Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-02-05 / 5. szám

II. évfolyam. 5. szám. Pápa, 1905. február 4. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség- és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: tígész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szára ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: 1)KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Az új-világ felé. Megdöbbentő látvány tárul az ember szemei elé, ha az éjjeli vonatokhoz kimegy. Ott látja ezorongani a férfiak, asszonyok, lányok nagy tömegét, kiknek vándorbot van kezükben, hogy elhagyják hazájukat. Isten hozzádot mondjanak annak a rögnek, amelyen bölcsőjük ringott. Megdöbbentő a látvány és szivet facsaró, mert a gyengébb nem is követi az erősebbet, holott eddig a férfiakat a hazaszereteten kívül a családjukhoz való ragaszkodás hozott vissza néhány év után. Most azonban midőn együtt megy velük a család, elveszett a kivándorló édes hazánkra nézve teljesen, legfeljebb egy-egy sóhaja röppen át a nagy oceánon összekötő kapocsul, de ez is csak arra lesz jó, hogy többi munkabíró népünk utánuk induljon. Ha meggondoljuk, hogy rövid néhány év alatt mennyi munkáskéz hagyta el hazánkat, kétségbe kell esnünk a jövő felett. Ma már ott vagyunk, hogy munkás kezet alig talál a mező gazda, s ha talál, a nehéz megélhetési visszonyok következtében oly rágán keli mégfizetnie, hogy a termelőnek, osszú nehéz munkája után mi sern marad. Ha így tart tovább, elveszíti a munkás kezet az iparos, a kereskedő és befog ^vetkezni az idő amikor az összes termelési ágals\munkáskéz hiányában csődöt mondanak. Kerá^sük tehát, hogy mik lehetnek okai a hazánkra romboló hatású kivándorlásnak. A főok az, hogy a változott, a fokozódó életviszoyok mellett a jövödelem stagnál, vagyis a terhek szaporultával a jövödelem nem túrt. lépést. A mezőgazdaság ma i« nagyrészt külterjes, de nem is lehet máskép, mert a belterjes, intenzív gazdálkodáshoz nagy tőkebefektetés kell, amivel a kisgazdák nem csak, hogy nem rendelkeznek, hanem részükre még csak olcsó hitel sincs biztosítva. Ennek következtében nem fizethetik munkásaikat úgy, ahogy azt fejlett viszonyok mellett a gazdag államokban teszik. Az iparos, a kereskedő szintén máról holnapra él, alkalmazottai tehát kielégítő fizetéshez alig juthatnak. Csáberővel hat tehát rájuk minden egyes hir, amely Amerikából átcsap; hogy ott a munka ; megtalálja ellen értékét, s mennek tömegestől itt hagyva ezt az elárvult hazát, hogy maguknak a lehetőség határain belől jólétet teremtsenek. A kivándorlásnak tehát a főoka az, hogy a munkával nem áll arányban a munkabér, nagyon természetesen nem a mi, hanem más fejlett ^Imaok viszonyai szempontjából. Minthogy pedig úgy a tőke, mint a muuka, a haza határát nem ismeri, megy oda, ahol a befektetés nagyobb hozadékot hoz, tehát nemzetközivé válik. Miután ismerjük így főbb okokat, keresnünk kell azokat a módokat amelyek segélyével elháríthatjuk hazánkról emez óriási veszedelmet. Habár tiszteletben kell is tartani a szabad költözködési jogot, azonban ez a jog odáig nem terjedhet, hogy vele egy nemzet a bukás szélére jusson. Mindenek előtt a kivándorlást olyképen kell tehát szabályozni, hogy csak a férfi nem mehessen ki, a gyengébb nem pedig maradjon hazájában mintegy biztos zálogul a férfi hazajövetelére. Törekedni kell gyárak létesítésére, a kisipar fejlesztésére, a kereskedelem, a forgalom fellendítésére, ami kétségtelen a munkakeresletet fokozza, ez viszont maga után vonja a mezőgazdaságnek intenzívebb kifejlesztését. De hogy ezt tehessük, kétségtelen dajkára van szüksége a házai gyenge iparnak, kereskedelemnek, ez a dajka, amely megvédeni van hivatva a biztos elbukástól meglévő és keletkező iparunkat is, más nem lehet, mint az a sorompó, amelyen át nem özönlhet be az idegen iparcikk oly olcsón, hogy a mi kezdetleges iparunkat megölné. Ha tehát meghuzzuk a védelmi vonalat, nyomban útra kél az idegen tőke, hogy nálunk hasznos gyümölcsöző gyári ipart létesítsen. A gyáripar a kereskedelem élénkítését, tetemes munkaerő lekötését idézi elő

