Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-10-01 / 40. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség' és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fdlér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D**. KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kolm Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Magyar érzés, magyar név. Vannak hírlapírói témák, amelyek bizonyos időközökben újra és újra napirendre kerülnek. Kétségtelen, hogy ennek föoka az illető témák fontosságában rejlik és valószínűleg abban is, hogy az ismét és ismét felszínre hozott ügy elintézése késik, vagy az illető témáról irt cikkek hatása nem mutatkozik oly mértékben, mint az fontossága és jelentősége szerint kívánatos lenne. Olvasván e lapnak a demokrácia visszafejlődéséről irt múlt heti cikkét, megkapta figyelmemet annak befejező része. S ha a többi részhez is lenne sok hozzátenni valóm, ha én a demokrácia visszafejlődésének jeleit más dolgokban is sajnálattal tudnám megállapítani, mint amelyekről a t. cikkíró úr szól, ha beszélhetnék e helyütt arról, hogy talán sohasem volt igazabb egy valódi demokrata és született báró, a nagy Eötvös Józsefnek az a mondása, hogy minden ember felfelé demokrata, lefelé arisztokrata, mindenki megköveteli a nála születésben, rangban, állásban, vagyonban erösebbtöl, hogy vele egyenrangúnak tartsa magát és a fennálló különbséget még a legtávolabbi célzással se merje érinteni, viszont, aki nálunk kisebb rangban vagy állásban, talán szegényebb anyagi erőben, attól rossz néven vesszük, ha a mi körünkig feltolja magát, ha azt kivánja, hogy semmiféle válaszfalat ne ismerjünk közte és magunk között, mondom, ha szinte tollam hegyére kívánkozik e dolognak részletesebb kifejtése, ezúttal elhagyom. Nem bolygatom meg, mily alakban állanak fenn a válaszfalak ember és ember között s mily alakban fognak azok mindaddig fennállani, amíg a „hiúság vásárján" versengeni fognak az emberek. Szólok csak az egyébként egész helyén való és már hangjának merészségéért is figyelmet érdemlő cikk említettem befejező részéről. Arról van ott szó, hogy az új bárók, új nemesek, ha már (talán kérés nélkül is ?) megkapták címüket és rangjukat, megkapták dupla vagy tripla elönevüket, mért nem kérnek mégis egyet: magyar nevet a magyar ranghoz ? Ez lenne a legkevesebb, amit a magyarság érdekében tehetnének, ezzel hárítanák el rólunk a veszedelmet, hogy idegennevü új főuraink alapján bárki is Németország egy kis fejedelemségének tartsa országunkat. Hát bizony ez a veszedelem nemcsak új főuraink és nemeseink idegen neve miatt fenyeget bennünket. Fenyeget bennünket azért is, mert talán nincs nemzet, amelynek fiai és pedig a meg nem nemesítettek között is annyi idegennevü lenne, mint éppen Magyarországon. Nem szólok itt a nemzetiségekről. Aki nem érzi magát magyarnak teljesen, akit magyarságának tudata annyira át nem hatott, hogy mihelyt ez ország határai közül kikerül, rögtön képes szerb, román vagy német lenni, annak nincs szüksége a magyar névre. A Lutz Károly Korodi neve miatt, amit egyik szász elődjének könnyelműsége szerzett meg neki, inkább szégyelhetnök magunkat, semhogy örüljünk neki. A belső elönti el, hogy minő külsőre van jussunk. Másnak mint szív szerint magyar embernek ne legyen magyar neve. De annak azután legyen. Azt a gyanút említettük, amibe a külső világ előtt könynyen belekeveredhetünk a sok idegen hangzású név miatt. Tessék meghinni, hogy még nagy világpolitikai