Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-05-14 / 20. szám

PÁPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség' és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Néhány szó tüzoltó-egyletünkröl. Irta: dr. Kende Ádám. E lapok hasábjain több izben figyelemre méltó sorokat olvastunk tűzoltó-egyletünk egynémely hibájáról, de különösen megragadta figyelmünket ezen soroknak azon irányzata, amely a közérdekló'dést az észlelt fogyatékosságok okainak keresése felé irányította. Talán épen e lapok jogosult kritikája buzdította városunk egyik illusztris polgárát arra, hogy a tüzoltó-egyleti bajok orvoslása céljából értekezletet hivott egybe, amelyen az élet- és vagyonbiztonság igen fontos orgánumaként ismert önkéntes tűzoltó egylet kebelében uralkodó közöny okai és ezek orvoslási módjai megbeszélés tárgyát képezték. Azóta a tűzoltó-egylet választmánya is foglalkozott a kérdésekkel és miként a f. hó 16-ikára egybehívott városi közgyűlési meghívóból látjuk, a tüzoltó-egyleti parancsnokság maga is javaslatot tesz a tűzoltói intézmény fejlesztése céljából. A közvélemény különösen az utóbbi tüzeseteknél tapasztalt nagyobb mérvű károk folytán miud hangosabban követeli ezen kérdés gyökeres megoldását úgy, hogy eljutottunk végre ahhoz az időhöz, midőn városunk tüzoltásügye városi kérdéssé lett, amely kérdésben városunk minden egyes polgárának, kinek szivéből az általánosan uralkodó materializmus a közügy szeretetét még teljesen ki nem oltotta, állást kell foglalni. A tüzoltó-egvletben tapasztalt és már most illetékes helyről is beismert hibákat, vagy falán helyesebben mondjuk bajokat vizsgálva úgy látjuk, hogy azokat két főcsoportra oszthatjuk. A hibák egyik csoportja személyi vonatkozású, a második csoportja ellenben anyagi természetű. E bajok közül csak az egyik csoport is nehezen helyrehozható hibáknak kútforrásává válhatik, ha pedig mindkét csoport sorvasztja a tűzoltó-egylet organizmusát, úgy kétségtelen bizonyossággal be fog következni az egylet teljes válsága, amely évtizedek nehéz, önzetlen és emberszerető munkáját teljesen el fogja pusztítani. Ily végzetessé válható bajokkal szemben emberi és honpolgári kötelességünk teljes igyekezettel oda hatni, hogy ezen válság be ne következhessek, még ha az súlyos terhek és kötelezettségek átvállalásának áldozatával járna is. A személyi természetű hibák közé tartozik, hogy az intelligensebb osztály katonaviselt fiatal tagjaiban nem látjuk azt a lelkesedést, amely őket a tűzoltó-egylet zászlaja alá toborzaná és ez az oka annak, hogy ma is a tiszti állások egy része betöltetlen. Ha talán sikerülne városunk ifjúságának néhány intelligens tagját ezen tiszti állásokra megnyerni, akik fiatal tűzzel tudnák a működő tagok csoportját emberszerető munkájukra lelkesíteni, úgy vélem, a működő tagokban jobban kifejleszthető volna a kötelességszerű fegyelem mellett az az igazi egyetértés, amely nélkül az elemek elleni harcban csatát nyerni nem lehet. A történelem tanúsítja, hogy kicsi, de lelkes, fegyelmezett táborral csudás eredményt lehet elérni, még az elemek elleni harcban is, ha azonban a lelkesedés lelohad, a csatavesztés elkerülhetetlen. Az ifjúságnak a tűzoltók zászlaja alá való toborzásával talán megoldható volna az a másik személyi természetű hiba is, amely a főparancsnokságnak az elnökséggel való konfúziójában rejlik, amely hibának az általunk fennebb említett értekezlet alkalmával igen előkelő helyről hangos kifejezést is nyert. S itt legyen szabad, minden báutó szándék nélkül azon szerény véleményünknek is kifejezést adni, hogy bár igen sok városban látjuk azt, hogy a tűzoltó-főparancsnok a város rendőrkapitánya, ezen intézkedést szerencsésnek nem tartjuk. Az elnöknek elég dolgot ad az egyleti adminisztrátiv dolgok ellátása, a főparancsnok igazán dicsérendő derék dolgot végez a működő tagok kiképzésének vezetése, az egylet reprezentálása és a vész színhelyén való intézkedésével, de ha e kétféle természetű vezető munkálatokat egy személy vállaira rakjuk, úgy ez csak a közérdek rovására történik, már csak azon egyszerű okA „PÁPA

