Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-10-15 / 42. szám

bogy azok a jövőben a veszprémi takarékpénztárba helyeztessenek. Kányay és Körmendy tb. főszolgabirák tudvalevőleg a fizetésrendezés folytán nemhogy nagyobb fizetést nyertek volna, sőt inkább fizetésük kevesbedett. Ezért azon kérelemmel járultak most a közgyűléshez, hogy személyi pótlék megszavazása alakjában adják meg nékik a működésük folytán megérdemelt fizetést. A vármegye állandó választmánya foglalkozván annak idején a tárggyal, azt a vonatkozó törvény alapján, amely törvény szerint annak életbelépte után ilyen személyi pótlék nem szavazható meg, a kérelmet teljesíthetőnek nem találta s az előadó is ily érelmében tette meg javaslatát a közgyűlésnek. Tárgyalásánál élénkebb vita támadt, amelyben részt vett Kenessey Móric, Koller Sándor alispán és Gózon Gyula s végre is az utóbbinak azon indítványa alapján, hogy megszavazva a kérelmeket, ha nem is hagyja jóvá a miniszter, legalább meg lesz a kérelmezőknek adva azon elégtétel, hogy a közgyűlés teljes elismeréssel vau működésük iránt és méltányolja kérelmüket, a közgyűlés Körmendy-nek 580 kor., Kánya,ynak pedig 300 korona működési pótlékot szavazott meg. Szőnyeghy Alajos zirczi és Kenessey Miklós enyingi főszolgabirákat beosztotta a VIT. fizetési osztály III. fokozatába, valamint megszavazta a hivatalszolgáknak fokozatokba való beosztását is. Az alispán előterjesztésére a közgyűlés, tekintettel a megváltozott viszonyok folytán drágább fuvarköltségekre, az alispán útiátalányát 1600, a veszprémi és a pápai főszolgabirák ét 1400 koronára és a többi főszolgabirák útiátalányait pedig 1200 koronára emelte fel. Jóváhagyta Pápa város módosított szabályrendeletét, amely szerint ezután csak a pénztáros és az ellenőrtől fog kaueziót megkivánni, mig a többi pénztári és számvevőségi tisztviselőktől nem. Lelkesen megéljenezték az alispánnak azon bejelentését, hogy Vajda Ödön zirczi apát a zirczi Erzsébet-kórház részére vásárolt kert árát és a szükséges építési költségeket kifizette. Utána sok jelentéktelen közigazgatási ügydarabot intéztek el s a gyűlés fél 1 órakor véget ért. Másnap és harmadnap Koller Sándor alispán elnöklete alatt a kisteremben folytatódott a gyűlés, araikor is a még hátralévő közigazgatási ügydarabokat intézték el és a jegyzőkönyvet hitelesítették. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Török János, városunk érdemes mérnöke, a mult szombati tanácsülésen beterjesztette azt a kérelmet, hogy a város őt előrehaladott korára való tekintettel, állásától törvényes nyugdij-illetményének megadása mellett mentse fel. Ugy a városi tanács, mint a pénzügyi bizottság teljesítették e kérelmet s mi őszinte sajnálattal vesszük tudomásúl városunk derék tisztviselőjének távozását. Török János több mint egy évtizeden át kiváló szakértelemmel, becsületes odaadással szolgálta városunkat és Pápa ujabbkori fejlődésének, az utolsó évtized nagy alkotásainak buzgó munkatársa és jelentékeny tényezője volt. § A pénzügyi bizottság tegnap délután tartott gyűlésében behatóan tárgyalták a legközelebbi városi közgyűlés tárgyait : özv. Fleischner Mórné az Annatéren levő fecskendező-házra vonatkozó bérleti szerződésének ujabbi hat évre leendő meghosszabbítását kérvén, ezt a bizottság a közgyűlésnek is javasolja. Id. Klein Vilmos a hosszu-utcai Vizinger-féle házat, mint már említettük, cserébe ajánlja a az Anna-téri fecskeudő-házért. A bizottság a csere-szerződés megkötéséhez hozzájárult. Bottka Jenő és társainak azt a kérelmét, hogy az alagcsövezés az ő pincéjükre is kiterjesztessék, a pénzügyi bizottság nem véleményezte és ennek a küszöbön levő csatornázással együtt leendő teljesítését javasolja. Hápli Sándor rendőrnek engedélyezett egy évi szabadsági ideje nov. 14 én lejárván, a bizottság nevezettnek nyugdíjazását javasolja a közgyűlésnek. Minthogy a város ama határozatát, hogy a vásártéri italmérést Ruziosek Sámuelnek bérbe adta, a belügyminiszter megsemmisítette, a városi tanács azt javasolja, hogy ezentúl a város mindazoktól, kik a vásártéren italmérést akarnak gyakorolni, helypénzt szedjen és pedig az ott felállítandó sátrak négyszögméteréért 1—1 koronát. Ezt a pénzügyi bizottság is elfogadta. § Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete fulyó hó 24. napján délután 3 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Belügyminiszteri rendelet az országos vásártéren gyakorolt italmérés tárgyában és ezzel kapcsolatban a v. tanácsnak javaslata a helypénzszedés díjszabályzatának megváltoztatása iránt. 