Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-06-03 / 22. szám

II. évfolyam. 22. szám. Pápa, 1905. junius 3. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. szám. Előfizetési árak: Kgész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS E X I > RE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 215. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Bánffy lemondása. Hetek óta folyt a zűrzavaros lé, széles, de sekély, iszapos mederben, folyt, vagy unalmasan stagnált a határozatlan hangulat: marad-e Bánffy vagy elmegy? Ettől az »új áramlattól« január 26-án való bevezetésekor némelyek valóságos Augias istállójában való takarítást vártak és sajna elposványosodott, bántó pletykákká sekélyesedett, melynek zavarosában némelyeket már mandátum-hajbászá8sal gyanúsítgattak, gúnyoltak. Mi szükség volt e rossz indulatokat kiváltó posványos hangulatra? Hiszen ha báró Bánffy Dezső a szegedi választás után nyomban meghozza mostani határozatát, hogy Pápáról lemond, akkor is csak az lett volna, ami mostanra előrelátható volt: a másik kerületet pártja elveszíti. Ne tudta volna azt báró Bánffy Dezső? Vagy van talán valami igaz benne, hogy őt némely informálói a végső óráig bizonytalanságban tartották a kerület hangulata felől, hogy azalatt időt próbáljanak nyerni — maguknak ? Bármint legyen is, ám vegyék lelkükre a köz- és magánpolitikus urak, nekünk azonban mindenesetre meg kell szólaltatnunk a társadalmi élet sajnálkozását e kimé-' letlen eljárás miatt. Ha lett volna is benne haszna a pártnak, mely egy kerülettel többet akart megtartani, minthogy tisztán előrelátható volt, hogy nem lesz, még ily kétes haszonért is szabad lett volna-e áldozatul dobni városunk társadalmi belső békéjét ? E város polgársága az erkölcsi megtisztulás reményével üdvözölte nagyhírű új képviselőjét, méltán kelthetett hát a reménykedőkben bántó visszatetszést annak látása, hogy apártpolitikai érdekeket most is csak fölébe helyezik az adott szóban bizó erkölcsi igazságnak. Igaz, báró Bánffy sohasem tett határozott ígéretet e mandátum megtartására, de úgy hisszük, tudnia kellett róla, hogy budapesti emberei az ő nevében Ígérték és így igazságosnak látjuk a méltatlankodást, mely ő ellene irányul, hogy ígérete mögül visszavonúlt, hogy mintegy kevésbe vette e választókerületet, szemben egy másikkal, hogy e föltámadandó méltatlankodáson magát előre is túltenni tudta. Bizony, jó lett volna nem kicsinyleni azt az ártalmas visszahatást, melyet maga a döntés hosszas halogatása okozott. A kétkedés és gúny nemcsak az ő nevének ártott, hanem a neve alatt álló pártot is segített kiábrándíiani sok naiv mámorból, amint az új-párt könnyűszerrel való föloszlása is, bizonyítja. De főleg meg kellett volna gondolni, hogy a nem remélt lemondás következménye mennyi tülekedés, marakodás lehet, mennyi illetéktelen ambíció szabadulhat föl, a gyanúsítások, rosszindulatú intrikák milyen szenynyes özöne kelhet föl, amitől megcsömörlik a legdurvább ízlés is. Legsúlyosabban vádolná meg e nemtörődöm tett lelkiismeretét, ha tán a felekezeti elfogultság rákfenéi is kiújulnának, ha a városunkban féltve őrzött felekezeti békét a hangostorku zúgkorteskedés uszító jelszavai mérgeznék meg . . . Hinni tudjuk mégis, hogy megtisztuló társas közszellemünk e gondatlanul rászabadított támadások dacára nem indul züllésnek megint, hanem sokkal tisztességesebben fog megállani, mint ahogy vele bánnak.. Hisszük mégis, hogy az egyéni, érdekcsoportbeli és felekezeti indulatok fölött tisztán fog megállani és irányítani a közérdek óhaja. Reméljük, hogy választó-kerületünk józan belátása meg fogja találni a megfelelő jelöltet, kiben politikai bölcsesség és bebizonyított munkaképesség ereje egyesül, kinek állandóságához, megbízhatóságához nem fér kétség — és reméljük, hogy ily jelölt tiszta tekintélye előtt el fog néA „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Hóban. