Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-04-16 / 4. szám

lozás 37 per mille és néhány tizeddel több, városunké pedig- a mult évben csak (?) 3 5'77%o ennek láttára fellelkesedik és azt irja : »ezen számok ékesszólása előtt nem zárkózhatnak el még a mi pessimistáink sem.« Jelentése elején az 508 halálesetet »elég kedvezőnek mondhatja« tekintve a sok megbetegedések számát. A halálozás egy évi átlaga nem lehet mérvadó egy város halálozásának megítélésénél, mivel ezen arányszám bizonyos szűkebb korlátok között ingadozik. De ha tekintetbe vesszük Pápa városának halálozási arányát két évtizeden keresztül, arra a tapasztalatra fogunk jönni, hogy bizony ezen halálozás az országos átlaghoz igen nagyon közel áll, mert megüti teljesen a 37 per miilet. Ezért nézetünk szerint semmi okunk sincs nekünk pápaiaknak megelégedetteknek lennünk ezen nagyon szomorú tény fölött es igy alaptalan városi főorvos urnák kedvező nézete e tárgyban. Igaz, hogy vannak egyes városok hazánkban, melyeknek halálozási aránya még rosszabb, mint a mienk ; de másrészt vannak városok, melyeknek halálozási aránya sokkal kedvezőbb. A városi hatóságfeladata azon lenni, hogy ezen arányt minél kedvezőbbre változtassa, és első sorban a városi főorvos kötelessége megmutatni az utat, mikép lehet ezt elerni ; kötelessége egész erejével oda hatni, hogy ezen tanácsai végre is legyenek hajtva. De az eddigi tapasztalat azt mutatta, hogy városi főorvos ur ezen tekintetben 14 évi hivataloskodása óta nem sokat tett. Nem is csoda, hiszen ő teljesen meg van elégedve városunk halálozási arányával, pedig sokat, igen sokat kellene és lehetne ezen változtatni, illetőleg javitani. Három tényező van, mely a leghatalmasabban befolyásolja minden község megbetegedési es halálozási arányát; ezek a levegő, viz és talaj. Valamennyien tudjuk, hogy ezen három hatalmas tényező most ís ugyanazon elhanyagolt és rossz állapotban van, mint ezelőtt 50 vagy 100 evvel. Nézetünk szerint a városi íőorvos urnák működésének fősulyát nem annyira a betegek gyógyítására, mint rossz közegeszségi viszonyaink javítására kellene fordítani. Igaz, hogy ez városi De honnan szedett erőt az a fiatal ember, honnan bátorságot, egy fonák, önalkotta végzet igazságtalan határozatának odavetni ; nemes életét, mint áldoznak föl a busmanok j virágzó gyermeket a buta bálványnak ? Mert isten legyen a becsület s ne Viczlipuczli. Szive fenekén nyilván mégis ott szunynyadott a halvány remény. Majd kibékülnek. Vagy talán el is felejtette az a másik ? Nem ; megcsalni őt nem akarja. Hanem bizonyosan meg van engesztelve a hitelező. Tiz év ! Az ifjú férfivá érlelődött, az élet becsét fölismerte, Ítélete leszürődött, szeme nagyobb látókört fog be. Ha metsző volt is a sérelem —- a husz éves fiu követte el rajta gyors hevületben, s nem a harmincz éves, ki már latra veti a szót. Ezt a gondolatot öleli át lelkével s bizik. Tanul, utaz ; zsibbadó idegeit uj életre korbácsolja az ellenállhatatlan positivitás, zsongó érzékei apránkint ocsúdnak a let élenyétől. Szeretetreméltó a társaságban s nekí-neki röpiti szivét is, ameddig az a fekete fonál ereszti. Az a fekete fonál, melyet elmetsz az élet —* mig egész valója azon a piros reményszálon vergődik, melyet elmetsz a halál. S bizás és aggódás közt leperdűl háromezerhatszáz negyvenkilencz nap. Most kell érkeznie a levélnek. S fölvirrad a háromezerhatszáz ötvenedik nap. S megjön a levél. Kivül rajta semmi jel, ami foglalatára mutat. n.p ügy lehet enyhe föloldás, mint rideg