Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-03-05 / 10. szám

I. évfolyam. 10. szám. Pápa, 1904. márc. 5. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szára ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDREI. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Böjti pilulák. Irta: dr. Béthei Prikkel Márián. Mi, kiket a sors kisvárosi életre kényszerített, mire gondolhatnánk jobban a bojtben, mint a magunk bajaira! Az ország bajain úgyis túlon-túlsokan gondolkodnak! Maradjunk hát mi a magunk közvetlen körében! Sok itt is az orvosolni való! Vegyünk be egy-két keserű böjti pilulát! Ha nem is gyógyulunk, legalább egy kissé megkönnyebbülünk tőlük! Sokszor hallottam másoktól, de magam is tapasztalásból tudom, hogy a kisvárosi élet még a legfüggetlenebb állású s érzésű egyénekre is nyomasztó bilincseket rak — valóságos purgatórium : tisztítóhely jókra s kevésbbé jókra egyaránt. Nemcsak a nagyvárosi, hanem a falusi, só't a pusztai élet is kellemesebb a kisvárosinál. Falun és pusztán legalább magadra vagy hagyatva, nem érdekló'dnek irántad, de nem is bántanak. Milyen más azonban a helyzeted a kisvárosban! Ha ma beteszed a lábad bármelyikbe, az első, amit hallanod kell: milyen rosszak a társadalmi viszonyok! Mint okos ember, eleinte kétkedni fogsz ebben, de néhány hónap múlva fájdalommal fogod tapasztalni az igazságát. Főleg két járványszerű állandó betegsége, mondhatni: átka van a kisvárosi életnek. Egyik az intelligensebb elemnek üres előkelősködése, egymásnak ok nélkül való lebecsülése s ebből folyó dőre széthúzása. Másik az egymás gyengéi iránt való szerfölötti érzékenység, a gyarlóságnak kérlelhetetlen fölfedése s kegyetlen megítélése, magyarán : a pletykálkodás. Tehát az előkelősködés és a pletykálkodás ! Megvallom, bizonyos aggodalommal veszem őket tollam hegyére, mert könnyen érhet ezért a kisvárosi közvélemény részéről a megkövezés. De ám kövezzenek agyon, csak hallgassák meg az igazságot! Nincs valami nevetségesebb dolog a kisvárosi nagyralátó előkelősködésnél. Aki valamivel több iskolát végzett s esetleg (nem kutatva, mennyi balszerencse közt!) még diplomát is szerzett; akinek valamivel szebb ruhája, esetleg még cilindere is van (amelyet vasár- és ünnepnap nem mulasztana el fejére tenni!); akinek néhány száz. esetleg pár ezer forinttal többje van, mint másoknak: az már fennhordja a fejét és rettegve-retteg a mindazokkal való érintkezéstől, akiknek a sors ezekből véletlenül csak valamivel is kevesebbet juttatott. Pedig polgár valamennyi, kegyetlenül kisvárosi polgár! Ugyan — kérdem — micsoda nagy társadalmi külömbség van egy ügyvéd, orvos, tanár, hivatalnok, meg azután egy értelmes kereskedő vagy jóravaló iparos között? Elenyészően csekély! Mire való tehát az az egymásnak folytonosan való lekicsinylése! Vagy talán az »intelligens« cimre csak az tarthat számot, akinek diplomája van ? Nagy tévedés. A műveltség közkincs, amely nincs oklevélhez és álláshoz kötve; része lehet benne az iparosnak és a kereskedőnek is épúgy, mint az egyetemen iskolázottnak. Az igazi intelligenciának ép az a legsajátságosabb jele, hogy mindenkit — nem külseje, végzett iskolái, vagyona, hanem belső értéke szerint becsül meg. Az igazi intelligencia magába fogadja mindazokat, legyenek bármily állásúak, akik észszerű és becsületes munkájukkal biztos egzisztenciát tudtak maguk számára teremteni. Az üres és oktalan lenézésből folyik az egymás iránt való bizalmatlanság és az állandó széthúzás. Innen a szüntelen panasz, hogy kisvárosban csak klikkek vannak, hogy sok a társaskör, de mindegyiknek kevés a tagja. Vannak, akiknek teszem a kaszinó is kevés; vannak viszont, akiknek a kaszinó egy kissé sok, de már az úgynevezett »polgári