Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.
1893-05-21 / 9. szám - Melléklet
Irodalmi ereklye. Közli : M. E. Tóth Kálmán, lyrai költő és ismeretes szinmű-irő, 1845-ik évben a szt. Benedek-rendbe lépett. De gyenge testi szervezete miatt nem birta ki a zárt falak szigorát. Az első próbaév letelte után orvosi tanácsra megvált a papi pályától, melyre igaz meggyőződéssel, hivatottsággal lépett. Nehéz is volt a megválás. Szakitani kellett egy oly életmóddal, mely őt boldoggá tette ; szakitani kellett azon baráti körrel, mely a tehetséges ifjú irodalmi kísérleteit méltányolva további működésének irányát kijelölte, támogatásával istápolta. Ezen jó baráti kör egyik kiváló tagja volt Márkfi Sámuel, a pannonhalmi theologiai tanári kar egyik jelese, ki utóbb a bpesti egyetemen theologiai tanár lett. Ettől való a jelen levél is, mely élénk színekkel ecseteli a levél irója és Tóth Kálmán közti gyengéd szeretetet. Levél. Tóth Kálmánhoz, miután szt. Benedek rendéből kilépett. Kedves Kálmán ! / Talán midőn e levelet olvasod, tán régen elfelejtettnek véled magadat pannonhegyi barátaidtól ; ám legyenek hat eme sorok ama kiolthatlan szeretetnek tanúi, melylyel a nagy távolban is kiserlek, s kisérni ezután is foglak akármerre irányozza majd pályadat az isteni gondviseles. — Te nekem kedves voltai mindig, — okát a veséket vizsgáló Isten legjobban tudja ; —- de távozásodkor kitüntetett ragaszkodásod a szeretett rendhez, akkori magadviselete, különösen pedig néhány szavaid, melyekkel a külvilág ellenében erkölcsödnek féltékenységét jelentéd, még sokkal becsesebbe tevének előttem, s azon eszmét kelték föl bennem, hogy iratom által testveri szavakat intézek hozzád, melyek jó szivedhez mindanynyiszor el lesznek mondva, valahányszor azokat a papírról leolvasni érdemesnek tartandod. — Nevem aláírását mellőzöm, mert nem arra akarom figyelmedet fordítani, ki mond valamit, hanem mit mond. — Lesz idő, midőn személyesen látandjuk egymást, ha majd t. i. Tuba mirum spargens sonum per sepulchra regionum, coget omnes ante tronum ; — Adja Isten, hogy akkor őrangyalaink a bírónak jobbjára vezessenek. — Te, tehát Kálmán julius 27 hajnalban, szent hegyünktől bucsut vettél. Oh az akkori szomorú idő, mily örömtelen érzeteket és eszméket társított elválásodhoz 1 — Nem emelkedett a tatai hegyek mögül szokott méltósággal a ragyogó nap. Zobornak*) hármas tekeje nem kékellett felénk ; berkeinek lombjait hosszasan szaggatá a kárpáti szél, kies völgyeinkben a csevegő madárkáik némán lappangtak, a csinos Győr tornyai fellegekbe burkoltattak, tizenkét megyés láthatárunk szük körbe vonult, vészt rejtő láztól szaggattatott. — Nem azt akarom mondani, hogy az elemek neheztelni látszottak távozásodért, távol legyen tőlem efféle költői képzelődés — de csakugyan julius 27-én a a természet kepe nálunk olyan volt, mint festettem. — A kép elég alkalmas volt komoly gondolatokat előidézni bennünk, azt a kérdést támasztani ; Mi az ember élete ? — Mi más, mint egy tenger, melyen sajkánk majd csendesen ringattatik, majd hullámok által szirtek és zátonyok veszélyei közé sodortatik, mig a hatalmas sió *) Pozsonyi hegy, mely tiszta időben Pannonhalmára is ellátszik* nem parancsol a szeleknek, s reá nagy csendesseg lesz. A te sajkád is Kálmán mig köztünk voltál bizton lebegett a part vizén, ám de a kötél, mely azt a