Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-02-18 / 7. szám

II. évfolyam. Pápa, 1894. február 18. 7. szam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt (12 korona) Negyedévrei^okr,^ korona) Egyes szám árai5kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évié 5 frt (10 korona) NYILTTÉR petitsora 20 kr. HIRDETÉSEK egyezség szerint. IP .A. P - A. I HIRDETÉSEKET és ELŐ­FIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdeté­seket elfogad a Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda hirdetési iro­dája Budapest, Gránátos utcza 1. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BÁSTYA-UTCZA 470. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. Városunk monográfiája. Nagy ünnepre készül a magyar nemzet. A honfoglalás ezredéves ünne* pén bemutatja ezer éves haladását s tanúságot tesz, hogy mennyi munkára képes egy törekvő nemzet ezer év alatt. Lapunk 1893 évi julius 16-iki szá­mában »Pápa és a millenium« czim alatt közölt czikkünkben már szóba hoztuk a millenium méltó megünneplését, de a városi tanácshoz intézett felhívásunk ha­tásnélküli volt. Az eszmét hidegen fo­gadták s a tanács emberei megmaradtak továbbra is édes semmittevésükben. Végre mult héten megtört a jég. De ne gondolják, hogy a városi tanács törte meg a közönynek vaskos jégré­tegét. Az ágilis Jókai-kör intézett átira­tot a városi tanácshoz, melyben tudtul adja, hogy a v;"iOS monográfiájának megírását elvállalja, s a tanács támoga­tását kéri. Az ajánlat bizonyára mindnyájunk­nak örömére szolgál, s hisszük, hogy a város a legnagyobb készséggel felajánlja anyagi pártfogását. Az üdvös eszme a legközelebbi közgyűlésen tűzessék na­pirendre s a városi tanács ne fukarkod­jék az anyagi segélylyel, nehogy a szép terv vontatott munkának essék áldozatul. Alapvető, mélyreható munka valósul meg városunk monográfiájában, mely hivatva lesz élénk színekben fel­tárni egész multunkat, jelenünket, s a melyből konsequentiákat vonhatunk le jövő felvirágzásunkra nézve is. Előttünk lesz akkor Pápa város egész fejlődése ; iparának és kereske­delmének fokozatos haladása. Látjuk művelődésének apró hangyalépéseit, szellemi életének visszamaradását, és sa­ját magunk jutunk arra a tapasztalatra, mennyit kell még dolgoznunk, munkál­kodnunk. Könnyebben megjelölhetjük az utat, melyen az utódok haladva kitartó buz­galommal előkelő, művelt várossá fej­leszthetik Pápa városát. Csak a saját kívánságunk teljesült, midőn a monografia ügyét a Jókai-kör tette magáévá, mert tudjuk hogy a munka sikeres megírását illetőleg min­dent el fog követni. Elvárjuk, hogy hivatott, alkalmas férfiakra bizzák a monografia megalkotását oly férfiakra, kik kellő avatottsággal forgatják a tol­lat s éles, mélyreható judiciummal bír­nak történeti fejlődésünk hű vázolására. Főleg az lebegjen a Jókai-kör szeme előtt, hogy konservativ, vontatottan meg­irt művet ne teremtsen, melyben az anyaghalmaz szorgalommal van összehordva, de unalmas és nem él­vezhető. Nem gondoljuk, de megtörténhe­tik, hogy a Jókai-kor egy férfiura bizza az egész mű létrehozását. Mi e tervnek (ha ugyan létezik ilyen terv) határozot­tan ellene vagyunk. Oly rövid idő alatt, mely bennünket a millenium ünnepétől elválaszt, egy ember nem vállalhatja magára az egész munka megirását. Kis Ernő, városunk jeles historikusa, már évek óta dolgozik Pápa történetén. Természetesen és ez kétséget sem szen­ved, városunk múltjának történetét ő lesz hivatva megírni a monografia szá­mára, de gazdasági fejlődésünket ipa­runk és kereskedelmünk történetét, vá­rosunk jelenét más-más szakavatott kezekre kell bizni, hogy a munka tö­kéletes legyen, s a milleniumra okvet* lenül elkészüljön. A munka beosztását, kiállítását il­letőleg alkalmas volna, ha a Jókai-kör saját kebeléből egy bizottságot válasz­tana, mely hivatva lenne a monográ­fiának úgy szellemi