Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-05-14 / 8. szám

Jó jelnek vehető, hogy a gyűlés igen népes volt, a bizottság tagjai majdnem teljes számmal megjelentek s ha az ügybuzgóság hasonló mértékben nyilatkozik a jövőben is, akkor a győri kerületi bizottság egyike lesz azoknak, melyek feladatuknak fényesen megfelel íek. Az ülésen jelen voltak : Elnök : Gróf Laszberg Rezső,' Győrvármegye és Győr szab. kir. város főispánja. Alelnökök : Csanaki Jerfy Antal, a keresked. és iparkamara elnöke. Nideszky Sándor, a győrvidéki gazd. egylet elnöke. Előadók. ; Szávay Gyula a keresked. és iparkamara titkára, Szendrői Mór a keresked. és iparkamara másodtitkára. a) A kereskedelmi és iparkamara alelnökei : Weidman Adolf, Schlichter Lajos. A kereskedelmi és iparkamara iparosztályának bel- és kültagjai sorából : Brutsy János (Esztergom), Eöry Kálmán, Giífing Mihály, Horváth Gáspár, Hilbert Károly, Koczka László (Pápa), Krausz Mór (Téth), Magyary József, Poloni Lajos (Komárom), Schmidl János (Győrsziget), Szabó Samu, Szalay György, Szeleczky Ferencz (Pápa) Zechmeister Kálmán. b) A győrvidéki gazdasági egylet választmányából : Bezerédj István (Ménfő), Ferber Béla (Nyulfalu), Fischer Kálmán, Friedrich Károly (Kajár), Gesrgievic György (Csécsény), Györgyházy János, Jerfy Ferencz (Abda), Kégl Lajos (Püspök alap), Lerner Márton, Lippay Géza, Mocsáry Jenő (Lesvár), üllinger Alkuin (Kismegy er), Szabó Lajos (Péterháza), Szalacsy Ferencz (Csécsény), Szalacsy Lajos, Zink János. c) A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur által külön kinevezettek közül : Baranyay Géza (Kurtakcsa), legialitás érzete, hogy egymás nélkül nem tettünk volna a világért se semmit. Együtt fenstereztünk a szép lányoknak és közös erővel siettünk eltüntetni a föld szinéről a hazulról érkezett elemózsiát. Szobám csendjében, jupiteri fustfelhökbe burkolózva, — melyeknek hamuszinü ködén keresztül holmi mithoszi szörnyalakoknak tünhettünk fel, — szőttük — fontuk a meresz, büszke terveket a jövőre . . . Mert ambiciózus gyerekek voltunk mindannyian. A féle fiatal óriások, kik arról ábrándoztunk, hogy majdan a héroszok babérkoszorújával ékesítve; a gondos Klió révén emlegetni fogják dicső neveinket Kárpátoktól Adriáig ! Ne mosolyogjatok felettünk, kedves hallgatóim I A pezsgő fiatal vér ... a merészröptü fantázia . . . s a büszke önbizalom csodákat művelhetnek . . . Szerencsésen átesvén a maturus lélekölő, idegtompitó irgalmain, ki-ki elszéledt a szélrózsa minden irányába. En a budapesti egyetemre kerültem jogásznak. Eleinte csak jól ment a dolog. Tanultam és botrányosan szolid voltam ; sperrgeldet sohase fizettem. Hanem később biz másként alakultak a körülmények. A víg cimborák, a kártya stb. nemsoFrancsics Norbert, dr. Kautz Gusztáv, Tátray József (Komárom) Tuba János (Komárom), Zechmeister Károly. Ez alkalommal a kerületi bizottság a szervezkedési munkálatokat végezte el a következőkben : Elhatározta, hogy két fő szakosztályra oszlik, a munka könnyebb és sikeresebb végzése szempontjából : a) a kereskedelem és ipari b) a gazdasági osztályra. — Az előbbi keretébe fognak a történelmi kiállítás munkái is tartozni. — A bizottságoknak hivatalból tagjai az elnök, alelnökök, előadók, azonkívül a kerületi bizottság illető tagjai. Megjelölte a bizottság azokat a fontosabb ipari góczpontokat is, ahol helyi bizottságok szervezését szükségesnek látja. E városok

: Győr, Komárom, Esztergom, Veszprém, Pápa, Tata. Minthogy pedig a meginduló nagy munka idejében nehéz lenne mindannyiszor a kerületi bizottságot összehívni, ahányszor intézkednie szükségessé válik, a bizottság a maga kebeléből egy végrehajtó bizottságot küldött ki, melynek tagjai ; az elnök, alelnökök, előadók, a keresk. és iparkamara tagjai sorából : Weidman Adolf, Schlichter Lajos, Hauser György, Magyari J., Zechmeister Kálmán, fc^őry Kálmán. A gazdasági egylet választm. tagjai közül : Bezerédy István, Matkovich László, Lippay Géza, Ollinger Alkemin, Milkovich Imre. A keresk. ügyi miniszter által kinevezettek sorából : dr. Kautz, Kálóczy Lajos, Francsics Norbert, Tuba János, Zechmeister Károly. — Erre a végrehajtó bizottságra lett bizva a helyi bizottságok megalakításának munkája is. — Végül még csak azt jegyezzük meg. hogy néhány bizoctsági tagnak kinevezési okmánya kezelési tévedés folytán eddig kézbesíthető nem volt s ezek a legközelebbi ülésre nyernek meghívót. kára