emlékeztetés. Bezárkózik. A levelet szivéhez szorítja, nem érzi-é meg tartalmát ? Odaszorítja füléhez, csendül-é tanácsunkban kellemetlenségre, súrlódásokra, sőt néha haragra és elkeseritésre adna alkalmat, de mivel ismerjük a városi főorvos ur nagyfokú erélyet, nem helyeselhetjük azt, hogy mivel ezeket mindenáron el akarja kerülni, alig tesz valamit és meg van elégedve a meglevő helyzettel. Mult évi jelentésében az influenzáról beszélve azt állítja városi íőorvos ur, hogy ezen járvány oly jo jellegű volt, hogy haláleset nem is fordult elő. Ezen állításhoz sok szó' fér; mert ha megnézte volna a mult év első hónapjaiban elhaltak jegyzékét, több halálesetet talált volna, miket az influenza okozott. Különösen öregek nagyobb számban lettek áldozataivá az influenzának. Typhusban 16 haláleset *ordult elő. Mivel a typhus halálozási aránya rendszerint 10 %> ebből lehet következtetni a typhus nagymérvű elterjedésére városunkban, minek oka főkép a rossz ivóviz. Diphteritiszben halt el 43 gyermek. Ezen betegség mar 1891-ben kezdődött, végighúzódott az egész 1892-ik évben és még máig sem szűnt meg. A kormány ep az utolsó hetekben erélyes óvintézkedéseket rendelt el országszerte ezen öldöklő betegt ség ellen. Ha ezen óvintézkedések nem maradnak a papíron, mint az csaknem mindig megtörténik, hanem ha erélyesen" keresztülvitetnek, akkor biztosan számithatunk arra, hogy szűkebb korlátok közé fogja szoríthatni, hogy sokkal kevesebb megbetegedés fog előfordulni és hogy sok helyen — különösen kisebb községekben — ez teljesen meg is tog szűnni. De városi főorvosunknak megvan áz ő »extra« nézete ezen betegségről, mint azt tanúsítja az ő állítása : »noha az uralkodó nézettel, vagy helyesebben hittel ellenkezik^ O tudniillik a difteritiszt nem tartja ragályozönak. Állításának bebizonyítására hoz fel oly példát, milyennel a parasztok gondolják az orvosokat ad abszurdum vinni. A földmivesosztály ugyanis nem hiszi, hogy létezik ragályozó betegség, s ezen nézetüket azzal támogatják : ha a betegség ragadós volna azt megkellene kapni mindenkinek, aki a beteggel érintkezik; de ki onnan feléje az engesztelő ige ? Szemére tapasztja, meglátja-é benne a baráti mosolyt ? Ép idegzete nem akar tündelátásra válI lalkozni. Csak nincs hátra egyéb, mint fölbontani azt a levelet. Fölbontja. A halál vigyorog rá onnan. »Fizess.« Szivében egy nagy lökést érez. A második verés már nyugodt. Busán lehajtja fejét és elsiratja magát, ostoba reménykedését, fiatalságát. Aztán a levelet megsemmisíti, fölemelt fővel s mosolyogva lép ki az utczára, barátival mulat, édes anyjának kedvez, az asszonyoknak bókol, a lányokkal dévajkodik, a kis gyermekkel játszik, a kabátjába rózsát tüz, hű kutyáját megsimogatja s aztán szobájába tér s nehogy meglopja ellenfelét, abban a perczben, hogy éjfelet üt az óra, egy lövéssel szétrobbantja fejét. Es Viczli-puczli fogja az ő rengő hasát és ugy röhög, hogy majd leesik a polczáról. S meghallja az édes anyja s gyötrelmében megörjüL Az a másik pedig, aki tiz éven át hizlalta boszuját, most jóllakik vele és mosolyog. Kiki a maga módja szer.nt. Mától kezdve fehér szalagot köss a hyrkániai tigris nyakára s vezesd himes páston ; csörgő kígyót bocsáss virágos ablakod aquariumába ; gyújts gyertyát Fraticesconi emlékének s Krochmanliknak szorítsd meg vértől párolgó kezét. Mert ahhoz a »másikhoz« képest, bárányka a tigris, aranyhalacska a csörgő kígyó, vértanú Francesconi és gentleman Krochmanlik. mivel a sok közül csak néhányan kapják meg, azért nem áll