Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-06-11 / 24. szám

PAPAI HIRLAP. az, mely a kedvezményező lépést megteszi, akkor joggal várhatjuk el, hogy a fedezet előteremtésében azt a körültekintést fogja tanúsítani, aminő energiáról az ügynek napirendre hozatalával tanúságot tett. A tanítók napja. A Veszprém vármegyei ilt. Tanítóegyesület f. hó 8-án gazdag tartalmú és fényes sikerű közgyűlést tartott. E közgyűlést az egyesület arra használta fel, hogy a vármegye tanfelügyelőjének, Papp Sándornak, a népnevelői működése 30-ik évfordulója alkalmából jubileumi ünnepséget rendezzen. A néptanító munkáját még ma sem értékeli a közvélemény úgy, amennyire azt e nemzetnevelői munkásság megérdemli. Nálunk még mindig nincs pedagógiai közvélemény, ami a művelt államokban megvan. Hatóság és közönség gyakran árulják el, hogy a tanítónak és munkájának megítélésében mily kevés érzékkel birnak. Néhány hizelgő, üres szólamben merítjük ki a népnevelés ügye iránt érzett összes szeretetünket. Érzi ezt a magyar tanítóság mélyeu. Ezért ragad meg minden alkalmat, hogy magát észrevétesse, hogy nemzetnevelői munkásságát demonstrálja, hogy a hatalmat a nemzeti eszme munkásainak ügye iránt kedvezőbb elhatározásra birja, hogy a közönséget magához és a nemzeti ügyhöz kapcsolja. Maga gyakran bontja le a közte levő társadalmi és vallási választófalakat s ilyenkor a magyar tanítóságnak egyetlen eszmében, a hazafias munka eszméjében való egyesülése miniig nagy hatású és impozáns. Ez egyesülésre kettős alkalmat szolgáltatott f. hó 8-a. A gyűlésen, mely a vármegye népszerű tanfelügyelőjének ünneplésével volt egybekötve, ott láttuk a legszerényebb falu tanítója mellett sorakozni a magasabb iskolák tanárait minden rangbéli különbséget feledve, s a legkűlönböző felekezeteknek nemcsak tanítói fogtak itt egymással kezet, hanem egyházi képviselői is, félretéve a vallásbeli különségnek minden jelét, tüntetőleg egyesültek a hazafiság és a népnevelés eszméjének ünneplésében. A társadalom is megértette az ünnep jelentőségét és ott volt képviselve minden rétegében, a legszerényebb polgártól egészen legmagasabb képviselőjéig, a főispánig. A jubileum. Rövid választmányi gyűlés előzte meg d. e. 9 órakor a jubileumi közgyűlést, melyen előkészítő munkát végeztek a vezetők : kijelölték a tiszteleti tagokul megválasztandókat, meghítták az egyházi és világi hatóságok képviselőit, elkészítették a vallásés közoktatásügyi miniszternek, e minisztérium kiválóbb tagjainak szóló üdvözlő iratokat. Szép küldöttség kíséretében jött a közgyűlésre az ünnepelt, népszerű tanfelügyelő. Erre Láng Mihály elnök szónoki lendülettel elmondott beszédben megnyitotta a közgyűlést. Beszélt a népnevelés kimagasló eszméjéről, nagy elveiről. Majd az ünnepelthez fordult s átadván neki a tanítók emlékeit, igen meleg szavakban vázolta annak kiváló tisztviselői, népnevelői és emberi tulajdonságait : a szorgalmat, ügyszeretetet, tanítópályatársai iráuti igaz ragaszkodását, a gyöngéd tapintatot, mellyel az ellentéteknek is élét ve-izi, nemes szivét, jóságát, mellyel mindenütt ott van, ahol könnyet kell letörülni. A tetszéssel fogadott megnyitó után rendre üdvözölték az ünnepeltet az állami és egyházi intézmények illusztris képviselői, Kolossváry József főispán szép szavakban fejti ki, mily fontos szerepet tölt be a magyar tanító különösen a jelen nehéz társadalmi körülmények közt, s hogy a magyar államnak mily nagy szüksége van a magyar tauítóság hazafias működésére. Átadja az elismerés koszorúját az ünnepelt tanfelügyelőnek, akinek ügyszeretete, szorgalma és tanítói gondolkozása folytán Veszprémvármegye, népnevelésügyét tekintve is egyike a legrendezettebb vármegyéknek az országban. Koller Sándor alispán melegen üdvözli a tanítóságot a vármegye nevében és üdvözli különösen az ünnepelt tanfelügyelőt, akit hivatalában tanúsított erényeiért csak becsülni, szép emberi tulajdonságaiért pedig csak szeretni lehet. Úgy látja, hogy az ünnep nem hivatalos ünnep, hanem a szeretetnek meleg megnyilatkozása és annál nagyobb az öröme, mennél inkább látja, hogy az ünnepelt rokonszenves egyé niségével képviselt eszmében az egész társadalom, felekezeti különbség nélkül egyesült. Kránicz Kálmán, egyházmegyei rk. főtanfel ügyelő, előadja, hogy az egyházmegye kegyelmes