Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-07-16 / 29. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Kgész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek * Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Közgyűlés előtt. (Csatornázás; női kórház; a sertéspiac elhelyezése.) Egy tiszteletreméltó agg férfiúval beszéltem a napokban. Nem a mi korunknak, egy régebbinek gyermeke ő, kinek megadatott azonban, hogy egy újabb generáció munkálkodását s e munkálkodás eredményét is szemlélhesse. A teljes elismerés meleg hangján szólt ez a tiszteletreméltó férfiú arról a haladásról, mely Pápa városában az utóbbi évtizedekben végbement. «Csak egyen csodálkozom, úgymond, hogy nem valósult meg az, amiről mi öregek a magunk tetterejének idejében, mint elsősorban megvalósítandóról beszéltünk: a csator názás.» A holnapután tartandó városi közgyűlés lesz hivatva arra, hogy ennek a még megvalósítandó fontos alkotásnak létrejötte céljából az első elhatározó lépést megtegye. Étre a közgyűlésre vár az a fontos hivatás, a jó közegészségügy biztosításának elmaradhatatlanúl szükséges tényezőjéről gondoskodjék. A jó közegészségügy «biztosítása.» Nem ok nélkül használtuk é kifejezést. Mert, ha jó közegészségügy megteremtésére alkalmas volt a fényesen bevált vízvezeték, a jó közegészségügy állandóságát biztosítani egyedül és kizárólag a csatornázással lehet. Szomorú példára hivatkozhatnánk, ha e tételt, melynek bizonyossága benne él a köztudatban — mégis bizonyítani akarnók. A vármegye székvárosában, Veszprémben a múlt héten tífuszjárvány lépett fel. Óhajtva óhajtjuk, hogy a rémes járvány hamar és szelíden múljék el a fenyegetett testvérvárostól. Fellépésének oka azonban intő tanúság számunkra. Az oka ugyanis a veszprémiek egybehangzó véleménye szerint a megfertőztetett vizvezetékben keresendő. Hogy történt az üde és egészséges veszprémi vízvezetéki ivóviz megfertőzése, ma még nem tudják, de annyit mindenki tudhat, még a magunkfajta laikus is, hogy a bármilyen kitűnően megépített vízvezeték vizét legkönnyebben azok a szennyek fertőzhetik meg, melyek levezetésére a csatornázás van hivatva. így szolgálja a csatornázás a jó közegészségügy biztosítását 8 mert a jó közegészségügy mindnyájunk létérdeke, hiszszük, hogy a városi közgyűlés nem retten vissza attól a nagy áldozattól, amivel a teljes csatornázás létesítése jár, s hivatása magaslatán állva megkorrigálja azt a sorrendi hibát, ami akkor követtetett el, mikor a vízvezetéket a csatornázást megelőzve létesítettük. Teljes csatornázásról szóltunk, az egész városra kiterjedő csatornázásról s nem részletesről, amelyre az utolsó közgyűlés megbizást adott. Ez utóbbinak nem látjuk semmi értelmét. Nem célszerűségi,, sem méltányossági szempontból. Nem lenne célszerű a részleges csatornázás, mert ez esetben kétszer forgatnák fel a várost s a költségek a kisebb munkánál aránytalanul j magasabbak lennének, mint az egyszerre végzendő nagyobbnál. De nem lenne méltányos sem, hogy a városnak csupán egy része — a belváros részesülne a csatornázás áldásában, mikor a költségekhez a város minden részének lakosa egyenlően járul hozzá. Ugyancsak a holnaputáni közgyűlésben jut düiőre a női kórház régóta húzódó ügye. Ennek felépítése — hála az égnek! — nem ró új terhet az adófizető közönségre. A kórháznak megvan a városnál a maga régi alapja s az építés céljaira meg kell hogy kapjuk a régi tébolyda s a Mátics-féle alapokat. A vármegye új kormányzata azt hisszük nem fog akadályokat gördíteni az alapok kiadása elé, sőt remélhetőleg gyors intézkedéssel teszi lehetővé, hogy a női kórház a városnak id. Martonfalvay Elek által majdnem ajándékképeu átengedett telkén épülhessen fel. Részben a közegészségügy és állategészségügy, részben pedig a közgazdasági