Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-09-03 / 36. szám

tudásra és finom Ízlésre vallanak, továbbá az Eöry István géplakatos által készített pompás kis gőzgépmintát, a Horváth István szolid kivitelű, tetszetős takaréktüzhelyeit, a Vincze József esztergályos igen csinos fakarnisait stb. stb. A kereskedelmi iskolában elhelyezett ipari tárgyak készítői között is több pápai névre akadunk. így első helyen kell, hogy felemlítsük Vágó Dezső szabót, ki egy igazán remekbe készült felöltőt, szép szalónöltönyt és vasúti egyenruhát állított ki, mindhárom darab elismerő figyelmet kelt. Tetszést aratnak Tamás József szürke és lakk női-cipői, Manheim Ármin disz huszárcsizmája, Törkenczy János Ízléses felöltője, Kis Gábor szolid kivitelű magyar livréje és Pető András cipőfelsőrész készítményei. Nem lenne teljes a pápai kiállítók névsora, ha teljes elismeréssel nem szólanánk a bányászati csarnok egyetlen pápai kiállítójáról: Billitz Ferencről. Billitz Ferenc, ki már az utolsó budapesti országos kiállításon is elismerő oklevelet nyert, Ízléses, szép csoportozatban mutatja be tapolczafói és ugodi bányája termékeit: a bodakői fedanyagot, különböző mészkövet s a kikészített meszet. Szakértők véleménye szerint a vármegye területén a legjobb ily fajta termékek Bilitz telepeiről kerülnek ki. (Az Esterházyak pavilonja.) Látványosságnak nem képzelhető szebb látványosság, mint az Esterházy-pavillón, de a pavilonban elhelyezett tárgyak bizonyítékát szolgáltatják, hogy nemcsak luxust tudnak kifejteni, de nemzeti munka terén is áldásosán működnek az Esterházy-féle uradalmak. Már a pavilon előtt elhelyezett különböző fakészítmények, a kupi j dongakészítés, a faipar legkülönbözőbb alkotásai :j talicskák, lapátok, konyhaszerek, kerekek, kerék- j talpak stb. bizonyítékai annak, de bizonyítékaa pavillon két külön mélyedése, hol egyik oldalon a gerenczei fiirésztelepet látjuk kicsiben, másik oldalon a szén és mészégetés van élethűen bemutatva. Hogy mily sok érdekes dolog van e pavilonban összehalmozva, azt szinte lehetetlen volna itt felsorolni. Az Esterházy parkok délszaki növényein és kertészeti terményein kivül láthatunk itt erdei vadakat, madarakat kitömve, láthatunk, egy remek agancs gyűjteményt (benne kövült | agancsot a Gerencze-völgyből, 24 ágú agancsot, mely II. dijjat nyert az 1871. agancskiállításon), érdekesebbnél érdekesebb régi és modern fegyrereket, vadbefogót, etetőt, tőzeget Marczaltőből, be van itt mutatva a pápa-ugodi és a bakonyszombathelyi uradalom minden kincsével, minden érdekességével egyetemben. A fehér szarvas és az egészen kikészített medvebőr nem utolsó ékességei a pavilonnak, melynek ily érdekessé ós tanulságossá tételéért rendezőit Jákóg Géza uradalmi igazgatót és Lipka Árpád erdészt, (kinek fadombormüvei a maguk nemében szintén ritka szép alkotások) feltétlen elismerés illeti meg. (A kiállítás hete.) Lapunk szűk tere nem engedi meg, hogy a kiállítás első hetének eseményeiről részletesen beszámoljunk. A megnyitást a miniszter nevében tudvalevőleg Makfalvay Géza államtitkár teljesítette, ki a megnyitás után a kiállításon körutat tevén, több pápai iparost is elismerő megszólításával tüntette ki. A megnyitási banketten Makfalvay államtitkár a királyt, Kolossváry főispán Darányi volt és Tallián jelenlegi földm. minisztert és az államtitkárt, Makfalvay a kiállítás elnökét a főispánt, Rainprecht Antal a vendégeket, Szeglethy veszprémi polgármester a gazdasági egyletet, Horánszky képviselő a megyét és Veszprém várost, Koller alispán Pallavicini őrgrófot, Udvary képviselőt a veszprémmegyei népet Pallavicini a gazd. egyesületet, Sárközy főispán a gazdákat, Kolossváry főispán a sajtót, dr. Sziklay János Paur kiállítási titkárt és Veszprém városát köszöntötte fel. A hét elején tartották meg Veszprémben az országos agrár-kongresszus, vasárnap lesz Siófokon az országos orvosszövetség közgyűlése, hétfőn pedig a duuáutúii iparoskongresszust, melyről jövő számunkban részletesen beszámolunk. Ez utóbbira Pápáról mintegy 70 iparos megy Hajnóczky Béla ipartestületi elnök és kiállítási zsűri-tag