Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-09-10 / 37. szám

fétfi — megjárta; vinni nem vitte egyik sem a darabot (a név szerint említettek sem igen), — a darab vitte okét. Az egyenruhák terén óriási változatosságot láttunk, az őrmester tábornokit kapott, de egyformát még csak ketten sem kaptak. Dominálni, mint Pápán mindig, az operettek domináltak. Es itt alkalom kínálkoznék rá, hogy a közönség ízlését kritizáljuk, amiért az operett iránt való barátságával nem tud szakítani. Nem tesszük. Magától el fog érkezni az az idő, amikor e léhaságokból kiábrándul, megjő még a tisztultabb izlés kora, addig nem bánjuk, ha a színészet pártolása az operett-pártolásban nyilvánul is ; a fő, hogy egyáltalán nyilvánuljon. Az operett előadások érdekességét a direktor vendéggel emelte. Sziklai Szeréna, aki a hét folyamán kétszer fellépett, nem ismeretlen a pápai közönség előtt Még Dobó társulatával járt itt, igaz, hogy akkor némi balsiker kisérte, de annak oka hosszas indiszpozíciójában rejlett, aztán meg azóta évek teltek el és Sziklai a Magyar Színházban meg a Városligetben igen szép sikereket aratott. Aki azonban eme fővárosi sikerek után azt vélte, hogy fényes szubrett-csillag fog tündökölni hétfő este színpadunkon, az némileg csalódott. Sziklai ma már, ha hangja nem is az az igazi ezüstcsengésű szubrett hang, igen csinosan énekel és — remekül táncol. Játéka, bár vannak ötletei (hol jók, hol rosszak), hijjáu van az igazi természetességnek, sokszor valósággal csinált. A Magyar Szinház közismert szabadosságaiból is egy csomót magával hozott, hol lediskurál a közönséghez, hol fitymálja a közönséget, de valami módon min-' dig gondol a nézőtérre, pedig az igazi hivatásos művész számára csak a színpadnak szabad léteznie. Az elmondottak ellenére konstatálnunk kell, hogy Sziklainak sok-sok tapsban volt része mindkét fellépte alkalmából; a Postásfiu húgában ezt bőven meg is érdemelte, ennek tréfás, duhaj melójdiáit jól is énekelte, az érzelmes azonban nem egyezik meg temperamentumával; a Drótostótbeli tapsokat kevésbbé tartjuk megérdemelteknek, reméljük, hogy további fellépteivel bőven rájuk fog szolgálni. Megjegyzendő egyébként, hogy a Micsey társulata, az énekesnők társulata; szinte nem is értjük, mért kellett oly hamar „vendégért" folyamodni. (Ha csak azért nem, hogy a téli szeszónra állandó starról provideáljon ?! De annak vájjon jó lesz-e Sziklai, — majd meglátjuk.) Itt van az énekesnők között elsőnek Ráthonyi Stefi, aki a Sherryben is, a Három pár cipőben is tanúságot tett róla, hogy vérbeli szubrett-énekesnő, Játszani, énekelni egyaránt kitűnően tud; van benne temperamentum, valódi természetes humor és — ami szintén igen lényeges kellék — igazi nőiesség. A Sherryben, ebben a hülye operettzagyvalékban, melyben kívüle Déri Giza is feltűnt kellemes mezzoszopránjával s melyben még Bogyó, Szigetiig és Papp János is tetszést arattak, épp oly sikere volt, mint a Három pár cipőben; ugyanebben volt alkalmunk meggyőződni róla, hogy J'ikchfy Jolán is erős támasza a társulatnak. Hangja kicsi, de ügyesen bánik vele, tánca pedig olyan, hogy ballerínának is dicsőséségére válnék. A közönség rokonszenve kiséri fellépteit, melyek közül sikere volt a Próbaházasságbelinek is, amikor magyar népdalaival is nagy hatást aratott. Itt van a harmadik igen kedves és igen ügyes kis énekesnő: Haraszti Mici, akit — érthető és megbocsátható! — főképp az ifjúság avatott kedvencévé; ő a Drótostótban bizonyította be, hogy minden nagyképiisködésnél többet ér az, ha valaki zsenge tehetségének minden erejével iparkodik a színpadon élvezeteset nyújtani. Hogy a nőkkel végezzünk, meg kell említenünk Nagy Marit, akiben valóban nagyon jó komikát ismertünk meg, B. Némethi/ Jolánt, aki az anya szerepkörét disztingváltan és igen szép sikerrel tölti be s végül Torday