Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-09-24 / 39. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Dk. KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. A szövetkezetről. A szövetkezet mai társadalmunk egy oly fontos és nagy jelentőségű intézménye, melyről sokat lehet beszélni, de eleget soha! Mindaz a küzdelem, mely az utóbbi évtizedben az őstermelő és kereskedő-osztály között végbemegy, főkép a szövetkezet körül folyik és egyéb vitás kérdésekben együtt­véve sem folyik oly erős és veszedelmes harc, mint épp a szövetkezet körül. Ez okból nem lesz talán érdektelen foglalkozni a múlt héten nálunk tartott nemzetközi szövetkezeti kongresz­szuson lefolyt egyik-másik eseménnyel, azokkal a kérdésekkel, amelyek a legerő­sebb tüzvonalba esnek. A szövetkezeteknél — mint tudjuk — az ütköző pontok: 1. az állami, illetve köz­hatósági kedvezmény; 2. a szövetkezeti üzletkör. A minden tekintetben nagyjelentőségű és érdekes vitában ezen két kérdés külön tárgyaltatott, bár feltétlenül együvé tarto­zik. A küzdelem csakis a két kérdés egybe­foglalása utján intézhető el közmegnyug­vásra. Semmi kétség az iránt, hogy minden termelési tényező, minden társadalmi osz­tály az állam által egyaránt védendő. Az iparos, csakúgy mint a kereskedő, a keres­kedő, csakúgy mint az ősmermelő az állam legteljesebb, minden erejével való támoga­tását követelni jogosult. Az államalakulás egyik oka és célja épen ez! Az állam ezen kötelezettségéből önként folyik, hogy az állam az egyes társadalmi osztályok hátrányára nem támogathat, egyi­ket a másik rovására nem dédelgethet, mert | ezáltal szembe kerülne azzal a kötelezett­ségével, hogy minden társadalmi osztályt egyaránt védjen. Az itt elmondottak helyességéhez két­ség alig fér! Hogy van tehát mégis az, hogy a nemzetközi kongresszus hosszas vita után akkép döntött, hogy a szövetkezetek úgy az állam által kedvezményben részesí­tendők, mint pedig üzletkörüket nemtagokra is kiterjeszthetik. E két határozat egymás mellett meg nem állhat. Vagy kereskedelmi vállalat a szövetkezet, vagy pedig egy humánus intéz­mény, melynek célja a »kisemberek« gaz­dasági erejét a kölcsönösség és öusegély elve alapján fokozni? . Ha a szövetkezet működését olyanokra is kiterjesztheti, akik nem tagjai a szövet­kezetnek, akkor — amellett, hogy vét célja és rendeltetése ellen, mely abból áll, hogy saját tagjai hitelének, gazdálkodásának } stb. előmozdítását munkálja — miben sem különbözik más kereskedelmi vállalatoktól; s így az állam által való támogatásnak, helyesebben kedvezményezésnek helye nincs. Ha az állam az ilykép működő szövetkeze­tet kedvezményezi, akkor ezen kedvezmé­nyek a többiek rovására esnek, ami a fen­tebb kifejtett elvekkel ellenkezik. Ha a szövetkezet humánus intézmény, — aminthogy az is — akkor meg nem szabad üzletkörét nem tagokra kiterjeszteni. Ez esetben azonban a szövetkezet, mint humánus intézmény, kedvezményben része­sítendő. Helyeslendő, ha az állam a saját körében mozgó szövetkezetet a szükséges kedvezményekben részesíti, érthető, bár nem helyeselhető, hogy a szövetkezet kereskedelmi vállalatként mű­ködik,' de ez esetben emezekkel egyenlő elbánás alá kell hogy essék. A szövetkezetek egyidejűleg kereskedelmi működése és kedvez­ményezése azonban nemcsak hogy nem helyeselhető, de nem is érthető. Jelek mutatják, hogy hovatább elér­A „PÁ PAI HIRL AP " T ÁRCÁJA. Cyrano ele Bergerac. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: dr. Kőrös Endre. Mikor a negyvenes évek elején a francia szín­padon a titkokkal, borzalmakkal telített rémdrámák fénykorukat élték, megjelent egy fiatal poéta, aki bátor kézzel szétszakította a láncot, mely őt kora izlésirányához fűzte és megirt és előadatott egy oly darabot, mely a cselekmény hatásos bonyodalmai helyett tisztára a jellemek megalkotásának szépségé­vel kivánt hatni. Es a képtelennek látszó merénylet sikerült: Ponsard Lukréciája a maga tiszta tragi­kumával megtörte a rémdrámák uralmát. Az irodalom jelenetei megismétlődnek. Korunk irodalmára a naturalizmus ütötte rá bélyegét. Az életnek a maga meztelen valóságában, minden vissza­taszító, durva vonásával együtt való bemutatása megkezdődött a regényben és hamarosan tért hódí­tott a színpadon is. És íme ugyanakkor, midőn egy­részt a tragédiák megdöbbentő realizmusa uralkodott a lelkeken, másrészt a vígjáték terén az érzéki elem nyomult mindjobban előtérbe — megjelenik Rostand és visszahódítja Cyranojával a lelkeket az igaz költé­szetnek. Igen ! Úgy van, amint Goethe mondja: „Amíg arany arany és a kristály kristály marad, az igaz költészet nem szűnik meg állandó és mély hatást gyakorolni a szivekre". Az emberi lélek szükségét érzi annak, hogy néha kiszabaduljon a mindennapiság köréből és tisztultabb, nemesebb világba emelkedjék. Mit bánja, ha ez a világ olyan világ, amely soha­sem létezett, mit bánja ; ha ez az ábrándoknak, eszményeknek birodalma, ha ebben a világban oly nyelven beszélnek az emberek, aminőt az életben soha sem hallott, csak az érzéseknek az emberekéivel való közösségét, csak a szenvedélyeknek a mienkével való rokonságát találja meg, a többit reábizza a költő ihletett fantáziájának alakító erejére. De a Rostand Cyranoja, mely még címében is a „romantikus" dráma elnevezésével büszkélkedik, sokkal kevésbbé romantikus, sem mint azt jellemei­nek a közönségestől sokban eltérő volta, felfogásának eszményibb módja alapján bárki is képzelte volna. Az igazi romantikusok sohasem állottak a valóság alapján, őket az a kor izgatta, hol az ember mint egy félhomályban tünt fel, hol mint egy ködfátyol­képeken keresztül vonult fel az alakoknak fantasz­tikus raja, hol az események a hihetetlen mesgyéjén mozogtak. Rostand Cyranoja inkább hangjában, inkább nyelve merészebb szárnyalásában, inkább a külső­ségekben romantikus, mint lényegében. Olvassuk csak el Cyrano de Bergerac életrajzát, amelyet Ábrányi Emil, aki Rostand Cyranoját oly műfordításban adta a magyar közönségnek, mely méltóan csupán az Arany János Szentivánéji álom­fordításaval, a magyar műfordítás e büszkeségével hasonlítható össze, fordítása függeléke gyanánt közöl és látni fogjuk, hogy Cyrano jelleméhez a költőnek alig lehetett hozzátenni valója és darabjának milieuxja is a XVII. századbeli francia világnak hű képe : Savinien de Cyrano 1619 március 6-án szüle­tett, Párisban. Régibb biográfusok azt hitték, hogy valahol vidéken Bergerac-ban jött a világra, de Lacroix meggyőzően bizonyította be, hogy a leg­brilliánsabb duhaj, aki valaha lantot pengetett, Siroling vosoktól^mint hMhatós^szer• tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült broncliitis, S Z a m arliurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést ós a köpetet és megszünteti az éjieli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Go. vegyészeti gyár Basel (Svájc).

Next

/
Thumbnails
Contents