Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-06-04 / 11. szám

áztatta földeken, de felsírt az uj emlékezet, hisz uj nemzedékre kellett gondolni. Petőfi, e tüneményes üstökös, miután kihullott kezebői a kard, nyomtalanul eltűnt, Bajza megőrült, Vörösmarty élő halott lett, Arany készül letenni a lantot, de egy hang támad lelkében, »Mely hatalmasb szóval,a költőben riad. Ha későn, ha csonkán, ha senkinek : vigad!« s irta vigasztaló, biztató műveitJ megértette Arany hivó szavát a mi Jókain k is, ott volt mellette s mig Arany dalain borongó fájdalom, küzködő remény ömlött el: addig Jókai regényeiben elénk varázsolja a régi magyar nemes eletet ennek fény s árnyoldalait erős komikai tehetségével hatja át, hogy a csüggedés e sivár, nyomasztó korszakában lelkünk egy-egy kellemes pihenőre találjon : hogy megmutassa annak a nemzeti erőnek, mely az üldözesek alatt erejében megkétszereződik, az idegent átalakító hatását. Ezen öntudatos, a nemzetet csüggedéstől megmentő működésében ragyogó képzelmével bekalandozza az egész magyar életet, dicsőségében, gyászában, legcsekélyebb jeleneteiben, tősgyökeres alapjaiban tárja az olvasó elé s mindezt az elbeszélő formának a népmeséktől ellesett, kedvelt módjában, semmit sem okoskodva meséli el s e mellett páratlan ragyogású stíllel, tősgyökeres, zamatos magyar nyelven, minőn előtte még egy magyar költő sem szólt-. S ha anyáink kívülről tudták Himfyt, ha Józsika megkétszerezte a magyar olvasó közönséget: Jókait nemcsak anyáink, de társadalmunk minden rétege ismeri, kedveli, az olvasók számát nemcsak megezerszerezte, de meghódította a külföldet s soha nem lankadó, egykép ragyogó képzelmével ismertté tette a magyar nevet még a hideg, nehezen lelkesülő éjszakon is. De vájjon kell-e tek. városi közönség különös érdemét felmutatni annak, akinek minden alakja, minden szava szivünkhöz nőtt ? a kit egész szivünkből szeretünk ? Nem szerzett-e az magának városunkban is érdemet, kit • egy ország vall büszkén magáénak, kinek egy világrész hódol ? Méltassa tehát Papa város közönsége is egykori lakóját, hazánk legnagyobb élő költőjét kitüntető figyelmére, miért is a Pápai Jókai kör nevében azon tiszteletteljes kéréssel járulunk tek Pápa város közönsége elé, hogy Pápa város közönsége, Jókai Mórt városunk egykori lakóját, hazánk legnagyobb élő költőjét válassza meg városunk, Pápa város, díszpolgárává és nevezze el egyik, kiválóbb utczáját Jókai Mór nevéről Jókai Mór utczának. Tiszteletteljes indítványunkat ismételve kitűnő tisztelettel vagyunk a Tekintetes városi közgyűlésnek alázatos szolgái, , . 0 (következnek az aJairasok) A Jókai»kör ifiefgaSaktsiása, — Saját tudósítónktól. — A fogadtatás. A Jókai-kör iránt rendkívül élénk érdeklődés nyilvánul városunk lakosságának intelligens rétegében. És ha az eddigi lelkesedés nem fog szalmatüznek bizonyulni, alapos reményünk lehet arra, hogy az uj kör dicső költőnk nevéhez méltóan fog fejlődni és virágozni. A szellem és a pénz arisztokracziája, a tudomány emberei egyformán hordják a köveket ahhoz a nagy épülethez, mely Jókai nagy nevének hirdetője és városunk társadalmának büszkesége lesz. A kör megalakulására városunkba érkezett vendégeink fogadtatására már napok óta lázasan folytak az előkészületek. A diszgyülésen való részvételre oly számosan jelentkeztek, hogy a színházat kellett a közgyűlés színhelyéül kiszemelni, amely intézkedés tényleg nagyon üdvösnek bizonyult. Fuvarost vendégekül K o m ö c s y Józsefet a Petőfi társaság alelnökét és Kiss Józsefet, a nagy költőt tiszteltük városunkban, mig a szomszéd Győr városból Szávay Gyula a hírneves költő és L a s z Samu tanár, a pápaiak kedves ismerőse jött a déli vonattal a megalakulásra. Fogadtatásukra H o r v á t h Lajos főszolgabíró, Ihász Lajos, kincsek szemlelésében találtak gyönyört és nem egyet szerettek volna magukkal vinni a budapesti muzeum vagy képtár részére. Szávay Gyula, a mi szomszédos városunk nagy poétája ellenben sokkal szerényebb igényeket hangoztatott, O az összes kincseket és bútorzatokat, a kastélyban meghagyná változatlanul rendes helyükön, csak saját becses személyét óhajtaná ezen kincsek és az egész kastély örökös és kizárólagos urának. Miiyen pompásan is lehetne megcsinálni a gróf ur dolgozószobájában a »Győri Hirlapot« ! Mert Szávay talán a pápai kastélyban is »Győri Hirlapot« szerkesztene, annyira összefüggő az ő egyénisége e lappal és annyi szeretettel végzi annak szerkesztését. Sőt erős a gyanúm,hogy a »Győri Közlöny« is a pápai kastélyban lenne megszerkesztve, ha Szávayé lenne a pápai kastély ; részint mivel Szávay nem érezné jól magát és nehezen tudná nélkülözni Lasz Samut, részint pedig mivel Lasz csak akkor van elemeben, ha Szávayt környezetében vagy legalább ís a közelben tudja. Két ilyen rokonlélek Komócsy és Kiss József Ís. Komócsy a kastélyban