Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-01-16 / 3. szám

I. évfolyam. 3. szám. Pápa, 1904. jan. 16. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DK. KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajclits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Városi törvényhatóság. Irta: Dr. Hirsch Yilinos. Városunk reformtervei közül egyik sem keltett olyan feltűnő érdeklődést, mint az önálló törvényhatósággá való átalakulás terve. Egy nagy eszme ez, amelytői mind­nyájan át vagyunk hatva és amely felvetése óta hatalmas visszhangot keltett mindenfelé; megérdemli tehát, hogy komoly, czéltudatos törekvés jellemezze ennek megvalósítását is. Az alapvető érdekeinkkel ellentétes vármegyei kapcsolási rendszer immár elkor­hadt, ennek buknia kell. Harczoljunk tehát a meggyőződés lelkesedésével és teljes ere­jével, minden erélyiinkkel és képességünk­kel ezen sorvasztó kapcsolatnak mielőbbi megszüntetéséért, hogy ekkép városunk előre­menetelét, fejlődését és haladását biztosít­hassuk. A vármegyéhez nem köt bennünket semmiféle érdekközösség, nincs semmi szük­ség a függőségi viszonyra, sőt érdekeinket külön és önállóan sokkal jobban tudjuk megóvni és kielégíteni. , Függetlenség és az áldatlan kapcsolási rendszertől való függetlenítés legyen tehát jelszavunk és ha nehezen megy is, de a küzdés előbb-utóbb megérleli számunkra a gyümölcsöt. Mi csak idő kérdésének tartjuk, de kell, hogy e kiváló fontosságú és nagy horderejű terv folyton aktuális témánk és megvalósítása lelkes vágyunk maradjon. E lap múlt számában helyi közéletünk egy kiváló vezérférfia a szőnyegen levő rokon­szenves eszme iránt elkedvetlenítettnek mu­tatkozott, és a maga részéről városunk e nagy érdekét elejtendőnek tartja, mivel az önállóságra jutás jelentékeny anyagi rneg­terheltetéssel jár és mivel a vármegye ré­széről természetszerűleg ellentállás várható. Ervei azonban, amily könnyen megtévesz­tők, ép oly könnyen meg is dönthetők. Hisz a városunk részéről hozandó áldo­zatok városunk javára gyümölcsöznének és ha előrehaladottabb stádiumba jutunk, úgy kultúránknak, forgalmi és gazdasági viszo­nyainknak gyökeres átalakulása folytán ipari, kereskedelmi és minden egyéb irány­zat szempontjából hatalmas gyarapodás és jólétünk előmozdítása remélhető és bizalmat kelthet arra is, hogy a vele járó áldás, ered­mény és gazdagodás teherviselési képessé­günket fokozni fogja. Egyébbként is lényegtelen eltérés levén a városi és törvényhatósági szervezet között, nincs okunk félni a tisztviselők szaporítá­sából előállható kiadási többlettől. A tör­vényhatósági joggal biró városok tisztviselői: a polgármester, tanácsnokok, rendőrkapi­tány, jegyzők, tiszti ügyész, árvaszéki elnök s ülnökök, közgyám, számvevő, pénztárnok, orvos, mérnök, levéltárnok, tehát alig szám­bavehető eltéréssel ugyanazok, mint a r. tanácsú városok tisztviselői. A főispáni mint a kormányhatalom képviselője, ugyanazonos lehetne a vármegye főispánjával, mert az 1874 : 39. t.-c. megengedi, hogy a vár­megye főispánja egyúttal városi törvény­hatóságnak főispánja is lehet, sőt mivel az 1870:42. t.-c. 52. §-a lehetővé teszi, hogy több városnak ugyanazon egy fő­ispánja legyen, e részben is függetlenné tenni óhajtom magunkat vármegyénktől, inkább a szomszédos és könnyen meg­közelíthető Győr városával lépünk kap­csolatba a főispán révén. Ha az ilyen közjogi jogállást s az ezzel járó terheket a Pápa városával körül­belül egyenlő nagyságú Versec és Pancsova városok elbírták, miért kell éppen nekünk a magunk erejét annyira kicsinyelni, hogy a csekély tehertÖbblet egy ilyen nagyra­hivatott mozgalommal szemben minket a semittevő lemondás karjaiba kergessen. Az sem megvetendő