Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-05-14 / 8. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt (12 korona) Negyedévre 1 frt 50kr (3 korona) Egyes, szám ára 15 kr. (30 fillér) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Bástya-utcza 470. sz. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. PAPAI HIRDETÉSEKET ÉS ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓ HIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a REUTER ÜGYNÖKSÉG és a MAGY. TÁVIR. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos u. 1. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADAR. A szépészeti egyesülethez. Halljuk, hogy te is itt készülsz hagyni e hálátlan földi pályát, s bucsut mondasz fejlődő városunknak. Nem kutatjuk az okot, mely tagjaidban a visszavonulás és lemondás gondolatát megteremtette, nem kérdezősködünk mi érvek után, most csak a tényt constatáljuk. Nagyon furcsán, visszataszítóan hangzik, mikor már meglevő egyesületek, melyeket nagy fáradság árán megteremtettünk, lassanként mindannyian felosztanak, megsemmisülnek. A közművelődési egyesület már néhány év óta pang, nem ad semmi életjelt magáról, s most meg te készülsz itthagyni bennünket. Mennyi hű-hó, lárma volt születésedkor, egyesületed tagjai ideális lelkesedéssel Ígérgették, hogy ők az aesthetikai ízlésnek valódi őrei lesznek, felügyelnek az Ízlésre, közcsinra, s ime rövid pályafutásod alatt ideális lelkesedésük szétfoszlott, minden reményük romba dölt, és mi itt állunk nemsokára újra szépészeti egyesület nélkül. Ha tagjaidnak működését, törekvéseit számonvesszük, életedben nem igen akadunk dicső tényekre, vívmányokra, s a józan gondolkodású emberek könnyen is nélkülözni fognak. L)e elvégre is egy egyesület haldoklásakor nem szabad megállni csekély munkálkodása mellett, hanem a sutba vetett czélokat, a kivívandó eredményeket is tekintetbe kell vennünk. Te reád, dicső szépészeti egyesület, még nagyon sok, nemes munka várakozott. Hivatásodnak csak igen parányi mértékben feleltél meg, ritka esetben adtál életjelt létezésedről, s a közvélemény elnézte minden mulasztásodat, azt hívén, hogy egy csecsemő korában levő egyesülettől nem kívánhat sokat. De az egyesület nagyra növekedett, s tetteidre, működéseidre nézve továbbra is megmaradtál csecsemőkorodban. Ekkor megindult a panaszok árja, kigyót-békát kiáltottak fejedre és te egykedvűen élted világodat tétlenségedben. A házakat ezután is ízléstelenül építették, az utczák görbék maradtak, a város közepén leégett házak éveken át felépitetlenül állnak, s füstös falaik az elhanyagoltság visszataszító képében meredeznek ég felé. Neked a város érdekeit folyton szemed előtt kellett volna tartanod, s te ezt sohasem tetted; széleskörű hivatásodnak csak hébe-korba feleltél meg. Ott kellett volna állnod legelői a város közegészségeért küzdő városatyák sorában, hisz a szépnek definitiója magába öleli a tisztaság fogalmát is, mely nélkül a »szép« drastikussá, helytelenné fajul. Es te ezt is figyelmen kívül hagytad ; téged nem lelkesített a külcsín és tisztaság, dicső működésed nem öltözött a hallhatatlanság sugármezébe. Azt mondják, hogy születésedtől kezdve haldoklásodig mindig a szépért lelkesültél ; mi elhisszük, csak legalább hősi lelkesülésednek valami eredményét láttuk volna. A gondolat, mig nem pattant ki az agyvelőből, egy batkát sem ér, mondja egy nagyhírű tudós — mert nem tudjuk, vájjon