Etelt, akit tehetsége a vígjátéki társalgási szerepkörre utal. A drámában szerepelt férfi-szereplőkről már szóltunk, az operettekben többször láttuk Virágh Jenőt, aki a Postásfiúban egyikét aratta a legnagyobb operetti sikereknek. Igaz, hogy sok orfeumi allűrje van, de humora, arcjátéka ellenállhatatlan hatású, valóságos kacajrohamokat vált ki a közönségből. A Drótostőtbeli szereplése ugyan csalódást hozott ránk, mert énqke nem elégített ki. (Megemlítjük, hogy egyszer drasztikusan elszólta magát, aminek nem lenne szabad előfordulnia.) Sokkal jobban tetszett nekünk Flink susztere a Három pár cipőben. (E darabban hibáztatnunk kell a rendezőséget, hogy Krisztus képeket hozat a színpadra komikus hatás elérése céljából; vallásos dolgokat nem szabad profanizálni !) Jó Benedekünk végre magára talált (ha még nem is egészen) a Drótostótban, hol a képviselőjelölt bádogost sok finom humorral alakította, az ő igaz terrénuma azonban a francia vígjáték. Nagy erőssége a Micsey társulatának Szigetiig Andor, ki a Drótostót címszerepében úgy kellemesen csengő, édes tenorjával, mint színpadi rutinjával (s hogy ne feledjük el : táncával) nagy sikert aratott. A többi férfi-szereplők gyöngébbek, bár hellyel-közzel elfogadhatót produkált Gergely, Papp János, Vári ós Vági is. Mindegyik iparkodik azonban megtenni a magáét és erős színpadi fegyelem mellett ez már maga is sikert jelent. Ez a fegyelem, de meg főleg nagyobb tudás, elkelne a zenekarnál is, mely a Micsey társulatának leggyöngébb oldala. A karmester kiváló képzett muzsikus ugyan és vezényelvén, harmóniumon játszván, valósággal emberfeletti munkát végez, de hiába, mikor muzsikusai kis számban vannak s akik vannak, sem érnek sokat. Vigjáték-előadás egy volt a héten, tegnap este. A Hennequin és Bilhaud-féle bohózat iró gyárnak némely (pláne a mi színpadunkon kissé túlságosan kiszínezett) trivialitásoktól eltekintve eléggé sikerült darabját adták. Az előadás vontatottan indult, majd később attól fogva, hogy Benedek betette lábát a színpadra, gördülékeny és mulatságos lett. Az ő pompásan színezett játéka vitte magával a többieket is, kik közül főleg a címszerep személyesítője Torday Etel, ez a rutinos és ötletes színésznő, Vági Rikhárd, aki a bonvivant szerepkör betöltésére sok számottevő előnnyel rendelkezik, Illés Magda és Gergely Lajo3 valamint énekes szerepeikben Jakabffy Jolán és Haraszti Mici tűntek ki. A szinlapon ugyan nem éppen eme nevek voltak olvashatók, de arra minden szinház látogatót figyelmeztetünk, hogy a színlapnak ne higyjen ; annyi a szerepcsere, hogy az már szinte téboly. Valóságos csoda, hogy ennyi szerepcsere mellett mégis ily jó előadásokat láthatunk. — or — A VAK őshaza HOL. § A vir lis képviselőknek 1905. évre érvényes jegyzéke a képviselőtestületi legutóbbi közgyűlésen fogadtatott el. A virilisek névsorát gróf Esterházy Móric örökösei nyitják meg 25.905 korona 38 fillér állami adóval, bezárja a sort Deutsch Dávid 452 korona 46 fillér adóval. A virilis képviselők névsora egyébként itt következik: Rendes tagok : gróf Esterházy Móric örökösei, Pápai takarékpénztár, Pápa város és vidéki takarékpénztár, Wittman Ignácz, Eőry Szabó Sándor, gróf Esterházy Sándor, Kellner Vilmos, Blau Adolf, Krausz Gyula, dr. Lővy László, Kellner Dávid, Bermüller Alajos, Galamb József, Mádaí Izidorné, dr. Antal Géza, dr. Kluge Endre, Barthalos István, Steinberger Lipót, Böhm Móric, dr. Kende Ádám, özv. Zarka Dénesné, Lippert Sándor, dr. Koritschoner Lipót, Sült József, Iglauer János, Hanauer Béláné, Saáry Lajos, Gyurátz Ferenc, Báron Jakab, dr. Ferenczy Bernát, Kriszt Jenő, Karlovicz Adolf, Körmendy Béla, Barátb Ferenc, dr. Hirsch Vilmos, Kluge Károly, Braun Ignác, Obermayer József, Adamovich Lázárné, Piatsek Gyula, Horváth Lajos, Somlyóvásárhelyi uradalom, özv. Kreizler Józsefné, Beck