Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-12-24 / 40. szám - Melléklet

De nincs az a jó, aminek egyszer vépe ne lenne. Elsiratta hát az o öreg búcsúzó leányát, összecsókolózott még egyszer nász-urával és vejével s lelkükre kötvén a gyenge virágszálat, útnak bocsátá őket Tihany felé. A jégen nem keresik az utat, neki vágtatnak torony irányában. Nem lehettek 200 lépésnyire a révtől, mikor az első szánkó ráfutott egy »heves«-re ; azon szempillanatban eltűnt a két mokány ló a jég alatt. Rettenetes pillanat volt ez, a borzalom kiáltása tört fel minden ajakon, mely igazi bődüléssé akkor vált, mikor a menyasszonyt vivő szánkót visszatartani már nem lehetett s az is utána bukott az elsőnek a dermesztő hullámsírba. Derékig ért csak a viz, még is 4 ló odaveszett, nem tudták őket jégre húzni ; velők együtt eltűnt a menyasxszonynak ládája és csekélyke holmija is. Mig az öreg Virág csendesen imádkozgatott Alsó-Eőrsön leánya boldogságáért, az alatt a félig összefagyott násznép e dideregve melengette szilvaszin testét a tánczoló masina mellett a tihanyi halászházban. ápré versek. Érdekes olvasmány. A lányka szive gyönyörű könyv. Olvasgatom. Dicső, remek ! A szerelem szép szakaszára Talán csak egyszer rálelek . . . Egy kézszorítás, csókki sértet, Ezek az olvasójelek. Nőiség. Egy fennkölt női lény varázsa Ég — s földnek egybeolvadása. Harmónia egész valója, Mindent kibékít ereje, Szive dicsőknek pantheonja S hajléktalanok menhelye. Amor és Hymen. Á szerelem szives örömmel A házasságnak ad helyei — Amor elvégezé kötelmit, Amor mehet .... Méry Károly. Az öregek. Cita: Gusola Ida. Belényessy Kristóf közszeretetben és tiszteletben álló nagybirtokos. A nyilvánosság előtt határozott, energikus embernek ismerik, — otthon azonban — azt pusmogják legalább a beavatottak — nem az övé a vezérszerep. Belényessy Kristófné szül. Majornoky Borbála von und zu Majornok áll a házikormány élén, es jaj annak a halandónak, ki ez asszonyi rezsim ellen fellázadni merészel! Kristóf ur már rég beletörődött a dolgok ilyetén állásába, s bár a politikai életben a leghevesebb függetlenségi eszmék mellett harezol ; — odahaza, Borbála asszony szigorú jogara alatt a legszélsőbb mamelukságot képviseli. Jánus-képü matador a derék öreg ur : egyik oldalon összeránczolt szemöldökkel, —

1 a másikon szelid mosolyra gömbölyödő ábrázattal. Es ilyenformán igen szépen meg vannak az ő szeretett Bábijával, ki annak idején ritka szép menyecske lehetett, az egykorú olajfestményü arczkép mosolygó tanúsága szerint. Egyike ő azoknak a tipikus magyar női alakoknak, melyeket hazánk történeti arczképgyüjteményeben van alkalmunk szemlélhetni a Lorántffy Zsuzsannák, Szechy Máriák, Zrínyi Ilonák stb. előkelő társaságában. Egyesíti is magában a magyar asszony minden jellemző tulajdonságát: bátorság, hazaszeretet, SZÍVÓS akaraterő, lankadatlan ereiy, egyszóval minden egyes vonás, a melyek a daliás idők nemes asszonyait olyannyira föléje helyezték a köznapiasságnak, Es megvolt benne az uralomvágy is, meg pedig tekintélyes adagban. De azért igen szépen ki lehetett vele jönni, csak nem kellett neki ellent mondani. Mert akkor mindjárt kész volt az explózió. Miként azonban a fejedelmi napnak is megvannak az ő foltjai és fogyatkozásai, azonképen Borbálya asszonynak is megvan nak az ő gyöngeségei. A legnagyobb ezek ! közül: Ákos, az egyetlen fia. Ezt a fiat valósággal bálványozta. Meg is érdemelte. Szép, szeretetreméltó volt mint kicsi gyermek ; daliás, nemesleik ti, melegkedélyü, mint felserdült ifjú. Es olyan szelid, engedékeny, — akárcsak a papája ! Oh de büszkék is voltak reá az öregek ! Minden örömük, minden reménységük ebben a szép, derék fiúban összpontosult. — Milyen oszlopos ember válik majd még ebből a gyerekből ! — gondolta Belényessyné nem egyszer, ha Ákos a fövaros1 ból, a hol a jogot végezte, a nagyobb ün! nepekre hazajött néhány napra. Milyen fényes jövő vár erre a fiúra ! A legelső családból kaphat majd feleseget, s a Belényessy-familia még hatalmasabb, még befolyásosabb lesz a magas összeköttetések folytán . . . Borbála asszony merész, magasbatörő, büszke álmai azonban egyszerre semmivé lettek, — mikor Ákos az ügyvédi diploma