igazán létezik-e. Az izlés és szépért való lelkesülés, mint bármi más jó tulajdonság, míg a külvilágban cselekvényeket nem teremt, kétes fogalom, üres hízelgés. A legnagyobb jóakarattal hajoltunk volna meg ízlésed, nemes aesthetikai érzéked előtt, mihelyt láttuk volna legparányibb eredményét is. De igy nem adhatunk hitelt a világ szavainak, s haldokló perczeidben is csak panaszokkal bucsuztatunk el. Kimondhatjuk bátran, hogy a számtalan nemes czél mellett, melyekért küzdhettél volna, úgyszólván semmit sem tettél ; széles munkakörödben a legszűkebb cirkulusban húzódtak meg tagjaid, s kicsinyes dolgokon rágódtak. Azonban haldoklásodnál, megsemmisülésednél éltet bennünket a remény, hogy miként a phőnix, poraidból újból feléledsz, s ujult erővel, talán sikeresebben kezded meg működésedet. Vajha elérkeznék feltámadásod napja, mikor tespedő, egykedvű tagjaid TÁRCZA. Kalandok. 1. EMLÉKSZEL-E, MIKOR KETTEN, ELMÉLÁZVA ANDALGÁNK. HOLDVILÁG VOLT, SZELLŐ LENGETT, A HOLD FÉNYE SÜTÖTT RÁNK. EMLÉKSZEL-E, MIKOR AZTÁN, SZERELEMRŐL BESZÉLTEM, ÉS MEGFOGVA KICSI KEZED REMEGÉSÉT ÉREZTEM. ARRA MEG MÁR EN EMLÉKSZEM, CSÓKRA NYILLOTT AZ AJKAM, CSATTANT IS ÁM DE NEM A CSÓK, HANEM KACSOD ÉN RAJTAM. II. Verőfényes enyhe napon, Mén egy ifjú 's egy leány. A gigerli husz éves sincs, Tizenhat a lány talán. Párbajról foly' beszéd köztük, S szól az ilju szeladon; — Nincsen olyan férfi sehol, Kitől ő megszaladjon. S alig hogy e szókat mondja, Megpillantja szabóját ; — Mint a szélvész, ügy elrohan, Tudj' Isten hány utczán át. TIHANYI. Kopácsy Juliskáról. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája. — Mikor Kopácsy Juliska asszony elhagyta Thália óvodáját s nekiindult a festett vászon világnak, hogy meghódítsa a publikumot : táskájában jelesekben bővelkedő bizonyítványát vitte, mint Bonaparte katonája a marsallbotot. A népszínház deszkáin kezdte meg küzdelmét a bpesti ezerszeszélyü szörnyeteg ellen. Fokról-fokra haladt, kitartva, a női művészek szorgalmával, művészetével gyakran elragadva, lelkének szeretetreméltó harmóniájával mindig elbájolva a közönséget. Mikor a fiatal művésznő két év előtt, mint vendég, először lépett fel a népszinházban, mindenki mint Pálmai Ilka méltó utódját üdvözölte őt. A sajtó az elragadtatás hangjain irt tehetségéről, szépségéről, lebilincselő kedvessegéról, páratlan külső megjelenéséről, erőteljes, hangjáról és korrekt énektudásáról. Hangja még erőteljesebbb mint a Pálmaié s annak trillázó jókedve teljes mértékben van meg benne ís. Két piros ajka mindig mosolyra nyiló es ebben a mosolyban egy fiatal lélek egész jókedve, pajkossága és könnyelműsége nyilatkozik meg. A mellett : a temperamentuma olyan mint a higany. h»s nem utolsó művészi tulajdonsága (a minek szintén születnie kell az emberrel) megragadó, viruló szépsége. Nincs az a befagyott kritikusa széles 6 hazának, a ki elég pedáns volna, hogy csak hangokra figyeljen és ne tenne megvesztegethető a hangszer által, melyből a hangok származnak. De nemcsak a kritika, a közönség is örömmel üdvözölte az uj csillagot s gyönyörködött igaz fényében. A mi uj szerep megalkotása szerződtetése óta reá várt, azt megteremtette ugy, hogy a legmerészebb összehasonlítások ís mindig az ő javára ütöttek ki. Egymásután aratott sikereket a legkiválóbb operette — primadonnai szerepekben s a fiatal művésznő Szép Helénája ép oly lelkesedésre ragadta a közönséget, mint akármelyik más alkotása.