Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-01-16 / 3. szám

v. ügyész, Lamperth Lajos v. tanácsos, dr. Steiner József főorvos, Sült József, Németh István, Barthalos István, Jákóy Géza, Wall a Géza, Walla Gyula, Gindele Géza, Galamb József, Szabadhegyi Kálmán, Bélák Lajos főbiró, dr. Antal Géza, dr. Koritschoner Lipót, Vikár Vince, Steinberger Lipót, Thúry Etele, Faragó János, Sebestyén Dávid, Körmendy Béla tb. főbiró. Reggel ll

29-kov a vármegyeház folyosóján gyűltek össze a bizottsági tagok s onnan vonultak hosszú menetben — számosan fogatokon is — a székesegyházba. Az ünnepélyes Veni Sancte-t Jánossy Ágoston, a költő-püspök pontifikálta fényes segédlettel. A kóruson a székesegyházi dalárda és veszprémi hölgyek gyönyörű egyházi énekeket adtak elő. Az istenitiszteles magasztos aktusa után a vármegyeház nagytermében jöttek össze a beiktatást ünnepély résztvevői. Az elnöki széket Koller Sándor főjegyző foglalta el, mellette Csapó Kálmán főügyész és dr. Véghely Kálmán tb. főjegyző, mindhárman díszmagyarbau. Az első széksorban foglaltak helyett dr. Hornig Károly püspök, gróf Esterházy Ferenc, gróf Esterházy Sándor (mindketten gyönyörű díszmagyarban). Kolossváry Dezső vezérőrnagy, volt honvédelmi miniszter, Ihász Lajos főrendiházi tag, Bezerédy Viktor min. tanácsos, Bibó Dénes, Sült József (mindnyájan díszmagyarban), Bauer Antal, dr. Hegedűs Lóránt, dr. Ováry Ferenc, Horánszky Lajos, Pékár Gyula, Udvardy Ferenc országgyűlési képviselők, stb. A többi széksorokat s az egész nagytermet zsúfolásig megtöltötte a megjelent bizottsági tagok és küldöttségek sokasága. A katholikus, református és evangélikus papok egyházi öltönyei érdekes változatossággal tűntek fel az ünnepi ruhába öltözöttek tömegében. A megyegyülést Koller Sándor főjegyző nyitotta meg, hatásos szavakban üdvözölvén a megjelenteket s jelezvén a gyűlés egyetlen tárgyát. Véghely főjegyző olvasta fel ezután a Kolossváry József főispáni kineveztetését tudató belügyminiszteri leiratot, mit a közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadott. Ezután az elnöklő főjegyző indítványára küldöttséget választottak gróf Esterházy Ferenc vezetése mellett Jánossy Ágost, Ihász Lajos, Bibó Dénes, Baur Antal, dr. Ováry Ferenc, Hunkár Dénes és Wertheim Ármin tagokból, hogy az új főispánt a közgyűlési terembe hívják. Harsogó éljenzés, meg-megújuló örömzaj közepette lépett pár perc múlva Kolossváry főispán a terembe s elfoglalván az elnöki széket letette főispáni esküjét, mit a közgyűlés tagjai állva hallgattak végig. Elfogódástól reszketett hangja mig az esküt mondta, s meghatottság volt akkor is érezhető szaván, midőn beiktató beszédét elmondani kezdte, később azonban leküzdte az ünnepélyes aktus okozta elfogódottságát és szónoki hévvel adta elő programmját, mely egyszerűségével, őszinteségével, ép úgy hatott, mint a szeretetnek azzal a megnyilatkozásával, amellyel az uj főispán szülőmegyéje s a lakosság minden rétege iránt viseltetik s mint eddigi munkája folytatásának szent fogadalmával. A főispáni beiktató beszédet itt közüljük: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Az első szó, amely ezen, reám nézve rendkívül jelentőségű pillanatban lelkemnek és szivemnek mélyéből előtör, a hála és köszönet szava legyen. A hála és köszönet szava azért, hogy kora ifjúságomtól fogva immár közpályámnak 28 éve alatt a tekintetes vármegye közönsége az egyszerű aljegyzői állásból felemelt ebbe az állásba, amely állás a legmagasabb, mit választott tisztviselőnek egyáltalában e hazában elérni lehet. A mély érzelmek szavai nem- virágosak, egyszerűek azok, azért fogadják irántam tanúsított jó indulatukért, kegyes támogatásukért solia, halálom percéig meg nem szünőhálás köszönetemet. (Éljenzés.) Az a hosszú múlt, amelyet a megye szolgálatában eltöltöttem, talán felmenthetne az alól, hogy programmot adjak. De, részint az Ősi szokásnak hódolva, részint lelkem legbensőbb sugallatát követve, kötelességemnek ismerem egyes főkérdésekben megjelölni álláspontomat ; az irányt, amelyet fényes állásomban követni fogok. Azon a pályán, amelyre ezen pillanatban lépek, politikával is kell foglalkoznom. Meg kell tehát mon dánom, hogy politikai ideálom édes magyar hazánk nagysága. (Lelkes éljenzés.) És az a világító csillag, mely ez irányban, ez