engem is letéritettek a szolidság ősvényéről. Hogy a modern eszmék nálam is tökéletesen érvényesítsék romboló hatásukat, hitelezőim elől menekülendő — a végső elkeseredés egy őrült pillanatában már odajutottam végre én is, hogy egy kis buta ólomdarabbal megnyittassam magamnak az utat — az örökkévalóságba. Ám a gondviselés kiütötte kezemből a fegyvert. Valami titkos sejtelem megsúgta az én jó anyámnak az ő szerelmetes fiának a nyomorúságát és ő aggódó szeretettel sietett hozzám a fővárosba. Az anyai szeretet megmérhetetlen mélységével — megbocsájtott az eltévelyedett fiúnak ; kifizette adósságaimat, összepakolta a cókmókomat és vitte magával drágalátos elsőszülöttjét stante pede haza. Otthon persze kordába lettem fogva. Az apai gondoskodás szerzett számomra egy kis állást a megyénél. A létrának legalsó fokát tehát már elértem — a többi már csak idő kérdése lehetett, — gondoltam én az én vakmerő stréber-eszemmel . . . Azután multak — mint régi időktől fogva szokták — lassacskán az esztendők. Pajtásaimról néhanapján hallottam hírt, egyik-másikkal össze is hozott a véletlen. Igy tudtam meg, hogy Guszti, ki vaKARCZOLAT. Pápai séták. — Kiszakított lapok Monsieur Ségnin naplójából. — Azt hiszem eléggé megmutattam már, hogy demokrata vagyok. Már majdnem az összes városnegyedeket meglátogattam és leírtam az örök dicsőség, a hallhatatlanság számára és a pápai mágnás-negyedet, a Fauburg-St. Gemaint még mindig nem láttam. Mr. Müller kerdésemre azt felelte, hogy ilyen nevű ur ugyan nincs Pápán, de egy nagynénje lakik a hosszu-utczában. Alors ! menjünk a hosszu-utczába, akkor bizonyára az a mágnás negyed. Qu' est ce que cela — hosszu-utcza ? Rue longue ? Rue radiale ? Monsieur Müller azt mondta, hagy ott laknak az — urak ; ott van a kollégium (ah ! c' est la sorbonne!) és arra felé van a színház. Un théatre ! — — a mely Théatre Francais, Opéra Comique, Vaudeville, Odéon, Gymnaze együtt. C' est curieux ! Hanem csinosnak elég csinos. Csak az a baj, hogy mikor közönség van benne, akkor színészek nincsenek s a mikor színészek vannak, akkor meg a közönség nem jár bele. Hanem azért a publikum Pápán még mindig igen egészséges és — kivévén évenkint pár műkedvelői előadás hatását, állandóan jó egészségnek örvend. A színházhoz veszedelmesen közeli szomszédságban van a pápai Sorbonne: a főiskola. Nem tudom, a kóristánék kedvéért épitették-e olyan közel a collégiumot, vagy a főiskola kedvéert szállásolták olyan közel a kóristánékat, elég az hozzá, hogy a színház körül egész diák-városrész keletkezett. Un quartier latin ! A régi magyar diákéletnek a romjai itt-ott még felcsillanak ezen a tájon. Még látni néha »szatyi«-val dobálózó »rhetor«-okat, »pattogatott kukoriczát« rágcsáló »poétákat« — (ezek mind nemzeti eledelek ! — csakhogy a poétákat már itt is kukoriczával etetik, mint nálunk) és még látni a fejvesztett rohanást, mit a konviktus ebédre hivó csengője előidéz. Még látni néha dorongnyi pipaszárból pöfékelő komoly, tógás theologusokat — de a hires jogászokat es a hivatalból éhező »gebéket« (praeparandistáknak csúfolták őket) már elvitték ettől a rohamosan haladó várostól, nehogy igen meggazdagodjék . . . F^zt az eleven, vidám népet Madame Lidy látja el torkoskodni valóval. Madatne Lidy az egyedüli ideálista lamennyünk közül kivált magas, sugár termetével, klasszikus szépségű arczával és gyönyörű, olvatag bariton hangjával, — másodéves jogászkorában hátat fordított a jusznak és felcsapott operaénekesnek. íme, a predesztináció ! . . . A Berci, ki igen csendes, jó fiu volt á gazdasági pályát választotta. Kitűnően végezte a msóvári gazd. iskolát, kapott hamarosan jó állást, és hamarosan meg is nősült. A tiz éves összejövetelen — melyremagunkat ősi szokás szerint az érettségi után köteleztük — már mint komoly családapa jelent meg köztünk. Hatunk közül azonban csak négyen jelenhettünk meg á közös találkozón : Berci, az ispán | Guszti, az operaénekes ; Pepi, a ki már akkor min. fogalmazó volt, meg én> kí vármegyém főjegyzőjévé rukkoltam időközben elő. A másik két derék bajtárs : Bandi és Gyuri kidőltek közülünk. A fiatal óriásokból igen csendes emberek lettek. Az egyik párbaj áldozata lett, a másikat meg a munka ölte meg időnek előtte. A melanchólia árnya nehezült kedélyünkre, midőn e két gyászesetet egymás közt taglaltuk. Szerencsére ott volt közelünkben a két hagyományos kedvderítő ; jó bor és jó ci-