Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-06-11 / 24. szám

séget, 2. a tankötelezettség korát a gyermek 7. évére áttenni, 3. kívánja, hogy egy tanitó 60-nál több gyermeket ne tanítson, 4. tiszteletben akarja tartatni az egyházak jogait, de a magyar nyelv kötelező tanítását biztosítani kell, bárki tartja is fenn az iskolát, 5. kivánja, liogy az iskolaszék ne legyen fegyelmi hatóság, 6. hogy az általános tanáregyesületek a kir. tanfelügyelőknek szakvéleményeket nyújtsanak. A kérdéshez többen hozzászóltak. Würth Béni zirczi tanitó erősen kikel a nemzetiségeknek tanítóképzési joga ellen. Magyarországon a tanítóképzés és képesítés csak magyar és nemzeti lehet. Kikel továbbá az új törvényjavaslatnak azon intézkedése ellen, hogy a tanítóképzőkbe fölvételi vizsgálat mellett más iskolák letörtjei is bejuthassanak. Ettől a tanítóképzés színvonalát félti. Követeli a magyar nyelv és műveltség teljes érvényesülését az egész vonalon. Kiegészítő javaslatait a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Kenessey István tanító követeli, hogy a tanítónak hivatalában való bántalmazása kihágásnak minősíttessék. Kardhordó László tkp. tanár tiltakozik az ellen, hogy a kir. tanfelügyelőnek az áll. tanítóval szemben rendbirságolási joga legyen. Ez a fegyelmi eljárás körébe vág. Kihallgatás nélkül elitélni valakit a középkorra emlékeztető eljárás. Hozzájárult ehhez Papp Sándor kir. tanfelügyelő is. A közgyűlés 2. pontja a fizetésügy rendezése volt. Előadója: Tóth Kálmán tanító tiltakozik az ellen, hogy e kérdés tisztán anyagi ügy. A legkomolyabb összefüggésben vau ez a nemzeti népnevelés érdekeivel. Javaslatai egyébként megegyeznek a magyar tanítók országos bizottságának pontozataival, mert e kérdésben a magyar tanítóság ugyanazon elveket vallja. Legelső kívánság az, hogy a tanítónak kevesebb fizetése ne lehessen, mint ami az áll. tisztv. fizetések XI. oszt. fokozatának megfelel. A harmadik pont a nyugdíjügy rendezése volt. Szép Lipót előadó javaslatai, melyeket alapos tájékozottságra valló ismertetéssel vezetett be., megegyeznek az orsz. bizottság javaslataival. A kérdéshez hozzászól Kenessey István és súlyosan érvel a tanítói és kántori fizetések összezavarása ellen. Mikor ki kell egészíteni a tanítói fizetést, akkor a kántori díjazást is számítják ; amikor pedig a nyugdíjat kell kiszolgáltatni, akkor a kántori díjakat nem veszik tekintetbe. Érveinek alapos kidolgozása és az orsz. bizottsághoz való felterjesztésére kérte íel a szónokot a közgyűlés. A negyedik nap a népnevelői egyesületek szervezésének kérdése volt. Előadó Szabó István, pápai tanító, ki szépen fejtegette, hogy ily egyesülek alapításában e társadalomnak első rendű szerepe legyen. Hozzá szólnak : Papp Sándor kir. tanf., majd Würth Béni, aki lelkesen indítványozza, hogy a közönség magyar iskolai-egyesületek alapítására hívassék fel. Az indítványokat a közgyűlés elfogadta. Láng Mihály, Schor Ármin és Hiduéghi Sándor bírálók jelentést tesznek az egyesület pályázati hirdetésének eredményéről. A 100 K-s pályadíjat Szabó István nyerte el a legújabb olvasási tanításmód alapos ismertetésével. Végül tiszteleti tagokká választotta a közgyűlés Hornig br. veszprémi, Antal Gábor ev. ref. és