szempont ez ügyben, hogy régi vágyunk a Pápán létesítendő törvény­szék elérése felé soha hatalmasabb lépéssel nem közelíthetünk, mint a városi törvény­hatósági jog kivívásával. Arra nézve sem foroghat fenn kétség, hogy a törvényhozás a külön törvényható­sággá leendő átalakulást megengedi váro­sunknak, mert a municipális jogkör meg­szerzését a törvény nem korlátozza és lehe­tővé teszi minden városnak, amely elégsé­ges szellemi és anyagi erővel rendelkezik és ezzel a jurisdikció kötelezettségeinek tel­jesítésére magát képesnek tartja. Attól se riadjunk vissza, hogy az önálló­sítás eszméje által széles rétegekben keltett visszhang akusztikájától a vármegye netán megszeppen, mert fájdalommal és keserűség­gel éreztük a múltban és fogjuk érezni a jövő­ben is a vármegye bürokratikus békóit, hogy valahányszor vitális érdekeinkről volt szó, a vármegyei gyámkodás a törvény félreérté­sének, esetleg félremagyarázásának mankóin sántikált felénk és minden igyekezete arra irányult, hogy jogainknak, érdekeinknek befellegezzék, nehogy az ő hegemóniája csorbuljon. Nem vagyunk mi gyámoltalanok, nincs szükségünk a gyámolításra, a mi érettségünk, értelmiségi erőnk, vagyoni és kulturális kvalifikációnk képesít bennünket arra, hogy politikai adminisztráció tekintetében függet­len állást foglaljunk el és minden dolgain­kat önállóan intézzük. Megtaláljuk mi az érvényesülés útját anélkül, hogy a vár­megye az ő lámpásával ránk világítson. Előre tehát a dicsőség és megújhodás útján, sorakozzunk az önkormányzat zászlaja alá, mert e város jóléte és boldogsága csak így érhető el. Sic itur ad astra. Kolossváry József beiktatása. — 1904 január 12. — »A főispánt mi választottuk.« Ez az, előkelő ajakról elhangzott egyszerű nyilat­kozat mindeneknél ékesebb és meggyőzőbb magyarázatául szolgál annak a lelkesedés­nek, amellyel Veszprémvármegye új fő­ispánját a vármegye közönsége e hó 12-én a főispáni székbe beiktatta. Valóban »a főispánt mi választottuk«. A kinevezés csak külső megerősítése volt annak a belső biza­lomnak, melyet Kolossváry József hosszú hivatali pályafutásával magának a vármegye közönsége részéről kiérdemelt, csak betető­zése annak a többszöri választásnak, mely Őt különböző megyei tisztségeken át az alis­páni állásba emelte. Aki saját munkájával küzdi fel magát, arra nézve a királyi ki­nevezés egyértelmű a választással s hisszük és reméljük, hogy Kolossváry József díszes és fontos közjogi állásában mindenkor nem­csak a kormány, de a megye bizalmi embere is marad s hogy működése nyomán áldás fakad Veszprémvármegyére. Az új főispán beiktató ünnepélye nem külső pompában, fényben, de a tisztelet és szeretet megnyilatkozásaiban bővelkedett. Megnyilatkozott e tisztelet és szeretet a fő­ispán tartalmas s a szociális bajok orvos­lását célzó vonatkozásaiban különösen ér­dekes beiktató beszéde után elhangzott jeles felszólalásokban, meg abban az általános örömben, mely a beiktatáson jelenvoltak szivét kivétel nélkül eltöltötte, látván, hogy ime a munkás erény megjutalmaztatásának ünnepén vehetnek részt. Maradjon ez öröm tartós, munkáljon ez erény hasznosan és sokáig vármegyénk javára! * A beiktatás ünnepélyére a vármegye tör­vényhatósági bizottsági tagjai már az ünnepélyt megelőző napon nagy számban gyülekeztek Vesz­prémbe. A résztvevők zöme a reggeli órákban érkezett meg koesin és vasúton. Vidékről mint­egy 200 bizottsági tag volt jelen a beiktatási ünnepélyen, oly szám, mely — a zord téli időt tekintetbe véve — valóban tekintélyesnek mond­ható s a főispán iránt érzett szeretetet élénken illusztrálja. Városunkból és környékéről jelen vol­tak : Mészáros Károly, Tar Gyula, Szente János

Next

/
Thumbnails
Contents