Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-11-05 / 45. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINIJÉN SZOMBATON. Szerkesztőség' és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D

R* KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Óvoda és menedékházak. Az a határozat, melyet a legutóbbi városi képviselőtestületi közgyűlés az ovoda dolgában hozott, korántsem iskolaügyi jellegű. Igaz, hogy a kisdedóvás resszorfcszerüleg a közoktatásügy körébe tartozik, de maguk a kisdedóvók nem kizárólagosan iskolai hivatást teljesítenek. A kisdedóvók ugyanis a szegényebb néposztály gyermekeit szokták magukba fogadni, mert ezek vannak leginkább ráutalva arra a szülőhelyettesílő felügyeletre, amit nem képesek nyújtani azok a családok, melyek nemhogy otthon nevelőnőt, dadát, pesztrát tarthatnának, sőt inkább minden egyes, csak félig felnőtt tagjuk is egész napon napon át kenyérkereső munkával van elfoglalva. E felügyelet révén azután a kiscledóvók fontos emberbaráti célt is teljesítenek. A szociális bajok egyik forrása az, hogy nem történik körültekintő és egyenlő bőkezű gondoskodás minden társadalmi osztályról. S úgy véljük, hogy a városi képviselőtestület, ha nem is saját anyagi erejével, de erkölcsi súlyával e szociális bajok iránti érzékének, orvoslásuk szükségérzetének adta tanújelét akkor, midőn elhatározta, hogy a közoktatási kormánynál egy állami ovoda felállítását kérelmezi. Teljesíteni fogja-e a városnak ezt a kérelmét a közoktatáságyi kormány vagy sem, előre természetesen senki sem tudja megmondani. Mi nem tartozunk azok közé, akik hiú reményekkel szoktuk magunkat kecsegtetni, tudván, hogy a csalódásnál nincsen keservesebb dolog. Sőt őszintén megvallva, ama gyakorlat alapján, amit az állam a kisdedóvók felállítása terén követ, nem valami erősen bizakodunk a képviselőtestületi akció sikerében. Az állam ugyauis csaknem kizárólag veszélyeztetett nemzetileégi vidékeken állít fel ovodákat, nern mondjuk, hogy nincs kivétel, de általában fedi magát az 1891 : XV. törvénycikkel, mely ovodák felállítását, amennyiben erről felekezetek és magánosok kellőképen nem gondoskodnának, a községek kötelességévé teszi. A. mi községünk e tekintetben teljesítette kötelességét: van egy jól felszerelt és megfelelő helyiségben elhelyezett ovodánk, amely azonban idők folyamán szűknek bizonyult. Minthogy pedig, amint azt már egy izben kifejtettük, a városi hatóságuak minden befolyásával azon kell lennie, hogy az ovodát az arra rászorulók minél nagyobb számban látogassák, minthogy pedig ezek száma feltétlen hitelt érdemlő állítás szerinti 400-on felül van, kik közül a rom. kath. j ovoda csak 100-at fogadhat magába, valóban helyesen és bölcsen cselekednék az állam, ha .az állami ovodával ennek az állami funkciók teljesítése miatt sinylődő városnak segítségére jönne. Ám ha nem jön, ha mégis magára a városra hárul az említett szociális feladat megoldásának kötelessége, akkor mi a csak nagyobb költséggel létesíthető ovoda helyett inkább menedékházak felállítását ajánlanók a városnak. Menedékházak alatt oiyan, szintén kisdedovói intézményt értünk, melynek helyiségébe a kora hajnalban munkábasiető szegény asszony, aki tán mosónő, míg férje favágással keresi meg kenyerét, gyermekét mindjárt elmenetelekor beadhatja s csak este, mikor a munkából hazatér, hozza ki. A kis gyermekekre egy dajka felügyel s ez a felügyelet éppen elegendő arra, hogy attól a sok bajtól megóvja őket, amiknek a magukra