Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.
1904-12-31 / 53. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos ás felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Pro bono publico. Pro bono publico — a közjóért, ez a jelszó csengett lelkünkben, midőn immár több mint egy esztendeje egy minden izében független organummal a nagyközönség elé léptünk, pro bono publmo ezt a jelszót kimondással a hibákra. Ne vezessék a hibák feltárásában személyi motívumok — a személyeskedés a; a terrénum, melynek megfertőzött berkit mindenkor messze elkerüljük — s viszont ae tartsák vissza az igazság leplezetlei feltárásában ismét a személyi motívumek, a tekintetek, a szépíin melynek csapásait érzi nemcsak a gazdaember, de érzi és megsínyli mindenki, akit a gazdaembernek jó vagy rosz sorsához saját' életfenntartásának kapcsai fűznek. Ezeken a terheken, mint azt nem egyszer mondtuk, gazdasági alkotásokkal kellene könnyíteni s nem inkább megnehezíteni tendő küszöbén lapunk követett és követendő irányáról elmélkedni kívánunk. Talán mondanunk sem kell, hogy a követett és a követendő irány egy és ugyanaz. Nem zsenge kísérletezés, nem céltalan handabandázás, nem hiú nagyképüsködés céljából teremtettük meg ezt a mi hírlapunkat, de megteremtettük komoly megfontolással, öntudatos, szilárd elhatározással keblünkben — tiszta és önzetlen célok szolgálatára. Nem is mi magunk voltunk tulajdon képen, akik megteremtettük, mi csak a föld voltunk, melyből a vetés kisarjadt, de az éltető nap, mely a csirát a földből kisarjasztotta s meJy áldásos melegét hintette 8 hinti ma is bőséges sugarával a feltörő növényre, ez az éltető nap a nagyközönség vala. A nagyközönség érezte hiányát egy olyan hírlapnak, mely míg egyrészt tiszta és hű tükörként mutassa be e város és e vármegye életét, másrészt ne elégedjék meg a tükörnek szép, de némileg szolgai szerepével, ne csak bemutassa a képet, de iparkodjék arra, dolgozzék azon, hogy ez a kép olyan legyen, amiben mindeneknek öröme teljék. Ha hát hibákat talál, mik a képet elrútítanák, mutasson reá bátor szóhatalom feltétlen <s alázatos tisztelete, amit j intézkedésekkel, melyek míg egyrészt a egy szóval bizautiuzmusnak szoktak nevezni. Pro bouo ptblico Ennek a mi ősi, na«jy történeti unittal, dicső hagyományokkal rendelkező s a nelíett ah! oly szegény kis városunknak iga;i kczjava lebegett s lebeg ma is szemüiK előtt ennek a mi szerény lapunknak szerkesztésében. Jól tudjuk mi azt, hog> eg; lap nem lehet képes arra, még ha a mie/ket. messze felülmúló szellemi erő is állna rendelkezésére, hogy egyedül s egymí)gá3in előbbre vigyen egy várost a haladás ttján. A sajtó sarkaló, biztató lehet, lehe fuj tatója a tűznek, mely a város vezetőinel lelkében lobog. A lefolyt év bebizony otta, hogy a város vezetősége lelkében vlóban lobog ez a tűz, s van is egy olyanalkotás ez évből, mely a maga jól megterít s jól kivitt voltában büszkesége lesz nindig a városnak, másrészt azonban ng számos és nehéz teendő vár erre a vezeségre, vár a város képvÍBelőtestületére,hogy gazdasági erősbödésünkről tudjunknár egyszer végre valahára beszélni. Ma bizonymég csak terheket érez aj város közönség! Terheket, miket kétszere- ] sen súlyosabbáett az idei rettenetes nyár, hivatali felsőbbség jóindulatába vetett hitet ingathatják meg, másrészt érzékeny anyagi kárt is okozhatnak a lakosság különböző rétegeinek. Különböző rétegek! Hát még mindig vannak ilyenek? Nem foglalkozás szerint értjük, mert hisz az természetes különbség, de ertjük — átcsapván más térre — társadalmilag? Hát még mindig