I HÍRLAP^ TÁRCÁJA. Dóra. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Vértesi Arnold. Borsa Iván azt-irt? Ablanczy Dórának: — „Ha szeret engem, ne menjen el Lengyelékhez Berénybe, arra a névnapi ünnepélyre. Nem akarom, hogy ott legyen." — No, lám, ő nem akarja ! — pattant ki a szó az Ablanczy Dóra ajkán. S hevesen gyűrte össze markában a levelet : — Micsoda hangon mer beszélni velem ! O nem akarja. Ablauczyné is beleszólt: — Hiszen még csak vó'legéuyed, hát majd ha férjed lesz ? Persze, persze, ha majd férje lesz. Dóra is arra gondol. Milyen tűrhetetlen zsarnok lesz, ha már most is így kezdi. — Remélem, nem fogsz engedni neki — tanácsolá az anyja. Dóra büszkén hátraszegi nyakát s dacos arca egészen kipirul. Nem, nem fog engedni. Parancsszóra nem enged s nem látja be, miért kellene neki az Iván minden oktalan kívánságát teljesíteni. Ablanczyné megsimogatja leánya haját. Ó már tapasztalásból beszélhet. A terfiak kívánságai mindig oktalanok. — Nem mondom, hogy édes apád is . . . De ha eltűrtem volna, hogy vó'legény korában így bánjék velem, akkor nem tudom . . . — Én sem fogom tűrni — határozta el Dóra. S az összegyűrt levelet már be akarta dobni a kályhába. De mégsem dobta oda, hanem bedugta zsebébe s este majd, mikor senki sem látja, szépen kisimogatja gyűrődését s elteszi a többihez u kis Íróasztal fiókjába, ámbár az a rossz ember nem érdemli. De a névnapi mulatságra azért el fog menni Lengyelékhez. Már miért ne menne ? Nagyszerű mulatság lesz az, ott lesz a fél vármegye s már az új ruhája is kész. Tegnap fölpróbálta. Soha életében nem volt még ilyen gyönyörű ruhája. Ügy örült neki s itt vau ni ez a rossz Iván, ez elrontaná az örömét. Ugyan miért? Mert ő kegyelmességének nem tetszik az, hogy menyasszonya táncoljon. Már a múltkor összekoccantak ezen. Iván azt mondta, hogy menyasszonynak nem illik mindenféle himpli-humpli legénykével ugrálni. De Dóra először is nem ugrál mindenféle himplihumpli legénykével. Másodszor pedig az-nem is bál Sajó-Berényben Lengyeléknél, hanem csak olyan házi mulatság, csupa rokonok, jó ismerősök lesznek ott. S nem is lehet valami cégéres gonoszság, ha valakinek jó kedve kerekedik menyasszony korában. Inkább örülhetne Iván, hogy nem valami nvavalygó, sápítozó teremtést kap, hanem ilyen jókedvű feleséget. Igazán csúnyaság Ivántól, hogy nem akarja elereszteni ilyen icipici mulatságba sem. Hát mit akar? Lakat alatt akarja tartani egész életében? Bezárni, mint a török basák a feleségeiket ? Ohó, abból semmi sem lesz. Dóra nem hagyja magát. S a mama is azt mondja: — Miért ne táncolnál leányom ? Eleget ülhetsz majd otthon, ha asszony leszel. Mert az asszony sorsa, ahogy azt Ablanczyné lefesti, rettenetes. A férfi mind zsarnok. — No, no, nem mondom, hogy nem lehet . . . néha valami kivétel, — szelídítette kissé szavait Ablanczyné. Apuska természetesen kivétel. Bizonyára ez a legjámborabb zsarnok a föld kerekségén s oly csöndesen ül most is a kuckóban, hogy szavát sem hallani. De Iváu az más. Iván már most is elárulja a zsarnok hajlamait. Iván parancsol, Dóra engedelmeskedik. Majd, hogy is ne ! Hát nem volna Dórának épen annyi ioga így irni : „Ha szeret engem, hát jöjjön el Lengyelékhez Berénybe arra a névnapi mulatságra. Azt akarom, hogy ott legyen." Hát neki nem lehet akarata, csak Ivánnak ? SirolűL lsofööfmin

bt ífathatós^szer• tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamár hurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4=-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).