az, hogy a betegség ragadós. Ugyanígy argumentál városi főorvosunk. Mivel 1 szobában,hol 1 gyermek roncsoló toroklobban szenvedett, a többi ugyanezen szobában levő gyermekek közül esetleg egyik sem kapta meg a betegséget, azért ő azt állítja, hogy a difteritis nem ragályos. Ellenkezik ezen nézet az orvosi tudomány nézetével és az ujabbkori búvárlatok biztos eredményével. Állítólag 66 haláleset volt tüdővészben. Nézetem szerint a tüdővészben elhaltak száma varosunkban jóval nagyobb, de a halálozási kimutatásban többféle más betegség alatt szerepel a tüdővész, de mit biztosan kimutatni nagyon bajos, mivel sokféle szövődmény járul a tüdővész vegstadiumához és akkor a halálkém nem a tulajdonképeni tüdővészt, hanem ezen szövődmények egyikét veszi fel,mint halálhozót. A tüdővészben elhaltak nagy száma azt bizonyítja, hogy városunk levegője rossz, mert igen tisztátalan. Ehhez járulnak még sok más közegészségi tényezők rosszasága, melyek javítást igényelnek. Bélhurutban halt el 63. Főszerepet játszanak ezen betegségnél a szegénység, sok szülő érzéketlensége gyermekük iránt, a rossz ivóviz és a kisgyermekek czélszeriitlen táplálkozása. Hazánk gyermekhalandóságának okozója elsősorban a belhurut. Így városunkban is a meghaltak több mint ötödrészét oly gyermekek képezik, kik életük első évét még be nem fejezték. A mult évi kolera járványból végre valahára városunk is tud egy vívmányt felmutatni: a járványkórházat a vasút mellett. Habár ennek létét a kormány szigorú intézkedéseinek es az alispán kíméletlen erélyének köszönjük is, de azért mégis örvendünk hogy valahára egy lépést tettünk ezen a téren, melyen városunk oly árván áll, mintha a körházi intézmény még teljesen ismeretlen volna a világon. Hiszszük, hogy néhány év múlva ezen kórház nem lesz csakis rendkívüli időben betegektől igenybe véve, hanem hogy oda fogunk fejlődni, hogy az állandó kórház legyen addig, mig egy nagyobbat, szebbet, jobbat tudunk teremteni. Mégcsak az orvosilag gyógykezeltek es nem gyógykezeltek rubrikájához füzünk egy észrevételt. A mi praxisunk ezen tekintetben túlságos liberális. Ha egy földműves vagy szegény iparos csaknem haldokló családtagjához egy orvost hivat; vagy ha az anya ugyanily állapotban levő gyermekét egyik orvoshoz viszi — a mi mindennap megtörténik — akkor ezen beteg már az orvosoltak rubrikájába vétetik fel, ha meghal, Ebből az következik, hogy a nem orvosoltak arányát bátran tehetjük a háromszorosra és még csak ez fogja megközelíteni az igazságot. Ennek főoka városunk lakosságának szegénysége. ^^ PÁPAI. KARCZOLAT. Pápai séták. — Kiszakított lapok Monsieur Ségr.írt naplójából. — Ségnin ur, az ismert párizsi utazó, ki néhány évvel ezelőtt Magyarországon járt s napló-jegyzeteket vitt magával Párisba országunkról, városunkban is időzött pár napig. Félvén a »tsárdástól, megrészegedett és somlait tánczoló betyhiároktól« vigécznek öltözve járta be Papa városát s igy önök közül bizonyára senkinek sem tűnt fel Monsieur Ségnin. A »Griff« szálloda fopinczérének szívessége folytán azonban kezünkbe került néhány kiszakított lap egy franczia kéziratu könyvből, mely mint elolvasásakor megtudtuk, a híres Ségnin naplója. — Hegy közönségünket is informálhassuk, mily véleménnyel távozott a nagy franczia szemlélődő városunkból, részletes kivonatokban hü magyar fordításban adni fogunk pár kiszakított lapot Ségnin urnák francziául megírt naplójából. Pápa, 1890 ápril, ^Megkérdezem a pinczértől, micsoda specialitása van Pipának, hogy legelíjszür iimirHldhesseiÜ