Gyurátz Ferenc ág. h. ev. püspököket, Kolossváry József főispánt, Koller Sándor alispánt és Ováry Ferenc orsz. képviselőt. Bankett. A közgyűlés után 250 teritékes fényes bankett volt a Korona-szállóban. Az első felköszöntőt Kolossváry főispán mondta a királyra, a másodikat pedig Gubicza József a r. kath. tanítóegyesület tantelügyelőre. Száz Ferenc a főispánt, Schor Ármin az alispánt, Láng Mihály Óváry Ferencet, Lampérth Lajos Szeglethy veszprémi polgármestert. Számos felköszöntő hangzott el még, melyekben leginkább a magyar tanítóságot magasztalták. A hangverseny. Este 8 órakor ugyancsak a vármegyeház nagytermében tartotta meg a pápa-i áll. tanítóképzőintézet, nagyszabású zenetörténeti hangversenyét. A hangversenyről e sorok i rój a nem hivatott irni, annyit azonban krónikái hűséggel konstatálhat, hogy minden talpalatnyi tért elfoglalt az érdeklődő közönség, a 17 számból álló műsor mindegyik számát meg akarta ismételtetni konok következetességgel s hogy képző-intézetünk derék ifjúságának soha még annyi elismerő tapsban nem volt része, mint ez alkalommal. A hangversenynek így erkölcsi és anyagi sikere egyaránt nagy volt. A hangversenyt tánc követte világos virradtig. A VAR0SHÁZAR0L. § Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete f. hó 16-án d. u. 3 órakor közgyűlést tart a következő tárgysorral: 1. Javaslat a honvéd laktanya céljaira átengedett területre vonatkozó ajándékozási szerződés kiadása tárgyában. 2. Városi tanács javaslata a veszprémi káptalantól megveendő ingatlanra nézve 3. Javaslat a villamossági szabályrendelet módosítása tárgyában. 4. Közvilágítási felügyelő bizottság javaslata a városházaiba bevezetett s a f. évben bevezetendő világítási berendezési költségek fedezése tárgyában. 5. Több pápai lakosnak kérvénye a vadászati bérösszegnek a tagbiráknak leendő kiadása iránt. 6. Községi közmunka összeírására bizottság kirendelése. 7. Önkéntes tűzoltó parancsnokság javaslata. 8. Városi tanács bemutatja az alagcsövezési tervet és költségvetést. 9. Perutz testvérek kérelme új munkáslakásaikra 15 évi pótadómentesség megadása iránt. § A pénzügyi bizottság f. hó 7-én Kranz József N., keresk. tanácsos elnöklete alatt gyűlést tartott, amelyen befejezték az 1903. évi zárószámadások tárgyalását. A gyűlésnek kiemelkedő jelentőségű része volt a székesfehérvári kultúrmérnöki Roset nem lehet Mauguéretől elválasztani, hát Mauguéret akarták tőle elidegeníteni. Anna Leó, a letűnt csillag, aki egy kanál vizbe megfojtotta volna győzedelmes vetélytársnőjét, meg a többi szép leány a legnagyobb jóakarattal igyekezett elcsábítani a zeneszerzőt, de hiába. Aztán hirtelen egyszer csak megtalálták a talány megfejtését. Épen ötvenedszer adtak egy darabot. Előadás után félegykor Castelmacque vicomte, aki két hétig távol volt, megjelent a klubban az urak közt. Mint valami bomba úgy pattant be, kiáltva : — Férj és feleség! — Kicsoda? — Rose Beryl és René Mauguére! — Lehetetlen! Ki mondta? Megyarázza meg! .. Castelmacque megmagyarázta, Toulousebau volt, valami öreg rokonát látogatta meg. Ott azután utána 'árt a dolognak. Rose Beryl a zeneszerzőnek felesége. Még akkor vette nőül őt René, amikor növendék olt a toulousei zeneakadémián. Imádták