; ennek nyomában pedig az intenzívebb mezőgazdaság kap lábra. Amint látja a munkásnép, hogy hazánkban is talál lépten-nyomon muukát, s munkájával családja jólétét is tudja biztosítani, nem fogja meg a vándorbot, habár kevesebb munkabért kap is egyelőre, inkább A „PÁPÁI ffíRLAP" TÁRCÁJA. Katona-emlékek. (Őrmester úr Csorna.) Irta és a nyomdászok-estélyén felolvasta: dr. Kőrös Endre^ Voltaképen nem is tudom érdekelni fógják-e mélyen tisztelt hallgatóimat az én katona-em?él" Háborúban nem vettem részt, nem azon <\ ürü okból, mert katona-időm alatt nem hábc .odott a k. und k. armádia. Békében szolgáltam, tefiáí nem volt alkalmam valami nagyszabású hősi tettet

1 végrehajtanom, amit ha most elbeszélnék, Háry Jánosnak tűnném fel, akit ugyan néma áhítattal hallgat meg a falú népe, mikor elregéli, hogyan fogta el a nagy Napoleont — de elhinni, senki sem hiszi el neki. — Mondhatnám, hogy részt vettem Port-Artur ostromában s egy csifúi halászbárkán rettentő tengeri hányattatások után érkeztem vissza édes szülőhonomba, hogy hiteles tudósítást hozzak arról: mily édes barátkozást folytattak az ostromláncban levő japánok és oroszok egymással. Az egyik fél konyakkal kedveskedett a másiknak, a másik meg egy skatulya kubaszivarral viszonozta ezt a kedvességet. Aki engem ismer, elhiszi rólam, hogy ilyen léleküdítő történeteket én is tudnék kikölteni. Főleg képesnek tartana engem ilyen fantázia-röppentyűre az a két jóképű úr, akik midőn ma két hete beállítottak hozzám s felkértek, hogy ezen a mai kedves estén s ennek a mai kedves közönségnek felolvassak, egyről megfeledkeztek: nem adtak témát a felolvasáshoz. Ők nem adtak, hát magamnak kell szereznem. Soká töprengtem, hogy mi legyen ez a téma ? Dicsőítsem-e a nyomdász-mesterséget

; melyet a maga sok intelligenciát és még több türelmet igénylő, nehéz és fáradságos mivoltában kevesen ismernek jobban nálamnál. Nem, ezt nem teszem, én aki annyit dolgozom együtt a nyomdászokkal, hogy félig-medig szinte kollégájuknak érzem magámat, én nem zenghetek dicshimnuszt az ő, a.mi mesterségünknek. Ez hát nem téma. Gondoltam arra is, hogy valami érzékeny szerelmi történettel osonok be ezúttal a felolvasás babértermő ligetébe, de eszembe jutott a bölcs Jusszuf mondása: a csókot\ gyakorold s ne magyarázd ! Azoknak a bájos lánykáknak és jókedvű legényeknek, akiket erre a mai

v estélyre nem a gazdag műsor (a műsor mindig gaAdag), nem is az érdekes felolvasás (a felolvasás iriMdig érdekes, még akkor is, ha nincs kellő nagyságú tenyér az ásítozó szájak eltakarására), mondom nem ez és amaz, hanem egybegyűjtött az estély koronája: a tánc, a tánc, ezeknek beszéljek én szerelemről? Jobban értik ők azt mint én s értsék is jobban, mivelhogy immár nem nekem, de nekik nyilik minden virág s övék a szép, a rózsás jövő. Beszélhetek én azonban lírikus avagy gúnyos hangon, tény marad legalább még vagy 10—15 percig, hogy nekem felolvasnom kell. Egy könynyelmű pillanatban szavamat adtam, s ha szavam nem tartom meg, kollégáim a nyomdászok boszut állnak rajtam s akkor ember legyen, aki a Pápai Hirlap legközelebbi számát elolvassa — hemzsegni fog a sajtóhibáktól. S amikor aztán, míg künn fütyült a szél s fantasztikus jégvirágok nyiltak az üvegtáblákon, én pedig Íróasztalom mellett a meleg, barátságos kályha közelében voltam látható, vagy lettem volna látható, ha szivarom füstfelhői el nem takarnak, éppen a füstfelhők között egy rég elfeledett képet: arcképet, — nem fotográfiát, hanem arcot láttam megjelenni. Szervusz öreg, Csoma kiáltottam reá! Isten hozott régi jó őrmesterem ! Jaj de réges-régen is nem láttalak. De sok idő mult el azóta fejem felett. De sokon mentem keresztül, amióta elváltunk egymástól! A legkiválóbb tanárok és or vosoktól mint hathatós szer ; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos . .. S . -..,. f ~I l vosoktol mint hathatos szer: mvtvy mvuv^u^ v-lí-lx^j., 1-^^^-*- * bajainál úgymint idü'lt bronchitis, szamár hurut lábbadojzóknál influenza után ajánitaük. és különösen Emeli az étvágyat i a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermkeek is szeretik. A gyógyszertárakban ^üve^enkint 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellatva: __ F. Hoffmann-Ijia Hoche & Co. vegyészeti gyárJBagel (Svájc).