Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-06-11 / 24. szám

az okvetlen azé lesz, akit a szive óhajt. S e miatt a Barossnak jó másfél órát kellett kérnie. Mert nemcsak a leányok, hanem még az asszonyok közül is többen fölmentek a Rózsahegyre. Fő patronusunk, a titok elárulója, feleljen érte, ha valami veszedelem származik ebből. Az útiterv úgy volt megállapítva, hogy Badacsonyból egyenesen Balaton-Füredre hajózunk. Egy szerencsés véletlen folytán azonban még Balaton-Földvárat is közelről megszemlélhettük. Egyik útitársunkat ugyanis, Apostol Pált, a társaság emelkedett hangulata arra az egyéni meggyőződésre juttatta, hogy e társaság e mai szent nap estéjén nem fog vasútra ülni Siófokon a megállapított terv szerint. Neki pedig valami halaszthatatlan dolga volt. Nosza, sietett megkörnyékezni legfőbb patronusunkat, hogy tegye őt ki Balaton-Földváron. Legfőbb patronusunk pedig olyan jószivü, hogy semmiféle őszinte kérésnek nem tud ellenállni. Kiteszi ő, csak küldjenek csónakot a földvári állomástól. Mert a rendes gőzhajózás még nem kezdődött meg s a Baross nem tud kikötni. Egészen Földvár alá mentünk. Pál Apostol egyik kezében az útitáskával, másik karján a felsőkabáttal és esernyővel készülődött az ünnepélyes bucsuzáshoz. A Baross gőzkürtje bömbölt, mint egy fenevad. A fülünket utóbb már marokkal fogtuk be. De azért csónak csak nem jött. így hát Pál Apostol is kénytelen volt velünk maradni. Ettől kezdve egy jókedvű debreceni tagtárs vezetése alatt énekkar szervezéséhez fogtunk. Könnyen megy ez annyi tanult ember s jó zenész között. S a tihanyi hegyeket és Balaton-Füredet oly szép összhangzatos énekkel köszöntöttük, hogy ez a nagyszerű tájék legragyogóbb mosolyával tekintett vissza ránk s a jó fülek szinte tisztán hallották a visszhangzó szózatot: Ti vagytok az én szerelmes fiaim! Szerencsésen elérkeztünk Almádiba. A kikötő hidjánál itt is szép üdvözlő dikció várt bennünket. Legfőbb patronusunk itt mutatta ki legjobban, hogy mennyire képes a helyzet magaslatára emelkedni. Megjegyzendő, hogy már három óra felé közeledett az idő s mi éhesek voltunk, mint a farkasok. Szeretve tisztelt elnökünk szép válaszba kezdett bele. De csak a prológus végéig juthatott. Legfőbb patronusunk érczes hangon szólott közbe, felhasználva a szónoki hangsülyedést: Köszönjük szépen a megtiszteltetést. Most már siessünk! Mert elhűl az ebéd. Úgy hangzott az a fülünkbe, mint a szférák zenéje. De siettünk is ám! S csakhamar ott ültünk a pompás ebéd mellett, ahol jó borban s jó dikciókban sem volt semmi hiány. Egy dologra magam is kíváncsi vagyok. Arra tudniillik, hogy mikép sikerült az a fotográfia, mit az almádi ebéd végeztével akartak felvenni a kirándulásról. Valamiképen csak elhelyezkedtünk. A fotográfus nem mondta, hogy derült képet csináljunk. Úgy is túlságos derült ábrázattal tekintettünk rája. Mikor a döntő pillanat elkövetkezett, debreceni karmesterünk intésére rázendítettük Isten tudja hányadszor: Óh Tihanynak — Zengtünk aztán még tudja Isten hányat! Kedves karmesterünk már nemcsak a kezével, hanem lábaival is intette a taktust. A fotográfus végre kétségbeesetten emelte égfelé a kezeit. Ez a klasszikus mozdulat homéri kacajt idézett elő s ebbe a kacagásba belefulladt a nóta. Csak egy pillanatnyi nyugalom, kiáltott a művész s