Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-08-06 / 32. szám

testületben az idén semmi változás nem történt. Állt a testület az igazgatón és Vozáry Erzsébet int. felügyelőnőn kívül 5 rendes 9 óraadó tagból. Nagy gondot fordított a testület a növendékek vallás­erkölcsi nevelésére és pedig — mint az értesítő ki­emeli — alkalmat nyújtván rá, hogy „a közös erkölcsi nevelés mellett minden növendék saját hite szerinti gondozásban is részesüljön". Az iskolában tartott szokásos ünnepélyeket a szép sikerrel működő Lorántfy Zsuzsánna egyesület rendezte. Az év folyamán hiva­talos látogatást tett Antal Gábor püspök, Czike Lajos főisk. gondnok és Papp Sándor kir. tan­felügyelő, kik az ifjú intézet működéséről mindnyájan a legteljesebb elismerés hangján nyilatkoztak. Meg­emlékezvén az intézeti alapítványokról, azt a hő óhajt nyilvánítja az értesítő, vajba a szegény és szorgalmas növendékek számára még az eddiginél is több alapít­ványi hely állana rendelkezésre. Kedvezményes helyen a növendékek jelentékeny kontingense volt, de ingye­nes hely csupán 3 van. A nőnevelő-intézet kormányzatáról, a tanító­testületről, tárgybeosztásról, valamint az elvégzett anyagról (mely teljesen az állami tantervnek meg­felelő) szóló fejezetek után a növendékek névsora, majd pedig a statisztikai adatok következnek. A polgári-iskola négy osztályában összesen 100 növendék volt, köztük vallásra ev. ref. : 70, ág. hitv. ev,: 13, r. kath.: 6, izr. : 11, helybeli : 23, megyebeli: 54. 23, másmegyebeli. Anyanyelvre mind magyar. Előme­netelre kitűnő: 16, jeles: 37, jó : 32, elégséges : 8, elég­telen —, amely szép eredmény a növendékek buzgalmán s a tanítótestület fáradságán kívül főleg annak a körülménynek tulajdonítható, hogy a növendékek átlagos létszáma osztályonként: 24. A tanítónőképző II. osztályában volt 41 növendék, vallásra ev. ref.: 23, ág. hitv. ev.: 6, r. kath. : ,3, izr. : 9, illetőségre helybeli: 17, megyebeli: 2, más megyebeli: 21. Előmenetelt tekintve kitűnő : 10, jeles : 15, jó : 9, elégséges: 4, elégtelen: —, Külön fejezet szól — a nagyon helyesen, évente közzétett fegyelmi és rendtartási szabályokon kivül — az intézet internátusáról. Az internátus 78 növen­déke közül teljes dijat fizetett 23, féldijat 9, ked­vezményes helyen volt 46, ellátási dijaknál 5050 K kedvezményt nyújtottak, tandíjnál pedig 1540 K-t engedtek el. Az internátusban elhelyezett növendé­kek egészségi állapota ez évben igen jó volt, ami az intézet egészaégi tekintetben kifogástalan beren­dezése, a jó orvosi kezelés, a naponkénti séták, a parkszerű udvarban és nagy kertben való tartózko­dás és a játék idéztek elő. Gondoskodtak a növen­dékek szórakoztatásáról, elvitték szinielőadásokra, felolvasásokra s maguk is rendeztek műkedvelői előadást. Az intézet helyiségének leírása, az internátusi szabályzat, az alapítványok jegyzéke után a jövő tanévi értesítés zárja be a nagy szaktudással össze­állított értesítőt, melynek külső csinja a főiskolai nyomdát dicséri. VII. Az izr. hitközség iskolái. Az izr. hitközség iskoláinak Schor Arm n polg. iskolai igazgató gondos szerkesztésében meg­jelent értesítője élén az igazgatónak Deák Ferenc­ről tartott tartalmas emlékbeszéde, ez után pedig következő című értekezése olvasható: A nyelv­tanítás és a biblia a zsidó iskolában. Az értekezés lényegileg azoknak a hazafias és pedagógiai érvek­nek felsorolása, melyek a bibliának német nyelvre fordítása ellen szólnak, amint az a helybeli izr. elemi iskolában — igen helytelenül — szokásban van. Az iskola tanítótestülete tudtunkkal már több­ször tett felterjesztést az iskolaszékhez ez abúzus eltörlése érdekében s évekkel ezelőtt a sajtóban is hangzottak fel alapos felszólalások, de eredményte­lenül; talán Schor értekezésének, melyet vallásos és hazafias érzés egyenlő mértékben leng át s mely meggyőzően mutatja ki az ismeretlen nyelvről isme­retlen nyelvre fordítás képtelenségét, meglessz a kellő hatása s az iskolaszék beleegyezik a biblia magyarra fordításába. Schor indítványának második része, hogy a német olvasási anyag jó biblia fordí­tás legyen, nem találkozik