Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.
1904-11-19 / 47. szám
PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. A városi pótadó nagysága. Városi adófizető polgáraink most az utolsó negyedi fizetéskor az ijedtségnek egy bizonyos nemével tekintgettek adókönyvükbe, mely a városi pótadónál a tavalyit jóval meghaladó előírást mutatott. Nem szólva azokról, kik szidták az adópénztári tisztviselőket — pedig ugyancsak ártatlanok az egész dologban — sokan voltak az intelligensebbek közt is olyanok, kik »nem értették a pótadónak rohamos emelkedését. Azok előtt persze, akik mint a képviselőtestületnek tagjai, figyelemmel kisérik városunk háztartást: nem volt titok, hogy a pótadó ez évben emelkedik, mert tudták, hogy a pénztári fölösleg, melyből a város a három utolsó évben pótadóemelés nélkül tudott megélni, fogytán van s a folyó évre alig néhány ezer korona volt már csak fedezetül felvehető. Ám a távolabb állók keresik, hogy mit alkotott a város ez évben, hogy a pótadó ily magasra szökkent? A város olyast, ami pótadóját emelné, ez évben nem alkotott semmit. Mert a villamostelep, az 1904. év alkotása, költségvetésünket nem érinti, amennyiben ugyanakkora összeg szerepel bevételül, mint amekkorát a fölvett kölcsön kamatja kitesz. Nem is a jelen alkotásai, hanem a vicináliák azok, melyek a múltból reánk maradva, megrontják háztartásunkat s keserves fizetésre kényszerítik a nagyhangú Ígéretekkel beugratott polgárságot. Alig tett városunk az utolsó három évtized alatt végzetesebb lépést, mint mikor a pápacsorr a : és pápa-bánhidai vasutakra a kicsikart óriási összeget — 300.000 koronát! — megszavazta. Nemcsak a kamatfizetés terhe, de a jövedelem-csökkenés, mely kövezetvámriál, helypénznél s a fogyasztási adóknál jelentkezett, egyformán sújtják az adózó lakosságot. Azokból a üflgynangu, becsületszóra tett Ígéretekből, melyeket a, -r nyesek« a jámbor publikum beugratására szélnek ereszteni jónak láttak, nem vált be semmi, de semmi s a közönség drágán fizeti meg azt a tapasztalatot, melyet a vicinálisok létrejötte körül folyó dolgokról szerzett. Nem azok a hasznos befektetések, melyeket a város kulturális és közegészségügyi vagy kényelmi és tisztasági szempontokból eszközölt, rontották meg ennyire háztartásunk mérlegét, hanem a vak bizalomból folyó könnyelmű megszavazása ennek a két vicinálisnak, melyek Pápának nemcsak hasznot nem hoztak, de nyilvánvalólag kárt okoztak. A közönség tehát, mely most zúgolódva keresi az okol: a pótadóemelkedés- okát, ne keresse azt sem ebben, sem abban, hanem a két »dicsőemlékü« vasúti segélyösszegben s vonja le magának jövőre a tanulságot, hogy »higyj, de előbb jól megnézd, hogy kinek ?* ;> Félhivatalos okvetetlenkedés. (Válasz a „Pápai Lapok"-nak.) ' * -'éle-'-•, Hágó* 1 ismeretes a hivatalosok gyönge igazságszeretete s fogyatékos logikája. A félhivatalosok többnyire még egy fokkal alatton állanak. Az ő feladatuk az u-t x-nek elismerni r a nagyközönséggel elhitetni. hogy ez csakugyan így van. Sokszor bámulatos svádát fejtenek ki, hogy ilyesmit szuggeráljanak a nagy közöm nek, s yajmi sokszor sikeresen, természetes a nagytömeg azon részének, ki gondolkodni nem tud, s ki arra van utalva, hogy más gondolkozzék helyette. Sok esetben mentségül szolgálhat az, hogy a félhivatalosok gyakran ezt maguk is hiszik, sőt meg is vannak győződve, hogy az a tiszta igazság, mit ők védelmezni s bizonyítani törekszenek. Ilyen hirhedt félhivatalos argumentacióval reflektál a »Pápai Lapok« utolsó száma az ezelőtt 4 héttel a »Pápai Hirlap «ban megjelent »Botrány az utcarendezés körül« c. cikkemre. 4 hét kellett neki, míg erre a hozzá illő feleletet megadta. Első sorban egy hosszú bevezetésben tárgyalja nagy A „PÁPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. A VARABI LÓTUSZ. Valami léha keleti tündér E langyos tónál kóborgott hajdan, S zilált hajából ittas csók közben Lehullt egy lótusz. Sok ezer éve, hogy itt feledték S kelet virága ma is virul, —Tovább-álmodja kelet pompáját Büszkén, de árván. Körülte nyílnak nyugat virági, Reámosolygnakde meg nem értik, S ő érthetetlen bús sóvárgással Az égre bámul. Eget bámuló pogány szemében Régen ledöntött pogány oltárok, Régen kioltott, kigúnyolt lángok Visszfénye reszket . . . Kelet virága, nézz a szemembe: Oh engem is sok ezer éve A kóbor tündér felejtett itten: Emlékszel-é rám ? Bodor Aladár. Szembesítés. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Lucián. Az öreg paudur-ó'rmester másodmagával egy csavargót kisért az országúton. Kora hajnal volt. A két pandúr lóháton ült, a csavargó gyalogosan ballagott előttük. Fáradtnak, kimerültnek látszott. Panaszkodott, hogy fájnak a lábai. — Könnyű kigyelmeteknek lóháton. A pandur-Őrmester nem minden malicia nélkül válaszolt: — Ez azért van, ecsém, mert ha te ülnél lóháton, nagyon lóhátról beszélnél. Talán szóba se ereszkednél velünk . . . — Abban igaza van kigyelmednek, — mondotta a csavargó röhögve. Haladtak tovább. Közeledtek a városhoz. Az országút mellett, egy dombosabb helyen, néhány, terebélyes nyárfa között egy kó'kereszt emelkedett. Ezt a kőkeresztet — úgy tartják — kegyeletes kéz emelte. Annak a földbirtokosnak az özvegye, akit azon a helyen gyilkoltak meg. Nagyon régen lehetett, az öreg pandur-őrmester is csak úgy hallotta mesélni. Ki tudja, igaz volt-e, nem-e ? A pandur-Őrmester, ahogy a kőkereszt felé nézett, a tövében egy parasztasszonyt látott térdelni. Erősen oda nézett. Szokatlannak találta. Azon a vidéken, az alföldön, az emberek vallásosak, de nem bigottak. Aztán se ünnep, se búcsú . . . Annak az asszonynak valami különös oka lehet, hogy kora virradtakor idejön imádkozni. Ünneplő ruha nincs rajta. Ez nem rendes dolog . . . Ha olyan nagyon rájött az imádság, — okoskodott a pandur-Őrmester, — otthon is megtehetné. Van templom mindenütt. A vármegye öreg szolgája gyanút fogott. Úgy, mint a vizsla, amikor szimat üti meg az orrát. Eszes, próbált ember volt. Rövidesen oda szólt a fiatal pandúrnak : — Józsi, kisérd csak be magad ezt az embert. Aztán kerülj vissza izibe. Addig én a s.erae közé nézek egy kicsit annak az imádságos asszonynak. A fiatal pandúr távozott a csavargóval, az öreg pedig leszállt a lóról s egy nyárfa mögé állott. Sokáig nézte lesből a térdeplő asszonyt, de a kendőtől Sirolin vos&t bt hatKs éL°r r; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurnt és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel'(Svájc). _