főpásztora sokoldalú elfoglaltsága mellett is élénk és rokonszenves figyelemmel kiséri az ünnepeltnek működését és úgy találja, hogy amig a kir. tanfelügyelő híven teljesíti állami megbízatásból eredő kötelességeit, addig az egyházat is szorgalmasan, lelkesen és tapintatosan támogatja népnevelői munkájában. Ennek kijelentésére nyert megbízást főpásztorától, üdvözli az ünnepeltet, egyszersmind köszönetét fejezi ki az egyház nevében hasznos működéseért. Németh István ev. ref. püspökhelyettes szép és igen tartalmas beszédben kifejti, hogy a református kultuszban egyház és iskola ősidőktől fogva oly szoros kapcsolatban állnak, hogy püspökének megbízása folytán sa történelmi fejlődés alapján méltán képviseli egy személyben az egyházat és az iskolát. Aki az oktatásügy terén működik, azt a ref. egyház munkatársának tekinti, bármely irányból működik is közre a nép nevelésében. Üdvözli az ünnepeltet úgy egyháza, mint az egyháza kebelében működő népoktatási és felsőbb iskolák nevében. Tamaska Lajos ajkai lelkész, az ág. ev. egyházi hatóság képviselője, igen szép szavakban hivatkozik Krisztus szavaira : „Aki köztetek legnagyobb, az legyen a többinek szolgája!" Ezen szavakat alkalmazza a tanfelügyelőnek nemes, emberszerető egyéniségére, buzgó, tapintatos és eredményes működésére. Dr. Hoffer Ármin főrabbi egyháza nevében és rendkívül formás keretben fejezi ki, hogy a tanítók jelen ünnepét ők is ünnepüknek tekintik. E nap betetőzi azt a három tartalmas évtizedet, amely az ünnepelt mögött van s amely időt ő arra használt, hogy a magyar nemzetet a népműveltségnek tejjel és mézzel folyó Kánahánjába vezetni segítse. Lampérth Lajos Pápa városi tanácsos és helyettes polgármester meleg szavakkal üdvözli a tanfelügyelőt, aki Pápa város kulturális fejlődését nem csak kiváló figyelemmel kiséri, de elősegíti s aki buzgóságával, szelid tapintatával és rokonszenves emberi tulajdonságaival Pápa város közönségének szeretetét és becsülését méltán kiérdemelte és megnyerte. Dr. Ováry Ferenc a vármegye területén levő állami iskolák nevében ékesszólóan üdvözli a jeles tisztviselőt, a buzgó népnevelőt, a tapintatos hivatalnokot, a nemesszivü emberbarátot. Nagy Gábriella (mint maga mondta) egyszerű, (smint mi mondjuk : művelt) lelkének igaz érzésével üdvözli az üunepeltben a szorgalmas és nemes törekvést, az igazi népnevelőt, kinek munkája nem lehet eredménytelen és elismerésnélküli s akit hazafias munkájában a pápai áll. polg. leányiskola tanítónői igaz lelkesedéssel fognak követni. Udvarhelyi Gyula igen Őszinte és formás beszédben röviden visszatekint a magyar népnevelés 30 éves múltjára és ezen történeti keretbe illeszti az üuuepelt működését, kinek van egy talizmánja, melynek varázshatalmával összefűzi a népnevelésnek különböző téréin működő munkásokat. Szegletiig György, Veszprém város polgármestere, a házigazda jóvoltából utolsónak maradt. Üdvözli az ünnepeltet életének legszebb napján, köszöni a város nevében hazafias működését. Szép hasonlatban szól — az ünnepeltre vonatkoztatva — a cserről, melynek elhullott magját csak akkor vesszük észre, amikor a körülte növekvő erdőt látjuk. Ezek után az ünnepelt emelkedett pzó'iásra. Hálát ad az Istennek, aki megengedte, hogV a haza javára 30 évig közreműködhessen, hálás szívvel mond köszönetet a személye és működése iránt elhangzott elismerő szavakért köszöni a jóakaratot, mellyel működésében mindenütt találkozik, köszöni a nevére tett alapítványt és a szép emléket, mellyel a tanítók meglepték. Visszatekint 30 éves műüödésére s az a legfőbb megnyugvása, hogy mindig hazájának javára törekedett. A közgyűlés. Tiz percnyi szünet után komoly tanácskozáshoz láttak a tanítók. A közgyűlés első pontja az 1868. XXXV 111. t.