lekapta a ránk szegzett masina fedőjét. Ekkor ugyan mindenki ijjedten csukta be a száját, nehogy tátott szájjal örökítsen meg bennünket. De azért, ha ez a kép jól sikerült, nyugodt szívvel állítom ki a bizonyítványt a veszprémi fotográfus számára, hogy szakmájában jelenleg ő a világ első művésze. Mi pápaiak és veszprémmegyeiek mindnyájan lekísértük távozó vendégeinket a hajóhoz. A búcsúzkodás e megható pillanatait nem irom le, mert még nem kaptam arany tollat a hálátlan világtól. Már pedig ily fenséges jelenetet csak azzal lehetne méltóan megörökiteni. Másnap megfogyva bár, de meg nem törve indultunk hazafelé Pápára, még mindig tekintélyes számmal. Voltunk vagy harmincan. Mivel tanulmányi kiránduláson voltunk, hát nem az egyenes irányban jöttünk haza, hanem Varsány felé a vicinálison. Kitapasztaltuk annak a félreeső vidéknek a szépségeit is. Sok érdekes dolgot' éltünk át itt is, de csak egyet említek fel. Ezt is csak azért, mert sehogy sem tudom összhangzásba hozni a természet örök törvényeivel. Mikor az ugodi állomásra értünk, mindannyian ott hagyták a meleg kupékat, hogy egy kis kirándulást tegyünk a savanyúvíz forráshoz. Elől ment egy fiatal barátunk, ki hosszú utunk alatt nagyon is bele jött a hős szerelmes szerepébe. A pályaudvaron nagyszámú tyúksereg kapargált. Fiatal barátunk a legerőteljesebb tyúk felé vette útját s delejes erővel szegezte rá szemeit. A többi tyúk kétségbeesetten elrepült; ez is, mintha menekülni akarna, megrebbentette egypárszor szárnyait. De nem tudott a bűvös szemek hatása alól menekülni. Végre is leroskadt a hős lábai előtt. Az pedig barátságosan ölelte őt keblére. S az elbűvölt tyúkanyó egész kirándulásunk alatt, a savanyúvíz forrásig és vissza, mozdulatlanul pihent a hős dobogó szive fölött. Szinte látszott rajta a boldog öntudatlanság. Mintha csak Buddha nirvánájába merült volna. S ha valaki ez esemény hitelességében kételkednék, hát legalább huszonöt szavahihető tanút tudok előállítani. C. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hír. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát, a helybeli Szt. Benedek-rendi székház meglátogatása céljából f. hó 9. és 10-én városunkban időzött. — A koronázás évfordulója alkalmából június hó 8-án a plébániatemplomban ünnepi mise volt, amelyet Kriszt Jenó' plébános celebált. Az istentiszteleten a polgári hatóságok s a katonai tisztikar teljes számban jelentek meg. — Országos iigyvédi gyám- és nyugdíj-intézet. Az ügyvédi karnak — Magyarország politikai, társadalmi és szellemi élete ez elittényezőjének — életbevágó érdekeit érintő nagyfontosságú törvényjavaslatot készített és küldött le véleményezés végett az ügyvédi kamarához az igazságügyminisztérium az országos ügyvédi gyámés nyugdíjintézetről. A régóta óhajtva várt törvényjavaslat dolgában a székesfehérvári ügyvédi kamara, melyhez Pápa is tartozik, f. hó 19-ik napján tartandó közgyűlésén fog véleményt nyilvánítani. A Pápa városi ügyvédek és ügyvédjelöltek a közgyűlést megelőzőleg holnap f. hó 12 én d. u. 3 órakor a városházán értekezletet tartanak, hogy ezen a javaslatot megbeszéljék s az esetleges módosításokra nézve egyöntetű megállapodásra jussanak. Az értekezleten, melyet Barthalos István ügyvéd, mint a kamara választmányi tagja hivott egybe, a referens dr. Csoknyay János