a mi nézetünkkel, nem pedig azon elvi álláspontunknál fogva, hogy elemi iskolában a magyaron kivül más élő nyelvnek nincs helye. Ha izr. iskolákban a héber tanítását a vallás s a vallási tradició megköveteli is, a német mellett nem szólhat semmi elfogadható érv. Mindezzel persze nem mondjuk azt, hogy az adott viszonyok között kezdet gyanánt nem a Schor-féle indítvány helye­sebb-e, mivelhogy több kilátása van arra, hogy el­fogadtassák, mint annak a merész reformnak, mely a németet egyszersmindenkorra kiküszöbölné az elemiből. A tanév történetéről szóló fejezet megemléke­zik a valláserkölcsi nevelésről, a tantestületi érte­kezletekről, a vizsgálatokról s az örvendetesen gyarapodó könyvtárról. Az iskola feletti felügyeletet a tanfelügyelőn kivül az iskolaszék gyakorolja, mely­nek tagjai közül dr. Steiner József elnök, dr. Koritschoner Lipót és Seelenfreund Benjámin tagok többször megjelentek az iskolában s vezették a vizs­gákat is. Az intézet tanítótestülete: 16 rendes és 6 óraadó tagból állt. A tárgyfelosztás, az elemi és polgári iskola tanterve után a növendékek névsora és érdemsoro­zata következik. A polgáriban kitűnő tanulók vol­tak : I. oszt. : Gerstl Ignác, Koréin Jenő, II. oszt. : Seelenfreund Albert, III. oszt. : Simonovics Vilmos, IV. oszt. : Alt Lajos, Borsodi János. A statisztikai adatok közül kiemeljük a követ­kezőket: az elemi leányiskolának az év végén 148, a fiúiskolának 164 növendéke volt, az átlagos lét­szám 40, oly szám, mely eredményes tanításnak a biztosítéka. A növendékek közül a leányiskolában általános kitűnő volt: 29, jó: 28, elégséges: 52, elégtelen: 15, a fiúiskolában kitűnő: 21, jeles: 39, jó: 46, elégséges: 35, elégtelen: 23, összesen elég­telen : 38, ami 312 növendéknél 12°/ 0-nak felel meg. A polgáriban év végén volt 105 növendék. Vallásra 76 izr., 18 r. kath., 6 ev. ref., 8 ág. hitv. evang. Anyanyelvre magyar: 102, német 5, tót 1. Pápai 53, megyei: 17, más megyei: 38. Előmenetelre kitűnő: 10, jeles: 19, jó: 34, elégséges: 10, elégtelen: 23=23-9. A jövő évre szóló tudósítás zárja be az értesítőt. bánná, ha mindjárt vége volna. Ezt az örökös hazugságot, ezt a csókolózást, ölelkezést, együtt­élést olyan férfival, kit nem szeret, megvet, kihez csat a gyávaság, a tehetetlenség köti, kinek oldala mellett csak nyomorúságos tengődés egész élete. Úgy szeretné egyszer szemébe azt megmon­dani. Kiönteni mindazt a keserűséget, ami a szivében forrong, az elfojtott nagyravágyó álmokat, a sóvárgó vágyat a fényűzés után, a szegénység nyomorgását. Mindazt, ami lelkében most oly lázasan fölébred, mig lelki szemei előtt a bálter­mek káprázatos pompája lebeg. Villámló szemeinek pilantása messze-messze jár, mig dideregve oda kuporodik a félig már kihűlt kályha mellé s kezeit melengeti. De a férj, ez a tiszteséges, becsületes, köz­napi férj nem sejti, hogy mi megy végbe a nő lelkében. O nem lát egyebet, csak azt, hogy Mariska fázik. — Fölmelegitlek én, aranyosom. Neki annyi melege van, hogy abból adhat másnak is. S újra oda vonja ölébe az asszonyt, ki reszketve lapul meg. — Szegény kicsikém, hogy megfáztál! — sajnálkozik Bordás Kálmán. S csókolgatja, ahol éri, arcát, nyakát, szép fehér karjait. A nő szeretné visszataszítani. Soha még így föl nem gyűlt lelkében az utálat, soha még így nem lázongott a bilincsek ellen, melyek lekötik. De hát Istenem, mit csináljon? Összeharapott ajkakkal, némán, behunyt szemmel, vonagló test­tel piheg ott férje karjai közt. — Feküdjünk le, már nagyon késő — szól végre tompán. — Jó éjt, édes, szép álmokat — mosolyog a boldog férj, még egyszer megcsókolva neje ajkát. Az óra hármat ütött éjfél után. Bordásné a vánkosba temeti arcát s keserűen harapdálja zseb­kendőjét éles, apró fogaival. — Jó éjt, — sóhajtja elhaló hangon. Az álom. Egy álom riasztott engemet És fekete árnyakkal körülvett: Láttalak betegen, égő lázban. — Mily aggodalom az egész házban ! — Nagy gonddal ápoltak tégedet, De a szemed csak engem keresett. — És messze voltam én I Egy álom riasztott engemet És fekete árnyakkal körülvett: Láttalak az utolsó órádban; Az utolsó szavadat hallottam, A