egymást, astelmacque mindezt egy muzsikustól tudta meg, ki tanuként szerepelt az esküvőn. Hogv aztán így gymáséi lettek, Párisba utaztak. Ugy gondolkoztak, ogy majd Rose szabadnak adja ki magát, s ha a ivat fölkapja, Renót mint szeretőjét mutatja be világnak, s zeneszerzőt csinál belőle; így mind ketten bodogulni fognak, anélkül, bármikor is evallanák, mily kötelék fűzi őket egymáshoz. De most kitudódott a dolog!... Ezekre a ijelentésekre az elégedetlenség moraja tört ki az jkakon. Valóságos fölháborodás fogta el az urakat: — Tenni kell ezek ellen a nyomorultak ellen ! Csak szigorúan . . . Hajnalig tanácskoztak. Másnap Anastase Bloquet irodájába heroin úr állított be, mindent elmondva. Ennek a hallatlan szörnyűségnek hallatára fölugrott igazgatói karosszékéből Bloquet. Aztán nagy méltósággal jogos haragját visszafojtva szólt: — Jó. Majd törvényt teszek . . . Erre az Ígéretre visszavonult a három úr. Egy óra múlva a telefonon előhívott Rose jelent meg az irodában, Eloquet már messziről kiabált feléje: — Mindent tudok ! Ön nem szeretője Mauguérenek ! Ön a . . . a . . . felesége ! Rose erre elhalaványult, lábai megcsuklottak; egy székre rogyott. — Igaz — mondta halkan, fejét lehorgasztva. Nagy csönd lett. — Kedves gyermekem — folytatta szelíden, de határozottan Anastase — végtelenül sajnálom, de ily körülmények közt tarthatatlan a helyzet. Ön óvatosan titkolta, ami arra mutat, hogy az én véleményemen van. Szerencsétlenségre a titok kipattant. Ha önt megtartom, tönkre teszem a színházamat. Kérem, bontsa föl a szerződését. . . Erre igazán nem lehet semmit se felelni. Rose Beryl — vagyis, fájdalom, Rose Mauguére olyannyira belátta e szavak igazságát, hogy szerződése fölbontása elé semmi akadályt nem gördített. Most valahol vidéken tengődig közepes sikerekkel. Mauguére se boldogult. Nyomorultul fogják végezni, ha csak a váláshoz nem folyamodnak . . . És még akkor is . . . (Franciából H.) hivatalnak az alagcsövezésre vonatkozólag beküldött terve és költségvetése. Az ügyet Török János v. mérnök ismertette s előadta, hogy az alagcsövezést 58 háztulajdonos 60 pincében kivánja végeztetni, akiken kivül ujabban ismét 10 háztulajdonos is jelentkezett s e szám még szaporodni fog. Az összes költségek 30.000 koronára rúgnak, aminek több mint 2/

3 része a földmunkára esnek. A városi mérnök alapos és szakszerű fejtegetéseiből meggyőződött a bizottság, hogy a földmunka egy és ugyanaz azzal, amit annak idején

} a csatornázás is szükségessé fog tenni, így tehát, ha az alagcsövezés — ami a veszélyeztetett pincék víztelenítése céljából minden esetben szükséges — a csatornázástól függetlenül oldatik meg, ez a várost több tízezer korona fölösleges költséggel terheli meg. Ez előadáshoz hozzászóltak dr. Antal Géza, Bermüller Alajos, dr. Hoffner Sándor és Németh István, valamint a szintén jelenlevő polgármester s mindannyian egybehangzóan ama véleményüknek adtak kifejezést, hogy a kétszeres földmunka költséget el kell kerülni, s minthogy a csatornázást városunk közegészségügye elodáztatlanul szükségessé teszi,. azzal az indítvánnyal kell a képviselő-testület elé járulni, hogy a csatornázás kérdése a minisztériumi tervekkel s a mérnöki szakvéleménynyel együtt napi rendre