Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-07-23 / 30. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. A mostoha gyermekek. Irta: dr. Antal Géza. Városunk egy másfélévtizedes fejlődési korszaknak a végén áll s a képviselőtestület mintegy zárókövét teszi le annak a nagy munkának, melyet a város fejlesztése körül teljesített, ha az eddigi intézmények befejezéséül elrendeli a város általános csatornázását. Bármily nagy és nehéz áldozatot ró is városunkra ez újabb lépés, Komárom, Győr, Szombathely és Veszprém példája mutatja, hogy nem térhetünk ki mi sem a csatornázás elől, nem még akkor sem, ha a talajvizmizériák nem fenyegetnék a belvárosi házakat. Ha viHszatekintünk erre a másfélévtizedes munkásságra, nem a büszke önérzet, hanem bizonyos keserű vád tölti el szivünket, hogy mindezt minden gyámolítás nélkül, önerőnkből kellett létesítenünk s hogy nem talál sem városunk, sem általán a vidéki városok sorsa oly érdeklődésre és támogatásra a kormánynál és törvényhozásnál, mint aminőt ezek a városok a maguk, főleg nemzeti szempontból fontos hivatásuknál fogva, joggal megvárhatnának, sőt ellenkezőleg közönyösen nézik terheinknek egyre fokozódását anélkül, hogy akár újabb anyagi eszközök nyújtásával, akár a | meglevő terhek csökkentésével gyámolításunkra jönnének. Hiszen míg pl. a beruházási törvény a vármegyék által jegyzett vicinális vasúti törzsrészvények egy részétől megszabadítja a túlterhelt vármegyéket, szó sem esett róla, hogy a városokat is meg kellene szabadítani az e cimen magukra vállalt terhektől, pedig ha a pápa-csornai és a pápa-bánhidai törzsrészvényeket átvette volna az állam, most nem kellene azon aggódnunk, vájjon miből teremtsük elő a csatornázás költségeit? Ép ily eklatáns eset a másik is, mely a vármegyei tisztviselők fizetésrendezésével kapcsolatban jelentkezik. Míg ugyanis a törvényhozás az összes vármegyei hivatalnokok fizetését fölemelte arra a fokra, melyen a megfelelő rangú állami tisztviselőké van, addig a városok kénytelenek maguk fedezni tisztviselőik fizetését s a felsőbbség részéről legfölebb annyi figyelemben részesülnek, hogy az alispán átir, miszerint a polgármester és rendőrkapitány fizetése nem lehetvén kisebb a főbiró és szolgabiró fizetésénél, gondoskodjék a város ezek fizetésének kiegészítéséről. Hogy összes tisztviselőink 4/

r, részben állami teendőket teljesíte|nek,az nem jelent semmit, a városok fizessék önerejükből az állam helyett a tisztviselőket. A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Dalok. Pár éve még csupán s mégis olyan régen Sütkéreztem vigan az érzés fényében, Szerelmet találtam akármerre jártam A mosolygó napban, sötét éjszakában, Daloltam csókbeli boldogító lángról: Szőke hajú lányról. De egyszerre szemem a mélységbe látott, Látta a szenvedést, boldogtalanságot, Látta a tömeget, akit sújt az élet, Arról kell, hogy zengjen a tiszta költészet, Aki inség útját véres lábbal rójja : S zokogott a nóta. És mikor a szavam segélyért kiáltott S megátkoztam ezt az önző, rossz világot

; Mikor vályog-gunyhók romjaihoz tértem Es reszkető szóval Igazságot kértem, Szóltak a hatalmas, gazdag emberek : „Unalmas gyerek!" . . . Halmi Bódog. Csotos Péter. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Zöldi Márton. Az öreg Csotos Péter vagyonát jó félmillióra becsülték. Óriási vagyon az olyan ember kezében, ki közönséges parasztsorban született, ki csak vasárnap jár kék dolmányban s aki a fokhagymás piritóst tartja a gasztronómia remekének. A rengeteg vagyont ő maga szerezte. Vegyesen : eszével és kezével. Negyven éves háborút viselt azért a háromezer hold földért, amit szerzett. Meglehetett elégedve a hadi zsákmánnyal. Aminthogy meg is volt. De életének alkonyában mintha a jó Isten elfordította volna róla a szemét. Már nagyon is súlyosan látogatta meg. özvegyen maradt egyetlen diák fiával s egy évre rá az a szorgalmas, derék szép fia is meghalt. De ez a rettenetes csapás sem törte meg az erős, energikus lelket. A fatalizmus engesztelő régióiban húzta meg magát. Ennek így kellett lenni. Ez így volt megirva . . . A munkát csak ugy végezte, mint azelőtt. A gazdaasszonya, ki kissé zsémbes, nyelves asszony volt, gyakran vetette föl a kérdést: Ép ily méltatlan a kormány és' törvényhozás eljárása a városok kölcsöneinél,, ahol egyszerűen ki vannak szolgáltatva a budapesti bankoknak, amelyek legalább í/

2 százalékkal megdrágítják azt a pénzt, melyet a városok hasznos beruházásokba fektetnek, s melyet, ha számunkra az önálló kötvénykibocsátás adómentesen engedélyeztetnék, sokkal könyebben és legalább félszázalékkal olcsóbban képesek volnának saját ma-guk előteremteni. Indokolatlan-e, ha ily körülmények közt a vidéki városokat hazánk mostoha gyermekeinek nevezzük, kik ki vannak zárva e kedvezésből- s egészen önerejükre utalva kénytelenek hordozni mindazokat a. terheket, melyeket a fejlődő városi élet okozta szükségletek a városi lakosság vállaira rónak. Pedig a városi lakosság az állami terhekből is nagyobb részt hordoz, mint hazánk egyéb népessége. Igaztalan adórendszerünk úgy a házbér, mint a kereseti adó kulcsának magasságával főleg a városi lakosokat sújtja, kik ezenkívül a fogyasztási adók osztályokba sorozásánál fogva indirekt úton is jobban megvannak adóztatva a vidéknél. Nem csodálkozhatunk aztán, ha a város éltető eleme: az ipar és kereskedelem nem fejlődhetik úgy, mint ahogyan — Ugyan kiért töri magát ? Az öreg jóizüen válaszolt: — Csak azért, hogy legyen. Egy meleg nyári napon, ügy két héttel PéterPál előtt, az öreg Csotos a tanyáról jött haza rendes, könnyű parasztszekéren. Az úton egy borotvált képii fiatal ember,, kinek poros ruhája elárulta,hogy messziről jön gyalogosan, megszólította: — Bácsi, kérem nem venne fel engem ? — Szivesen, tessék felugrani. A fiatal szinész a jövő pillanatban ott ült a pokróccal leterített szénaülésen. Beszédbe elegyedtek. — Hová tetszenék igyekezni ? kérdette Csotos Péter. - Gyomára. — Tyüh, az még jó oda van. Jó szekérrel is legalább négy óra járás. Velem a fele útjáig eljöhet. — Köszönöm szépen. — Aztán, ha nem sérteném meg a kérdésemmel, mi járatban lenne Gyomán ? — Hát az úgy van, bácsi, válaszolta a szinész,, hogy én szinész vagyok. — Úgy ? ámbár sejtettem némileg, minthogy borotvált ábrázatot tetszik viselni. Hol tetszett tanulni a mesterséget ? Sirolin

,, vosoÉSttó hathatós^szeri tüdőbetegségeknél, légzőszer vek hurutos bajainál úgymint idalt bronchitis, szamárhurut lábbadozóknál influenza után és különösen ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éj jeli izzadást. - Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).