Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-05-13 / 19. szám

Kicsiny nemzet vagyunk, idegen hatalmas népek áradata vesz körül bennünket mint kisded szigetet verdeső tengerár, és még imádott hazánkban is a nemzetiségeknek magyar fajunk és nemzetünk elleni méltatlan gyűlöletével kell folyton küzdenünk. A nemzeti öntudatnak, a hazafiúi érzelmek és törekvésekuek ápolása s intézményeink támogatása mellett ha vállvetve, összetartva nem igyekezünk ezredéves hazánkat az őseinktől öröklött hazaszeretettől vezérelve a nagy nemzeti küzdelmek emlékezetes napjainak a jövő nemzedék számára való megörökítése által is fenntartani, oly mulasztást követnénk el, melyért méltán vádolhatnának majd bennünket utódaink. Tudatában ezen hazafiúi kötelességünknek és felmagasztosítva, fellelkesítve annak az érzetétől, hogy mindnyájunknak 50 éves mulasztását óhajtjuk helyre hozni akkor, midőn 1848 évi március 15-ének törvénybe iktatott nemzeti ünneppé való av?tását kivánjuk, hazafiúi tisztelettel és őszinte bizalommal kérjük a mélyen tisztelt Képviselőházat, hogy 1848 március 15 ének nemzeti ünneppé kimondása iránt mielőbb javaslatot tenni, s ezen javaslatnak törvénnyé szentesítését kieszközölni méltóztassék. Kelt Veszprémvármegy törvényhatósági bizottságának 1905. évi május hó 8-án és folytatva tartott rendes közgyűléséből. A siófoki színház. A gyűlés első napján ezután már csak két ügyet intéztek el. A Siófokon építendő új színház céljaira az áll. választmány 2 éven át 20Ó0-2000 korona segély megszavazását javasolja. E javaslatot melegen páríolja az egész színházépítés ügyét ismeitető beszédben Bezerédj Pál min. tauácsos, míg Cserveny siofoki biz. tag ellene szólalt fel. E körül egy kis kulturális vita indult meg. Dr. Körös Endre a dunántúli szini kerület érdekében kész a segélyt megadni, mig dr. Csomasz Béla csak akkor hajlandó segélyt adni, ha más hasonló célt is támogatunk. Dr. Ocáry a Balaton-kultusz emelése céljából pártolja az indítványt, megemlítvén, hogy az a célra rendelkezésre álló alapból a pápai színház is kapott 6000 forintot. Mohácsy Lajos ismeri a kulturális kötelességeket, de a színháznál fontosabbnak tartja az iskolát s ha itt nagylelkű ajándékot ad a megye, legyen nagylelkű ott is, ahol iskolai célra alamizsnáért könyörögnek. Különben ma nem annyira a „circenses", mint a „panem" a fontos. Ha az alapra nézve teljes megnyugtatást nyer, kész különben megszavazni. Koller alispán kijelenti, hogy e célra megvan a külön alap, s rajta lesz, hogy a jövőben minden kulturális érdek kielégítést nyerjen. A kérdés szavazásra bocsáttatván, 24-en az áll. vál. javaslata mellett, 31-en ellene szavaztak, s így a segély nem adatott meg. Hasonló sorsra jutott a gergelyi ág. h. ev. iskola fenntartó testületének 100 kor. segély iránt beadott kérvénye, melynek érdekében ugyan Bakó József és Mohácsy Lajos felszólaltak, de fedezet hiányában nem adatott meg. Ezzel az első napi közgyűlés, melyen városunkból Lampért Lajos, Győri G-yula, Bélák Lajos, Kis Ernő, Halász Mihály, Keresztes Gyula, Körmendy Béla, Kovács Sándor, városunk vidékéről Mihályi Géza, Szabadhegyi Kálmán, Walla Gyula, Tóth Kálmán, Győri János, Polák Ferenc, Mohácsy Lajos voltak jelen, véget ért. A gyűlés II. ós III. napja. A második és harmadik nap folyamán a következő fontosabb határozatokat hozták : Miként már a mult évben is kimondotta, (de akkor a belügyminiszter azt meg nem valósította) újból elhatározta a közgyűlés, hogy a 7 központi és 5járási irnoki állás megszüntetésemellett 7 központi és 5 járási dijnoki állást szervez s folyamodókat a XI. fizetési osztály 3. fokozatába sorozza s ezen határozatát megerősítés végett a belügyminiszterhez felterjeszti. — Matkovich Pál és Pereszteghy Lajos a szombathelyi utinesteri tanfolyamra berendelt uti biztosoknak 160 —160 kor. segélyt az 1905. évi közúti költségvetés terhére a közgyűlés megszavazott. — Az üresedésbe jött 3, egyenként 168 kor. vármegyei ösztöndíjat Kiss György, Radovics Lajos és Simon János veszprémi gimn. tanulóknak adományozta. -- A katonabeszállásolási alap túlkiadásának fedezésére az ebadó alapból 2000 korona rövid lejáratú kölcsönt utalványoztak át. — A zirczi Erzsébet-kórházban a napi ápolási díjakat 1906 jan. 1-tŐl 1 kor. 70 fill.