Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-05-14 / 8. szám

helyett erőtől duzzadó, aesthetikai érzésekkel biró férfiak alkotnák meg életedet. Hisz minden egyesület élete tagjainak összműködése, munkássága, s igy a te életedet is tagjaidnak lanyha törekvése, nembánomsága juttatta ebbe az elhanyagolt stádiumba. Ha már idáig jutottál, semmisülj meg egészen. S halálod után tetterős, komoly törekvésű férfiak lépjenek sorompóba, hogy feltámadásod dicsőséges és magasztos legyen . . . Szépészeti egyesületre városunkban nagy szükség van ; s nem csalódunk talán, ha abban a hitben vagyunk, hogy városunk energikus, lelkes polgárai fel is támasztanak poraidból. Vajha Így történnék ! ! A villamos világítás.*) Irta : PLANER BÉLA. Korunk legnagyobb hóditója a villamosság, mely a czivilisatió symbolumaként diadalmasan járja be és foglalja el a világot, mindenütt fényt, meleget és segitő erőt szolgáltatva a szorgalmas, haladó emberiségnek. Nagyban nehezíti ugyan a villamosság elterjedését a minden ujitással járó bizonytalanság és az emberek bizalmatlansága, különösen pedig behozatalának költséges volta. Azonban mindezen akadályokkal könnyen birkózik meg a modern technika. A mi az előbbi nehézséget illeti, azon már nagyobbrészt győzedelmeskedtek a villamos telepek berendezésén tett javítások, a mennyiben képesek vagyunk a villa*) Egy kiváló szakképzettségű, fiatal, budapesti elektrotechnikus irja lajfunknak a következő cikksorozatot, melyet rendkívüli érdekességénél és különösen aktualitásánál fogva — minthogy a villanyvilágítás behozatala városunkban tervbe van véve — olvasóink különös figyelmébe ajánlunk. mos üzem folytonosságát biztosítani s ugy az izzó, mint ívlámpák egynemű fényének előállításához közel jutottunk. Ha akad is még egy-két technikai nehézség és üzembeli akadály, minden valószínűség oda mutat, hogy már a legközelebbi jövőben el fogja érni a villamtechnika, de különösen a villamos világítás a megkívántató legmagasabb tökélyt. Egyedül a villamos világítás költ-, séges volta a számbavehető akadály és ezen is a közel jövő van hivatva segíteni. Mert a villamos üzem költséges voltát első sorban maga a berendezés drágasága okozza. Ez utóbbi pedig természetes kifolyása a nagyrészben szabadalmazott gépek, anyagok és berendezési tárgyak monopolizált gyártásának, de meg az ilyen tárgyak tervszerű gyártásával célirányosan foglalkozó gyárak tényleg csekély számának. Miután azonban ezen gyárak szaporodása csakis ujabb igények és nagyobb szükségletek támadásától várható — a nagy közönség kezébe van adva az eszköz a villamos berendezés olcsóbbá tételére. Ha már most rámutatunk a villamosság eddigi vívmányaira s tekintetbe vesszük, hogy a nagy közönség meggyőzve a gyakorlati jelentőségű üzemekké vált — sikerült kísérletek által ujabb tevékenységre buzdított szakemberekkel, ugy biztosak lehetünk a villamosság minden téren mielőbbi di adaláröl, melyre ezt e két tényező együttesen segíteni fogja. A villamosság mostani álláspontján is szem előtt kell tartanunk és kiemelnünk kell azon előnyöket, melyekkel a villamos világítás jár. Első sorban a városok illetve az utczák világítása vétetik tekintetbe, mint általános világítás, minthogy ennek nyomán a magánvilágitás minden további akadály nélkül keresztülvihető. Azonban a villamos berendezés nemcsak a világításra terjedhet ki, hanem a legkülönbözőbb czélokra is felhasználható, az electromos erőátvitel utján. így első sorban közlekedési eszközök hajtására, továbbá hajtóerő szolgáltatására egyes iparosok sőt gyárak részére. Úgyszintén a házakba bevezetve igen alkalmas a varrógépek, házi malmok, mosógépek és kávédarálók hajtására, mint ez már Köln városában általános használatban van. A villamos hőnyerés kiviteléhez is közel állunk már : minek folytán a legkényelmesebb módon füthetjük szobáinkat egyetlen rugó egyszerű megnyomása által és kovácsolhatunk a villamosság segélyével kovácsszént is, annak bűze nélkül. Felemlítjük még a különféle létező és keletkezőben levő iparokat mint alumínium gyárak, festékgyártók, galvanoplastikusok stb.,melyek kizárólag a villamosság segélyével dolgoznak. Ezen sokféle alkalmazás által a villamos üzem aránylagos költsége