Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-01-21 / 3. szám

József főlierczeg köszönete. j-\ legnépszerűbb és legmagyarabb főherczeg jubileuma alkalmából Pápa város is üdvözlő iratban fejezte ki hódolatát. Erre a következő köszönő levél érkezett városunk tanácsához : Pápa város közönsége a magyar királyi honvédség negyedszázados fennállásának évfordulója alkalmából mély hazafias érzelmektől áthatott üdvözlettel lepett meg, mely keblemben őszinte viszhangra talált. Fogadja ezért Pápa város közönsége legbensőbb, forró hálámat és legyen meggyőződve, hogy szíves figyelme hazám és annak minden egyes része iránt táplált szivem mélyében gyökerező ragaszkodásomat — ha lehet — még öregbíteni fogja. Ha a magyar királyi honvédségnek 25 év alatt tanúsított haladása Q Császári és Apostoli Felsége, koronás Királyunk legfelsőbb megelégedését és hazánk bizalmát kiérdemelte, ugy köszönje ezt az ország saját fiainak, mert e haladás csakis tisztikarunk véghetetlen köteleség érzetének és buzgóságának, valamint a legénység kiváló jóakaratának tulajdonítandó, kiket mindnyájukat az ős magyar szellem és apáik legszebb erényei — tántorithatlan hűség királyunkhoz és lángoló hazaszeretet vezettek. Ily viszonyok között Isten szent áldása sem maradhatott el intézményünktől és kisérni is fogja örökké ! Fogadja Pápa város közönsége hálám ismétlése mellett benső ragaszkodásom kifejezését, melylyel maradok Alcsúth, 1Ü94. január hó 10-én. József főlierczeg. A pápai czukorgyár ugye Lapunk folyó hó 7-iki számában közzétettük azon felhívást, melyet a megyei gazdasági egylet által kiküldött bizottság a Pápán felállítandó czukorgyár ügyében kibocsátott és a melyben az érdekelt közönség folyó hó 27-ére Pápán a városház nagytermében nagygyűlésre hivatik össze. Nem mulaszthatjuk el eléggé figyelmébe ajánlani az érdekek közönségnek, különösen Pápa és vidéke nagyés kisbirtokosainak is, hogy a legközelebbi szombaton délután 2 órára hirdetett nagygyűlésen minél számosabban, a legteljesebb érdeklődéssel jelenjenek meg, Tesszük ezen kérelmet azért, mert bár a czukorgyár kivitele jó kezekben van a kiküldött bizottságnál, annak elnökénél és minden egyes tagjánál, de másrészről az érdekelt közönségnek áll első sorban hivatásában, hogy a legteljesebb- és úgyszólván minden községés vidékből tüntető pártolásban részesítse a bizottság által megvalósítani kivánt czukoi g) ár kérdést. Ha talán volnának egyesek, kik azt hangoztatják, hogy egy czukorgyár Pápa vidékén megdrágítaná a napszámokat, arra azt feleljük, hogy a munka teremti a munkásokat, de a munkahi ány az, mely végeredményben drágítja a munkát, mert a hol a szegény munkásnép nem talál kellő keresetet, onnan a munkásnép elvándorol Ha tehát Pápa és vidéke nem akarja azt, hogy elszegényedjék, elnéptelenedjék, akkor gazdasági- és ipargyarakat kell teremtenünk nekünk is, mint más vidék teszi. zseni, ha nem járna nyomában a gyöngébbek kedvéért a szamár, kezében a magyarázó szövegkönyvvel, óvatosan vigyázva, nehogy egy rejtett szépségét véletlenül felfedezzen. Elkepzelhetik-e Faustmásodik részét jegyzetek nélkül is érthető-e Fauszt második része jegyzetekkel ? Mit tennének a szegény szamarak ha az oroszlánok és tigrisek is beállanának a teher hordók közé és megrabolnák a szegényeket mindennapi tövisüktől ? Igen, hölgyeim és uraim, a kritikusok épp Ugy hozzá tartoznak az emberi élethez, mint a hogy a szomorúság kiegészítő része az örömnek, vagy mint az emlékkönyvekben mondani szokás : fájdalom a boldogságnak egyik alkatrészé. írnának-e a szinműirók darabot, ha másnap az újságok nem bonczolnák fel a drámát expozícióra, bonyodalomra és katasztrófára, játszanának-e színészek és színésznők, ha másnap ki nem irják róluk, hogy domborítottak, énekelnének-e a művésznők, ha a lapok nem konstatálnák, tisztán cseng-e a hangjuk, ha a háromszor vonalzott nyolczad felé közelednek s a közép hangok szorzandó használva nem lesznek-e éles metszésüek ? Talán hál' istennek nem irna Bérezik Árpád több színdarabot, nem játszaná Gyenes Luczifert es nem domborítana száz meg száz vidéki naiva s drámai anya, ha a lapok egyszerűen megszüntetnék a kritika-rovatot. Én nem tudom, de azt beszélik, hogy Vesz-^ jprémben él egy ember, a ki igen egészséges és nagyon jól érzi magát, bár sem tragédiát nem irt, sem színpadon nem énekelt, sem a ballethez nem tartozott. Az