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Ceglédi Sándor. Karácsony szent ünnepe volt. Napsugaras téli reggel. Sajó Eszter, a cselédleány, korán reggel befonta szép, nagy fekete haját. Aztán kitakarította a konyhát; mindent szépen a helyére rakott. Majd előszedte csekély holmiját, három fejrevaló kendőt, egy pár tiszta fehérre mosott inget, néhány viseltes szoknyát, mellénykét, egy pár ünneplő lábbelit, kis batyuba összekötözte. Megszoptatta néhány napos csecsemőjét. Aztán értelmes, okos fejét bekötötte a régi avult perkálkendó'vel. Szépen, rendesen búcsút vett a ház asszonyától is. — Az Isten áldja meg, édes nagyasszonyom ! Ha valamivel meghántottam, bocsássa meg nekem ! nem cselekedtem soha a szivem rosszasága szerint; rosszul esik, hogy el kell mennem, de másként nem lehet. Gonosz emberek nyelve, irigyek rágalmazása elkergetnek innen, mint egy vadállatot. Egy pillanatban eltévelyedtem a becsület útjáról. Megbántam már szászor, megsirattam sokszor. — De neked nincs okod sirni kis fiam, téged elviszlek messze innen. Elviszlek az én szegény édes anyámhoz, aki téged, meg engem még gyalázatomban is biztosan szeret. Ne félj édes vérem, nem bánt ott senki bennünket. Tudom, hogy ma, szent karácsony napján ő is megbocsát nekünk. Sajó Eszter szemei könnybe lábadtak. Kiért az országútra. Köröskörül szikrázott a hó a napsugáron Lomha' varjusereg kerengett a levegőben. Le-leszálltak a vetésekre, majd meg ismét felrebbentek, s hosszú kárrogással felszálltak a havas útszéli fákra. A messze tájon nem járt senki. Ki is hagyná el most karácsony ünnepén a házat? A vendégatyafiak már ünnep szombatján utrakeltek. Ki is kívánkoznék meleg kályha mellől, puha kalács mellől útra kelni fagyos országúton, nézni a csillogó havat,, hallgatni a varjuk egyhangú kárrogását ? De nem hallja ezt Sajó Eszter sem. Fején hátracsuszott a kendő, munkás kezét vörösre szítta a hideg: nem veszi észre. — Elhagyja már a temetőt is. Hideg márványkövek, kidőlt mohos fejfák integetnek felé. Nem lát, nem hall : csak megy, halad előre öntudatlanul. Gondolatai szerteszét kalandoznak. Mikor nagymessze ünuepélyesen megkondul a karácsonyi harangszó, valami csodás érzés kel lelkében. Hirtelen annak az anyának nyugalma' száll a szivébe, ki messze napkeleten az Isten fiát szülte. Mintha a tiszta levegőn át az angyalok elmosódó szava hangzanék felé: „Békesség legyen földön embereknek !" Békesség, békesség ! Olyan békességre vágyódik reszkető lelke, aminőt nagyon, nagyon régen, még akkor érzett, mikor az anyai házban élt tudatlanul, boldogan. — Mintha hirtelen szétfutna a múltnak köde s látja magát, amint libát terel künn a mezőn. Apró, rövid szoknyás leánykát lát, ki csudásan tiszta tekintettel tér meg esténként aludni, hogy álmodjék boldogságról, nyugalomról. Látja maga előtt az édes anyját, ki gondosan óva, intve nevelte őt fel Isten félelmében, jámborságban. Tiszta fényben áll előtte a régi hajlék, hová mindig, mindenünnen visszavágyódott s melyből oly régen útra kelt. — Ott hagytam a falut, a házat hálátlanul, mástól, idegentől több jót várva s most visszamegyek nyomorultan, összetörve. Ott hagytam a két öreget a maguk szívbéli bánatával s most visszamegyek hozzájuk nem vigasztalással, nem segítséggel, de Sirolin, vosoltól míí SSS/iSt tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamár hurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. ágyat és a testsvily-t, eltávolítja a liölaögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jé ize miatt is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkmt 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Boche & Go. vegyészeti gyár Basel (Svájc). Emeli az étvá, a gyermkeek is