Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.
1904-08-20 / 34. szám
PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kolm Mór fiai és Wajdüs Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Harc a tüz ellen. Az ég sűjtoló karja súlyosan nehezedett az idén erre a szegény országra. Az aszály kivette lakóinak szájából a betevó' falatot s az Ínség, a nyomor küszöbén állókat ezrével teszi hajléktalanokká a legtöbbször békés és jótékony, de most rémes és pusztító elem: a tüz. Nincs nap, amelyen egy-egy kisebb vagy nagyobb falu pusztulásáról hirt ne hallanánk s még a legkeményebb, a borzalmak iránt legedzettebb kebel is megdobban, midőn olvassa annak a rémes tűzvésznek leírását, melynek — teljes 24 órai dühöngése után — Hevesvármegye virágzó városa, a gazdag, a boldog Gyöngyös áldozatául esett: A bázak tetőtől az alapig lángban állottak. Délutánra a tüz mindent elhamvasztott, ami útjába akadt. Átharapódzott a Csap-utcából a Barátok-terére; elpusztította a szentferenorediek templomát. A toronyból óriási robajjal lezuhantak a borzasztó hőségtől olvadozni kezdő harangok. Az épületek egymás után beomlottak, a veszedelem színhelye megközelíthetetlenné vált. Délután három óra körül megszűnt a tüz terjedése. Akkorra azonban már öt száz ház porrá égett. 3000 ember hajlék nélkül maradt. Ha az első érzés, amely e drámai rövidségü mondatok olvasásakor az emberi szivet elfogja a borzalomé, a második bizonyára a szánalomé és részvété lesz. Szánalmunk, részvétünk fogja felkeresni a nyomor küszöbén álló jó gyöngyösi népet, amint nem fogjuk saját magunktól elvont filléreinket sajnálni azoktól, kiket itt közvetlen közelünkben, megyebeli községekben fosztott meg gabonájuktól, takarmányuktól, szarvasmarháiktól, bútoraiktól, kiknek fedő hajlékát hamvasztotta el a dühöngő vész. De a borzalom, a szánalom érzésének nyomán a komoly gondolkodás, a szilárd elhatározás percei fognak bekövetkezni. Komolyan gondolkozni fogunk azon, hogy mikép lehet minden emberileg lehetőt elkövetni a tüz dulásának meggátlására, szilárd elhatározás fog érlelődni bennünk, hogy áldozatra készen fogunk a pusztító elem elleni harcra elkészülni. E hirlap hasábjain nem egyszer esett már szó a tűzoltás intézményének magasztos humanitárius céljától. Es ha minden más téren mindenkor azt tanácsoltuk, azt követeltük, hogy a legmesszebb menő takarékosság legyen a városi hatóságnak irányítója, a tűzoltói intézmény fejlesztése terén nem riadtunk vissza a város újabb megterheltetése mellett való áldozatok hozásának ajánlásától sem. Az volt meggyőződésünk — se meggyőződésünket a gyöngyösi tűzvész, melynek ily borzasztó méretekre növekedésében az ottani tűzoltóság gyönge és felszereletlen volta is szomorú tényező volt, csak erősítette — hogy a tűzoltói intézménynek hozott áldozat, nem is áldozat tulajdonképen, de biztos termésnek bölcs magvetése csupán. Gyöngyös város megdöbbentő katasztrófáján kivül két hivatalos ügydarab is aktuálissá teszi nálunk a tűzoltás kérdését. Az egyik az a, lapunk más helyén közölt belügyminiszteri redelet, melynek félre nem érthető célzata a kötelezett tűzoltóság intézményének visszaállítása, a másik a helybeli tűzoltó egyesületnek a városi tanácshoz intézett beadványa, melyben azt bizonyítják, hogy a város öntözésére felvett költségvetési összegnek átengedése a tűzoltó egyesületet nem képesíti arra, hogy belőle — mint azt a közgyűlés is kimondta — hat új rendes tűzoltói állást szervezzen s kéri, hogy e célra az illető összeget 2246 korona évi segélyösszeggel egészítse ki. Talán mondanunk sem kell, hogy a kötelezett tűzoltóság intézmény visszaállítását mi teljes mértékben perhorreskáljuk. A mondva-csinált, mnszáj-tüzoltók nem érnek semmit, ez köztudott tény, az egyénenA „PÁPAI HIR LAP " TÁRCÁJA. Szent