vezetése alatt a székvárosba. Városunkból egyébként már a megnyitáskor s egész héten át is igen sokan rándultak át Veszprémbe a kiállítás megtekintésére. „Fáj, hogy ha dőlnek a kert ősi fái" . . . Tompa melankholikus lelkének szomorú sóhaja száll ajkunkra, midőn látjuk, mint térnek meg egyenként az édes honi föld kebelébe pihenni azok, kik a magyar nemzet újjászületésének tanúi, az újjászületés munkájának -- bármely téren — osztályosai valának. A kert ősi fáiból ismét kidőlt egy : idősbb Martonfalvay Elek, kinek nevét szerte Dunántúlon tisztelet környezte, tisztes aggkorban végső álomra hunyta le szemét. A közélet sok ágában hazafias tevékenységet fejtett ki, élete javát azonban az igazság szent ügyének szolgálatában töltötte. S töltötte akként, hogy szorgalma, tudása, puritán jelleme, egyedül az igazságért hevülő lelke például szolgálhat az utódoknak . . . A képtár nagy művészek alkotásait őrzi, melyek tárgyai az ő festői jelenetekben gazdag költészetéből merítvék, s ama színészekét, kik az ő ábrázolásában jeleskedtek. A könyvtár tekintélyes részét tartalmazza a Shakespeare-irodalomnak, bárha távol van még nagyon a teljességtől. Áz udvaron még Lord Gower szobrára vetünk egy elfutó pillantást. Magas piedesztálon a költő ülő alakja, arcában a gondolat és érzés mélysége, átszellemült szeme önmagába merült el, egész mivoltáról kimondhatatlan gyengédség és báj sugárzik. Körülötte Hamlet, Lady Macbeth, Henrik herceg és Falstaíf alakjai, csupa jellemző erő, tragikai szenvedély, isteni derültség, történeti mélyrelátás. Aki e szobrot mellékalakjaival együtt megalkotta, az büszkén vallhatta magát a költővel lélekben rokonnak . . . * Annyi minden kínálkozik itt a szemlélőnek hálás csodálatra, elragadtatásra, magába szálló eszmélkedésre. Míg e helyeken bolygunk, a lelkünk telve van s nincs rá ideje, hogy édes álmaiból fölébredjen. Temetőben jártunk; az örök, időtlen nyugalom városában s mi az örökkévalósághoz képest a rövid nap ? Mi hozzá képest az egész rövid élet ? De életünket értékessé és gazdaggá teszi a halhatatlanokkal való társalkodás. Es ezt az egy napot ünneppé avatja és ezernyi hétköznap fölé emelte az, hogy Shakespearevel töltöttük, vele való társalgásban, tömjént gyújtva oltárán, zsoltárt énekelve dicsőségére. Idősbb Martonfalvy Elek született Iszkázon 1821-ben, ahol a család már évszázadok óta birtokos. A középiskolát Veszprémben és Győrött, a jogot a pozsonyi akadémián végezte. Tehetséges, komoly hajlamú fiatal ember lévén, az 1839—40-iki országgyűlés üléseit szorgalmasan látogatta és lelkesedett a kor nagyjai : Széchenyi, Kossuth, Wesselényi, BeÖthv, Szemere stb. szónoklatain, amelyeket magának gondosan leirogatott. Elvégezvén tanulmányait, jurátusnak ment Kopácsy József kir. táblai biró mellé, majd a korában nagyhírű Sebestyén Gábor követ és megyei ficsus mellett patvaristáskodott. 1843-ban letette az ügyvédi vizsgát s Pápára jött, ahol szülei is laktak, s itt megyei pénztárnok, később esküdt és 48-ban szolgabíró lett. Megválasztották nemzetőr hadnagynak is, de időközben családot alapítván és hivatali dolgai is elfoglalván, e tisztéről lemondott, de mint polgári tisztviselő is szerény, de hasznos szolgálatot tett a nemzeti ügynek, a közrendnek s a város és járása védelmének. Az elnyomatás korában, mihelyt csak lehetett, már 49 végén, menekült a közpályáról és Pápa város gyámi ügyésze lett s a városnak és egyeseknek több nagyobb perét vitte. Nemsokára az Esterházy grófi család hívta meg ügyvédnek és ezen, valamint a gróf Amade-féle uradalmak jogi képviselője maradt 1871-ig, amikor barátai: Horváth Boldizsár volt és Bittó István időkori igazságügyi miniszterek szives unszolására elfogadta a pápai törvényszék szervezésével megbízott miniszteri biztos tisztét. — Ügyvédi pályája alatt élénk részt vett minden közéleti és politikai mozgalomban, úgy a fórumon, mint a sajtóban. Részt vett a pápai takarékpénztár megalapításában is, s ennek évtizedeken át volt igazgatósági tagja. Elnöke volt a pápai jogakadémián működő államvizsgálati bizottságnak és semmiféle állását, vagy 5 megbízatását