megvannak azck a bizonyos rétegek? Sajnos, hogy igennel kell felelnünk. De a mi igaz demokratikus érzéstől áthatott munkánk legszentebb törekvése éppen az, hogy ezek a rétegek megszűnjenek, hogy érkezzék meg végre az igazi társadalmi egybeolvadás korszaka, amikor nincs úr és paraszt, niucs iparos és kereskedő osztály, társadalmi értelemben, de van egységes magyar társadalom, mely nem születést, sőt nem is rangot, de igazi polgári munkát becsül meg egymásban, mely nem nézi és le nem nézi egymás vallását, nem látja a polgárban a kereskedőt, az iparost, a földmivelőt, a hivatalnokot, de látja benne a munkás polgárt, a tisztességes embert, az igaz magyart. Ám mintha pirkadna már. Itt, éppen itt, a mi városunkban mintha ennek a szabadszellemü A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. MADARELET. Hogy virágos arccal búcsúzik a nyár, Végiglátogatja fáit a madár, Csicseregve közli, hogy délnek megyen, Hajlongnak a lombok: „jó útja legyen Míg a madár ott lenn, Isten tudja hol, Új virágoknak és fáknak udvarol, Itthon a ligetje mit tehetne mást: Végezi a téli nagy-takarítást. 8 áll tavaszi díszben újra a határ, Alig ismer rá a megtérő madár, Furdalja szivét a lelkiismeret, . Eldalol egy nótát és — belészeret. Szávay Gyula. Az l ^iioll Szonáta. — Rajz. — — A Pái Hírlap eredeti tárcája. — Ij: Köveskuti Jenő. A tengerp^on sétáltam, ott, ahol a széles sétaút felkanyadik a hegyoldalnak s ahol egy thujafa-csoport néhány gyérlombű olajfa csekély árnyékot vetnekz útszéli kavicshalmokra. Amint vé,' néztem a partokkal párhuzamban haladó útc láttam, hogy egy husz-huszonnégy év es, úsnak látszó leány jön velem szembe. A leány m volt egészen ismeretlen előttem. Láttam ár egyszer a városkának egyik kisebb vendégében, ahol ebédelni szoktam. Ö is ebédelt, deem ott, ahol a jobb, vagy legalább türhető:ódu vendégek étkeztek. Míg mi az udvarhelyiben hűvös lugasok árnyékában költöttük el edünket, ö a fülledt korcsmaszoba egyik zugábasgy igen polgárias társasággal ült egy asztalnáke ott is az utolsó helyen. Ügyet alig vetettem reá akkor, habár egyszerű, ócska, világoskék kartonruhája több izlést, komoly, de szelíd nézése, mellyel bennünket, a szobán átjárókat, mintegy végigkísért, több értelmet és műveltséget árultak el, mint amenynyivel asztaltársai birtak. De most, mivelhogy nem volt semmi, ami figyelmemet lekötötte volna s szinte lestem, vártam, kerestem valami alkalmas tárgyat, ami foglalkoztasson : jól megfigyeltem a szembe jövő érdekes leányt. Széles arccsontjai, erős vonásai, kissé mozdulatlan arcizmai első tekintetre elárulták nemzetiségét, azt, hogy horvát leány. Erre mutattak: izmos alakja, kissé nehézkes, kecs nélkül való lépései, mozdulatai. Az egyik kezében egy kótacsomót tartott, s amint hirtelen felkanyarodott a nagyszállónak, egy pillanatra láttam, hogy Beethowen szonátáit viszi a kezében. Ellentállhatatlan vágyat éreztem, hogy megtudjam : ki ez a nem szép, de érdekes, félig úri, félig polgárias, senkivel sem törődő, elhagyatottnak és mégis műveltnek látszó leány, aki a világ egyik legnagyobb szellemével társalog? Siroli n g IsoEmtlihathatóser: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál ú gnt idült bronchitis, szamárhurut lábadozóknál influenza után és különösen ajánltatik. Emeli az étvágyat és a isólyt, eltávolítja a köhögést és a lsöpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jé ize miatt a gyermekek is szeretik. AÍgyszertArakbau üvegenkiut 4-— kor,-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Honann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).
