Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-09-03 / 36. szám

PÁPAI HÍRLAP. 1904. szeptember 3. falait a gerendázat között karófa tölti ki, bizonyos kedves erdei jelleget adva az egész épület- . nek, melybeD tényleg a vadászatnak jutott a legnagyobb szerep. Tulipándíszes magyaros stíljével igen kellemes benyomást kelt a bakonyi háziipar pavillonja, a budapesti országos kiállítás erdészeti pavillonjára emlékeztet a vadászat, erdészet és bányászat közös pavillonja, egyszerűségében imponáló az iparcsarnok ; az ipari produktumok egyéb iránt nem találtak itt mindnyájan helyet, beszorultak az iskolaépületbe is, melynek folyosóin gyönyört talál a szem a mezó'gazdasági és kertészeti termények gazdagságában. Külön kis csarnokban van a borkiállítás is. Az utak mentén a szabadban a gazdasági gépek egész tömege. Bel- és külföldi gyárosok az egész egyszerű ekétől a legnagyobb gőzcséplo garnitúráig mindenféle gazdasági gépet állítottak ki. Elektromos gépet is láthatunk, a Ganz-gyárét, mely a kiállításnak világítását látja el impozáns módon. A kiállítási terület egyharmadát az állatkiállítás foglalja le. Amit itt a vármegye uradalmai és kisgazdái bemutatnak, gyönyörűsége szakértőnek és laikusnak egyaránt. Pompás lovak, hatalmas szimentáli s egyéb fajta szarvasmarhák, a sertések különböző fajai mindmind tanúskodnak róla, hogy megyénkben az állattenyésztés magas fokot ért el. Nem volna teljes a kiállítás képe, ha nem említeném meg a drótsövéunyel elkerített „baromfi-paviliont", melyet jércék, kakasok, kacsák, ludak ritka szép példányai élénkítenek. (Pápaiak a kiállításon.) , Talán nem szorul bővebb magyarázatra, hogy bennünket az egész veszprémi kiállításban leginkább az érdekelt, amit oda a pápaiak vittek, amit a kiállításon Pápa városa produkált. A mezőgazdasági részben nem találkozunk pápai kiállító nevével, a borpavillonban Barthalos István és Körmendy Béla, valamint dr. Koritschoner Lipót szerepeltek tüzes somlai borral. Egyebütt, a gazdasági részben, híre-nyoma sincs pápainak. Sőt még a pápai járást is csupán Walla Géza kép viselte, bemutatván pár szép szimentáli példányt s egy döbröntei kisgazda, aki díjat is nyert. Szinte érthetetlen ez a közömbösség a pápavidéki nagy és kisgazdák részéről. Az enyingi, zirczi, a devecseri járásokból 40-50 kiállító is van. a pápai járásból kettő. Es megtörténik az a különös eset, hogy a Bauer Antal országos képviselő által az ugodkerületbeli legszebb tehén kiállítója számára felajánlott 100 koronát nem lehetett kiadni, mert nem volt ugodkerületbeli kiállító ! Tán a távolság tartotta vissza a mi környékünk gazdáit, nem tudjuk, lehet, hogy előttünk ismeretlen körülmények játszottak közre a részvétlenségben, pedig kétségtelen, hogy a mi mezőgazdáink bátran felvehetik a versenyt a vármegye bármely részének mezőgazdáival. (A pápai ipar.) Annál inkább kitettek magukért a pápai iparosok. És ha a pápai iparosok kiállításáról szólok, ne vélje senki, hogy a bizonyos mértékig minden emberben meglevő lokálpatriotizmus beszél belőlem. Saját fülemmel hallottam, mikor az iparcsarnokban megforduló idegenek a szebb tárgyak előtt (tudjuk, hogy az embert igazán csak a szebb tárgyak késztetik megállásra!) egyre-másra így szóltak: „Megint pápai munka!..." Még a kiállítás megnyitása előtt érte a pápai ipart egy