sem tekintette szinekúrának. A pápai törvényszéket negyedfél évig vezette s midőn ezt megszüntették, az egész közönség rokonszenvének jelei közt ment át a kaposvári törvényszékhez ; ott sem működött tovább 4 évnél, mert visszavágyott erre a vidékre, s amidőn távozott, a ragaszkodásnak olyan jeleit tapasztalhatta, amelyek jórészt egy negyed század múlva is megnyilatkoztak. Leghosszabb ideig: 8 évig volt a győri törvényszék elnöke, ahol közbecsülésben, köztiszteletben és tiszttársai részéről olyan szeretetben volt része, amely elkísérte sirjáig, s amelynek fényes megnyilatkozása volt ama diszalbum is, amelyet már idehoztak utána a törvényszék, ügyészség és jbiróságok kiküldött tagjai. Egy egész nagy fálánx azok száma, akik az ő szárnyai alól kerültek feljebb, s jelenleg is nagyszámban diszesítik az ország magas birói székeit, az egyetem katedráját és más kiváló helyeket. Es mindezek részvéte itt volt koporsójánál levélben, táviratban és élőszóban. Itthon szívesen állott ismét a közügyek szolgálatába és amit elvállalt, azt lelkiismeretes pontossággal teljesítette is. E mellett irt helyi és fővárosi lapokba sok történeti és közjogi tárgyú, vagy 48/49-iki eseményekkel foglalkozó cikkeket, tanulmányt és sok egyebet. Jelleme egyenes, bókot, hajlongást se nem kivánó, se nem cselekvő ; igazságosságát mindenki elismerte, jótékonyságát nem kevesen élvezték. Élvezte a város is, melynek női kórháza számára majdnem ingyen engedett át megfelelő telket. * Id. Martonfalvay Elek haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki : Martonfalvay Elek és felesége Horvátth Ilona mély fájdalommal jelentik, hogy édes jő atyja, illetve feledhetetlen apósa Martonfalvai id. Martonfalvay Elek, a győri kir. törvényszék nyug. elnöke, Veszprémvármegye törvhatós. bizottságáuak, Pápa város képviselőtestületének és pápai róm. kath. iskolaszéknek tagja, 1848/49-ben Veszprém vármegye szolgabirája és nemzetőr-tiszt folyó hő 28-án reggeli 6'/

2 órakor, a haldoklók szentségének felvétele és rövid szenvedés után, életének 84. évében, aggkori -végelgyengülésben elhunyt. A megboldogult hült teteme f. hó 30-án d. u. 4 órakor fog a kálváriái temetőben lévő családi sírboltban örök nyugalomra tétetni, az eugesztelő szentmise-áldozat pedig lelki üdveért e hó 31-én reggel 9 órakor mutattatik be a Mindenhatónak, a plébániai templomban. Pápán, 1904. évi augusztus hó 28 áu. Örök áldás emlékezetére ! Temetésén impozánsan nyilatkozott meg a közrészvét. A város szine-java ott volt koporsója mellett. A gyászszertartást Kriszt Jenő plébános végezte Luka Károly és dr. Jankovich Tihamér segédletével, melynek végeztével az egyházi énekkar énekelt megható gyászdalokat. Azután megindult a hatalmas menet a kálvária-temetőbe. Szép, érdemes életet élt és munkásat is, mig a súlyos kór le nem törte. Evek óta csak tengett. Barátai, kortársai, azok, akikkel egykor egysorban küzdött Pápa haladásáért, fejlődéséért s a valódi szabadelvüségért, nagyrészt rég elmentek előre. Elment most ö is, béke hamvaira! A VÁROSHÁZÁRÓL. Városi közg-yülés. — 1904 aug. 28. — A hétfői közgyűlés, mely délelőtt 9 órától déli 12-ig és folytatólag délutáni 3-tól 6-ig tartott, érdemes arra, hogy külön feljegyeztessék a városi közgyűlések krónikájában. Amennyire mi tudjuk, ezúttal volt ugyanis először eset rá, hogy a város költségvetésének egyes pontjai alapos megbeszélésben részesültek s a városháza nagyterme valósággal parlamentáris vitatkozásod színhelye lett. Örvendetes tény ez, biztató jele annak a jövendőnek, amelyben a város közdolgai felett való tanácskozást fontos polgári kötelességnek fogják tartani a városatyák. A közgyűlést Mészáros polgármester egy szomorú bejelentéssel nyitotta meg. Meghatottan emlékezett meg id. Martonfalvay Elek, közéletünk buzgó tagjának haláláról, kinek emléke jegyzőkönyvben örökíttetett meg s gyászoló családjához részvétirat intéztetett. Miután a jegyzőkönyv hitelesítésére az elnöklő polgármester Németh István, Petliö Menyhért, Vágó László, Kis Ernő és Mátz József v. képviselőket kérte fel sav. főjegyző a mult ülés jegyzőkönyvét