Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-05-13 / 19. szám

kor. kamat és 2914 kor. perköltség is járult. Már a bánhidai hozzájárulás is per alatt állott, de ott a vármegye ,még idején kiegyezett. Az ügyhöz hozzászólt dr. Ováry Ferenc, utalván arra, hogy a kölcsön már régen meg volt szavazva s hogy nem effektuáltatott, az a régi rendszer rémes hanyagságának következménye, ma mást nem lehet tenni, mint az elszámolást tudomásul venni, de a jövőre szolgáljon ez intő tanulságul. Koller alispán kijelenti, hogy Ováiy szavainak élt nem tulajdonít, mert Ő, mihelyt az ügy az ő hatáskörébe került, haladéktalanul elintézte s a jövőben is minden ügyet tehetségéhez képest, de nem lankadó buzgalommal kiván elintézni. 1% nyugdíj-pótadó. Hosszabb vitát idézett elő a következő pont: alispáni előterjesztés a megállapítva levő nyugdíjak fedezése céljából ez évre 1 °j

0 pótadónak megszavazása céljából. A nyugdíj alap ez évi jövedelme 22.825 K, ebből azonban 1/

i rész az alaphoz lévén csatolandó, kifizethető csak 17.828 K, megszavazott nvugdíj ellenben 30.728 K, s így a hiányzó 12.900 K fedezésére szükséges a pótadó. Az ügyhöz elsőnek Kelemen Imre szól, ki nem hajlandó pótadó emelésbe belemenni. Ováry Kálmán szintén e nézeten van, kérdi különben, hogy — mikor a közel múltban, könyörületből csak egy, 6000 koronás nyugdíjat szavaztunk meg, honnan van még is 7000 korona fedezetlenül? Az alispán fel világosii ás- ul előadja, hogy a hiány meg volt már 1904-ben, de akkor a törvény által előirt l/

4 % nem fizettetett be az alaphoz, hanem kiosztatott, minthogy nem akarja, hogy a vármegyének perköltségei legyenek, kényszerűségből indítványozta az l°/

0 "pótadót. Bakó József nem járul hozzá semmi adó emeléshez, a kisbirtokos osztály már alig birja a terheket, jöjjenek adói eszállítással, akkor szivesen hozzájárul. Dr. Ováry Ferenc szerint az államsegély folytán szabaddá lett tisztviselői fizetésekből lenne fedezhető a hiány egyrésze s akkor 1I

2°!

0 pótadó-emelés is elég lenne. Dr. Csete Antal utal arra, hogy a múltak bűnei most derülnek ki. Az egész vonalon takarékosságot kiván. A főispáni lakás fűtésének és világításának elvonásával is (mire nem vagyunk kötelezve) megtakarítást eszközölhetnénk ; a pótadót nem szavazza meg, indítványozza: küldjünk ki bizottságot, mely a fedezetre nézve a legközelebbi ülésre javaslatot tegyen* Rainprecht Antal szerint kár a régi bűnöket felemlegetni, a jövőben legyűrik szigorúbbak ; a kigondoló bizottságnak ellene vau; a jövőben a nyugdíj-alap szabályzatát oly értelemben lehet megváltoztatni, hojry az alapba ne kelljen befizetéseket eszközölni. Egyébként azt hiszi, hogy "U v