kezed meg kereste az enyémet, óh mért nem haltam meg melletted! — De messze voltam én. Egy álom riasztott engemet És fekete árnyakkal körülvett: A koporsódat láttam bezárni épen S a temetőbe kivinni szépen. Hosszú sorban haladtak melletted, Mért is nem vittek ki engemet ?! — De messze voltam én! Németből, szabadon: Aebersolű Leopoldina. A VAliOSÍIÁZAROL. § A pénzügyi bizottság Bermüller Alajos elnöklete alatt folyó hó 4-én tárgyalta a város jövő évi költségvetését, melyet lényegesebb vál­toztatások nélkül elfogadott. Két fontosabb indít­ványt terjeszt csak a képviselőtestület elé, egyik, hogy a vízvezetéknek a költségvetésbe fölvett összegen felül jelentkező jövedelme a vízvezetéki tar­talékalapra fordíttassák, a másik pedig, hogy az Ínsé­ges télre való tekintettel a szegényügy rendezésére a városi tanács figyelme . külön is felhívassák. Egyéb tárgyai közül megemlítjük a fizetés­emelésért benyújtott kérvényeket, melyeket a pénzügyi bizottság mellőzendőknek javasol, csak a napidijasok kérvényére nézve tesz kivételt, azt indítványozván, hogy a rendkívüli kiadásoknál 200 korona vétessék föl, melyből a városi tanács saját belátása szerint a legszorgalmasabbak diját emelheti. — A nyugdijszabályzat kért megváltoz­tatását ez idő szerint nem ajánlja. — A sertések állatorvos jelenlétében történendő leszurására nézve a henteseket véli meghallgatandóknak s a polgár­mestert ily értelemben hivta fel. § Építkezési szabályrendeletünk két hó leforgása alatt ismét megtette a minisztériumtól a vírosig vezető utat. Megjött, hogy újabb igazítás után ismét visszasétáljon a minisztériumba, hon­nan Isgutóbb azért küldték vissza, mert a minisz­térium nem akar abba belemenni, hogy az utca­szabályozás folytán az utcából eleső területek eladása, illetőleg a telekből eleső terület megvétele i tanácshatározattal történhessék, hanem ragaszkodik ' ahhoz, hogy ily vétel, illetve eladás csupán a képviselőtestület határozatával történhetik. Azt kívánja továbbá a minisztérium, hogy soroltassa­nak fel külön részben a szabályrendelet ama , szakaszai, amelyekbe ütköző cselekmények vagy mulasztások kihágást képeznek. A szabályrende­letet már most a képviselőtestületnek módosítani kell, újra felkiildeni a megye útján s míg az vég­legesen megerősítve visszajő, addig mindenki épít­het úri tetszése szerint. Bizony, ezeknek a külön­böző bürokratikus késedelmeskedéseknek a város látja kárát! § Sertésvágóhíd. Koller Sándor alispán leiratot küldött a városhoz, melyben elrendeli, hogy a köz­fogyasztásra kerülő sertéseket a jövőben a városi állatorvos vizsgálja meg. A rendeletnek egészségügyi szempontból való fontossága mindenki előtt nyilván­való, aki tudja, hogy a leölésre kerülő sertések megvizsgálását eddig a marhalevél-kezelő végezte. Kivitele azonban meglehetős nehézségekbe fog ütközni, mert ha — amint tervezve van — ki is mondják, hogy a sertésölés bizonyos határozott időpontban történjék meg, nagyon nehézkes dolog lesz a város legkülönbözőbb pontjain történő öléseknek ellenőrzése. Az ügyet radikálisan csak sertés-vágóhid létesítése oldaná meg. Köztisztasági, közegészségügyi szempon­tok egyaránt kívánatossá teszik ennek felállítását, a hentesek érdeke is inkább ezt követeli, minthogy a hozzájuk ellenőrzés céljából majdnem naponként kijövő állatorvos felülvizsgálati dijjait fizessék. Két­szeres érdeklődéssel várjuk már most, hogy a nálunk járt állategészségügyi főfelügyelő a tervezett sertés­vágóhid és kiviteli vásárra nézve, minő propozíciókat. fog illetékes helyen tenni. § A szinügyi bizottság folyó hó 3-án ülést, tartott, melyen elhatározták, hogy Micsey György székesfehérvári igazgatónak az őszi szini szezónt átengedik. A bizottság a beküldött társulati név­sort és a műsort általában megfelelőnek találta,, csupán a zenekar kiegészítését kívánja az igaz­gatótól. A bizottság ezután megtekintette a Dienstmann Tamás festő által restaurált színházat s a végzett munkát — ha még némi pótlások történnek — sikerültnek találván, a polgármes­tert felhatalmazta, hogy a restaurálási költségeket, fizesse ki.

Next

/
Thumbnails
Contents