is igaz, hogy nemely kritikus, a ki határozatilag kimondta magáról, hogy zseni, szörnyen meg volna akadva, ha egyszer be kellene bizonyítania : mennyivel ért ő jobban ahhoz, a mit kritizál ? Ha egyszer bekövetkeznék az a fordított világrend, a melyről önök annyiszor hallottak beszélni és a színész azt mondaná komoly képű bírálójának : alakíts te jobban mint én, a ballerina: lejts te gracieusebben, mint a hogy én tánezolok, a versíró : költs te jobb rímeket azoknál, a melyeket költemenyeimben gáncsolsz ? Azért is legyünk óvatosak, a mikor bírálunk s gondoljuk meg jól, hogy egy rokon vonása van a a szamaraknak és zseniknek : a szamár azt hiszi magáról, hogy zseni, a zseni meg, hogy szamár. A szamár arra vár, hogy valamikor kisül róla, hogy sokkal okosabb, mint az emberek gondolják, a zseni hogy sokkal szamarabb. Kgy elmes irótársam, akit csak azért nem nevezek meg, mert közöttünk van, mert tudom róla, hogy statariális uton szokta megbüntetni azt, a ki nevét hiába ajkára veszi, melankolikus perczeiben azt szokta mondani barátainak : — Fiuk, nagy titokban mondok nektek valamit. Mi mindannyian többé-kevésbbé szamarak vagyunk és csak az a kérdés, mikor derül ki a rejtegetett tulajdonságunk ? A ki meghal, mielőtt kiderül róla, az a zseni, Különben, mint érdekes s tanulságos dolgot és tervünkre jó előjelként írhatjuk, hogy ugy a sárvári, mint az ácsi czukorgyár érdekeltség, nem örvend azon, hogy Pápa vidéke felébredt, és nem kiván nekik termelni — olcsón ! KARCZOLAH A kor&sotya»l>áftKr"éi. — Levél a szerkesztőhöz. -— T. Szerkesztő ur ! —- Mult Szombat este, megbízásához hiven, egy szál j ó 1 kihegyezett czeruzával fölfegyverkezve, az »Arany-Grifi« felé irányoztam lépteimet a »Korcsolya-bál«ról rereferálandó. — Pontban 8 óra és 59 perezkor szerencsésen hátam mögött is hagytam az utolsó lépcsőt, mely a fényárban uszó , . . akarom mondani legsötetebb folyosóra vezetett. Alig tettem itt néhány lépést előre, midőn szörnyű mód bókolva közeledik felém egy rendező : — Kisz die Hand nagysám, szabad kérnem ! . . . — Szervusz Jancsi, elment a jő dolgod ? —- kiáltek rá megrémülve. — Uh ! pardon, . , . szervusz ... aztán te vagy ! . . barátom, azt se tudjuk, hol a fejünk ; képzeld, nincs tánezosnőnk . . . hárman vannak mindössze, mit csináljunk ? . . Vigasztalni akartam elkeseredett rendező barátomat, hogy hiszen még jóra fordulhat minden, sőt jóra is fordul, ha csak ez a baj, de ekkor csakugyan selyemsuhogás hallatszott a lépcsőkről s az én Jancsi barátom erre, mintha csak a föld nyelte volna el, ugy eltűnt mellőlem. Bementem tehát a tánezterembe (ez már csakugyan fényárban úszott I) s a mit ott láttam, az csakugyan egy csomó — nyilván viszketeg talpú — fiatal ember volt, de táncsosnőt biz én csak kettőt tudtam fölfödözni. Fölmentem a karzatra, onnan aztán sikerült végre a harmadikat is meglátnom,, — Itt egyenlőre nincs dolog — mondám — s gondolkoztam, mi tévő legyek? Pompás eszme villant meg agyamban : a kiről kiderül, mielőtt meghal, az a szamár. Azért titkoljátok fiuk, titkoljátok I És mi titkoljuk. Azaz hogy sok zseninek sikerül eltitkolnia geniálitását és sok szamár jár-kel a világon a zseni minden külső kellékével. Bismarckról is kiderült, hogy nélkülözhetetlen, Szana Tamásról is, hogy — miért lett iró s Komócsy József is bizonyára a véletlen maliciájának tartja, hogy ő irt ódát Jókai jubileumára s nem fordítva. De a véletlen szeszélyeiben is logikus* A geniális ember a legritkább esetben szép, az Adnisok pedig többnyire rosz fejgondolásuak. A kit a természet pazarul felékesített a lángész minden kiválóságával, annak nem adott sem szépséget, sem bájt, sőt a zseni legtöbbször egyszerűen kiállha* tatlan. A vörös bort rendesen végig önti az asztalteritőn, az uszályokat letapossa, 8 ha valakinek a frakkját ebéd közben palacsintának nézik és leöntik chaudeau-val ! az csak a zseni lehet. F^gy világhírű magyar tudós, a ki Darwinnal s egyeb a felsőbb leányiskolából kitiltatott könyvekkel foglalkozott, ravaszul a következő módon próbálta kijátszani a természet e megdönthetetlen igazságát. Miután a) a tükrök nem ha« zudnak b) az emberek nem titkolódzanak és c) a tükrök és az emberek egyhangú véleménye szerint ő abszolúte nem idealja a férfi szépségnek, sőt ellenkezőleg : tehát feleségül vett egy bájos fiatal leányt, a ki volt olyan szép, a milyen okos a ferje, de