agy 7i0% pótadó-einelén is elég lesz. Kaufmann Géza túlságos magasnak találja már a vármegyei terheket; fél azonban attól, hogy a nyugdíjasok igényüket pör után érvényesítik, ha van még szabad alap, fedeztessék ebből a hiány, ellenkező esetben kénytelen-kelletlen hozzájárul Rainprecht javaslatához. Dr. Körös Endre szerint Rainprecht önmaga cáfolta meg azt a mondását, hogy nem lehet semmit „kigondolni", mert maga is kigondolt valamit. Az egész vita s a közgyűlés több előző pontja is azt a meggyőződést érlelte meg benne, hogy a törvényhatóság kénytelen lesz múlt közgyűlési határozatát, melyben a főispáni nyugdíjnak az ezután felmerülő hiányokra nézve fennálló felelősségét kimondta, érvényesíteni. Pártolja dr. Csete indítványát. Miután az alispán az elhangzott felszólalásokra reflektált, megemlítvén többi között, hogy a pótadó nagyságát nem kell sztrikte megállapítani, hanem majd a fedezendő összeg arányában vetik ki, úgy mint a katonabeszállásolásnál szokás, a pótadóemelést névszerinti szavazás alá akarta bocsátani. Dr. Kőrös kéri, hogy előbb a Csete-f'éle indítvány bocsáttassák szavazás alá, mi meg is történt. Felállással szavaztak s eredményeként a közgyűlés nagy többséggel kimondta, hogy az ügyben javaslattételre 5 tagú bizottságot küld ki. Ennek tagjaiul az alispán elnöklete alatt meg választ attak : dr. Csete Antal, dr. Kemény Pál, dr. Ováry Ferenc és Rainprecht Antal. A bizottság javaslatát egy egybehívandó rendkívüli vármegyei közgyűlésen fogja előterjeszteni. Névszerinti szavazással döntött ezután a közgyűlés Kányay József és Körmendy Béla tb. főbirák működési pótlékára nézve. A szavazatszedő bizottság elnökéül Szabadhegyi Kálmán, tagjaiul Purgly László és Holitscher László küldettek ki. 70-en szavaztak igennel, 16-an nemmel s így nevezett főbiráknak a működési pótlék 1905-re is megadatott. Dr. Ováry indítványára ezután Hevesvármegye éd Baja város politikai tárgyú feliratai vétettek tárgyalás alá. Mindkét átiratra nézve az áll. választmány hasonló szellemű külön felirat elküldését javasolja. A feliratokat, melyeket dr. Véghely Kálmán v. főjegyző tömören s szépen irt meg s ajánlott rövid megokolás kapcsán elfogadásra — miután dr. Ováry Ferenc és Bakó József a főjegyzőnek a minden magyar hazafi érzését tolmácsoló felirat kiváló megszerkesztéséért a közönség elismerését tolmácsolták — egyhangúlag, lelkes éljenzés kö'ött elfogadták. Az első felirat így hangzik : Mélyen tisztelt Képviselőház ! Mély hazafiúi bánattal és aggodalommal látjuk és érezzük a súlyos, szinte megoldhatatlannak látszó politikai helyzetet hazánkra nehezedni. Nemzeti jogos törekvéseink és követelményeink, melyek egy szebb jövő alapjait hivatták megvetni, indokolatlan módon megakadályoztatnak, emellett az ország gazdasági és ipari élete s kereskedelmi fejlődése már évek óta tespedésben van, parlamentünk működése eredményeket nem mutat fel, és e sorvasztó állapot következtében még hazánk ezer éves alkot mányát is veszélyeztetve látjuk. A nemzet öntudatára ébredt ugyan akkor, midőn az év elején lezajlott képviselőválasztások alkalmával a nemzeti baladás irányzatát juttatta diadalra, de e győzelem gyümölcseit csak akkor élvezheti majd hazánk, ha a választásokkal kifejezett nemzeti törekvések meg is valósulnak. Nehéz harcát most vivja a nemzeti géniusz; alkotmányos törvénybe iktatott jogaink érvényesítéséért: aggódástól elszorult kebellel, a visszafojtott elkeseredés nyomasztó érzetével várják a magyar nép milliói a paloták fényes csarnokaiban ép ugy, mint a kunyhók roskatag nádfedelei alatt a jobb, a szebb jövő hajnalhasadását: nemzeti követetményeink megvalósítását. Kilencszáz éves múltját tagadná meg tehát Veszprémvármegye, ha e nehéz helyzetben buzdító, bátorító szavát fel nem emelné és óhajának — mely köztudat szerint a nemzeté is — szintén kifejexést nem adna. A képviselőház többségének koronás Királyunkhoz intézett, a magyar nemzet hagyományos hűségével és hódolatával teljes jelenleg tárgyalás alatt álló feliratában kifejezve látjuk azon kívánalmakat, melyek a haza minden igaz polgárának óhaját pártkülönbség nélkül tolmácsolják. Bizunk ugyan a törvényhozás képviselőházának, illetve a képviselőháznak a nemzet akaratából alakult többségének hazafiúi bölcsességében és kitartásában, hogy habár nehéz küzdelem árán, de mégis sikerülni fog e válságos politikai helyzetet végre megszüntetni és az országnak oly régóta óhajtott nyugalmát megszerezui, mindamellett azonban a magunk részéről is kérjük a mélyen tisztelt Képviselőházat, hogy e küzdelemben bölcs mérséklettel, higgadt megfontolással igyekezzék oly eredményt elérni, hogy a feliratban kifejezett nemzeti törekvéseink, melyek nagyrészt már törvényben biztosítva vanuak ugyan, de tényleg még megvalósítva nincsenek, alkotmányunk sérelme nélkül mielőbb érvényesüljenek, és ha majd a törvényhozás rendes