utamban törekvéseim iránytűje leend : királyhíí*ég, hazaszeretet. (Hosszas éljenzés.) Tagja vagyok, tagja maradok és leszek az országos szabadelvű pártnak, melyben összpontosulva látom a magyar haza intelligenciájának azon tömegét, amelynek áldásos működésétől remélni és várni lehet alkotmányos intézményeink fejlődését és azt, hogy újabb és újabb alkotások által elérjük hazánk nemzetiségének, magyarságának ideálját. (Éljenzés.) A közigazgatás terén célom, feladatom és kötelességem lesz őrködni a törvények végrehajtása fölött, őrködni, hogy a törvények megtartassanak és kivétel nélkül egyenlő mértékben alkalmaztassanak mindenki irányában, mert e tétel a szabadelvűségnek egyik főfeltétele és ez felel meg a szabadéivűség egyik fő irányelvének : a jogegyenlőségnek és törvények tiszteletének. (Éljenzés.) Mi oly államban élünk, ahol a közhatalmakat a kormány és önkormányzat egymás közt megosztja. Nagyon természetes, hogy egy olyan nagy gépezetnek, mint az állam gépezete, ha egyik vagy másik kereke nem működik kellően, nem jól működik az egész. Azért főfeladatom oda törekedni, hogy az önkormányzati téuyezők különösen a községekben teljesítsék feladata ikát. Az önkormányzat egyik legszebb joga a szabad államban, hogy a szabad államnak szabad polgárai a törvények korlátai közt önmaguk intézik dolgaikat. (Zajos helyeslés.) E^ hosszú közszolgálatom ideje alatt volt módom és alkalmam tapasztalni, hogy ott, hol az önkormáuvzati közegek érdeklődtek jogaik iránt és teljesítették kötelességeiket is, ott emelkedést és fej lödést, látunk, mig ellenben, ahol az önkormányzati tényezők összműködése hiányos, az állami erők nem képesek teljesen megoldani nagy feladataikat. És ha az egyik nem működik teljesen, úgy nem működik az egész. Ezért amennyiben az én hatásköröm megengedi, minden törekvésem oda fog irányulni, hogy az önkormányzatot tökéletesítsem, előmozdítsam és az önkormányzat jogait a magam részéről is tiszteljem. (Hosszas éljenzés.) A mi közéletünkben ma és az ú;abb korban a legfájósabh sebek a közgazdasági téren vannak. (Föl kiáltások : igaz, úgy van!) Ha keressük ennek okait, megtaláljuk abban, hogy a szó szoros értelmében vett közigazgatás keretébe ezeknek a kérdéseknek intézése és irányítása nem illik bele. Ezek inkább társadalmi téren oldandók meg. De hogy ott megoldhatók legyenek, szükséges, hogy valaki ezen kérdésekben zászlóvivő legyen. Én a mai nappal jórészben szabadultam azon teendőktől, a melyeket min* alispán teljesítettem. De én jövőben is munkás tagja akarok lenni a társadalomnak (éljenzés) és meg akarom ragadni azt a zászlót, hogy közgazdasági és ipari állapotainkat előbbre segítsem,. (Éljenzés.) En nem akarom meghallani a panaszt, nem akarom hallani azt, (emelkedett szónoki hévvel) hogy a főispáni lak ablakain beliaHassanah a jajkiáltások, én fölakarom keresni, az érdekeltekkel beszélni, megyek oda, ahol bajt hiszek. (Hosszas éljenzés és helyeslés.) Eu a kezemet kisgazdáink és iparosaink szivén akarom tartani, hoyy érezzem a szivük lüktetéséi

L, hogy azt az erőt, amit főispáni állásom ad, azt gazdasági és ipari állapotaink fellendítésére fordítsam ; (Éljenzés.) En azt hiszem, hogyha ezen a téren kezet fogva, egymás iránt bizalommal viseltetve, egymást megbecsülve dolgozunk, ezen nehéz és kényes kérdéseket ig megoldhatjuk úgy, hogy a nagy összeségnek kiszámíthatlan nagy haszna lehet belőle. Erre a célra kérem kegyes jóakaratukat, támogatásukat, bizalmukat és engedjék meg ama reményemnek adni kifejezést, hogy ebben támogatnak. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Hosszú időre becses figyelmüket igénybe venni nem akarom. Rövidre veszem azt, amit el óhajtottam mondani. Én ebben az állásban, amit most elfogadtam, semmi érdemet nem hoztam. Én ennek az állásnak fényt kölcsönözni nem tudok. Hoztam azonban valamit: hoztam egy komoly megfontolással megérlelt akaratot, azt az akaratot, hogy mindazt az öntudatos erőt, mindazt a csekély tehetséget és munkát, amit megbírok, amit teljesíteni képes vagyok és leszek, azt mig élek és közpályán működöm, mindenkor Veszprémvármegye, szülővármegyém érdekében kivánom kifejteni. Kérem szives támogatásukat, tartsanak meg jóakaratukban, amiben hosszú időn át részesítettek. Magamat a tekintetes törvényhatósági bizottság további szives