Pápai Hirlap – Mutatványszámok I. évfolyam – 1903.

1903-12-19 / Első mutatványszám

\ ,1 Majdnem fél évig állott árván Veszprémvármegyének a dr. Fenyvessy Ferenc korai és gyászos halálával üresen hagyott főispáni széke, s midőn most a legfelsőbb gondoskodás e széket betölti, az interregnum megszűntén kivül megyeszerte örömet fog kelteni e tény azért is, mert főispáni székünk betöltése a munka megjutalmazásának elve alapján történt. A királyi kegy ezúttal nem az öröklött cimet és rangot, de az érdemet ragyogta be. Kolossváry József hosszú hivatalnoki pályafutásának méltó kitüutetése ez a kinevezés. S midőn az új főispánt lelkesedéssel üdvözlők sorába Pápa város érzelmeit kifejezve lapunk is belép, engedtessék meg nekünk, hogy városunk speciális helyzetére és speciális érdekeire jóakaratú figyelmét felhívjuk. Hisszük és reméljük, hogy új főispánunk mindenkor igaz barátja lessz e városnak. Hisszük és reméljük, hogy főispáni működése üdvös lessz városunkra épugy, mint egész Veszprém vármegyére. Itt közöijük az új főispánról szóló életrajzi adatokat: Kolossváry József, Veszprém vármegye uj főispánja született Veszprémben, 1851 november 5-én. Atyja : Kolossvári Kolossváry József, Veszprémben a veszprémi székeskáptalannak volt hosszú éveken keresztül jogtanácsosa és ügyvédje s Veszprém vá1 rosának is a közügyekben élénk szerepet vitt előkelő! polgára, ki később felhagyván az ügyvédeskedéssel, a marcalmenti ősi birtokán gazdálkodott. Legidősebb fia — a mai főispán — s rajta kívül ifjabb fiu- •: gyermekei saját szorgalmuk folytán mind tekintélyes állásokba küzdötték fel magukat, így az ifjabb Dezső, — mint tudjuk, rövid ideig bár, de Magyarországnak közbecsült m. kir, honvédelmi minisztere volt a legutóbb, most pedig a hadsereg magasrangu vezérkari tisztje, — K. Ödön a földmvielésügyi minisztériumban beosztott kir. kultur-főmérnök s a legifjabb testvér K. Andor pedig a kereskedelemügyi minisztériumban m. kir. posta- és távirda-igazgató. Kolossváry József — a most kinevezett főispán — elemi iskola tanulmányait és a 4 gimnáziumosztályt Veszprémben végezte, majd Budapesten folytatta a főgimnázium felső osztályait, mig az érettségit a soproni főgimuáziumban tette le kitűnő sikerrel. A rendkívül szorgalmas ifjú ezután a budai pesti egyetemre került 8 ott elvégezvén jogi tanulmányait, előbb birói vizsgát tett, később pedig ügyvédi oklevelet szerzett. Miután a budapesti semmítőszékuél rövid ideig gyakornokoskodott, beteljesült az a régi vágva, hogy szülővármegyéjét szolgálhassa, ugyanis 1876-ban Veszprémvármegye közgyűlése, alig 25 éves korában, vármegyei második aljegyzővé választotta s azóta — 27 év óta — tagja a vármegye tisztikarának és pedig 1878-ig mint II. aljegyző, 1878-tól pedig I. aljegyző, 188I-ben lett főjegyző, 1897 május 29-én pedig alispán. Mindezen állásokban kiváló tehetségével és buzgóságával s választékos nyelvű szónoklataival általános elismerést vivott ki. Fenyvessy főispán halála óta ő vezette a vármegyét s elnökölt több izben a törvényhatósági üléseken, míg végre most a királyi kegy is figyelmére méltatván az érdemet, Veszprémvármegye főispáni székébe emeltetett. Az uj főispán korán nősült s neje, Watthai Bdtta Emilia úrasszony, különösen Veszprém jótékonysági mozgalmaiban hű segítője férjének, s Veszprém hölgy-bizottságai és egyesületei élén mindenütt szivesen közremunkál minden áldásos mozgalomban. Tisztelgések az új főispán előtt. Szerdán délelőtt 11 órakor fogadta Kolossváry József főispán a vármegye tisztikarát, melynek élén Koller Sándor m. főjegyző a következő beszéddel üdvözölte uj főispánját: Méltóságos Főispán Úr ! Hő óhajunk, reményünk