2. A v. tanács Németh Erzsébet illetőségi ügyét határozathozatal céljából beterjeszti. 3. A v. tanács Hápli Sándor rendőrnek nyugdíjaztatását javaslatba hozza. 4. Bottka Jenő és társai a Korvin-utcában alagcsövezést kérnek. 5. Molnár Lajos volt városi pénztári tiszt 100 K fizetési előlegének elengedését kéri. 6. Jelentés az óvoda állapotáról. 7. Jelentés a járlatlevelek kiállítása érdemében. 8. Városi mérnök jelentése a sertésvásártér céljaira tervbe vett Koronakert felméréséről. 9. Városi mérnök 1905. évi jauuár hó 1-től kezdve nyugdíjaztatását kéri. 10. Városi tanács javasolja, hogy a régi faiskola területébe begunyosan hajlongott előtte a zöld tátrafüredi ruhájában ... Az egykori imádottja kacérul a szemébe tekintett: — Szegény Gyuri, mondta neki, hát még mindig oly szenvedélyesen szeret ? Tamássy reggel a konvenciós párbajsegédeit kérte meg arra, hogy Réthy ügyvédet provokálják, de Tápió főhadnagy és Kardos kapitány — akik hat év óta minden ügyében képviselték — ugyancsak álmélkodva néztek a szeme közé, mikor Tamássy azt az utasítást adta nekik, hogy az ügyet békésen kell befejezni. Tápió főhadnagy nagy részvéttel ütögette meg a Tamássy széles vállát. — Csak nem vagy beteg ? kérdezte tőle sajnálkozva. Tamássy zavartan sütöte le a szemét. — Nincs értelme, hogy minden összeszólalkozásnak vérengzés legyen a vége. Elvégre is az az igazi gentleman, aki a tévedését belátja . . . Kardos kapitány, aki csak minden páratlan hétfőn nyitotta föl szólásra a száját, helyeslőleg bólogatott. ^ — Ugy van, úgy van, a tigrisnek is jól áll, ha egyszer pántlikát kötnek a nyakába . . . DélelŐt meglátogatták Réthy ügyvédet, de délben hadonázva rontottak be a Zöld Bokorba, ahol Tamássy rendesen ebédelni szokott. — Gulyáshussá fogod őt aprítani, kiáltotta Tápió főhadnagy, míg a kapitány rosszkedvűen mormogott. — Kit? — Azt a tintanyalót. A segédei előtt kijelentettük, hogy sajnáljuk a történteket, de a két majom nem elégedett meg ennyivel, hanem szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy — bocsánatot kérj. Tamássyt elfutotta a méreg, a nyakerei kidagadtak, a kezével nagyot ütött az asztalra. — Nyomorultak! dörmögte rekedten, pirosan, — meg fogják keserülni ezt a kívánságukat! . . . Egy pillanatig hevesen nyargalt végig erein a vér, szinte érezte az idegei reszketését, — de rögtön eszébe jutott megint a szép asszony diadalmas mosolygása, a maliciózus, kegyetlen látszat, mely ilyen könyörtelenül ellene fordult. Vájjon nem fogja-e jogosan hinni, hogy még mindig a régi lánggal szereti? . . . Tamássy szemérmetesen, félve babrált az összegyűrt szalvétájával: — Elvégre, mondta aztán erőtlenül, ha tévedtem, nincs okom, hogy a hibámat be ne lássam . . . A lovagiasság azt diktálja, hogy bocsánatot kérjek, mert egy ártatlan embert érdemetlenül megbántottam . . . — Egek, jól értelek? kiáltott Tápió hadnagy elámulva. Csak nem akarsz bocsánatot kérni attól a himpellértől ? . . . — Bocsánatot fogok kérni, szólott Tamássy behunyt szemmel, mert belátom, hogy hibáztam . . . A kapitány, aki csak minden páratlan hétfőn szokta felnyitni a száját, úgy nézett Tamássy Gyurkára, mint egy bibliai csodára . . . Tápió főhadnagy pedig egy civilkalapot akart a fejére tenni, mikor a vendéglőből eltávozott . . . így történt, hogy a krakélerek királya bocsánatot kért egy közönséges ügyvédtől. A nemes lelkek előtt ez talán emelni fogja a Tamássy értékét, de annyi bizonyos, hogy a tehetségesebb ifjú krakélerek körében a nimbusza tetemesen megritkult . . . A szegény Tamássyval most már megtörténhetik az az injuria, hogy nem kér tőle alázatosan bocsánatot, akinek a tyúkszemére lépett. .. nyúló, úgynevezett Kutasy-féle telket a város vásárolja meg. 11. Városi tanács javaslatba hozza a Kristóf utcában fekvő úgynevezett Moravek-féle ház megvételét. 