István napjára. Száll az én bús lelkem a sebes felhővel S vissza száll a múltba nyolc-száz esztendővel. Nagy időket látok: küzdés után béke, S mint csillag tündöklik szent István emléke. Hol vagy Itsván király ? . . . Tündöklő világod Fényétől a jelen időket vaj' látod? . . . Fölkeresem hiven ragyogó emléked, Hogy ezt a sötét kort bevádoljam néked. Mivé lön e nemzet, tenszemeddel láthat'd, Régi szabadsága, erénye csak látszat. Amit te megmentél, (haj, be drága volt a'!) Gyáva kishitűség mind eltékozolta. Gyáva lett a magyar, erkölcstelen, gyáva, Nem tud nagyot merni, nem bizik magába, Hónát elárulja, lemond, kacag, mulat És honfi érzelme csak múló hangulat . . . . . . Rám borul egy fának sötét, nehéz árnya, Itt ülök egy ódon templom udvarába'. Kihallik az ének merengő, bús hangja: „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillagja . .!" Köveskuti Jenő. A kosár. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Kabos Ede. Nyár végén megjelent Kereskényi László a kerek asztalnál és lerótta szokásos adóját: a fürdőtörténetet. A fürdőzéséből mindig elhozta a maga kis történetét, már esztendők óta. — Az idén nincs szenzációs történetem — kezdte. — Egv kosár története az egész s bizonyos vagyok benne, hogy mosolyogni fogtok rajta, mert mosolygott annak a kis osztrák fürdő közönsége is, melynek egyik igénytelen tagja volt a ti alázatos szolgátok is. Pedig ez a kosár fájt annak is, aki kapta, annak is, aki adta. Az igazi nevükkel adósotok maradhatok, mert hogy a történetet megértsétek, elég, ha azon a néven nevezem hőseimet, amelyekkel a fürdó'humor ajándékozta meg. A férfit úgy hivtuk : dr. Huszonegy. A leáüy (ha ugyan nem veszitek tréfának, hogy egy negyven esztendős tanítónőt leánynak mondok) a fürdő közönségének csak Ábécé kisasszony volt. A kosarat természetesen Ábécé kisasszony adta dr. Huszonegy urnák. Ennyi az előzmény s megjegyzem, hogy a kosár is beletartozik az előzménybe. S most kezdődik a történet. Ábécé k isasszony a délutáni korzóról, melyen még együtt látták dr. Huszoneggyel, hirtelen hazasietett a szállodába, ott valami levelet irt, melyet ké3őbb a szobaleány talált meg (de már felbontva), aztán csomagolt, fizetett és erősen lefátyolozva az omnibuszba ült, mely kivitte a vasúthoz. Elutazott, nem láttuk többé, csak álmainkban. Most valószínűleg tanít valahol és bizonyosan öregszik. Dr. Huszonegy zsebrevágta a kosarat, ha ugyan olyan hosszú ember, mint ez a szegény doktor, egyáltalában meg tudja találni a zsebét. Mert tudnivaló, hogy dr. Huszonegy mértéktelenül hosszú legény volt. Ha a korzón valaki mellé szegődött, az illető úgy összerázkódott, mintha hirtelenében a saját délutáni árnyéka emelkedett volna fel mellette. Siralmasan hosszú, siralmasan vékony és siralmasan csúnya volt. A gyerekek egyszerűen borzadtak tőle s a mamák, de kivált a dadák a doktorral ijesztették Őket. Pedig máskülönben élénk és vidám volt, egy kicsit majdnem kotnyeles. Azon pedig Ő nevetett legjobbat, hogy a fürdőlisztában az igazgató kis fia kitörölte az igazi nevét s dr. Huszonegyet irt helyébe, amely néven egyébként jobban is ismerte mindenki. — Hölgyeim és uraim, szokta alkonyat idején mondani, a kártya vár. — És toborzott játékosokat, ő, aki sohasem játszott. A játékok közül is csak a huszonegyet tűrte s ha valaki kényeskedett, hogy ilyen kocsisiátékba nem ereszkedik, a doktor tűzbe tudott jönni. Sirolin,„ Í^MÖ™ tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamár hurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánitatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a liöpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban iivegenkint 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Boche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).