ügyvéd lesz. — Egyházi közgyűlés. A pápai ev. ref. egyház holnap (vasárnap) d. e. istentisztelet után közgyűlést tart, melynek tárgya az Ajkai-féle ház megvétele lesz. — Mütárlat Pápán. Benes és Holló festőművészek képkiállítása tegnap zárult be. A kiállítás iránt közönségünk igen szép érdeklődést tanúsított, ami nemcsak a tárlat látogatottságában nyilvánult meg, (az ev. ref. leányinternátus s főgimnázium növendékei is megtekintették) hanem abban is, hogy több képet megvásároltak. A jeles művészek képei közül Pápán maradtak: Benestől: Szántóvető és Tehenek az it utónál, megvette Rosenfeld Samu, öreg tudós, megvette: Langraf Zsigmond. Alkony : megvette Iglauer István. Hollótól akvarelleket vettek: Losonczi Jenő és Jankó László. A tárlat egyik legszebb ékességét Benes: Ujfalusi út czirnű festményét a helybeli nőegylet vásárolta meg, s 8 azt kóstolója alkalmával tombola-főnyereménynek sorsolja ki. — Győr és Sopron szini-szövetsége. Mint a győri lapokból olvassuk, folyó hó 7-én ott jártak Bezerédy Viktor miniszteri tanácsos és Festetich Andor gróf a vidéki színészet országos felügyelője, kik a szinügyi bizottsággal a győr—soproni 11 esztendőn át fennállott s 7 éve megszűnt szini-szövetség megújításáról tárgyaltak a következő eredménnyel: Győr Sopronnal s az esetleg bevonandó nyári állomással közös szintársulat befogadására egyelőre az 1905 őszétől, az 1906 nyaráig egyesülni hajlandó. A színtársulat Győrött 1905 október és november havában, Sopronban 1905 december és 1906 január, február, március és április első felében, ismét Győrött április második felében és május havában, azonkívül akkor, mikor az igazgatónak célszerűnek látszik, Győrött működik. Azon szezónban, mikor a társulat Sopronban játszik, az igazgató tartozik Győröttt legalább havonként 5 előadást rendezni. E megállapodások jóváhagyás céljából Győrváros közgyűlése elé fognak kerülni. Az új szini-szövetségről, illetve a mi szinügyünkre való vonatkozásairól jövő számunkban fogunk szólani. — Óváry Ferenc. Jun. 9-én a pápai képző intézet tanárai, ifjúsága és többen a jubiláló és gyűlési közönség köréből, Óváry Ferenc meghívására kirándultak ^ Almádira, a Balatonpartnak e kis tüudérkertjébe. Óváry Ferenc vezette a társaságot, a minden szép és nemes ügynek ez a tettetés nélkül való igaz barátja. Rendkívüli ember Ováry Ferenc. Ott láttuk a tanítók soraiban, a népnevelés eszméiért küzdve, lelkesedve, mint egy élő figyelmeztetés mindenkinek, hogy Magyarországon minden hazafias, művelt embernek népnevelőnek kell lenni. Ott láttuk, de nem csak azért, hogy ott legyen a „jelenvoltak" között. Valóban kartársa a tanítóknak, a legnemesebb értelemben vett népnevelő. És az érintkezésben oly egyszerű, természetes, oly bizalmatkeltő ! Nem vár, nem akar semmit; maga pedig mindent ad, magát is odaadja — ingyen. Az ember nem is hinné, hogy országos nevű emberrel beszél. Nálunk az országos nevű emberek nem igy viselkednek, sőt nem is kell országos nevű embernek lenni; mindennapi tucat-emberek fölemelkednek az Olimpusra s onnan komoly méltósággal „néznek alá a bámuló világra". Hej, nem szép jellemvonása ez a magyarnak. Valósággal fajbűue. Mennyi gyűlöletet vont magára e fajbűne miatt a magyarság ! Ki kell ebből gyógyulnunk. írván Óváry Ferencről, bizony-bizony nem is ő hozzá