jóakaratába ajáulom. Zajos tetszés, sűrű éljenzés követte a beszédet, moly után Szőnyeghy Alajos zirci, Bélák Lajos pápai, Huszár Gyula devecseri és Kerényi Endre veszprémi főszolgabirák ősi szokás szerint felemelték a karosszékében ülő főispánt. A törvényhatóság nevében Koller Sándor főjegyző üdvözölte most a főispánt az itt következő hatásos és tartalmas beszéddel : Méltóságos Főispán Úr ! Hazafias örömtől dobogó szivvel és a pillanat fontosságától mélyen áthatott lélekkel üdvözlöm Méltóságodat a vármegye közönsége és tisztikara nevében most, amidőn a nemes ősi vármegye főispáni székét elfoglalva, a vármegye kormányzatát átvette és azokat az elveket, melyek működésében vezetni fogják, elhangzott székfoglaló beszédében kifejtette. Ha vau idő, mikor a főjegyzői tisztséggel járó teendők teljesítése megtisztelő és örömöt nyújtó, úgy a mostaui percek reám nézve valóban azok, mert állásomnál fogva, ősi szokás alapján engem illet a jog, én lehetek szerencsés Méltóságod előtt az egész vármegye osztatlan érzelmeit kifejezésre juttatni. A legnehezebb feladat, s igen kevés embernek adatott meg az a képesség, hogy a szivében élő, egész lelki valóját eltöltő igaz érzelmeit szavakba önteui tudja. Ha ez így van, pedig valóbau így van, mennyivel nehezebb egy nagy s a műveltség magas fokán álló egész vármegye érzelmeinek hű képét szavakban kifejezni. Méltán aggódtam, vájjon miként leszek képes tisztemnek megfelelni és a vármegye igaz érzelmeit híven tolmácsolni. Feladatomat azonban könnyűvé tette a vármegye közönsége, érzelmeinek kifejezésére nem kell hangzatos szavakat keresnem, mert leghívebben kifejezte azokat a vármegye önmaga akkor, mikor Méltóságod e terembe belépett s különösen mikor azokat az irányelveket, melyek szerint e vármegyét ve/.etui és kormányozni kivánja, tudtunkra adta. Az a lelkesedés, mellyel a Méltóságodat fogadtuk és az éljenzés, mellyel székfoglaló beszédében megjelölt elveket és eszméket helyeseltük, minden szónál erőteljesebben tükrözi vissza érzelmeinket és legfényesebb bizonyíték arra, hogy vármegyénket kormányozni hivatott eszméit, önkormányzatunk erősítését, a társadalmi, a közigazgatási és különösen a közgazdasági téren kifejtendő tevékenységét, szóval egész kormányzati programmját örömmel fogadjuk el és valljuk magunkénak, s hogy azok keresztül vitelében Méltóságodat miudeukor támogatni fogjuk. Magyarország vármegyéi mindenkor nagy jelentőségűnek tartották és ünnepelték azt a napot, melyen a magyar király által kinevezett főispán a vármegye termében esküjét letette és székét elfoglalta. Ez természetes is azon rendkívüli hatáskör és kiváltságosság következtében, mellyel a főispáni állás hazánkban a múltban birt, de a jelenben is felruházva ven. Magas, díszes méltóság anélkül, hogy hatóság volna s rendkívüli hatáskör és hatalom anélkül, hogy törvényben megirt felelősség terhelné. Egyrészt ennek a kiváltságos helyzetnek következménye az, hogy nincs e hazában semmi más állás, melyet nagyobb nimbus venne körül, mint a főispánit, de másrészt meg e nimbusnak természetes oka az, hogy ezen méltóságot mindenkor oly férfiak töltötték be, kiknek vagy történelmi nevük, vagy közjogi méltóságuk, vagy pedig kiváló képességük és a közpályán megszerzett multjuk biztosítékot nyújtottak arra, hogy ezen semmi más állással össze nem hasonlítható, kiváló jelentőséggel és fontossággal biró méltóságot a haza és a még mindig alkotmányunk egyik talpkövét képező vármegye szent és nagy érdekeinek megfelelőleg betölteni tudják. Méltóságodat e tulajdonságok közül a legilletékesebb : a képzettség és a munka emelte e magas polcra. Méltóságod tehetségét és munkásságát e vármegyének szentelte és ezek által múltját vármegyénkben szerezte meg. Ez a mult és az abban szerzett érdemek, melyiket a törvényhatóság közgyűlése jegyzőkönyvében a késő utódok számára már megörökített, alapja annak a teljes bizalomnak, mellyal mi Méltóságod főispáni ténykedései elé tekintünk. Ezen mult és Méltóságod mai beszéde után teljes joggal hisszük és reméljük, hogy Méltóságod kormányzása alatt vármegyénkben minden téren és mindenkor a törvény előtti egyenlőség és az igazság fog érvényesülni, hogy a közigazgatás a legalsó foktól kezdve felfelé mindenkor a törvény alapján fog állani; hisszük és reméljük, hogy a vallások közötti