kör« kevés; olyanok is akadnak, akiknek még a polgári kör is előkelő, de már egy más vegyesebb jellegű kör lealacsonyító. Mindezek nem is annyira »előkelősködők«, mint inkább »előbbkelŐ8ködok«, igazában pedig mindannyian cifra nyomorúságban szenvedők. Találkoznak persze lavírozok is, akik mindegyik körben jól érzik magukat; ámde ezeket a kisvárosi »intelligens« többség szerencsétleneknek s magukról megfeledkezőknek bélyegzi. Pedig valójában ezek a legokosabbak és a legszerencsésebbek. A kisvárosi életnek másik nagyon égető baja az egymás iránt, különösen egymás gyengéi iránt való túlságos érdeklődés. Különös, hogy épen azok, akik folyton kicsinylik, lenézik egymást, mily finom érzékkel veszik észre mások gyarlóságait. A kisváros tömve van hivatlan női s férfiúi bün-detektivekkel, akik kérlelhetetlen szigorúsággal fedik föl mindenkinek botlásait (csupán magukról feledkezve meg önzetlen szeretettel !). Csatlakoznak hozzájuk a pletyka-telefonok mindkét nemből, akik nem késnek az előbbiektől felfödözött erkölcsfogyatkozásokat a kisváros közvéleményének tisztes Ítélőszéke elé vinni. Es van-e kegyetlenebb biró a kisvárosi u. n. intelligens közvéleménynél? Ó dehogy van! Olyanok, akik iránt sohasem érdeklődtél; akikre egy rossz szót sohase mondtál, sőt rosszat még nem is gondoltál : egy bármi csekély (igaz vagy képzelt) ballépésedért képesek téged a közvélemény megbélyegző ítéletének minden lelkifurdalás nélkül kitenni. Es vájjon miért? Mert megkönnyebbülnek tőle, mert állításuk szerint őket sem kímélik, őket is megszapulják: szemet szemért, fogat fogért! Az igaz, hogy ha valaki engem meg akar ölni, rajta leszek, hogy inkább ő pusztuljon, mint én; ámde mint művelt lélek a szóval való orvtámadás terén csak nem helyezkedhetem a vérboszu alapjára? Hiszen az igazán ínívelt szív sohasem feledkezik meg az emberszeretet természeti törvényéről ! Minden teketória nélkül ki merem mondani, hogy a megszólás, a pletyka igazi kisvárosi sport, még pedig nem lélekedző, hanem lélekölő utálatos sport! Hozzátok fordulok azért első sorban kisvárosi nők, szeretetreméltó fiatal és idősebb leányok, férjes és gyámoltalan férjevesztett asszonyok, kik számot tartotok az intelligens cimre; hallgassátok meg esengő szómat: ne űzzétek ezt a kegyetlen sportot ne tartsátok a kávét olyan eledelnek, amelye mellett pirított zsemlye helyett mások becsületét rágják ! Ti pedig kisvárosi intelligens férfitársaim ne tévesszétek el soha szem elől, hogy a pletykálkodás a nőknél is rút szokás, de a férfiaknál egyenesen lealacsonyító, megvetésre méltó! Azt kérdem, okosság-e tőlünk rideggé és szeretetlenné tennünk amúgy sem valami nagyon kellemes kisvárosi életünket, holott önmagunkon áll, hogy egymáshoz való józan idomulással és emberszerető elnézéssel könnyebben elviselhetővé tegyük? Ne előkelősködjünk tehát és ne ítélgessük folyton egymást! Keressük az összekötő, nem pedig a széthúzó erőket! Ne diploma, vagyon és állás, hanem benső érték: lelki műveltség szerint mérlegeljük egymást! Azt pedig folyton tartsuk szemünk előtt, hogy a gyarlóság közös hibája mindnyájunknak: tehát kölcsönös elnézésre szorul, annál is inkább, mert ha valahol, hát itt érvényesül az örök elv, hogy : ma nekem, holnap'neked ! Az orvosság a tenyerünkön van, vegyük be — és meggyógyulunk tőle! SirolíiL fosS mt

1; h^hatós^szer• tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült broncliitis, szamár hurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsvíly-t, eltávolítja a liölxögést és a köpetet és megsziiiiteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és j<5 ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4='— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc). Lapunk mai száma ÍO oldal.