teljesült akkor, midőn Felséges Urunk és Királyunk legkegyelmesebb elhatározásával vármegyénk főispánjává Méltóságodat nevezte ki. Őszinte, igaz örömmel és nemes büszkeséggel siettünk, hogy Méltóságodat diszes, magas állásában üdvözöljük. Minden önérzetes köztisztviselőre felemelőleg és buzdítólag hat, ha azt látja, hogy munkássága elismerésben részesül; különösen ha azt tapasztalja, hogy emelkedését nem mellékkörülmények, — mondjuk : protekció — hanem tudása, szorgalma és kitartó munkássága biztosítják. Méltóságod közigazgatási alapos mély tudása és e vármegyében évek hossszu során át kifejtett rendkívüli munkássága közismeretü, de senki sem ismerheti azt jobbau mint mi, kik szerencsések valánk hosszú időn át Méltóságodnak munkatársai lehetni és így mi vagyunk a legjogosultabbak annak kifejezésére, hogy Méltóságodnak ezen magas állásra való kinevezése csak kiváló tehetségeinek méltánylása és hosszú, kitartó munkásságának elismerése. Ez a tudat alapja annak, hogy Méltóságod kinevezését a nemes büszkeség érzésével fogadjuk. Hogy lelkünk mélyéből örülünk annak, hogy a kormány bizalma Méltóságodat állította vármegyénk élére, ez oly természetes, hogy indokolásra sem szorul. Hisz mi ismerjük Méltóságodat, ismerjük nemes gondolkodását, mélyen érző jó szivét, ismerjük törvénytiszteletét és igazságszeretetét és ezekből tudjuk, hogy Méltóságod úgy mint eddig, a jövőben is bölcs vezérünk leend s az igazságát úgy mellettünk, mint velünk szemben érvényre emelni fogja ; tudjuk, hogy jogos érdekeinket magas állásával járó befolyásával támogatja. Tudjuk, hogy nagy tapasztalatával és bölcseségével úgy a közszolgálat, mint a közélet terén megkutatja azt az irányt, amit a köz és a saját érdekünkben követnünk kell. Méltóságod tapasztalatból ismeri a közigazgatási tisztviselő súlyos feladatát és nehéz helyzetét, ismer bennüukit egyenkint és összesen s meggyőződött arról, hogy e vármegye tisztikara mindenkor igyekezett kötelességeit lelkiismeretesei], tőle telhetőleg teljesíteni. Több izben tapasztalta Méltóságod, hogy e tisztikar minden egyes tagja őszinte, igaz, tiszteletteljes szeretettel és ragaszkodással viseltetik Méltóságod személye iránt. Ez a ragaszkodás biztosíték arra, hogy Méltóságod bölcs vezetése alatt kötelességeit a jövőben is a legnagyobb odaadással és buzgalommal fogja teljesíteni. Amidőn mindnyájunk nevében arra kérem Méltóságodat, hogy az eddig mindenkor tapasztalt nagyrabecsült jóindulatában bennünket a jövőben is megtartani kegyeskedjék, egyszersmind valamenynyiünk nevében biztosítom Méltóságodat, hogy minden nemes törekvésében nemcsak kötelességszerüleg, de örömmel és teljes odaadással követni és tehetségünkhöz képest hatáskörünkben támogatni fogjuk. Magas állásával járó, sokszor igen terhes és nagyon kényes teendői sikeres teljesítéséhez erőt s egészséget kívánva és működésére a Mindenható áldását kérve mindnyájunk nevében lelkem mélyéből kivánom, hogy Méltóságod sokáig éljen ! ^A nagy hatású szép beszéd nyomában szívből fakadt éljenzés megszűnte után Kolossváry főispán meleg szavakban mondott köszönetet a tisztikar megjelenéseért és .irányában tanúsított ragaszkodásáért. Válaszában őszintén megvallotta, hogy a vármegye tisztikarából, melynek immár egyik legrégibb tagja volt, s melynek kebelében közel 28 évig dolgozott, nehéz szivvel tudott kiválni, s hogy erre mégis elhatározta magát, tette azt azon tudattal, hogy volt tiszttársaival, — más hatáskörben bár — de ugyanazon cél : szűlővármegyéje jólétének előmozdítása érdekében munkálkodhatik továbbra is Ismerve a tisztikar minden egyes tagját, azokat további jóindulatáról biztosította. Ezután