Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-01-16 / 3. szám

I. évfolyam. 3. szám. Pápa, 1904. jan. 16. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DK. KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajclits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Városi törvényhatóság. Irta: Dr. Hirsch Yilinos. Városunk reformtervei közül egyik sem keltett olyan feltűnő érdeklődést, mint az önálló törvényhatósággá való átalakulás terve. Egy nagy eszme ez, amelytői mindnyájan át vagyunk hatva és amely felvetése óta hatalmas visszhangot keltett mindenfelé; megérdemli tehát, hogy komoly, czéltudatos törekvés jellemezze ennek megvalósítását is. Az alapvető érdekeinkkel ellentétes vármegyei kapcsolási rendszer immár elkorhadt, ennek buknia kell. Harczoljunk tehát a meggyőződés lelkesedésével és teljes erejével, minden erélyiinkkel és képességünkkel ezen sorvasztó kapcsolatnak mielőbbi megszüntetéséért, hogy ekkép városunk előremenetelét, fejlődését és haladását biztosíthassuk. A vármegyéhez nem köt bennünket semmiféle érdekközösség, nincs semmi szükség a függőségi viszonyra, sőt érdekeinket külön és önállóan sokkal jobban tudjuk megóvni és kielégíteni. , Függetlenség és az áldatlan kapcsolási rendszertől való függetlenítés legyen tehát jelszavunk és ha nehezen megy is, de a küzdés előbb-utóbb megérleli számunkra a gyümölcsöt. Mi csak idő kérdésének tartjuk, de kell, hogy e kiváló fontosságú és nagy horderejű terv folyton aktuális témánk és megvalósítása lelkes vágyunk maradjon. E lap múlt számában helyi közéletünk egy kiváló vezérférfia a szőnyegen levő rokonszenves eszme iránt elkedvetlenítettnek mutatkozott, és a maga részéről városunk e nagy érdekét elejtendőnek tartja, mivel az önállóságra jutás jelentékeny anyagi rnegterheltetéssel jár és mivel a vármegye részéről természetszerűleg ellentállás várható. Ervei azonban, amily könnyen megtévesztők, ép oly könnyen meg is dönthetők. Hisz a városunk részéről hozandó áldozatok városunk javára gyümölcsöznének és ha előrehaladottabb stádiumba jutunk, úgy kultúránknak, forgalmi és gazdasági viszonyainknak gyökeres átalakulása folytán ipari, kereskedelmi és minden egyéb irányzat szempontjából hatalmas gyarapodás és jólétünk előmozdítása remélhető és bizalmat kelthet arra is, hogy a vele járó áldás, eredmény és gazdagodás teherviselési képességünket fokozni fogja. Egyébbként is lényegtelen eltérés levén a városi és törvényhatósági szervezet között, nincs okunk félni a tisztviselők szaporításából előállható kiadási többlettől. A törvényhatósági joggal biró városok tisztviselői: a polgármester, tanácsnokok, rendőrkapitány, jegyzők, tiszti ügyész, árvaszéki elnök s ülnökök, közgyám, számvevő, pénztárnok, orvos, mérnök, levéltárnok, tehát alig számbavehető eltéréssel ugyanazok, mint a r. tanácsú városok tisztviselői. A főispáni mint a kormányhatalom képviselője, ugyanazonos lehetne a vármegye főispánjával, mert az 1874 : 39. t.-c. megengedi, hogy a vármegye főispánja egyúttal városi törvényhatóságnak főispánja is lehet, sőt mivel az 1870:42. t.-c. 52. §-a lehetővé teszi, hogy több városnak ugyanazon egy főispánja legyen, e részben is függetlenné tenni óhajtom magunkat vármegyénktől, inkább a szomszédos és könnyen megközelíthető Győr városával lépünk kapcsolatba a főispán révén. Ha az ilyen közjogi jogállást s az ezzel járó terheket a Pápa városával körülbelül egyenlő nagyságú Versec és Pancsova városok elbírták, miért kell éppen nekünk a magunk erejét annyira kicsinyelni, hogy a csekély tehertÖbblet egy ilyen nagyrahivatott mozgalommal szemben minket a semittevő lemondás karjaiba kergessen. Az