Zsigmond, Wallenstein Dániel, dr. Gross Lajos, Veszprémi káptalan, Matus György, Billitz Ferenc, Hanauer Zoltán, Botka Jenő, Ev. gyülekezet, Ev. ref. főiskola, Weisz Adolfné, Sebestyén Dávid, Csillag Károly, Lővenstein Adolf, dr. Rechnitz Ede, Stankovánszky Imre, Tóth László, özv. Fischer Adolfné és fia Gyula, Schlesinger Rezső, Ötvös Sándor, Kohn Mór fiai, Neubauer József, Koczka László, Klein Jónás, TTngár Sámuel, Weisz Jónás, Krausz Mór, Puzdor László; póttagok : Ref. egyház, Mikovinyi Ödön, Lővy Adolf, Klein József, Néhman Gábor, özv. Spitzer Salamonné, Hátzky Dénesné, Izr. hitközség, Berger Ferenc és fia, Koritschoner Adolf, id. Tóth József, Pápai ipartestület, ifj. Schlesinger Mór, Perlaky* Géza, Gross Ede, özv. Soós Dánielné, Nagy István, Kobera Károly, Ruzitsek Sámuel, Pap Amália, Róm. kath. bitközség, Horváth Kálmán és Deutsch Dávid. — A jogi személyeknek s a női viriliseknek 15 nap alatt kell képviselőjüket a polgármesternél bejelenteni, ugyanaz idő alatt kell nyilatkozniok ama viriliseknek, kik választott képviselők is: mely címen kívánják képviselői jogaikat gyakorolni ? § Az ajkai szénnel tartottak f. hó 4-én a villamos telepen fűtési próbát. A próba, melyet Iglauer István főmérnök ejtett meg az ajkai szénbánya két kiküldöttje : Ehrenreíter főfelügyelő és Rittmüller bányagondnok jelenlétében s melyen 3 és 1j

4 óra alatt 11 métermázsa szenet tüzeltek el, úgy halljuk, elég kedvező eredménnyel végződött. Iglauer főmérnök szakvéleményét a jövő héten fogja a villamos telep felügyeló'-bizottságáuak beküldeni. TARKA ROVAT. A motorkocsi csődje. A reklám kürtjei harsogva hirdették szerte a világnak : jön a motorkocsi, a fürge, a gyors motorkocsi, a technika csodája, a haladás csimborasszója, a kényelem non plus ultrája. Jön a motorkocsi ! A Kárpátoktól az Adriáig örömujjongás zaja reszkettette meg a levegőt, a vicinálisok ócska siuei megborzongtak a kéj, a földöntúli gyönyör előérzetétől, hogyne, hisz nem kávé-daraló-rángatta özönvíz előtti bárkákat, de remek szerkezetű, villámgyorsán haladó motrok robogását fogják a jövőben fejük fölött hallani ; jön a motorkocsi és Devecser és Zircz, de még Pápa vidéke is áhítatos várakozás kéjes érzelmében egyesült. Es megjött a motorkocsi : síkon jött, jött tehát fürgén és vidoran, fickándozott, mint az első fűre kiszabadult csikó és felvette az utasokat. Az utasok beszálltak, egyen, ketten, tizen, húszan. A motor még biztatta is őket: „ó jertek ölembe gyermekeim, nem földi gyönyörre várnak helyeim" — aztán megindult. Megindult büszkén és boldogan, ment is vagy 7 kilométeren. Mikor aztán a pálya emelkedni kezdett, a motor elkezdte okádni magából a füstöt, fujtatott kegyetlenül és lassította sebes futamát. Addig addig lassította, mig végre egészen megállt. Es támadt nagy kavarodás az utasok között. „Micsoda motor ez, micsoda hencegő lusta fráter ! Előre, előre !

ü Hiába minden, a motorkocsi határozottan és végérvényesen megállt, megindítani csak a lenézett, lesajnált vicinális volt képes, az tolta be a letört technikai csodát a végállomásra. Szegény motor, ő bizony csődöt mondott. Tömeggondnokául kirendelték az összes deputátusokat, akik a miniszternél, mint ritka nagy kegyért, — motorkocsiért kérvényeztek. Szökés. Oly tiszta volt ott fenn az ég És fénylék csillagoknak ezre. A kis madár a rózsafán Legszebb danáját zengedezte, Midőn kötélen — óh, mi látvány ! Agg hercegnő mászott a földre S szerelmesen a kis bubuskát Egy váltós úr kapá fel ölbe. Megszégyenült ott fenn az ég, Felhő borúit a csillagokra. Elcsendesült a kis madár, Megrázkódott a kerti bokra. Előbb meghitt szelíd szemérem Suhant az alvó földön által . . . Hogyan lehet csendet zavarni Ilyen frivol históriával ? Kriksz-kraksz. naponta friss minőségben kaj>kató fűszer- és csemegekereskedéséLen PÁPÁN, a megyeházzal szemben.