tűzessék. § A jogügyi bizottság f. hó 10-éu Sült József, kir. tanácsos elnöklete alatt ülést tartott, amelyen első sorban a tagfelügyelőknek azt a kérelmét, mely szerint a vadászati bér a hidak és árkok jókarban tartásának kötelezettsége mellett nekik utaltassék ki, teljesíthetőnek nem véleményezte azon okból, mivel a vadászati törvény szerint a vadterület évi tiszta jövedelme a tulajdonosokat birtokaránjdag ugyan megilleti, hanem ha az arány meg nem állapítható, az egész jövedelem a községet illeti, amelyet közigazgatási célokra fordítani kötele?. A birtokarány pedig ez esetben nem állapítható meg. A sertésvásár áthelyezése kérdésében azt javasolja a bizottság, hogy az a Szemetes-térre helyeztessék át a Korona-vendéglő kertjének felhasználásával. — A húsmizériák dolgával is foglalkozott a bizottság az izr. hitközség ismert kérelme alapján. A kérelmet elutasírandónak véleményezik, mivel az ipartörvény 53. §-a szerint hatósági beavatkozásnak csak azon esetben vau helye, ha a húsmérés szabad gyakorlása mellett a városnak marhahússal való ellátása állandóan biztosítható nem volna, ily irányban pedig a kérelem panaszokat nem is említ. A bizottság a húsmérést inkább társadalmi úton s részben a vágóhídi szabályrendelet módosításával véli megoldhatónak. TARKA ROVAT. Képek a balatoni kirándulásbői. B. barátom egynehány képet rajzolt a balatoni kirándulásról. De annak is inkább csak elejéről. Saját vallomása szerint keveset aludt az előző éjszakán. A természet örök törvénye azután úgy állhatott boszut rajta, hogy fényes nappal bocsátott álmot a szemeire. Amit ő elmulasztott, vagy elfelejtett, azt akarom én helyre pótolni. . . . Tehát repült velünk a hajó Badacsony felé. Mintha csak jó kedvre hangolt kapitányunk,, a tapasztalt tengeri fóka, dupla adag taplót dugott volna jól épült paripájának, a „Baross"-nak fülébe. Mi pedig a csodaszép táj szemlélése közben a fantázia létrájának igen magas fokára kapaszkodtunk fel. Lehetett ebben némi része a bő zamatanyagnak is, mit az előző nap élveztünk. De úgy képzeltük, hogy nem is a Baross gőzhajón, hanem valami mesebeli sárkány hátán repülünk a tündér király vára felé. Az óriási,, ragyogó víztükör, az előttünk magasló kúphegyek, a kék égen tova vágtató bárányfelhők, a messziről mosolygó szép villák, erdők, szőlők — —- — mintha csak neni

( is közönséges földhöz, hanem istenek lakhelyéhez közeledtünk volna. A hatás különösen meglátszott a kiránduló társaság ama részén, amelyiket teljes joggal megilleti ez a jelző: ifjú és bohó. A doktori cimmel ékesített, vagy ékesítendő fiatal hősök (mert legalább annak képzelték magukat) szeméből milyen pillantások cikáztak a szebbik nemből való társaink felé! Mintha nem bárányfelhők, hanem sötét, gomolygó fellegek úszkáltak volna a légben s azoktól vették volna kölcsön a sok elektromos tüzet. De szerencsénkre, a jól épült hajót ennyi tüz sem robbantotta szét. Baj nélkül megérkeztünk Badacsonyba. S bár a reggelire igen sokáig kellett várakoznunk, a lányok seregét még ez sem tántorította el attól a határozott kívánságtól, hogy fel akarnak jutni a Rózsahegyre. Igen ám! Mert legfőbb patronusunk útközben elárulta, hogy aki erre a hegyre fölmegy s kedves nótáját eldalolja,