működését ismét megkezdi, első feladatai közé vegye fel a politikai pártok közmeguyugvásásal találkozó oly hászabályok alkotását, melyeK a szólásszabadság teljes épségben hagyása mellett a parlament állandó működését a jövőben biztosítsák, hogy sokat szenvedett hazánk a békés munka és nemzeti gyarapodás útjára végre-valahára visszave/éreltessék. Kelt Veszprémvármegye törvényhatósági bizottságának 1905. évi május hó 8-áu és folytatva tartott rendes közgyűléséből. A második itt következik : Mélyen tisztelt Képviselőház! Nemzeti öntudatra ébredésünknek, a magyar nép millióinak a szolgaság rabbilincsei közül való felszabadításának és a parlamentáris magyar állam megalapításának epochalis napját: 1848 március 15-ét félszázad óta nemzeti ünnepnek tekinti minden igaz magyar ember, szivének minden érző dobbanásával, lelkének legszentebb leghazafiusabb érzésével : de a vér nélkül kivívott alkotmányos győzelem napja irott törvényben nemzeti ünneppé való avatással megörökítve ma sincs. emeletes házakkal; benzinrobbanás következtében tiiz üt ki s a nézők végigszemlélik a tűzoltás minden részletét, a fecskendezést, a ponyva^, a tömlőmentést stb. egész addig, míg az égő házból az utolsó csecsemőt le ne nem hozza nagy éljenriadal közt a tüzoltófőparancsnok. Ez s még sok egyéb, amiről Hock regélt, mint mondá, csak külső képe tapasztalatainak. A társadalom szellemének tanulmányozása meggyőzte j*é)la mily szerencse volt Európára Amerika felfedjjHIé, azé a rengeteg országé, melyben 3 óra li^Pzat gyorsvonatoz ez ember egy kukoricatábla mellett, hol minden új, nem ismert nagyságban látható. Európában a politikai és társadalmi téren visszaesés van, a konvencionális hazugságok korát éljük itt, ott hatalmas, őszinte társadalmi élet virul. A vallási téren is a vallások nagyszerű, bámulatraméltó versenyét látjuk. Versenyeznek a humanizmus terén, mert minden ember annyit ér, amennyi könnyét embertársának letörli. És igazi vallásosságot ott látott a sokféle vallásúak között. Sant-Louisban, midőn a nagy internácionális bankett volt, a kongresszus elnöke felkéri Sant Louis érsekét, a 34 éves egyháznagyot, mondjon imát az ebéd előtt. Az érsek feláll, mond pár szivből jövő szót s ezt oly áhítattal hallgatják s mondják utána, hogy látja az ember: ezek tudatában vannak annak, mivel adósak Istennek. Nálunk megmosolyognók, ha valaki bankett előtt — imádkoznék. Itt a messziről anyagiasnak látszó világban meg van a képesség az eszmék ideális világába való szárnyalásra. Vezérszerepe jut a szabadság eszméjének, de az igazság eszméjét is megtisztítják a salaktól a kötelesség teljesítése által. Nálunk hervad az eszmény, ott virágzik s ha látja a növekvő kivándorlást, vigaszt talál a gondolatban, hogy az Amerikából visszajövök fogják az igazság és szabadság erős csemetéit az európai száraz törzsekbe beoltani. A műveltséget is Amerikában magasabb fokon látja, mint nálunk, ennek fokmérője a nö tisztelete. Ha egy liftbe, ahol 15 férfi ül és dohányoz, belép egy hölgy, a 15 férfi félreteszi a szivart és mind — leveszi a kalapját. A nők sokkal több szabadságot élveznek, mint nálunk. Szabadságuk védi meg őket a férfiak szeszélyétől és hitványságától. A családi élet ennek folytán tiszta, érzésben alkotott családi élet van, szentély a család, amelyben a nő a királynő, s az amerikai, aki mindenütt üzletember, itt az érzés embere, a családi élet az érzések igazságán alapul. Mikor a Kr. előtti első évszázadokban a latin fajok hervadtak, a népvándorlásban keletről jött a friss erő, az új ág. Nem félti ő a kivándorolt magyarokat. Ha megérjük, amiért minden újra epedünk, ha nemzetünk önálló lesz, ha megindul nálunk az élet rohamos árja, akkor visszatérnek a mi véreink, kik ott künn munkában megedződtek, szabadságban megtüzesedtek s biztosítani fogják új erényeikkel a nemzeti fejlődést. Áhítva várja — mondja az ékesszavu előadó — ennek az időnek eljövetelét. Nincs véletlen a történelemben. Hogy annyi csapás között megtartatott, célja van e nemzettel Istennek. Bármennyit véreztünk, kelet és nyugot minden hatalma ellen, bár városaink, falvaink elpusztultak, bár sivatag volt az ország, az isteni gondviselés újjáteremtette. Ez bizonyítéka annak, hogy megvan a gondviselésszerű célunk. S a jövőben be kell következnie annak, hogy: kultúránkat, gazdasági erőnket szabadon használván, az amerikai magyarokkal megerősödvén, a magyar nemzeti állam dicsősége beragyogja az egész világot! Mikor Hock János dörgő tapsok között bevégezte előadását, én együtt tapsoltam a tapsoiókkal, de szivemben fájó érzés is volt: mért nem tanultam meg gyorsírni ? Mert igy az én gyatra jegyzéseim alapján csak nagyon halvány képük lesz t. olvasóimnak a Hock előadásának szépségeiről. * André. * Kostreinitzi mm meiieto Király-forrás Savanyúvíz. : Legtisztább, szénsavdús, lythion tartalmú asztali és gyógyviz ' -