a vármegyei segéd- és kezelő személyzet. tisztelgett Vörös Géza vármegyei kiadó vezetése alatt, kinek sikerült üdvözlő beszédére a főispán szintén meleg szavakban válaszolt. Veszprém város tanácsát és tisztikarát Szeglethy György polgármester ve7ette az új főispán elé, kinek szép beszédére a főispán szives szavakban mondott köszönetet. Kolossváry főispánt kineveztetése alkalmából Pápa város és tanácsa nevében Mészáros polgármester táviratilag üdvözölte. lányoknak, itt Pesten, nem kell épen reggeltől estig a varrógép előtt görnyedniök, ha nem akarnak, és neked nagyon gyönge volt az akaratod. Igen jókor is jöttél: tavaly májusban különösen nagy volt a kelete itt az élővirágnak. S te, Erzsi, mi tagadás, gyönyörű virágszál voltál tizenhat éved érintetlen üdeségével. Ha úgy alkonyatkor meglátom a körúton sudár termeted, most is azt tartom — ami a külsődet illeti — külömb vagy akárhány ünnepelt nagyságánál és méltóságánál s becsületére válsz a virágos Balatonpartnak, amely termett. És ha nem ismernélek, bizony én se mondanám soha, hogy a döbrősi vén harangozó volt az édes apád. Szegény vén harangozó, elnéztem sokszor, milyen türelmesen > robotolt odahaza egész nyáron át, mig te itt ugyancsak víg napokat éltél. Reggeltől délig künn dolgozott napszámban a mezőn, akkor, mig a többiek pihentek, beszaladt, elhúzta a delet, estharangszóig megint túrta a rögöt. Ha biztatták, még bele is melegedett néha-néha: hogy — mint is volt negyvennyolcban, meg Taliánországban, Pádova és Májl and között, abban a bizonyos pomeráncsfaerdőben i . . Csak akkor komorodott el hirtelen, ha valaki gonosz incselkedéssel rólad ejtett szót, Erzsi. Ilyen formán : — Hallom, Gergő bácsi, nagy módba van az Örzse ott fönn Pesten. — Segítse az Isten még nagyobba ; megérdemli a lelkem. — Az ám, hanem a Gergye Pál pallér fia, a Gyuri, azt irta, hogy afféle . . . — No, nó . . . hm ! ... köhintett ilyenkor közbe az édesapád és még egy történet jutott eszébe a májlandi templomtorony aranygombjáról vagy miről . . . De azt mégsem hitte ám el az ő becsületes, tiszta lelke, amit a Gergye Gyuri irt rólad. Mikor az estvéli három verset is elhúzta, a mint dukált — Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek — hát akkor szépen hazaballagott, kiült a nagy körtefa-tuskóra, mig enyhék voltak az esték, rágyújtott s ott várta, rossz % lány, a leveledet, a melyben — szinte látta — az lesz majd megirva, bocsásson mep édesapám, nagyon beteg voltam, azért késett ily sokáig az irásom. A hogy az idő télre fordult, akkor meg már egy kis pénzt is várt, mert nagyon hideg volt a szobája és jót tett volna a heptikás mellének egy-egy darabka friss szalonna reggel, a sült krumpli mellé . . . A minap azután megunta a várakozást . . . * Tudom a szándékodat Török Erzsi. Úgy tervezed, hogy majd amikor szépen kitavaszodik és virágba borul a kis döbrősi temető: ellátogatsz haza és koszorút teszel arra az elhagyott sirra, talán szép márványemléket is emeltetsz fölibe amilyen nincs az egész szegény döbrősi temetőben. Ne tedd! A zöldelő határ tiszta fuvalma haragosan bele talál kapni a selyemruhád fodrába és suhogását meghallja odalent a vén harangozó . Az élet. Egy sóhajtás csak az élet, Nem lelünk benn' semmi élvet, Mert míg egyet felsóhajtunk, Százezerszer megcsalódunk. Egy sóhajtás . . . milyen rövid ? Mégis hogyan ide kötik A földhöz a hiúságok Az emberi sokaságot. Egy sóhajtás . . . aztán vége, Lent leszünk a sir ölébe, Szivünk nem ver, nem is érzünk, S azt sem tudjuk: miért éltünk. Egy sóhajtás . . . egy pillanat, S az életnek vége szakad. Ott fönn mégis majd megkérdik : Hogyan sóhajtottuk végig ? Molnár Kálmán.