parthoz fűzte, eloldődott, s ugy csónakod a világ zajos tengerere visszarántatott, hol te sóhajtva aggódni kezdtél : Netán ép erkölcsöd hajócskája törést szenvedjen. — Azonban hidd el minél bizalmasabban kiáltasz fel Péterrel : Uram ! Ments meg engem ! annál gyorsabban fogja Jézus neked is, mint az elmerül Péternek, szabadító kezét nyújtani, s a jaj-veszéklőt eme atyai dorgálással magahoz szorítani : Kicsiny hitű, miért kételkedtél ? Hit, reménység, szeretet lesz elted hajójának rendithetlen horgonya. Csak e három kincset őrizd meg édes Kálmánom mindenre kérlek. — Nélkülök az életnek 1 :ncs becse. — Sőt ezek nélkül annyival szerencsétlenebbek vagyunk, mennyivel inkább kedvez a szerencse ; mert az csak azért hizeleg nekünk ilyen esetben, hol birtok, hol fény, hol emberek hódolatai által, hogy midőn mindezektől elhagyatva kiábrándulunk : sokkal keserűbben gúnyolhassa csalódásunkat. — A legyező szerencse játéka, midőn hit, remény, szeretet nem vezérli pályánkat hasonló bizonyos szokáshoz, melyet egyik oktatómtól tanultam s neked elbeszélek, ki talán még nem hallottad. A régi persák t. i. országnagyaiknak hütlenségi merényeiket akkép büntették : magát kőfallal kerített körben nagy mélységbe hamut hordtak szét könnyeden fölhalmozva. — E hamu kör közepéből fa gép emelkedett, melynek tetejére állították a bűnös urat, s azt egész fényébe öltöztetve válogatott étkekkel uri módra jól tartották, — Ez addig tartott, mig a nagy ur jól tartás után elszenderedett, s méltóságának álmában magas állásáról a hamuba rogyott, s ugy talán mások nevetése közt képzelt jó sorsába fulladt. — Nem hű képe ez a csaI lárd világ szemfenyvesztő játékának ? Hány ember hagyja magát elaltatni a mulandó örömök szeszelyében ? de ezen álom aztán az örök halál álma. Olli dura quies oculus et ferrens urget — somnus in aeternam clunduntur noctem. — Szent hitünk oltalmazzon meg ettől Kálmán, melyet keblebden folyvást nevelni soha meg ne szűnjél. — Buzgó reggeli és esti ima, Isten házának mindennapi látogatása, többszöri tökéletes gyónás és áldozás legyen mennyei hitednek élesztő • forrása. — Légy bizonyos arról, mikép minden ami erkölcsödet rontja, hitedet is veszélyezteti, mert a hitetlenségnek legtágosabb kútfeje az erkölcstelenseg ! Ne gondold, hogy csak az veszti el hitét, ki azt nyilván megtagadja, mert tudod sok farkas báránybőrben kullog. —- A szép katholicus nevet számos ember bitorolja, kinek sziveben semmi vallás, — sőt a vallás és egyház gyűlölete székel. — Legszorosabban zárd el hivő szived ajtaját nevezetesen a kevélység elől, mely az isteni félelmet lassanként kirabolná belőle. — Száz pedig a kevélység oka és foka. —* Majd a népszerüségvágy, mely dics kór, majd hivatal büszkeség, majd a tudomány és észnek túlbecsülése alatt rejlik. De haljad mily ingatag a kevélyek hite : Hogyan hihettek ti kérdé Üdvözítőnk (quomodo vos potestis credere) kik egymástól veszitek a dicsőítést, a dicsőséget pedig mely Istentől vagyon, nem keresitek ? A nyilvános hithagyök megszámlálhatok és kikerülhetők, de az allattamos vallástalanok mily könnyen keríthetnek minden tapasztalatlant hurokra midőn kárhozatos állításaikat vagy fényeiket előttünk szabadelvüségnek, vagy elfogulatlanságnak tudják mézes szavakkal árulni. Ilyen barátid, kik okosabbak akarnak lenni az alázatos szívű názáreti Mesternél, ne legyenek