Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-03-25 / 12. szám

II. évfolyam. Pápa, 1894. mározius 25. 12. szam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt (12 korona) Negyedévre I'50 kr. (3 korona) Egyes szám áral5kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) NYILTTÉR petitsora 20 kr. HIRDETÉSEK egyezség szerint. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BÁSTYA-UTCZA 470. PAPAI HIRDETÉSEKET és ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papirkeresicedö. Lapunk számára hirdetésedet elfogad a Reuter ügynökség és a Megy. Tévir. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos utcza I. szám. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. Meghalt ! Elköltözött a földi létből a legnagyobb magyar, kit a mérhetetlen idő, a hatalmas kor főhősévé avatott; ki korát hatalmassá, nagygyá tette s felvirágoztatta az elnyomott magyar hazát . . . Boruljunk le összetört holtteste előtt a lángeszű hazafinak s hullassunk könnyeket őszinte fájdalmunkban . ... .. Csodáltuk a nagy Kossuthot, ki éltével két hatalmas századnak képezte összekötő kapcsát . . . s bámulatos tetterejével, lángeszével a lerombolt satnya századok romjain felépítette a szabadszellemü, virágzó Magyarországot. Alkotmányt adott a magyarnak, felszabadította a szolgaságból s a jogegyenlőség, nemes szabadságérzet vezérlő csillaga mellett megvilágította a sötétben tapogatózó magyar nemzet útjait. Küzdött és fáradott . . . önzetlenül, lelkesítő hévvel forgatta a tollat, csakhogy a magyar hazát egykor szabadnak lássa. Szenvedett, fájdalmas bánatában nehéz verejtékkel törekedett fenkölt eszméit diadalra juttatni, s nem ijedett vissza a legnehezebb munkától sem. Kossuth, az ember, elenyészett világraszóló eszméi mellett, csodás, legendás alakká fejlődött, kinek gyenge emberi testét áttörték a halhatatlan ideák, a történeti nagy elvek, melyek egekig hatottak s korlátlan bű verővel gyúrtak át Magyarország millió és millió honfiának szivét, lelkületét. A megtört test kiszenvedett, de a lélek, a mélyen érző szív, a bo nczoló philosophus agy örökké él komoly tudással telt irataiban, melyek örökké büszkeségét képezik a magyar irodalomnak. Tüzes, zamatos stylusa, a szónoki verv, fenkölt gondolkozás oda állítják Kossuthot a világirodalom nagy alakjai mellé, kik a röpke szóval a nyelvvel, szónoki hévvel örök halhatatlanságot vivnak ki maguknak. —- A hatalmas folyam megakadt hömpölygő árjában ; a csillogó üstökös lehullt a földre, de a folyam temékenyitő ereje évszázadokon keresztül gyakorol befolyást a magyar földre, a lehullt üstökös ragyogó sugara még sokáig besugarazza a magyar honfiak szivét s felvilágosodást terjeszt szét az egész hazában . . . Boruljunk le s imádkozzunk a legnagyobb magyar lelki üdvéért, ki hosszú évtizedek óta távolt volt hónától s hősies önmegtagadással ette az önkéntes száműzetés kenyerét. Némuljon el a mélabús nóta ajkunkon, mely róla zengett a boldogabb időkben ; ajkunk ártatlan, röpke szava, a halhatatlan, nyomtatott betű nemzeti gyászunknak legyen hű tolmácsa, mely önsúllyal nehezül drága magyar hazánkra. Hisz ő volt a mesterünk. Ő vivta ki egykor lángeszével, hogy szabad gondolatok hirdetői lehetünk s az álhazafiságnak, a nyilt igazságtalanságnak odakiálthatjuk nyíltan, félelem nélkül önzetlen érzetünket. Sajtószabadságunk apostola vagy te halhatatlan Kossuth, ki minden téren széttörted a rabigát, leromboltad az ósdi korlátokat s fenséges jövő elé állítottad-honunkat. Megváltó, véges lény ! kit a mindenható nagy küldetéssel bocsátott el hozzánk . . . végre feloldozott fájdalmas szenvedésedből. Szenvedésed nagy volt; a hatalmas épület apró pházisokban zúzódott porrá, nehezen győzve le a fenséges lelkierő ellenálló ereiét, vasképességét. De a kegyetlen természet mégis diadalt aratott, vasmarokkal támadt a nagy kolosszusnak s porba tiporta kérlelhetlenül. És a szemekbe kiült könny, az arczra barázdák vetődtek, a magyar hazát fojtó fájdalom fogta el s megilletődve suttogta az ajk : Kossuth meghalt. Meghalt, hogy éljen közöttünk szellemével, mely hűen tükröződik vissza minden tollvonásából is . . . Ő elköltözött, de eszméi örökké élnek szivünkben, örökké úttörőként fognak szerepelni hazánk történetében> S büszkén mondjuk el az utódoknak, hogy volt Magyarországnak egy dicső, nagy fia, kiről beteljesedett anyjának jóslata : »Krisztus feje Napoleon zsenije, O'Conell nyelve és Börne szive egyesült Kossuthnál« . . » Áldott legyen drága emléke /