Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-06-04 / 11. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 6 frt (i2korona) Negyedévre i frt 50kr (3 korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 fillér) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZÓ'KNEK Egész évre 5 frt (10 korona) SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Bástya-utcza 470. sz. PAPAI HIRDETÉSEKET ÉS ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a REUTER ÜGYNÖKSÉG és a MAGV. TÁVIR. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos u. 1. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADÁR. A nemes eszme tért hódított ; városunk lerótta már némileg kötelességét a lángeszű költő iránt, midőn tegnapi közgyűlésen nagy lelkesedéssel, egyhangúlag Jókait diszpoigárrá választotta. Az öröm és diadal napja ez, midőn Jókai költészetének fenséges hatalmát dicsőitjük. Minden kornak csak egy igazi költőt adhat a mindenható. Ragyoghat az égen több fényes csillag is, de égető lelket adó nap csak egy lehet, mely lángol s felszítja a lelkesedés tüzét. Jókai költészetünk világában a ragyogó nap, mely isteni phantásiájával, nemes idealismusával, fenséges humorával felmelegíti a sziveket, s érzést lehel az elfásult lelkekbe. Üdvözöljük Pápa város tanácsát, hogy végre hoszszu halogatás után díszpolgárává választotta Jókait, letette a költészet oltárára tiszteletének hervadhatlan koszorúját; üdvözöljük e szent napon, midőn hazánk legnagyobb költőjét már díszpolgárának tisztelheti. Városunk életében a mult héten a nemes eszme hódító útra indult, s elsimu'tak a szembetűnő ellentétek. Jókai nagy neve együvé hozott barátot és ellenséget, s az ideális lelkesedés magvát szórta szét mindenütt. Első termőfája e szétszórt magoknak a »Jókai-kör,« s ennek egyik fakadó hajtása Jókai diszpolgársága. A nagy munkának prologja kitűnően sikerült ; minden czifra hűhó nélI- ül öltött testet a nagy eszme : adja az ég, hogy tovább is ily sikeresen munkálkodjék. Egyelőre megelégszünk a hódolatnak külső jelével is. Örülünk, hogy Jókait diszpoigárrá választották, s egy utczát az ő nevéről neveznek el, de ezt csak kezdetnek fogadjuk el. Kívánjuk, hogy Jókai költészete nyomán a nemes izlés, műveltség, őszinte érzelem lakosaink körében minél nagyobb tért hódítson, s akkor igazán elmondhatjuk, hogy városunk Jókainak még életében szobrot emelt. A diszpoigárrá választás még csak a szobor talapzatát képezi, az érczbe ontott szobor Jókai isteni idealismusának diadala lesz. Vajha a szobor minél előbb talapzatán állna. A 77 Jókai-kör" felirata a városi tanácshoz Jókainak diszpoigárrá választása tárgyában. A nagy nemzet története egy elégia, borús egén csak olykor-olykor csillant ki a nap, de alig hinté áldó sugarát, már is beborult. A nemzet bánatában sohasem sülyedt le a kétségbeesesig, mert költői élesztgették a reményt; az az áldás, a melyért Kölcsey gyönyörű Hymnusában eseng, ugy látszott, hogy teljes mértékben áradt a megifjodott nemzetre. 