kitüntetés, mikor a Néhmann Gábor által készített lószerszámot a kiállítási sorsjáték főnyereménye, a jukker-fogat számára megvásárolták. Az általa és fia Néhmann Kálmán által készített szerszámok Ízléses és szolid kivitelűek, a tulajdonképeni szíjgyártó munka (az ezüst vereték cifrasága nem az!) jósága által válnak ki. (A kiállítás megnyitása előtt tehát érte kitüntetés a pápai ipart, hogy bezárásakor éri-e hivatalos elismerés alakjában méltó és megfelelő, azt még nem tudjuk, de erősen reméljük.) Amint belépünk az iparcsarnokba, szemünkbe tűnik Böhm Samu helybeli esztergályos Ízlésesen berendezett szekrénye, mely a látogatók közt osztatlan feltűnést kelt a különféle dísz esztergályos tárgyakkal, melyek úgy csin, mint tiszta és szolid kivitellel vonják magukra a nagyközönség figyelmét. Említésre méltó még, hogyan mutatja be Böhm a nyersanyagot, u. m. elefánt agyarat, ében-, mahagóni-, lign. saod., szilva-, fenyőfa stb., valamint a csont- és szárú anyag feldolgozásának módozatait, amint aztán belőle szebbnél szebb tárigyak (botok, billiárd-golyók, karnisok stb. stb.) alakulnak. Böhm Samu különben az iparcsarnok tárgyainak bírálatában is, mint felkért zsűri-tag vett részt. Jobbra és balra ifjabb veszprémi versenytársaktól környezve áll Kluge Károly kékfestő gyárának hatásosan elrendezett impozáns kiállítása. A virágzó gyár hosszú és érdemes múltra tekint vissza. 1783-ban alapíttatott, tehát majd másfél száz év óta áll fönn. Hogy az akkor szerény telep mivé fejlődött, arról a kiállításon megjelentek egyértelmüleg tehetnek tanúságot. A modern technika vívmányai érvényesülnek a kiállított szövetekben, melyek úgy színárnyalatuk finomsága, mint mintáik ízléses volta által méltó feltűnést keltenek. Szemben vele a pápai szobafestők közül kettő mutatja meg, hogy e téren hol áll a pápai ipar. Érdekes a megemlítésre, hogy veszprémi szobafestő egyáltalán nem szerepel a kiállításon, míg a Balogh Gyula által bemutatott s a valóság benyomását keltő szép márványozási minta s a 7?e^«e/'Pálbarokk-oroament ékítményeinagy tetszést arattak, valamint mindkettőnek legkülönbözőbb fal-utánzat-mintái. Szép keretéül szolgál festőink kiállításának Balogh Miklós két kedves tájképe (parkrészlet, fonyódi hegyszakadék) s Regner Pál csinos festményei. Nem túlzunk, midőn az iparkiállítás főékességének nevezzük a Kreizer József által készített kályhákat, melyeket elragadtatással szemlél a kiállítás minden látogatója. Erről a kályhagyárról már volt alkalmunk lapunkban megemlékezni s az akkor elhangzott dicséretet csak ismételni tudjuk a látottak alapján. Szalónba és ebédlőbe való kályhák a kiállítottak, egyik világoszöld sötétzöld és rózsaszín dísszel és szirommintával, a másik ibolyaalapon zöld koszorúval fehér árvácska mintával, a harmadik kék csillagos mintával, van aztán egy krém, s egy sárga szinü. A tűzálló agyagból készült kályhák mintáit a tulajdonos fia kombinálta s ugyanő festette ki a második égetés alá ecsettel a diszífcményeket. Midőn még megjegyezzük, hogy a kályhák speciális fűtőrendszerrel vannak ellátva, ama meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy a Kreizer-féle kiállítás messze földre el fogja vinni a pápai kályha-ipar hírnevét. Hasonlókép az agyagipar körébe tartozik s Pápa városának dicsőségére szolgál a Boskoivitz Sámuel, már 