I — Gyümölcseidről ismered meg őket. — Mert a jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt. — Olvasd gyakran Krisztus követése könyvét. Jobban szivedhez fog ez szólni, mint az álbölcsek legszinesbb okoskodásai. A mely tanítás jó szerencsédben alázotossá, bal viszályodban Istenben bizóvá, s végre kimúlásodban bensőleg nyugodtá képes tenni, ez felel meg legjobban szived vágyainak. mely ha hallani nem akarnád is, szüntelen Ég felé ver. — Azért ne légy tenmagadnak ellensége. — Sőt szerezz magadnak jó barátokat az Égben, kik roskadásaidban gyámolitanak, s midőn minden egyebek elhagynak, örök hajlékaikba fel vegyenek. — Mindennap el rebegd azt az érzékeny fohászt, melyet Pannonhegyén szerettél : Emlékezzél óh legkegyesebb szűz Anya Mária, hogy még soha sem lehetett hallani, hogy valaki tőled gyámobfianul magára hagyatott volna, ki a te oltalmadat kérte és pártfogásért hozzád folyamodott stb. Hisz te Kálmán jó magyar létedre nem mulaszthatod bu^y 11 tisztelt Nagyasszonyunkat, kiről egy régi kedves enekünkben irva vagyon : hogy belénk oltatott, szivünkbe Íratott, őseink vérével tisztelete, ugyan meg is marad, soha ki nem szakad, igaz magyar szívből szeretete. Vegre ha valamit nyom jóakaró szavam : egeszsegedre mely miatt szeretett állapotodtól meg kelle válnod, minden gondot fordíts ! Jó szülőid nem fogják irántod az orvosi segélyt kímélni, de legtöbb rajtad áll. — életben járó kötelességednek tartsd, rendes a külvilagban is mérsékelt élet móddal a szülők és orvosok igyekezeteit lelkiismeretesen előmozdítani. — Ha pedig az öröklét könyvében kevés esztendő van irva földi vándorlásodra, tedd meg, hogy ezeknek napjai érdemre nézve mind megannyi évek legyenek. — Az Urnák élünk az Urnák halunk ugy mond szt, Pál. Nem is azon fordul boldogságunk, mily későn — hanem mily szentül halunk meg. Üdv azoknak, kik rövid idő alatt soká éltek. Pax tecum. A szent lélek kegyelme, mely Pannonhegyén olly szepen működött benned, továbbra is erősítsen és lelkesítsen. Mi Isten jó voltából állapotunkkal megvagyunk elégedve, — de azért nem szabad felednünk az apostol mondását, miszerint csak sok gyötrelmek közt juthatunk el Isten országába, Imáinkat nem végezzük ugyan veled, mint az előtt de nem is nélküled. — És midőn vagy Illaknak **) árnyaiban andalgunk, vagy szöllőhegyünk tekervenyeiben barangolunk, vagy ültetvényi kertünkben kezeid műveit szemléljük, föl föl idézzük kedves emlékedet s röpítjük Csóka ***) hegyen át Bácskába ****) efféle szivkövetünket: Isten veled az egykori viszontlátásig I írtam Pannonhegyén kisasszonyhavában 1846 évben. Pannonhegyi őszinte barátod M. S. Sp Rejtelyes Isten teremtese az asszony Sokszor azt csalja meg, aki legjobban szereti és azt szereti legjobban a ki megcsalja. Az észnek ne bocsássunk meg semmit, De a szívnek meg kell bocsátani, mert az vak. A látogatók az esőzésekhez hasonlók. Hamar unalmassá válnak, ha mindennap jönnek és epedünk utánuk, ha hosszabb ideig elmaradnak. A jótékonysággal es a tövises rózsával vigyázva kell bánni, nehogy az elfogadó megsértse magát. * Kötelességet teljesíteni jó, jót teljesíttetni kötelesség. Az emberek szeretnek szótoszolni ott, ahol »gyüjtenek«. **) Eredeti lak Pannonhalma mellett. ***) Pannonhalma közelében levő hegy. ****) Tóth Kálmán Baján született. KilépVéü • S. §2ír íet t9l Bfijir?' ^ent szüleihez,