1848-ik évi április 11. volt az a nagy nap, amely a nemzet hajnalodására nyári napként derült, mely a hosszú, nemes küzdelmek, buzgó s állhatatos törekvések nagyszerű vívmányaira föltette a koronát ; a hosszú évek során át reménylő nemzet alig birt örömével, midőn reformtörvényeit szentesitve, általuk újjászületését minden erőszakos rázkódás nélkül végrehajtva látta ; e nap mámoros örömében elhangzott a márczius 15-iki ezrek menydörgése, elhangzott márczius 30-ának íenyegefő moraja, elhangzott, de nem ment feledésbe a márczius 15-iki nagy eskü, mert a szomorú viszonyok miatt milliók ajkán hangzott lói ismét a nagy eskü, s beborult a nemzet napja, megriadt a csatadal, sikongott a boszu s aztán — a vért elitta, a halottakat betakarta a föld, a halál nyomát elegyengette az élet, s újra zöld vetés hullámzott a vérr~éHjg TÁRCZA. Hymen. I. Egy kis papirlap . . . Ennyi az egész És rajta rövidke három sor irás ; Aranyszegélyű illatos papir : Örömhír lesz ez, semmi más. Aranyszegélyű illatos papir, És benne mégis mennyi fájdalom —• Szomorúbb hirt hoz, mintha lenne Eeketeszélü gyászlapon. II. Csak egy igennel mondott többet ajkad, Csak egy gyűrűvel lettél gazdagabb, Csak egy bokréta dísszel szebb szobád, • — Csak egy rövidke hirt hozott a lap ; Csak egyszer tündököltél hófehérbe, Csak egy pár jó barátnőd üdvözölt — Veled csak ennyi, ah ! csak ennyi történt S nekem egész világom összedőlt. Rózsa Miklós. Vasárnapi körutazás. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczájí), — Ismerve azt a sajátszerű idegenkedést, melyet minden néven nevezendő ünnepelyes aktusok iránttanusitani szoktam a szerkesztőm bölcs rendelete szerint az uj irodalmi kör keresztelésérői, mely Thália templomában voit, kollegám számol be olvasóinknak, mig »a lagzinak beváló keresztelőt» megelőző körútról csekely személyem mond el egyet-mást. Kezdem én tehát ott, mikor a közgyűlés után a színházat elhagytuk. Egy franczia iró mondja valahol, hogy okos emberek, nagy költők és irók nem tudnak sietni. Ez az axióma bizonyodott be a mi díszes társaságunknál is, mely a színház előtt vetődött össze és útnak .indult egy kis körutazásra a város körül. Hosszú fél óráig tettük meg a színháztól a várkastélyig terjedő rövid utat, mert mindenegyes aper^unél megállt a diszes menet és csak lassan haladva élveztük a társaság tagjainak szellemes beszédét, mintha a gyorsított járás elrabolt volna tőlünk egy-egy csintalan megjegyzést, vagy egy-egy sziporkázó ötletet, melyek egymást kergetve támadtak a mi illusztris társaságunk tagjaiban. Valamint — némelyek állitasa szerint —•• a bárónál vagy grófnál kezdődik az embt r, ugy Pápa városa is a várkastélynál kezdődik. Legelőször tehát a kastély nevezetességeit tekintettük meg. Fogadni mernék, hogy a bécsi hofburg, vagy a budai várkastély belső berendezéseit sokkal jobban ismeri a pápai közönség, mint a pápai kastély mesés fényű és mesés értékű kincseit. Persze ez azért van, mivel Bécsben vagy Budán néhány korona árán megszerzi az ember a szolgálatteljesitők protekezióját, mig Pápán csakis egy Fenyvessy vagy egy Néger jelenléte nyitja meg az összes termek és szobák ajtait az ily nagyobb számú »körutazók« előtt. A mi társaságunknak fenti urak voltak a kalauzolói, meg is néztük alaposan a gyönyörűbbnél gyönyörűbb szalonokat, fogadó- és éttermeket, lakosztályokat és mindenfelé a műkincsek garmadája lepett meg bennünket ; itt a barokk-styl, ott a renyis sance foglalja el a tért, régi, kincseket érő bútordarabok, selyemgarniturák, selyemmel borított tapéták, az Eszterházycsalád Őseinek arczképei, a régi Pápa, a régi Devecser nagyméretű látképei, sevresi vázák, az ertékes és ereklyéket képező könyvek egész sokasága ragadta meg figyelmünket az egész különben komornak látszó kastélyban. Komócsy és Kiss József az egyes mű-