hagyott kis gyermekek kitéve vannak. Magukban kárt nem tehetnek, szépen együtt játszanak tiszta és meleg szobában. Meleg szobában! Igen, ez is fontos! Mert hány oly kisded van, ki rideg fűtetlen szobában didereg egész hosszú napon át, kire valóságos áldás lenne az A „PÁPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. Csend. A klastrom udvarán, gesztenyefák alatt, Melyek gyümölcsüket rég földre hullaták, És lombjukon zizeg az őszi sárgaság. — Halad keresztül a novícius csapat. Nem érzi egyik is az élet illatát És hogy szeretni szép és hogy ujjongni jó ; Arcukon ott borong a meditáció, Szemük a ködön át egy más világba lát. Leszáll az éjszaka. Palástját ráveti Az udvarra, ahol elszáradt levelek Nehéz léptek nyomán, egyhangún zörgenek. Az udvarra, amely mély gyásszal van teli, Ahol a kis csapat utolszor áthalad, Az őszi, dérütött, haldokló fák alatt. Juhász Gyula. A regényhős. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta : Yértcssi Arnold. Serényi Arthur épen olyan'fiatal ember volt, amilyen a nevelő-intézetből csak imént hazakerült leánykáknak tetszik: szép fekete bajúszú, halavány képű, sugár növésű. Az a hír keringett róla Vámoson, hogy fűzi magát, de az bizonyosan csak rágalom, mert a férfiak haragszanak rá, hogy a lányoknak tetszik. De hát azért is tetszik. Mennél jobban rágalmazzák, annál jobban tetszik. Csoda-e, ba a, kis Alpár Éviké is beleszeretett az o tizenhat éves eszével ? A legelső bálban, ahová elvitték a kis leányt, mindjárt beleszeretett. De az öreg Alpár, aki vagyonos ember volt, hallani sem akart róla, hogy ilyen naplopónak adja a leányát. Na hiszen csak merje mutatni magát az o házánál az a himpellér! De annak volt annyi esze, hogy nem mutatta magát. Minek ? Mikor úgyis találkozhattak Évikével az Evike egyik vagy másik jóbarátnéjánál. Valami nagyon szívesen nem igen látták egy leányos háznál sem az ifjú urat. A szülők mindenütt egyformán gondolkoznak s inkább óhajtják a vagyonos és jó állásban lévő fiatal emberek ismeretségét, mint az ilyen Serényi Athur féléket. De mindegyik anya némi megnyugvást talált abban, hogy Alpár Évikének s nem az ő leányának udvarol. Ily módon gyakran találkozott a szerelmes pár a farsangtól kezdve egész az őszig, mikor Alpárék elhatároztak, hogy végét szakítják ennek a dolognak s elviszik Évikét egy nagynénjéhez Erdélybe. — Oh, inkább meghalok ! — mondta magában az ábrándos kis leány. De szüleinek nem mert szólni. Majd adna apa, csak effélét merne kiejteni a száján és a mama is oly haragos most mindig, mert apa neki hányja a szemére : — Miért nem vigyáztál jobban arra a lányra? Dejszen vigyázhatnak arra! Bár az anyja most már egy tapodtat sem ereszti egyedül, mindig akad egy jóbarátné, aki gondoskodik arról, hogy a szerelmesek legalább levelet válthassanak egymással. Késő éjfél után, mikor már anyja régen lefeküdt és apa is alszik, égő szemekkel, lázasan kipirűlt arccal, egész testecskéjében reszketve olvassa Evike Arthur leveleit. Elolvasta már tízszer is, húszszor is, megint újra olvassa. S az a sok ostoba frázis, mellyel a levél tele van, mind szivéhez szól, ahhoz az érzékeny, balga szivecskéjéhez, mely azt hiszi, hogy a szerelmi búbánattól meghasad. SiroíÚL hatatósize

0;; tüdőbetegségeknél, légzőszervek liurutos bajainál úgymint idült bronchitis, s z a xn á r h u r u t és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. ágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc). Emeli az étvá, a gyermekek is