-c. revíziója volt. Szutter Dániel előadó leteszi a koszorút a népoktatási törvény nagy megalkotójának emlékére, de a nevezett törvény már nem felel meg a kor követelményeinek. Kívánja 1. a teljes és általános népiskolai kötelezetts megfizette a helyét drága készpénzzel. Sőt ami több: ha Bloquetuak egyszer-másszor hirtelen kellett néhány ezer frank, csak az urak egyikéhez kellett fordulnia. Talán mondani sem kell, hogy az urak aztán szabadon jártak-keltek az öltözők belső folyosóin s hogy a társulat női része a legszebb párisi leányokból volt összeválogatva. így aztán volt elég flirt, viszony, szakítás, vetélkedés, félékenység, pletyka. A szinházacska a pletykás kiapadhatatlan forrása volt, valóságos gondviselése a boulevard-lapoknak. Egy szép reggelen beállított az igazgatóhoz egy tizenhét-tizennyolc éves hölgyecske, hogy hallgassa meg. Csöpp, kedves, bájos kis teremtés volt, mint valami apró japáni figura. A neve Rose Beryl volt, s a toulousei zeneakadémiából jött, ahol díjat nyert, mint mondta. Anastase kijelentette, hogy most nincs ideje meghallgatni; de csinossága úgy föltűnt neki, hogy azt ajánlotta: lépjen be a karba, ötven frankot kap egy hónapra. Még apró szerepeket is ígért neki idővel. A hölgyecske beleegyezett. Eleinte észre sem vették. Néhány habitüének feltűnt kedvessége, mondott neki néhány bókot, amelyre ő szemtelenség és zavar nélkül felelt; ez volt minden. Föladatát pontosan végezte, s a megígért és meg is kapott apró szerepekben értelmességrol tett tanúságot. Amikor Bloquet a nevét látta a szinlapon, mindig úgy gondolkodott, hogy ez a hölgy nem volt rossz akvizíció s ha valami jó pártfogója lesz, még mehet valamire. Egy este, előadás előtt Rose hogy megérkezett, az egész személyzetet nagy izgalomban találta. Bloquet haját tépve jajgatta, hogy most kapott Anna Leótól a primadonnától egy sürgönyt. A csillag beteg, nem játszhatik. S éppen ma pompás a bevétel, a terem minden helye el van adva . . . Telt ház! Kiabált: — Bárcsak tudná valaki a szerepét! Rose^ előlépett és szólt : — Én tudom. Bloquet meglepetten nézett rá, aztán vállát vonogatta, habozott. Majd elhatározta magát. Mindenesetre megmenti a pénzt. — Jó. Majd kiírjuk. Menjen gyorsan öltözni! Rose elsietett, hirtelen fölöltözött s lejött a színpadra. A teremből a hirdetést olvasva kevesen távoztak. De aki ott maradt, nem bánta meg. Rose kellemes, üde hangon énekelt, naiv bájjal, finom pajkossággal játszott. Eleinte meg volt lepve a közönség, aztán fölmelegedett, majd nagy tűzzel lelkesedett. A fölvonás közben néhányan a klubba szaladtak jelentést tenni az új csillagról. Amikor a függöny másodszor gördült fel, már minden üres hely el volt foglalva. Rose sikere valóságos diadallá nőtte ki magát. Számtalanszor tapsolták ki. Másnap Anastase Bloquet szép szerződést adott neki, mondva: — Majd ön kreálja a legközelebbi darabban a főszerepet. Ez meg is történt. A darab pompásan beütött s Rose Beryl lett a Fantaisies-Erotiques csillaga, akit mindenki bámúlt, imádott, tömjénezett. De Rose hideg maradt mindenki iránt, nem fogadott el egyetlen ajánlatot se, pedig nem egyet kapott naponkint. Ez az okos viselkedés meglepett mindenkit. Voltak nála, s aki meglátogatta, szép kényelmes lakásban találta egy elég csinos fiatal emberrel, akit mint barátját, tehetséges, de még ismeretlen zeneszerzőt mutatott be. — René Mauguére . . . — Jó — mondták magukban az emberek — szeretője van. Türelem. Majd egyszer csak megunja... — Türelemmel vártak. De nem unta meg. Sőt Mauguére a színházba kezdett járni. Mindig Rose páholyában ült s előadás után vele ment haza. — Utóvégre is — mondták — örökké csak nem tart ez ! S mert Rose föllépése mindig telt házat jelentett, minden szeszélyének engedelmeskedtek. Új szerepről beszéltek neki, mire kijelentette, hogy csak akkor játszsza, ha a darabhoz René Mauguére ir zenét. Anastase félrehúzta a száját. Egy ismeretlen ! — Ha én játszom — szólt Rose — ne féljen semmitől. Különben, ha nem tetszik, hát nem muszáj éppen . .. Az igazgató előbb tanácskozott a klubemberekkel, s azok beleegyeztek Rose kívánságába. A kis díva minden imádója így számított: — A darab megbukik, s Rose oly haragos lesz a szégyen miatt, hogy elhagyja barátját. Akkor pedig szabad az örökség ! René Mauguére darabja, amelyben Rose csodálatosan játszott és énekelt, sikerült. Természetes, hogy ez a siker csak tüzelte még Roset. Kijelentette, hogy a következő darabot is Mauguére fogja zenével ellátni, különben nem játszik benne. Valóságos szenvedélye lehetett neki az a fiu ! És Bloquet —nem miden sóhajtás nélkül — a következő darab múzsáját is Renére bizta. A klubemberek az orrukat kezdték fintorgatni. Anastase úgy gondolkodott, hogy ennek megsértődés, harag lesz a vége a drága bérlők részéről. S valóban, már mutatkoztak is itt-ott az elégedetlenség első jelei.