sem megvetendő szempont ez ügyben, hogy régi vágyunk a Pápán létesítendő törvényszék elérése felé soha hatalmasabb lépéssel nem közelíthetünk, mint a városi törvényhatósági jog kivívásával. Arra nézve sem foroghat fenn kétség, hogy a törvényhozás a külön törvényhatósággá leendő átalakulást megengedi városunknak, mert a municipális jogkör megszerzését a törvény nem korlátozza és lehetővé teszi minden városnak, amely elégséges szellemi és anyagi erővel rendelkezik és ezzel a jurisdikció kötelezettségeinek teljesítésére magát képesnek tartja. Attól se riadjunk vissza, hogy az önállósítás eszméje által széles rétegekben keltett visszhang akusztikájától a vármegye netán megszeppen, mert fájdalommal és keserűséggel éreztük a múltban és fogjuk érezni a jövőben is a vármegye bürokratikus békóit, hogy valahányszor vitális érdekeinkről volt szó, a vármegyei gyámkodás a törvény félreértésének, esetleg félremagyarázásának mankóin sántikált felénk és minden igyekezete arra irányult, hogy jogainknak, érdekeinknek befellegezzék, nehogy az ő hegemóniája csorbuljon. Nem vagyunk mi gyámoltalanok, nincs szükségünk a gyámolításra, a mi érettségünk, értelmiségi erőnk, vagyoni és kulturális kvalifikációnk képesít bennünket arra, hogy politikai adminisztráció tekintetében független állást foglaljunk el és minden dolgainkat önállóan intézzük. Megtaláljuk mi az érvényesülés útját anélkül, hogy a vármegye az ő lámpásával ránk világítson. Előre tehát a dicsőség és megújhodás útján, sorakozzunk az önkormányzat zászlaja alá, mert e város jóléte és boldogsága csak így érhető el. Sic itur ad astra. Kolossváry József beiktatása. — 1904 január 12. — »A főispánt mi választottuk.« Ez az, előkelő ajakról elhangzott egyszerű nyilatkozat mindeneknél ékesebb és meggyőzőbb magyarázatául szolgál annak a lelkesedésnek, amellyel Veszprémvármegye új főispánját a vármegye közönsége e hó 12-én a főispáni székbe beiktatta. Valóban »a főispánt mi választottuk«. A kinevezés csak külső megerősítése volt annak a belső bizalomnak, melyet Kolossváry József hosszú hivatali pályafutásával magának a vármegye közönsége részéről kiérdemelt, csak betetőzése annak a többszöri választásnak, mely Őt különböző megyei tisztségeken át az alispáni állásba emelte. Aki saját munkájával küzdi fel magát, arra nézve a királyi kinevezés egyértelmű a választással s hisszük és reméljük, hogy Kolossváry József díszes és fontos közjogi állásában mindenkor nemcsak a kormány, de a megye bizalmi embere is marad s hogy működése nyomán áldás fakad Veszprémvármegyére. Az új főispán beiktató ünnepélye nem külső pompában, fényben, de a tisztelet és szeretet megnyilatkozásaiban bővelkedett. Megnyilatkozott e tisztelet és szeretet a főispán tartalmas s a szociális bajok orvoslását célzó vonatkozásaiban különösen érdekes beiktató beszéde után elhangzott jeles felszólalásokban, meg abban az általános örömben, mely a beiktatáson jelenvoltak szivét kivétel nélkül eltöltötte, látván, hogy ime a munkás erény megjutalmaztatásának ünnepén vehetnek részt. Maradjon ez öröm tartós, munkáljon ez erény hasznosan és sokáig vármegyénk javára! * A beiktatás ünnepélyére a vármegye törvényhatósági bizottsági tagjai már az ünnepélyt megelőző napon nagy számban gyülekeztek Veszprémbe. A résztvevők zöme a reggeli órákban érkezett meg koesin és vasúton. Vidékről mintegy 200 bizottsági tag volt jelen a beiktatási ünnepélyen, oly szám, mely — a zord téli időt tekintetbe véve — valóban tekintélyesnek mondható s a főispán iránt érzett szeretetet élénken illusztrálja. Városunkból és környékéről jelen voltak : Mészáros Károly, Tar Gyula, Szente János