Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-09-17 / 38. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Kgész évre 12, félévre 6,- negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D**- KŐRÖS ENDRE. Előílzetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. A bürokratizmus. Ausztriát, a kedves Ausztriát nevezik »hivatalnok-államnak«. Lehet hogy ez az elnevezés minden különösebb ok nélkül adatott néki s ragadt rajta minden időkre, lehet az elnevezés alapja az, hogy ott az összes hivatalnokok uniformisban járnak, hát jobban észreveszik őket s azt hiszik, hogy többen vannak, de akár igy van, akár amúgy van, akár volt oka ennek az elnevezésnek, akár nem volt, sokkal, de sokkal inkább ráillik ez az elnevezés ma már Ausztria állítólagos testvérállamára: Magyarországra, mint magára Ausztriára. Hivatalnokunk is elég van. De még ez magában nem lenne ok, hogy hivatalnokállamnak hivassunk. Végre is egy ország gépezetének igazgatását nem végezheti egy ember, a hatalmas gépezet hatalmas intéző szervezetet kiván. E szervezet minden tagjának a státuszügyek vezéreitől le a legutolsó másolóig meg van a maga hivatása, a maga dolga. A hivatalnok-állam elnevezést nem a hivatalnokok nagy száma teszi. Azt a számot — főkép a felsőbb hivatalokban — bizonyára lehetne ugyan csökkenteni és pedig a nélkül, hogy ez akár egyesek munkabírásának, akár a köznek rovására esnék, de azért csak megmaradnánk hivatalnok-államnak, ha megmaradna és virágoznék a hivatalnok-államok legfőbb ismérve: a bürokratizmus. Bürokratizmusnak a hivatali formák rideg szemmeltartását szokták nevezni. Azt az eljárási módot, mely a könnyebb, a szabadabb mozgást lehetetlenné teszi, mely a külsőségeknek hajszolásával az egyesuek is, meg testületeknek is, meg közintézményeknek is annyi kellemetlenséget, néha bajt is okoz. Bürokratizmusnak nevezzük azonban mi tovább menve és szabadabban fogva fel e kifejezést, azt a szőrszál hasogatást, amely egy nagyobb közösséget, pld. egy várost érdeklő nagyfontosságú ügyek elintézésében mindig csak a betűkhöz ragaszkodik, keresi a paragrafust, mellyel egy előretörekvő város jó szándékait meggátolhassa. Annak nevezzük azt a lassúságot, amellyel az ügyek elintéztetnek s amely lassúság sok esetben üdvös eszméknek ássa meg sirját. Annak nevezzük azt a szükkebliiséget, mellyel a magas hivatalok az alant tengő kisebb szervezetek igényeit megítélik, mérlegelik, számba veszik. Hogy mely körben éli virágkorát a bürokratizmus, azt mindenki tudja széles Magyarországon. A felsőbb hivatali körökben és első helyen — a minisztériumokban. Figura docet, — a példa tanít. De hát van-e szükség példára, hogy a bürokratizmust illusztráljuk? Kell-e lámpával bevilágítani a nappali fénybe? . . . Ám legyen, szolgálunk egy-két példával, melynek kárát a mi városunk jelenleg nyögi, s ki tudja, még meddig nyögheti. A város évek hosszú sora óta sürgeti a kincstárnál, hogy postaépületünk mizériáin segítsen, hogy építsen nekünk megfelelő helyen igényeinknek megfelelő postaépületet. A bürokratizmus évekig húzza halasztja az ügynek nem elintézését, de csak a vele való foglalkozást is. Végre gondol merészet és nagyot és hirdet pályázatot, hogy: ki épít nekem postát ? Ő, a nagyságos, a méltóságos, a feriségea kincstár csak nem ereszkedhetik le oda, hogy egy ilyen hitvány kis városban háztulajdonos legyen ? Apage satanas! Még a gondolat is rémes. De a város, a szegény város kapva kap még így is az alamizsna-pályázaton. Keres és talál helyet; tárgyal írásban és szóban, egyszer és kétszer, az ügy