törekvések ellensúlyozásában is szolgálatot tesz az a legegyszerűbb ember, aki a régi nem magyar nevét a szive érzésének megfelelő újjal: magyarral cseréli fel. A pangermanizmus eszméje sokkal kiforrottabb, semhogy azt itt a magyar nyelven beszélők nagy gyülekezésében hamarjában elgondolni tudnók. Nagy Németország feni fogát Magyarországra, A „PÁPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. A YANKEE LANY* Dalol rokkájánál kunyhója küszöbén, Az est lomha árnya terül végig ölén. Dalának dallama oly bűvös, oly édes, MinÖt lelkünk lázas álomban hall s érez. Boldogsággal telve szép szemei égnek, Mint fényes csillagi a kékelö égnek; Holló hajfürteit lágy szellő lengeti, Kebele bódító, termete isteni. Alacsony viskóhoz ki lépdelget, ki ő? A gazdag, a gőgös a ézegény felé jő ; Délnek birtokosa, a hatalmas, nagy ur, Ostorcsapásától rabszolgák ezre hull! „Szégyen, Allén! Szégyen! Hisz csak yankee fon, sző ! Ha arcot cserélne, rabszolga volna öl * Ezen költemény az amerikai polgárháború kitörése előtt Íratott, jellemezbe azon gyűlöletet, mely a déli és az északiak között volt! Költője — J. G. Whittier — a néger rabszolgaság eltörlésének leglelkesebb hive volt, mely érzelmének minden költeményében kifejezést adott. Hadd küzdjenek azok, szőj jenek, fonjanak! Se szégyen, se érzés szivökbe nem laknák! De te csábító vagy, miként a drágakő! Somiért e nagy teher ? A munka szennyező! Szégyen, Allén! Szégyen! Dobd el a fonalat! S üdvöm, szerelmem lész ott lent a dél alatt! Oh! jer el hozzám, hol Isten telet nem ád, Hol a virág virul az egész éven át! Hol a pálma árnya palotámig felér! Hol' a citrom- s narancs-virág mindig fehér! Oh! jövel hozzám, hol szolgák vesznek körül! S ki szolgálhat téged, annak lelke örül! TJrnőnek tisztelnek remegve és félve, Minden gondolatod parancsnak lesz véve Oh ! ha láttad volna ! Öt! lányaink diszét! Feláll s hullám holló hajfürtit szedi szét! S gúnnyal, megvetéssel volt két szeme tele, S mini acél sugártól, szeme, ugy lövele! „ Vissza gőgös déli! Hisz kincsed, aranyod, Embervérrel telve, kit lelket eladott! Otthonod, tán kedves, de körülte hallom, Mint pattog az ostor, mint sir a fájdalom! Délnek az ege, tán derültebb is, mint ez, Tán zöldebb a vidék s tarkább, szebb virág lesz! De kedvesb nékem itt pusztító szél, orkán, Mint zefir, mely susog a rabszolga orcán! Alázattal telve négered tán térdel, Esztelenül, félve,, bilincsbe vert kézzel, Tudd meg: Yankee lánynak édesebb az élet, Bilincsben azokkal, mint szabadon véled!" (Cleveland.) Lőwinger Ernő. Olivér király halála. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Szöllősi Zsigmond. Az ősi koronázó városra ráborult a téli este szürkesége és a sajátságos homály, a melyben több a fehér szin, mint a sötétség. Áz ég is inkább volt zöld, mint kék, a föld fehér, csak a tömeg volt fekete, a mely templomi csöndben lepte el a palota kapuja előtti teret és elhúzódott messze az aranyos rácsozat mentén. A park zúzmarás, kopár fái közül feketén meredtek ki a palota tornyai. Az erkélyeket és párkányokat fehér csipke gyafánt szegélyezte a hó. Egyik-másik ablakból sárga fény sugárzott ki. A tömeg tekintete odameredt ezekre az ablakokra, Sirolin vofol™ hathatós^szerl tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut lábbadozóknál influenza után és különösen ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üVeg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Boche & Go. vegyészeti gyár Basel (Svájc).