-ben állapították meg, s az orsz. betegápolási alap s államkincstár terhére felmerülő ápolási díjaknak ugyanily összegben leendő megállapítása érdekében a belügyminiszterhez felirtak. A kórház fenntartása érdekében pedig az 1905. évre a várm. árvaházi alapból 5000 koronát megszavaztak s a vármegye alispánját felhivták, hogy a kórház további miként leendő fenntartása, esetleg működésének beszüntetése iránt a devecseri közgyűléshez indokolt előterjesztést tegyen. A vármegyei általános tanító-egylet kérését az iránt, hogy a tagok gyűlésre menetelük alkalmával a községek fuvarbért és napidijat nyerjenek, teljesítette a közgyűlés azzal — hogy a községeket kötelezte, hogy a tanítók részére, ha azok az ált. tanítóegylet tagjai — a tanító-egyesület évi közgyűléseire történő utazásuk alkalmával a községi pénztár terhére természetbeni fuvart és 2 kor. napidijat, esetleg fuvar helyett mérsékelt fuvardijat adjanak. A járási Írnokok kérvénye következtében a vármegye e tárgyban hozott korábbi határozatát megújítva, a járási irnoki állások helyett járási irodatiszti állásokat szervez, folyamodókat a X. fiz. oszt. 3. fokozatába sorozza s határozatát jóváhagyás, illetve megvalósítás végett a belügyminiszterhez felterjeszti. — Városunk módosított szervezeti szabályzata megerősítést nyert, valamint a kishantai hegyközség szervezeti szabályzata, a Klein Vilmossal kötött csereszerződés és a Kutassy-féle ingatlan megvétele is megerősítést nyert. — Az egy gyermekrendszer elleni óvóintézkedések tárgyában a miniszterhez feliratot intéznek. — A Jókai-szobor céljára 100 koronát szavaztak meg a rendelkezési alapból. — Jóváhagyták Pápa városnak az Antalházi puszta és a Jókai-utcai korcsma bérbeadása tárgyában hozott határozatát. — A magyar nyelv sikeres tanításáért a pápai járásból KucEmann Teréz jákói r. kath. tanítónő 3 drb. 10 K-s aranyat, Kréu Béla nagy-teveli r. kath. tanító 2 drb., 10 K-s aranyat nertek. (Pápa város női kórháza.) Városunk képviselőtestületének a női kórház megépítésére vonatkozó felterjesztésére nézve a törvényhatóság a következő határozatai hozta Pápa város képviselőtestülete vonatkozó határozatának az építkezés elhatározására, annak mikénti végrehajtására és a 29 000 kor. építési költségnek kölcsönnel leendő fedezésére s arra vonatkozó részét, hogy a felveendő kölcsön kamatai a női kórház által eddig a városnak fizetett 1600 kor. lakbérből fedeztessék, jóváhagyta. Jóváhagyta továbbá azt is, hogy az építés költségeire a városi alapítványok tartalékalapjából 4500 kor. kiutaltassék és felhasználtassák. A város azon kérését azonban, hogy a vármegye kezelése alatt levő „pápai tébolyda-alap" tőkésített összegét e célra kiadja, ez idő szerint nem teljesítette ugyan, de kijelentette, hogy amint Süttő Károly volt tébolydai pénztárnoknak az alappal szemben fennálló követelésének ügye befejezést s a követelés teljes kielégítést nyer, azt a kért célra Pápa városának kiadja. A kérelemnek a Matics-féle alapítvány kiadására vonatkozó részét csak részben és akkép teljesíti, hogy a két betétkönyv közül az egyiket (5000 K) az esedékes kamatokkal együtt oly kikötéssel adja ki, hogy az összeg évi kamatjövedelme erejéig egy mindenkor pápai járási illetőségű, vagyontalan s a felállítandó női kórház elmebeteg osztályán elhelyezett elmebeteg nőt tartozik teljes kórházi ellátásban és ápolásban részesíteni. A kórház terveit és költségvetését átdolgozás végett a városnak visszaadta, de az ügy sürgős voltára tekintettel a vármegye alispánját felhatalmazta, hogy azokat a megfelelő pótlások után jóváhagyhassa. is kiváuatos, hogy a város kérvényének, melynek támogatására Lampérth h. polgármester Bánffy Dezső báró orsz. képviselőnket is felkérte, megfelelő eredménye legyen. § A szöllő- és bortermelök érdekében. A város legutóbbi közgyűlése elrendelte, hogy a földmivelésügyi, illetve pénzügyminiszterhez felirat intéztessék, amelyben kérje a város, hogy a borfogyasztási adó kezelése díjmentesen bocsáttassák a város