Pápai Hirlap – Mutatványszámok I. évfolyam – 1903.

1903-12-19 / Első mutatványszám

I. évfolyam. ELSÓ MUTATVÁNYSZ. PAPAI Hl MEGJELENIK MINDEN SZOMBATOM Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Elöffiü Kis Tivadar, Kohn MW . valamint 1 Beköszöntő. A »Pápai Hirlap«, melynek első mon­datában igaz magyar érzéssel köszöntjük most az olvasót, célul tűzi ki maga elé, hogy tiszta és becsületes tükre legyen Pápa város és Yeszprémvármegye közéletének. Tiszta és becsületes tükör. Nem aféle csalfa, panorámabeli homorú vagy domború tükör, melyek közül az első kicsinyítvén a beléje pillantó arcát mindig barátságos, mo­solygó képet mutat s nem láttat meg rajta oly hibákat sem, miket visszatükröztetni hírlapírói kötelesség, míg a másik óriásivá nagyítván a tárgyat, mely eléje kerül, olyan részleteket is megláttat torzított alak­ban, miknek visszatükröztetése túlmegy a hírlapírói jog határain. Tiszta és becsületes tükör akarunk lenni, olyan mint az a sima kristályos víz­felület, mely a mindenható nap segélyével a valónak egészen hű mását ragyogja vissza. Nekünk is lessz egy ily napunk, mely tük - í rünket minden időben világossághoz és hű-I séghez segíti s ez a nap: a közérdek leszen.! A közérdek napja fog világítani ne­künk, midőn munkálkodni fogunk első sor­ban Pápa város jóvoltáért. Ez az évszáza­dokon át mindig magára hagyott, de egyedül egymagában is mindig erős és magánossá­gára, erejére méltán büszke város, ez a haladni akaró és haladásra érdemes szín­magyar község, melyet nagy hagyományai a vele egyenlő népességű városok közül magasan kiemelnek, s az egész ország előtt ismertté és nevezetessé tesznek, szerető gond­dal folytatandó munkásságunknak ez leszen főtárgya. Rajta leszünk, hogy a korszerű fejlődés útján tovább menjen, intézmények­kel, alkotásokkal gyarapodjék, de gyara­podjék úgy, hogy ne áldozatokat kelljen a súlyosan terhelt községnek értök hoznia, sőt inkább a régi áldozatokért ezek által kárpótol tassék. A munkában, melyet a város érdeké­ben kifejteni akarunk, nem fogunk ismerni sem tekinteteket, sem befolyásokat; nem nézve sem jobbra, sem balra, nem keresve sem a nagyok, sem a könnyen megtéveszt­hető tömeg kegyét, megyünk az úton, me­lyet örök sugárával a közérdek napja világít meg. Függetlenek leszünk teljesen, önállóan mondjuk meg minden felszínre kerülő vá­rosi ügyről véleményünket, ami azonban korántsem jelenti a minden áron ellenzé" kieskedni akarást, mert balga az, ki nem akarja elismerni a jónak jóságát, az igaznak igazságát, valamint gyáva az, ki nem meri megmondani véleményét ott és akkor, ahol és amikor a közérdek szükségesnek mutatja. »Salus rei publicae summum bonum,« — a köznek üdve a legfőbb jó; ezt valljuk, ezt fogjuk követni minden­kor. Külön-külön s előmozdítani iparig den egyes társadalmi S ha ez osztályok kö? pán egyet-kettőt említi] nem azért, mintha ner] tartanok mindegyiknél tött szerepét, de mert kodni azzal, hogy pld. országszerte egyöntetű s dl érdekeinek előbbre vitel lapnak egymagában — h hatja is át — döntő jelej lehetne kilátása. Ámde már pld. az ipari vei való alapos, gyakori és jes foglalkozás kétségteleti] gyümölcseit a nemzeti munl tonái számára. Az ő érdekű] nek és történjenek is nagy galmak, de a nagy hullámgvi miket az ily mozgalmak létrehl viszonyokra való külön tekinte] kell is szólni és tenni szellemi jólétük érdekében. Nincs szemej látja, hogy ez osztály fejlődése ^ lépést városuuk fejlődésével, s hogj^ gyar ipar pártolásának fennen hang( szólama ellenére valóságos küzdelmet; tat a létért; a fejlődés fokozásában, a delem kivívásában hű segítő társra fogni lelni bennünk. A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Rózsika könyvébe. Hol volt, hol nem volt, Se nem kastély, se nem bolt, Hanem azért mégis volt Valahol egy kis kert, Nevetgélő napsugártól, Szeretgélő kismadártól Alaposan ismert, — Volt annak a közepében, Virágokkal rakva szépen, Egy nagyon szép rózsafa, Rózsafán egy ingó-ringó Mosolygó kis rózsabimbó, Úgy hivták, hogy Rózsika. Egyszer egy szép este, Amikor a hoíd a fákra Ezüst képet íesté, Csak zörögtek, csak csörögtek Meg-megrázva menydörögfcek A kerítés rácsi : Jött egy ember, csontos állú, Széles vállú, nagy szakállú, Ugy hivták, hogy Rontom-Bontom bácsi. A^olt a kertben bazsarózsa, Csipkerózsa, vad szamóca, S szegfű egy egész csapat, És remegtek minden ponton, Amerre csak Rontom-Bontom Bácsi zordan elhaladt. Ingó-bingó Rózsabimbó Aranysárga Holdsugárba Öltözötten áll, — Bólogatva Szólogatja Rontom bácsit: Ugyan hát itt O mit is csinál? Kérdi tőle, Hogy belőle Nemsokára, Már a nyárra, Lessz-e rózsaszál ? Rontom bácsi megijed : Sose hallott még ilyet. Ám virágos lesz a kedve S ajkán — neki melegedve — Megered a szó, A választ adó. „Szép a tenger, tág a medre, S azzá lenni nem szeretne A tengerszem a hegyen, Szép a nyár, de mégis, látja, A tavasznak is nem vágya, Csak sorsa, hogy nyár legyen, Viharzúgás földet^ renget, De a szellő, mely melenget, Súg a lantnak ihletet, A példából elég ennyi, Mért akar az rózsa lenni, Aki bimbó is lehet ? u Ahány madár ült a fán, Csicseregve helyeselte » A beszédet mindahány, Bólogatott minden ág, Harmatot sirt a virág, S összebúva sugdolóztak Sóhajtva a kerti fák. i S felsóhajtván Rózsika, Kélt ajkán ily replika : „Édes kedves Rontom bácsi, Megbocsásson szavamért: Szép beszéd ez, bölcs beszéd ez És a bácsi így is érez, Hanem ehhez még sem ért. Én sem értek, apa sem ért, 0 is ép így szólana, Nem ért ehhez bácsi senki, Legfölebb tán a mama," Rontom-Bontom bácsi erre. Mint kinek nem sült el Nagy dörmögve távozot^ Merre lépett, zörgött­S kaput csapva felmeníj Utána a rácsozat. V

Next

/
Thumbnails
Contents