12. Városi tanács javasolja, hogy Klein Vilmos pápai lakos tulajdonát képező 847-ik számú ház, a város tulajdonát képező Anna-téren fekvő fecskendő-házzal elcseréltessék. 13. Fleischner Mórné kérvénye az Anna-téri fecskendő-háznak 6 évre leendő bérbeadása iránt. 14. Fővárosi 1848/49. ereklyemúzeum ajánlata Petőfi Sándor életrajzát magába foglaló díszalbum megvételére. § A len- és kendergyár "ügyében okt. 21-ére hivta össze városuuk polgármestere városunk és vidéke egész gazda közönségét. E gyűlés előkészítésén munkált az a szűkebb körű értekezlet, mely tegnap folyt le a városházán s melyen főleg azt vitatták meg, hogy vájjon vállalati uton, vagy a termelő közönség köréből alakítandó szövetkezet, vagy részvénytársaság utján létesítessék a szövőgyár. Steinberger Lipót, Tar Gyula, Langráf Zsigmond, Mihályi Géza, Kluge Endre, Szűcs Zsigmond és Rózenfeld Sámuel vettek részt a vitában, melynek eredményeképen Mészáros Károly polgármester azt konstatálta, hogy a termelő kis birtokosoknak akár szövetkezetbe, akár részvénytársaságba való bevonása nem sok sikerrel kecsegtet s azért legcélszerűbb volna a gyárnak vállalati uton való létesítése, de oly módon, bogy abban lehetőleg a termelő gazdák is tért nyerjenek. Az értekezleten Zórád István az Omge ipari szakosztályának titkára volt az ügynek előadója, akinek felkérése folytán az Omge legközebbi igazgatósági ülésén való részvételre Langráf Zsigmondot küldöttek ki. TARKA ROVAT. Mikor a Keresztesből megint Bürger lesz. Régen, ezelőtt mintegy husz esztendővel egy Bürger nevü heves és nemes ifjú lelkét szent lelkesedés szállta meg, hogy ő is részt vesz ama dicső hadjáratban, melynek célja volt a Szentföldet a pogányok hatalmából visszahódítani. Hogy hivatásának neve is megfelelő legyen, egy ötven krajcáros bélyeg segítségével egész stílszerűen a „Keresztes" nevet vette, fel. Az újkori keresztes hadjárat azonban mindjárt kezdetén zátonyra jutott. Velence követelt e túlságos nagy bért a Boszporuson való átszállításért, vagy az angol zárta-e el a szuezi csatorna nyílását, nem tudom, csak annyi bizonyos, hogy a keresztesek s köztük vitéz „Keresztes"-ünk is itthon rekedtek. A dárdaforgatás dicső mestersége helyett a tintanyalás szintén nem dicstelen foglalkozását volt kénytelen Keresztesünk választani s aktamásolás közben lassan szálltak az évek feje felett. Egyszer azonban egyik fiatalabb kollégája így szólt: — Mondja csak Keresztes bácsi, tulajdonképen mért hijják magát Keresztesnek ? A kedves papáját is így hivták ? Keresztes nem felelt. Mit is felelhetett volna ? A plűre esett hadjáratot csak nem beszélheti el ? Azt meg pláne csak nem mondhatja, hogy valamiféle hazafias felbuzdulás vitte rá annak idején neve megmagyarosítására ? Még kinevethetnék érte. Keresztes nem felelt, Keresztes tett. Kérvényt irt, amelyben előadta, hogy mély tisztelettel alulírott polgári (bürger) foglalkozásának jobban megfelel a Bürger név; a nagyméltóságú miniszter ur, a kegyelmes uram engedje meg neki, hogy Keresztes helyett ismét Bürger legyen. És a nagyméltóságú miniszter ur, a kegyelmes uram, ezt kegyelmesen megengedte neki. Tanúság. Nem minden Tarkarovatbeli történet tréfa, ez pld. a sallangok elhagyásával szomorúan való történet. Keresztes-Bíirger, a somogymegyei Kadarkút szülötte s maga is jelenleg a belügyminisztérium hivatalnoka. A névvisszaváltoztatás ezelőtt vagy két hete történt. Aki pedig ezek után azt meri mondani, hogy Magyarországon az urak magyarok, — az menjen el legelni! A harci kedv kigyűl. Mióta Kuropatkint, akit — mint biztos forrásból értesülünk — Rüchwártsconcentrirung terén elért fényes hadi tényei elismeréseiil az osztrák tábornoki kar dísztagjává választotta, kiadta az új jelszót: „Offenzíva", azóta Pápán, hol a túlnyomólag japánpárti harci tudósok egész társaságot alkotnak, ismét kigyúlt a harci kedv.