egy perezre sem téveszté szem elől költőtársát és oly féltékenyen őrizte, mintha bizony attól félne, hogy az a parányi »nagy« ember elveszik azokban a rengeteg termekben és akkor tőle kérik számon a nemzet nagy költőjét. Szerencsére volt egy harmadik József is a társaságunkban : Kövy doktor, a gróf háziorvosa, aki vendégeként tisztelte Kiss Józsefet es mint féltett kincset vette gondjai alá azokban a termekben, melyekben ő már egész otthonosan érzi magát. Nem is esett hála istennek Kiss Józsefnek semmi baja, sőt meglehetős jó kedve volt, s ő is csendesen vélünk dúdolta a Marseillaise lelkesítő dallamát, melyet jó kedvében Komócsy zenditett rá és melyet az egész társaság vele énekelt. A »M!arseillaise« után egy kacskaringós, magyar tréfával örvendeztette meg Komócsy a társaságunkhoz csatlakozott gófkisasszonyt és a kis Pál grófot, a kik tősgyökeres magyar nyelven üdvözölték a társaság minden egyes tagját és szeretetreméltó kedvességgiikkel mindenkit elbájoltak. A kastélyból eltávozva Fenyvessyt látogattuk meg épülőfélben levő villájában. A szeretetreméltó házi gazda, a költők és irók élénk fantaziájára bizta, hogy a még kopár falak közé pompásan bútorozott szalonokat kepzeljenel kiki magának, Komócsy azonban egy kis bájos menyecsket is szeretne becsempészni ebbe az elragadó kis fészekbe és ez ügyben meg is interpellálta a képviselő urat, aki azonban a válasszal adós maradt. A villa különben mindenkinek megnyerte tetszését és külsejével imponáló hatást tett. A feljáratnál levő talapzaton meglepetésünkre egy bőköpenyü. nagykalapu alakot vettünk észre, akiben kedves ismerősre találtunk. Nem volt az más, mint maga Komócsy, aki szoborként állt a talapzaton Dr. K ö v y József, a hírlapírói gárda, a főiskolai ifjúság zöme jelent meg a pályaudvaron, hol csakhamar megtörténtek a bemutatások és szívélyes üdvözlet után, megindult a menet a városba. Legelői Ihász Lajos pompás négyes fogata haladt, melyet tiz szebbnél-szebb magánfogat követett. A városban csoportokba állva várták sokan a menetet, az egyes ablakokban kíváncsi női fejecskék voltak láthatók. Előkelő vendégeink a »Griff« éttermében voltak közös ebéden, honnan a kaszinóba mentek »feketére.« Pontban három órakor a színházba indult az egész társaság, hol ekkor már díszes és nagyszámú közönség foglalta el a nézőteret. Vendégeink és a kör kezdeményezői közül többen a színpadon helyezkedtek el, mire felgördült a függöny és F enyves s y P'erencz bemutatva a közönségnek illusztris vendégeinket, a diszülést megnyitotta és rövid de lelkes beszédben vázolta a kör létjogát, létczélját, hatásos szavakkal méltatva Jókainkat, aki első sorban a mienk. Csajághy Károly VIII. osztályú tanuló elszavalta erre Soós Lajos alkalmi prologját, mely Fenyvessy indítványára a majdan kiadandó emlékkönyvben fog megörökíttetni, G y ur á c z, legkiválóbb szónokaink egyike vendégeinket üdvözölte gyönyörű beszédben. Üdvözli a városunkba érkezett vendégeket, kiknek jelenléte annál becsesebb, minthogy épen egy nemes czél megvalósításánál szerencséltettek látogatásukkal. Midőn ugyanis hazai társadalmunk városról városra jubileumot szentel Jókai félszázados irodalmi munkásságának ; az ünneplők sorában helyet foglal a mi városunk lakossága is. Jókai hazánk büszkesége, dicsősége, méltán dobog feléje osztatlan tisztelettel a sziv. Ü lánglelkének kimerithetlen kincstárából nem szűnik meg gazdagítani nemzetének szellemi életét : azért viszik neki közel es beszédett tartott hozzánk »a néphez« majd az életből ellesett modelleket, karaktereket mutatott be »zajos deriiltség« között. JuliusCaesart, a »bonvivant«~t a papot, a szerelmes Rómeót, a részeg öreget, a programmbeszédet tartó képviselőjelöltet, kiváló mimikával, pompás komikummal karakterizálta és kaczagást keltett, amint 'Fenyvessy parancsára olyan »pose«ben állott, mint a »Petőfi társaság« alelnöke. Komócsyt ezután a várkertben uj szerepben láttuk. A gróf kisasszony viruló szépségű nevelőnőjének udvarolt fiatal hevességgel és ékes német nyelven. Merem állítani, hogy Komócsy sokkal jobban tud udvarolni, mint németül beszélni, mert elragadtatását melyet a kis nevelőnő igéző mosolya és ragyogó szemei benne keltettek pompásan tudta kifejezésre juttatni a német nyelv használata nélkül is, ellenben a külföldi utazásokról elmondott tapasztalataiban sok volt az olyan akadály, melyet a német nyélv idézett elő és a melyeken én segítettem keresztül á mi nagy költőnket. Teuffel Mihály ügyvéd szőllőjében mint a rögtönzés nagy mesterét ismertük meg Komócsyt, aki humortól csak ugy duzzidó toasztban a házi gazdát és családját eltette és kedélyes borozgatás közben a társaság lelkét képezte. Kaczagtató volt Komócsy egy megjegyzése, midőn a Tapolcza forrásának megtekintését javasolta valaki. Az ő nézete szerint ugyanis, mivel a forrásból csak viz bu-