most is rá emelném szememet, nem haraggal, mert akkor bűnös volnék, nem gyűlölettel, mert azt nem érdemli : alázatosan, szelíden néznék rá, addig, addig, mig megszánna, közel jönne, — megfogná a kezemet — — — Istenem, mi jó volna akkor meghalnom ! — Ugy láttam, hogy először szánt. Értette a gondolataimat s ezen örültem. Közeledett hozzám és nem beszélt már idegenül. — Oh, én szerencsétlen ! Szerettem volna magamhoz szorítani, átfonni karjaimmal. — — Bűnös vágy, átkos kívánság! Mindezt megmondta neki a lázas, égő tekintetem, zavart beszédem. Es jött az áldott perc, a boldog óra! Akkor kezdtem haldokolni, akkor hanyatlott lefelé a napom. Megmondta, hogy szeret. — Aztán mórt nem hallgattam csendesen a dologról mindvégig, akkor másként lett volna minden. De én beszéltem boldogan. Azt hittem, hogy minden velem örül és haragudott rám, az idegenre, mindenki. A hátam mögött megeredt a szóbeszéd, nehéz beszédek, gyilkos szók, melyek megölik a szivet. — Milyen idők ! Alig találtam helyemet a boldogságomban. Tarkán jöttek apró gondok, kis bánatok, nagy örömek. Vén, korhadt füzek állnak a viz partján. Azok beszélhetnének. De hallgatnak, mint akkor — — akkor. — Odavezettem a partra s így szóltam : „László, olyan nehéz a szivem. Nyomorú sors várakozik rám. Nem akarlak téged sohasem megbántani. Idegen emberek, kik téged ismernek, azt mondják, hogy meg akarlak csalni, hálómba akarlak fonni gonosz szivvel, álnok beszéddel. De igazán szeretlek : esküszöm. Jobb volna feküdnöm ott a forgó alatt minthogy valaha csak egy percedet megszomorítsam." Ugy éreztem, hogy a viz magához von ; előre léptem s átölelt, halkan megcsókolta a homlokomat. Oh, ez megerősített! — Magamhoz vontam. Lázasan és reszketve kérdeztem: „Mondd meg, hogy igazán ' szeretsz-e ? Most ne hazudj !" — Én bolond 1 Miért játszottam e nehéz igével, hisz jól tudtam, hogy az életnek halálnak perce jön, gyorsan közelít! Megjött ez az óra ! Sajó Eszter alázatosan lehajtotta a fejét. Szelid megnyugvás volt látható vonásain. Nem volt abban a tekintetben semmi vad, nem volt abban a szívben semmi gyűlölet. Még ragyogott fönn a nap, még csillogott szerteszéjjel a szép fehér hólepel, de mikor lehajolt kis gyermekéhez, édes kis fiának, reménységének mindenének nevezte, lassan, suhanva nehéz szürke felhő kezdett tolulni az égre. »z egyedül elismert kellemes izű természetes hasliíijto szer. ^o FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