1885. és 1896-ban nagy érdemérmekkel kitüntetett m. kir. szabadalmazott pipagyárának kiállítása. A pipák kemény égetésük, finom csiszolásuk, márványozásuk által egyaránt feltűnnek. Főképp azok, kik a kerámiában szakértelemmel bírnak, elismeréssel nyilatkoznak e zöld, kék, piros zománcu, tűzi arannyal díszített pipákról, melyek a zománc vegyészet tudományára vallanak. Különben ez az egyedüli gyár hazánkban, mely zománc-pipa készítésével foglalkozik, Ausztriában is csupán egy versenytársa van. Nagyon sok nézője van Bodai István kárpitos és bútoros kiállításának. Külön nagy fülkében van elhelyezve egy gyönyörű szalóngarnitura, remekbe készült angol ebédlő-díván és bőrből készült (a legnehezebben dolgozható kárpitosanyag !) férfi szalóngarnitura. Az Ízléses és szép kollekció dicséretéül nem kell egyebet említenünk, mint hogy az nemcsak a veszprémi versenyző szaktársak, de fővárosi versenyzők mellett nem kis dicsőséggel állja meg helyét s részesül méltó elismerésben. A kiállítás látogatói közt igen sok lévén a mezőgazda, nagy érdeklődés fordul a Paksy Károly kiállítása félé, mely csinos üveges szekrényben elhelyezett különböző patkókat foglal magában, kötélbetétes téli, patkó, sérült patára való patkó, nyári, téli bokázó és bevágó patkák, vadász és versenyfutó lovaknak való patkók, patkószegek stb., láthatók itt oly finom és szolid kivitelben, mely a szakkörök általános méltánylásával találkozik. Készülőfélben levő patkók, továbbá nagy ügyességgel kikészített lólábcsontváz, felvasaít pata stb. egészítik ki az értékes kollekciót. Az iparcsarnokban elhelyezett tárgyak közül hadd emeljük ki a Csehi Alajos műlakatos által készített kovácsolt függőlámpát, gyertyatartót és virágtartót, melyek csodálatos szorgalomra, szakBenne, a templom belsejében már minden arra utal, j aki itt találta meg örök nyugvóhelyét. A középhajó jobb oldalán nyugszik Helene Fancit, a kitűnő Shakespeare-művésznő és a költő emlékének gyengéd és bőkezű ápolója ; a kápolnában pedig egymásmelleit pihennek a költő és a neje, lánya, veje. Poraikat egyszerű kőlap fedi; Shakespeare sírján amaz emlékezetes négy sor, melyek áldást mondanak azokra, kik nyugton hagyják maradványait s megátkozzák azokat, akik megbolygatják fáradt csontjait. Balra a síroktól a falban a költő mellszobra, alatta Ben Jonsonnak, a tudós költőnek sírverse. Mély nyugalom honol a gyönyörű gót templomban. Nem hallatszik az idegenek hangosan kopogó lépése, a kíváncsiak tolakodó zajongása, egyedül vagyok a költővel, kivel annyi éjt, napot töltöttem már meghitt egyedüllétben. Csak Hathaway Anna, a boldogtalan feleség, kit éppen boldogtalansága tesz rokonszenvessé, forrón szeretett gyermeke, Zsuzsánna és derék veje, dr. Hall vannak társaságunkban. Mily fönséges érzés együtt lenni e halottal, akinél gazdagabb s teljesebb életet nem élt s nem élhet soha húsból és vérből alkotott ember! Te dicső fejedelem, ki gondtalanabb voltál az adakozásban, mint Lear, a „minden izében király", ki pazarabb voltál a jóságban, mint Timon, „a föld valódi jósága", nyugodjál isteni álmaid paradicsomában ! S ne nézd szerénytelen tolakodásnak, hogy poraid fölött megrendülve állok, én, idegen nemzet jelentéktelen gyermeke, késő évszázak szülötte. A te géniuszodnak tér s idő határt nem szab, nem születtél pusztán angolnak