elnyerése után kijelentette őszintén, a mint illik, a szülei előtt: hogy már vagy három év óta szeret egy szép, művelt — de szegény leányt, akit feleségül akar venni. Kéri hozzá szülei áldását! Belényessynét, az aczélidcgzetü, vaserélyü asszonyt erre a váratlan kijelentésre az ájulás környékezte. Azt sem tudta hirtelenében mit mondjon, mit csináljon ! ? . . . Az első meglepetésből felocsúdva, először kérésre, hízelgésre fogta a dolgot, — és a mikor ennek sem volt sikere — akkor kiegyenesedett teljes nagyságában, és parancsolóan, mint egy királynő ; szigorúan, mint egy diktátor, azt mondta a bálványának, egyetlen fiának : — Jól van hát. Válassz anyád — és a szeretőd között! Vagy lemondasz arról a leányról, a ki nem hozzád való, —- vagy megszűnsz fiam lenni! Válassz ! Kristóf ur e drámai jelenet alatt egy párszor kísértetbe jött az asszonyi tirannia és abszolutizmus ellen kitörni, fellázadni. Ott lebegett a nyelvén a bátor férfiszó : — Hát hadd vegye el azt a leányt, ha szereti ! Elég gazdagok vagyunk, hogy a fiunk, a mindenünk, szive szerint házasodhassék! De csak legyűrte az igazmondást. Hja, nem a megyegyűlésen volt, a főispán szine előtt ; ott sokkal könnyebb lett volna agyarkodni. Borbála asszony trónusa előtt csak hallgatni . , . nyelni volt szabad ! Es megtörtént az a hallatlan dolog, hogy a mit Kristóf ur világéletében meg nem mert volna cselekedni : Ákos, a szelid, engedékeny Ákos, bátran a szemébe nézett haragvó anyjának, es azt mondta nyugodt, szenvtelen hangon : — Ha megtagad is édes anyám, nem tehetek másként ! Elveszem Balázs Ilonkát, mert nem tudok nélküle elni ! . . . * Azóta vagy három kerek esztendő forgott le a végtelen időből. Belényessy Kristóféknál minden a szokott kerékvágásban haladt. Mintha nem is náluk játszódott volna le az az izgalmas dráma. Borbála asszonyon nem lehetett észrevenni más változást, mint hogy a szép fekete haja rohamosan fehéredett, és gömbölyded idomai, szögletesedni kezdettek. Ugy tett-vett, mint annakelőtte hanem a fia nevét nem vette soha az ajkára. Hej, pedig Kristóf ur be szeretett volna egyet-mást az életepárjának az Ákos gyerekről elmondani. Hadd tudná meg az asszony : hogy uz a fiu megállja ám a sarat emberül ! Megél az ügyvédi irodája utan ; boldog családi eletnek örvend, s azonfölül van már egy gyönyörűséges, ennivaló kis porontya : a Kricsi. Mert hát Kristóf ur be-beszökött a megye székhelyére, a hol a fia irodát nyitott és meglátogatta a fiatalókat. . . . . . Már úgy karácsony körül jart az ielő, midőn Borbála asszony hirtelen megbetegedett. Nem volt valami veszélyes baj, de mindazáltal hosszadalmas. Belényessyné babonás is volt egy kicsit. Nem az isten keze sulyosodott-e meg rajta azért, hogy olyan kegyetlenül elűzte házából egyetlen fiát ? ! A magány óráiban sokat töprengett e felett a megszomorodott urnő. Kristóf ur bámulatosan szelídnek talalta ez időtájt kedves hitvestársát, s volt rá gondja, hogy e rendkívüli hangulatot kiaknázza. Lassacskán elkezdett mesélni az Ákosról, a feleségéről, meg arról az aranyos kis jószágról : a kis Kricsiről. Borbála asszony lélekzetfogyottan hallgatta az öreg ur elbeszélését. — Fia van ? — tör ki aztán egyszerre felragyogásával köttybe borult szemének. Az én fiamnak fia van, nekem meg kedves, kicsi unokám ? Oh én édes istenem! S elkezdett zokogni keservesen ; Kristóf ur nagy hűségesen accompagnirozta. — írj, édes öregem, — szólt végre az urnő, — Ákosnak, hogy az anyja már nem tud haragudni, mert az iránta való nagy szeretet felülkerekedett a haragon. Jöjjenek el karácsonyra — hadd diszitsek én is kará^ csotiyfát a kis unokám számára ! GAZDAGSÁG. HOGYHA KEVÉLYKEDŐ GAZDAGOKAT LÁTOK ÉN MÉG KEVÉLYEBBEN NÉZEK LE REÁJUK : — MÍT ÉR,HA SZEGÉNVEK, SZÍVBEN, SZERETETBEN. S BÜSZKE VAGYOK RÁ, HOGY KOLDUSNAK [SZÜLETTEM !] DE HA KOLDUST LÁTOK ÁRVÁN, ELHAGYOTTAN t LEHAJTOM FEJEMET MEGALÁZKODOTTAN J MEGERED KÖNYÜJE MIND A KET SZEMEMNEK, S A GAZDAGOK SORSÁT AKKOR IRIGYLEM MEGÍ SZABOLOSKA MIHÁLY. Azt hiszem a pokolban legalább annyi házasságok köttetnek, mint az égben. * Ha azt halljuk, hogy a férfi jó partiét csinált, biztos, hogy az asszony járt roszul. * A níiknél van egy bizonyos kor, amely nagyon bizonytalan,