mint anyagi részé­ről kellően gondoskodni, s hébe-korba munkálkodásáról a körnek jelentést tenni. Ennyit akartunk etmondani a ké* szülődések előestéjén. Ls most első sorban arra fordítsa figyelmét a Jókai­kör, hogy a városi tanács minél előbb napirendre tűzze a monográfia ügyét, a szükséges anyagi áldozatot meg hozza. Igy legalább, ha városunk közvet­lenül nem is üli meg ezredéves ünne­JP TARCZA. Parisa séták. — A »Pápai Független Ujság« eredeti Lárczája — Irta : TROUBADOUR. Páris, 1894. február 7. Ma, hamvazó szerdán, déli 12 órakor ebredtem fel. Nem is olyan késő, ha elgon­dolom, hogy tegnap, húshagyó kedden, ejjeli 3 órakor még javában csatáztam a comet­tikkal a Café d' Harcourt egyik sarokaszta­lánál. Micsoda homéri háború volt az. Alig­vagyok képes kifésülni sürü hajamból ezt a rengeteg sok apró, a szivárvány minden szi­neivel ékeskedő kis papirkarikát. Egyet rá­zok magamon s mint a hópelyhek, hullanak ruháimból a confettik. Lesz mit söpörnie szegény Eugenenek. De nem szabad panasz­kodnia. Láttam, a kópé, ő is tele marokkal dobálózott a Boul' Mich-en s mikor ma a Hőtel Voltaire 32 szobájából nagy, keserves kinnal kitakarítja a szines papirkákat, elme­renghet ő is a gyönyörök múlandóságán. Szép volt ez a hushagyókeddi farsangi mulatság és érdekes, különösen az idegenek nek. Itt lehet igazán megismerni a franczia karaktert, az örömök, szórakozások, elveze­tek mámorában. Itt lehet látni a maga ha­misítatlan valóságában, tisztaságában túlzott vidámságát, könnyed, eleven szellemét, köny­nyelmüségét és léhaságát. uly gondatlanul mulat, ugy odaadja magát a legképtelenebb bolondságoknak és hóbortoknak, mintha so­hasem akarna kijozanodni. Rendőrileg meg van engedve ezen az egy napon s egy éjjel a legeszeveszettebb s a legveszedelmesebb tréfa is. A külön­ben is békés hajlamú párisi sergent meg sem próbálja akadályozni pl. azt, hogy a pajkos diákság ne rohanja meg a bérkocsi­kat s azoknak szekrényét jói össze-vissza rázva, döngetve, 11c fenyegesse agyvelőráz* kódással a bennök ülőket. Köszönjék meg, ha fel nem döntik egészen a nyomorúságos jármüveket. Sokszor megpróbálta már a rend­őrfőnök megtiltani a járókelőknek pávatol­lakkal való simogatását, mert ez az ember­nek a szemevilágát veszélyezteti. Be is csuk­tak néha egy-egy camelot-t, ki ilyen tolla­kat árult. Bizony tegnap minden utczasarkon kettő, három is tele torokkal ordította: »Qui n'a pas ses plumes ? Quatre sous la plüme!« A confettit poharankint mérték. Egy kis po* hár ilyen franczia dynamit egy souba kerül t, Ebből a pehelykönnyű jószágból az ördög tudja, hány mázsát szórtak el tegnap. A nagy boulevardokon némely helyt bokáig járt benne az ember. Tenyérnyi vastagon volt befedve mindenütt a gyalogút, meg a kocsiút. Avval a pénzzel, a mit tegnap Pá­risban confettire elpocsékoltak, néhány száz éhező családot lehetett volna táplálni hete­ken át. Számtalan léha fráter megállt egy utczasarkon, berelt maga mellé egy came­lot-t s mialatt tele marokkal szórta a lányok és asszonyok arczába a confettit, a camelot egymásután olvasta a fülébe: Un franc 50—55—60. és igy tovább két, három, négy, öt frankig. — A nők mindkét karjukon pe­luche pompadourokban vagy ridicule-ökben hordják a confettit s oly ügyesen tudják ki­választani a kedvező pillanatot; mikor a vigyázatlan ifjú hangosan felkaczag, nyitott szájába beledobnak egy jo marokkal. S az­tán megkezdődik az ártatlan kartácsháboru ; mindkét félnek saját neme segítségére jön s tart a csatározás addig, mig ki nem fogy a munitió. A kávéházak terrasse-ain ülő hölgy közönség szünetlen ostromállapotban van. Záporként hull reájuk a confetti. A sö­röket, kávékat és likőröket hiába takarják le kis tányérokkal; a ki iszik belőle, bizton lenyel néhány tuczat aprö szines papirkari­kát. Az emeleti salonok ablakaiból, miként;

Next

/
Thumbnails
Contents