és az Erzsébet kora fiának : minden népeké, minden időké vagy! „Jó éjt, kedves herceg, az angyalok kara zengjen néked altató dalt l" A fényes templomtól a Henley-street kis viskójáig rövid az út, a nyugvóhelytől a születéshelyig. Es örülök, hogy amazt elébb láttam meg. Emberi gyarlóságunk természetes része, hogy szivünk elszorúl a nyomorúság láttára : hát még ha a „turpis egestas", a megalázó inség egy Shakespeare személyével kapcsolatos. Nekem fáj ez a kis ház, akár történetileg hiteles, akár nem az. És fáj az üzlet is, mely a nagy költő kultuszából virágzik. A Knocker kopogtatására a kapus ajtót nyit; ez az arc, ez a buta tekintet, ez az ingadozó járás oly ismerős nekünk ... Te örökítetted meg, dicső, halhatatlan, komor Macbethedben, hogy a gyilkolás véres jelenetei közt derűs pihenőt szerezz nézőidnek. De itt nekem nem telik benne kedvem. Six pence! kiáltja felénk csekély kegyelettel s élete párja, egy viharvert Öreg asszonyság bevezet a szobákba. Csupasz, piszkos falait, homályos ablaküvegeit milliónyi névaláírás ékteleníti el még rútabbra és nekem hiába mutogatja a kellemes asszonyság Walter Seotés Thomas Carlyle sajátkezű Írását, valami kellemett len és szorongó érzés mégis megmarad bennem. Az emeletre szük lépcső vezet, a kevéssé óvatos könynyen a falba verheti fejét. Fönn, az egyik szobában szülte világra John Shakespeare felesége, a jámbor és istenes Mary Arden, előkelő szülék gyermeke, minden idők legnagyobb költőjét. Harmadnapra pedig a boldog szülék megkereszteltették gyermeküket, mint Stratford hites anyakönyve bizonyítja : „ April 26 th Gulielmus, filius, Johannes Shakespeare". A nyár forró heve megrekkenti a szük szoba levegőjét. Kitárjuk a rozzant ablakokat és szemünk elé tárul a dombos vidék lombkoszorus erdőivel, az Avon ezüst szalagja hosszan húzódik el a városka szélén, távolabb a virágzó vidék, mely gyakran csalhatta el kalandokra a nyugtalan vérű ifjút. Ki e szük házból a szabadba ! Oc is e nyomasztó falak közül belső ösztön hajtotta el ; ő is érezhette, niint szorítja össze szabadságra, korláttalan, nagy szabadságra született keblét ez alacsony viskó. El innen : a való kegyeletnek nem jó e helyen soká időzuie . . . Lenn a folyó partján tetszetős palota áll: ez a költő iránti hálás tisztelet valódi alkotása, a Shakespeare-Memóriái. Művelt és lelkes férfiak társasága vetette meg alapját 1-877-ben és fölépítette a költő géniuszához méltó disszel és nemes Ízléssel. Színházat, könyvtárat, képtárat állított föl benne, fölékesítette virágos udvarát Shakespeare legszebb szobrával és magas tornyot emelt föléje, konnan a szem áttekintheti messze területen az ifjú életének egész színhelyét, a hazatért férfi gondjának, gazdálkodásának, pihenésének egész terét. Itt találtam meg, amit Londonban hiába kerestem : a Globe-Theatret. A kegyeletes építőművész gondosan követte a költő leírását V. Henrik híres prológusában. . . . E kakas-ketrecbe vajon Elférnek-é Frankhon tágas mezői ? Vagy e fa Ó-ba bétömhetni-e Magát azt a sisakcsomót, amelytől Agincourtnál a lég is reszketett? Évente tavaszkor itt gyűlnek össze Anglia legnagyobb művészei, hogy ünnepi előadásokon szinrehozzák a költő remekeit; s ilyenkor a kis városba tódul a világ minden tájáról a sok zarándok, hogy áldozzon Shakespeare soha el nem halványuló emlékének.