kezelésébe, azonkívül a szőllőbetegségekkel küzdő szőllőbirtokok mentessenek fel az állami adó alól — természetesen törvényhozási utón. E két felterjesztést Csoknyay v. főjegyző alapos megokolással elkészítette és az illető minisztériumokhoz megküldötte. § A húsmizériák orvoslása céljából a városi tanács mult ülésében kimondotta, hogy sem helybeli ? sem vidéki mészárosok közfogyasztás céljából húst nem hozhatnak be. A vidéki husvizsgálókban ugyanis a v. tanács nem lát kellő biztosítékot arra nézve, hogy lesoványodott, vagy kényszervágás alá eső állatok húsáról nem adják-e ki az egészségi bizonylatot. A Pápán levágott állatok ellenben állatorvosi vizsgálatnak vaunak alávetve s ha az állatorvos a vágóhidi szabályrendeletnek megfelelőleg nem találja a levágásra kerülő állatot közfogyasztásra bocsáthatónak, akkor annak az állatnak husa csak szabad székben mérhető ki kellő meghirdetés után, de ekkor is az elárusítás rendőri ellenőrzés mellett folyik. TARKA ROVAT. „Szegény ember sorsa" . . . Volt egy szegény ember, akinek polgári foglalkozása az volt, hogy igen kis haszonért igen jó cipőket készített szaladgáló embertársainak. Az embertársaknak tudvalevőleg két faja van, egyik kisebb fele, amely fizet s egy nagyobb, amely nem fizet. Szegény emberünknek az a pechje volt, hogy végzete legtöbbször az embertársak utóbbi fajával hozta. Egyszer látszott felcsillani szerencséje. Jött egy kitűnő „állami" kundsaftja, egy vasutas. Olyan szép cipőt még soha nem készített fürge kezű suszterunk, mint az „állami" úrnak. Meg is lett érte érte a hála, nem fizette meg, sőt hogy biztosabban ne kelljen megfizetnie, el is költözött innen. Szegényünknek nem maradt más hátra, mint perelni. De ez tudvalevőleg csak gazdagoknak való mulatság. Gondolt tehát merészet és nagyot és irt egy J alázatos levelet a M. Á. V. üzletvezetőségének Szombathelyre: utasítsa az alkalmazottját, fizesse meg tartozását. A levelére két választ kapott, egyet az üzletvezetőségtől, egyet meg a helybeli kir. adóhivataltól. Előbbi azt irta, hogy az illető nincs már az üzletvezetőség kebelében, utóbbi barátságosan felszólította, hogy 4 kor. büntetést haladéktalanul fizessen le, mert nem volt bélyeg a „folyamodásán". Hát nem igaz a régi mondás : „Szegény ember sorsa csupa komédia!" . . . A VÁROSHÁZÁRÓL § A reggeli vonat. A pápai ipartestület és a helybeli O. M. K. E. választmány együttes akciója következtében városunk h. polgármestere felterjesztést intézett a M. Á. V. igazgatóságához, melyben kéri hogy a kedden és pénteken Győr felöl reggel 7 óra 28 perckor érkező u. n. vásári vonatot a hét minden napjára állandósítsák. A felterjesztés részletetesen kifejti, hogy városunk haladásával közlekedési viszonyainak javulása nem tart lépést, a vásári vonat életbeléptetése javulást jelentett ugyan, de piaci életünknek ez csak fél segítség volt. — Iparunk, kereskedelmünk érdeke nyilvánvalóan megkívánja e vonatnak állandósítását, meg főkép a megváltozott új menetrend folytán. Mert a változás egyebekről nem szólva, abban is hátrányunkra volt, hogy a délutáni j személyvonat mely eddig 3 órakor indult Pápáról, most félórával előbb indul s így azoknak, akik az 1 órai déli személyvonattal-jönnének be vidékről városunkba alig maradna idejük a vásárlásra. Ezért 01 fillér. * Kommentár nélkül, e rovatban xWfcítk a következő hivatalos iratot: A vármegye közigazgatási bizottságának 2037/904 számú véghatározatát a Bakonyér medrének kitisztogatási előmunkálat költségeire vonatkozólag a vármegye alispánja megküldi azzal, hogy az jogerőre emelkedett s igy a 341 K 3 fill. beszedendő az érdekelt birtokosoktól. Véghatározat: A vármegye közigazgatási bizottságának fenti szám jogerős véghatározata, valamint a vármegye alispánjának 4749/905 számú rendelete értelmében fglhivom M. L. és testvérei birtokost, hogy — K 01 f bakonyér tisztogatási költséget a városi pénztárba 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizesse be, a pénztárt pedig utasítom, hogy a befolyandó 341 kor. 03 fillért a veszprémi kir. adóhivatalba küldje meg. Pápa, 1905. évi április hó 8-án. Lampérth Lajos, h. polgármester.