érdekek határai között mozog az a harmadik fontos ügy, mely a hétfői közgyűlésen előreláthatólag nagyobb vitára fog okot és alkalmat adni. A sertéspiac elhelyezésének kérdése már a régi idők közgyűléseinek harci témája volt. Ujabban úgy került ismét elő, hogy a vármegye alispánja az állategészségügyi törvényre hivatkozva a leghatározottabban kijelentette, hogy a sertéspiacot jelenlegi helyén nem tűri meg. Az alispán intencióját értjük és méltányoljuk. Előtte az a nagy országos érdek lebeg, hogy a külföldtől, A ..PÁPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. 11 Trag-ikoméclia. > A t. közönség, aki napról-napra Az élet zor<^ tragédiáit játsza : A komikusért rajong ; azé tapsa, S érette megy szinházba. A komikus, ki kacag és mókázik : Zord tragikai szerepekre vágyik — így lészen tragikomikus az egyik, Nemkülönben a másik . . . Lampérth Géza. A nagyasszony kezei. —' A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Pakots József. A nagyasszony ibolya-szappanal mosta a kezeit. Puha, habos, apró kezei voltak a nagyasszonynak és az ibolya-szappan könnyű illata áradt ki a halváuy-kékesen erezett fehér bőr alól. Bármilyen rátarti kis leány megirigyelhette volna a nagyasszony kezeit. Apró legény voltam én akkor, de áhítatos bámulója a nagyasszony kezeinek. Valósággal beleszerettem a puha, ápolt kezekbe, melyeken csillogvavillogtak a drága gyémáuttüzű gyürük és a puha, rózsaszínű csuklón a nehéz, értékes karkötők. Fehér, ezüstös haja volt a nagyasszonyunk és néha bizony okulárét tett a szemére. Ez akkor volt, amikor a Gartenlaubet nézte mivelünk, gyermekekkel együtt és a puha, meleg kezeivel a hajuukat simogatta lágyau, szeretettel. Ilyenkor néha hátradűlt a nagyasszony az óriási trónszerű, bársonyos karosszékében, ölébe tette az okulárét és mondott szép, kedves történeteket, gyermekeknek valót, búsat, mely vigan végződik, vigat, amelynek a vége olyan szomorú volt, Istenem, hogy még Laczkó, a léha Laczkó is sirni kezdett, akit pedig mi, gyerekek fakutyának hittünk közönségesen. Lágy, dallamos hangja volt a nagyasszonynak mindig, de mi amellett folyton a kezeit néztük, amelyeken úgy villogtak a drága .aranykarikák, hogy belekáprázott a szemünk. Am a nagyasszony kezeit mindenki csodálta. Mári néni, aki bizony nem sokkal lehetett fiatalabb a nagyasszonynál, csak éppen hogy okulárét nem hordott, Zsiga bácsi, akinek olyan bajusza volt, min a kukoricakóc, amelyből a Rőzse Ilonka csinált hajat a megkontyolt babájának és mindenki, mindenki, aki csak bejárt a házba. — Ezek a jó, áldott kezek ! mondta néha Zsiga bácsi, amikor ebéd után nagyokat szuszogott az asztalnál és a nagyasszony kezeit nézte, amelvek valami hímzésen babráltak. Nem is tudom, mióta ismerem én ezt a hímzést. En mindig úgy emlékeztem rá : egy lépcsőn jön le egy kurtaruhás, ezerfodros szoknyájú, finom kisasszony toronymagas konttyal, mellette csipkegalléros, rövidnadrágos úr karddal az oldalán, aki udvariasan karját nyújtja a finom kisasszonynak. A rövidnadrágos úrnak hiányzott egyik lába és ezt himezte a nagyasszony esztendők óta. A léha Laczkó egyszer meg is kérdezte a nagyasszonytól: — Nénike, hát ennek a bácsinak nem nőtt lába ? Amely csacsi-kérdésért Laczkó később kikapott a Zsiga bácsitól. Ám akárhogy is, csudás kezek voltak e puha, hófehér kezek. Mindenki dicsérte és csodálta. — Oh, óh, e jótevő, e drága kezek, a szegé, nyek és árvák istápolói ! szokta mondani sirva Mári Sirolin• ——• voSS ífathatós^szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamár hurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést: és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4*— kor.-ért kapható. — Ügyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoífmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).