húzódik, halasztódik, míg végre a hely másnak a helyévé lesz s egy szép eszme megvalósulása csaknem kizárttá válik. S a posta talán idők végetlen végeztéig ott fog állani régi, eldugott helyén. Mekkorát ugrottunk örömünkben, mikor a konzumvásár és vágóhid eszméje felvettetett! Mekkora reményeket füztünk hozzá! Végre egy közgazdasági intézmény, mely hasznot is hoz a városnak, tényleges, reális hasznot! Az ügy meg is indult. Lassan, de mégis. Csak amióta illetékes és felső helyre került véleményezés végett, azóta elakadt, megfeneklett a mi konzumvásárunk ügye. Szól a bürokratizmus: »leküldtem fő-fő főfelügyelőmet, ő elmondta nektek bőven mi az a konzumvásár, a többire várhattok.« S vájjon nem mondják el valaha A „PÁPAI HIRLAP-TÁRCÁJA. A puszta költészete. Mért elsiratni, mintha haldokolnék, A puszla pusztuló költészetét, Hogy mint a tarlott rétről a pacsirták, A szépségek úgy szállnak róla szét; Hogy a vasút bilincset rak karjára, Szűz homlokán gőzgép hasít redőt S a puszta vére, féktelen folyója, Elnyomva vánszorog gátak között. Mért elsiratni? Óh hisz nem halandó Pusztáink szent magyar költészete, Örökkön élő irást irt a sikra Évezren át milljók munkás keze, S tudom, mig mi az ég csillagkönyvébűi Lebűvölten olvasunk szent regét: Ő szebbet olvashat pusztánk lapjárúl: Csodás szép ezredév történetét. Mért elsiratni? Hisz a puszta szíve Úgy ver értünk, mint érte a miénk S amíg adunk verejtéket beléje: Ad búzát, s nyújt virágot is felénk. Fáradt verejték-magbúl friss virág lesz, Fojtott sóhajbúi csengő dal terem, S ha véresebb verejték hull a földbe: Pirosb virág nyil majd a réteken. Terem még új költészet, új magyar dal, A kőszénfüstből fényes szikra kél, A gőz ködébűi új eszmék gomolygnak, Űj szenvedésbűi új szépség beszél. A gép dörgő zúgásán új ritmus kél, Szíj pattogásán új rim szüntelen Nő vértanú s hős ez új bölcsődalnál — S dalolni őket költő is terem. Nem hervadandó női arc a puszta, De istenarc, szépsége halhatatlan, Mert örök élet és szépség nektárját: Az édes, szent vért itta szakadatlan. S amíg magyar kéz ir történetet rá S amíg fölötte cseng magyar beszéd: A puszta híven irja bé lelkünkbe Örökké élő szent költészetét. Bodor Aladár. Örök talány. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Kövér Ilma. Bizonyosságot akart róla szerezni, hogy a felesége, aki fiatal és szép volt s akit. bálványozott, megcsalj a-e ? Hozzá nem méltó áluton szökött vissza a már kissé élemedett filozofus a fó'város közelében levó' nyaralójukba. Gyanúja alaposnak bizonyult. Alighogy kitette lábát otthonról, a másik besurrant a feleségéhez. A tudós csak a késó' esti órákban szokott hazatérni és így a bűnös pár zavartalanul csevegett a verandán. A férj tisztán hallotta minden szavukat. Filozófusra valló hidegvérrel vette be valamennyit, csak arra ingott meg benne a józan higgadtság, mikor az asszony e szavakkal akarta eloszlatni kedvese kételyeit: — Szeretlek, amennyire gyűlölöm az uramat. Jó negyed óra kellett hozzá, amíg visszatalált önmagába a rendesen hidegvérű tudós. Nyugodt, határozott léptekkel indult ki búvó helyéről a verandára. A szerelmes pár szemmelláthatólag összerezzent. — Tán zavartalak benneteket ? fordult a férj a fiatal zeneművészhez, akihez baráti viszony fűzte. Sirolitu SSós

ész£; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamár hurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánitatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. - Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-- kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).