beszélünk, ne is vegyen róla tudomást. De beszélünk azokról, akik a magyar nemzet kimondhatatlan kárára, abban a nemzeti hibában szenvednek, amitől Óváry annyira ment. — Iskolatársak találkozásával kapcsolatos uagy egyházi ünnepség. Julius 26-án több jeles egyházi férfiú — régi iskolatársak — gyűl össze Pápán. Köztük lesz Fekete Gusztáv tolnai prépost, dr. Késmárky István hit- és jogtudor, pécsi jogliceumi tanár, dr. Fent Ferenc szekszárdújvárosi plébénos, Vajay István volt országgyűlési képviselő, Hofmeiszter Ferenc sz. széki ülnök és több plébános. Ez alkalommal fogják a szt. Anna templomban azt a remekszép lurdi mellékoltárt felszentelni, amelyet egy névtelen jámbor hivő a szeplőtelen fogantatás jubileumi évének emlékére ezer korona költséggel készíttetett. Az oltár felszentelését Kriszt Jenő plébános végzi, a nagymisét Fekete Gusztáv tolnai prépost celebrálja és Neumayer Dezső darázsi plébános tartja az ünnepi szónoklatot. — Az olasz borvámklauzula törlése. Ismeretes, hogy a hazai bortermelők, kik filloxérapusztította szőlőiket nagy áldozat árán újították meg, mennyit szenvednek az olasz bor mértéktelen versenye miatt. Hogy az olasz bor versenye oly veszedelmessé válhatott az ország bortermelőire, annak oka abban az olcsó vám-díj-tételekben keresendő, mely az Olaszországgal kötött borvám-szerződés záradékában (klauzulájában) foglaltatik. A vámszerződések megújítása küszöbön állván, a bortermelők országos mozgalmat indítottak e klauzula törlése tárgyában. A helybeli bortermelők érdekeinek megóvása céljából városunk tanácsa megkereste Hegedűs Lóránt, országos képviselőnket, hogy a mozgalmat támogassa. Képviselőnk most levélben értesítette polgármesterünket, hogy a kormány a szeptember végéig érvényes ideiglenes szerződésből kihagyatta a sérelmes klauzulát és remény van rá, hogy véglegesen oly szerződés fog köttetni, amely lehető teljes védelmet nyújt a hazai bortermelőknek és borkereskedőknek. — Évzáró-ünnep. A pápai ev. ref. főiskolai ifjúsági képzőtársulat 1904. évi junius h<$ 12-én, a városi színházban a főiskolai ének- ós zenekar közreműködésével évzáró ünnepélyt tart. Helyárak : páholy 3 korona, ülőhely kivétel nélkül 64 fillér. Jegyek előre válthatók Kis Tivadar úr könyvkereskedésében és az ünnepély napján a színházi pénztárnál. Kezdete délután 3 órakor. Az ünnepély műsora: 1. Bihari János : a) 20 talléros verbunkos (1809). b) Sarkantyús verbunkos, c) Hadik óbester nótája; zenekarra alkalmazta: Gáty Zoltán. Előadja a főisk. ifj. zenekar. 2. Jelentés a társulat ez évi működéséről. Tartja: Szabó S. Zsigmond I. é. th., ifj. elnök. 3. Szentirmay Elemér : Népdalok. Előadja a főisk. énekkar. 4. Pályadijat és dicséretet nyert népdalok. Irta: Domonkos József VIII. o. t., Bogdán János I. é. th., Szabó 5. Zsigmond I. é. th., Czeglédy Sándor III. é. th., Peti Sándor III. é. th., Olvassa: Domonkos József VIII. o. t. 5. Részletek Erkel Ferenc Hunyady László c. operájából. Gordonkán játszák : Gáty István VIII. o. t. és Losonczi Gyula VI. o. t., harmóniumon kíséri: Rácz Jenő VI. o. tan. 6. Coppée Ferenc : A biró. (Fordította: Endrődi Sándor.) Szavalja: Ólé Sándor I. é. th. 7. Pályadijat nyert elégia. Irta : Czeglédy Sándor. Olvassa: Pozsár István VIII. o. t. 8. a) Tavasszal nyilt. Népdal; szövegét és dallamát irta: Bogdán János