minimálisra redukálódik a nagymérvű megosztás által. Ehhez járul még azon egészségtani előny is, hogy a kisebb nagyobb gyári kémények, melyek mind a levegőt rontják különféle bűzök és füst terjesztése által — egyelőre részben, de lassanként teljesen, kiküszöbölhetők lesznek. (Folytatjuk.) Ezredéves kiállítás. — A győri kerületi bizottság megalakulása, — Győrött a vármegyeház nagytermében hétfőn f. hó 8-án folyt le a főispán elnöklete alatt a millenáris kiállítás győri kerületi bizottságának alakuló ülése. Egy izben már megvált a népszínháztól s eltávozása fölött akkor közönség és sajtó egyaránt mélyen sajnálkoztak. Bucsufellépte oly rokonszenves tüntetések között folyt le, a milyen valóban a ritkaságok közé tartozik. Egész kocsira való virágokkal árasztották el s minden koszorú szalagján ott ékeskedtek aranybetükkel — e szavak: »visszavárunk«. Maga a népszínház igazgatója Evva Lajos sem szívesen vált meg a bájos művésznőtől, mert mikor a búcsúzáskor átnyújtotta neki szép virágbokrétáját, többször hangsúlyozta : »Nem búcsúzok el, mert ezután is a népszínház tagjának óhajtom tekinteni !« . . , Ma már ismét a népszínházé ez a külső megjelenésében és belső értékben egyaránt igazi operette - primadonna. Az a csodás kellem, finomság, könnyedség, mely játékán elömlik s melyet közönscgünknek csak ugy magyarázhatnánk meg, ha egy szóval »Judic-szerüségnek« neveznénk, az a mesés graciositás, melyet azóta nemcsak megőrizett, hanem — ha ugyan ez lehetséges — még fejlesztett, biztosit bennünket arról, hogy most már állandóan a mienk marad . . . Karczag Vilmosnak,a»Lemondás«genialis szerzőjének a felesége ... Ez is egyik érdeme. Vagy talán Karczag érdeme, hogy Kopácsy Juliskának a férje ? ... Ki tudná megmondani ? Két poétikus lélek egyesült az ő frigyökben ; mindkettőnek világa a színpad. Csakhogy a férfi az árnyt keresi. az asszony a fényt. Virág, vidámság és fény, — főképen lánpafény, ezek Kopácsy Juliskának az elemei. Ezeket szereti, ezek nélkül ő nem tudna élni. S a dal . . . Az ő énekének az egyénisége az, mely úrrá lett a sziveink fölött. Az ő édes hangjának a friss emléke még akkor is a fülekben zsong, mikor őt már régen nem halljuk s ott reszket a levegőben. . . . Ott reszket a levegőben s fülemben zsong még most is, mikor- e sorokat írom ... Tövis. Fiatal óriások. a — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája — A nagybátyám beszélte el nekünk ifjúkorának ezeket az emlékeit, melyeket oly szívesen elevenít fel újra meg újra, hiven őrizve az emlékezet koszorujanak minden picinyke virágszálát. Dani bácsi tudományosan képzett, világlátott ember, a ki, akár egy élő lexikon, bőségesen meg tud felelni minden kerdésre. Azonkívül alapos ismerője az embernek és az emberi léleknek, mely mint egy rejtelmes tenger, egyaránt rejt mélyében gyöngyöket és szörnyeket. Eme kis bevezetés után immáron átadom a szót Dani bácsinak. * Bármit mondjanak is a komolykodó, i\i iljuság túlkapásait gáncsoló öregek — szép az a szilaj, féktelen fiatal vér, mely ügy hasonlít a rohanó hegyi patakhoz, a mint az zúgva törtet alá a magasból, nagyokat szökellve a kiálló szirteken, hogy alant folyóvá, szelesedve, csendesen folytassa útját a kavicsos mederben a tenger felé . . . . . . Hatan voltunk jóbarátok : Guszti, Berci, Gyuri, Pepi, Bandi meg én. Az utolsó gimnáziumi évet morzsoltuk, következeskép már számottevő ifjak valánk, kikre ugyancsak ráillett egy szállig az a mondás, hogy : »rangus gyerek«. Minthogy nekem igen alkalmas, félreeső szobám volt, rendesen nálam jött össze a diákkompánia. A házban volt egy varroda is, hova bájos fiatal tündérkék jártak elsajátítani a fehérnemü-készites titkait. Mi persze élénken érdeklődtünk a kisasszonykák iránt, kik felett egy árgusszemü vén kisasszony őrködött. No de nem lettünk volna diákok, ha a tornyosuló akadályok elől gyáván meghátrálunk ! Mindegyikünknek megvolt a maga ideálja, a kire jóval a záróra előtt már lesett az utczasarkon, hogy aztán az aranyost kellő galantériával hazakísérje. Még most is megpezsdül a vérem s újra megfiatalodom, hogyha azokra az aranynapokra visszagondolok, melyeket örökre elnyelt a mult sötét, tátongó örvénye ! Üly nagy és erős volt bennünk a kol*