Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-11-05 / 33. szám

merének szine. Egyelőre tehát a zász­lófelszentelés ünnepélyességének napját nem lehetett megállapítani. IV. A Pápán létesítendő »önsegélyző egyleti szövetkezet« eszméje immár mind­inkább tért hódit a társadalom minden rétegében és igy az ut nagyon gyorsan visz a megvalósulás felé. A vasárnap délután tartott bizottsági ülés több ol­dalról tett kívánságokkal számot vetve elhatározta, hogy minden részjegy után csak i korona beiratási dijat szed, ami kétségkívül megkönnyíti a szegényebb iparosnak a szövetkezetbe való belépést. A részjegyek aláirását már eszközölni is lehet Kende Adám dr. ügyvédi irodájában, amint ez a lapunk más helyén található aláírási felhívásból is olvasható. Az alakuló közgyűlés napjául november utolsó nap­jainak egyikét fogják kitűzni, addig pe­dig szorgalmasan gyűjtik az aláírásokat, melyek már eddig is szépszámú részjegy eladását biztosították. V. A pápai ipartestületnek jelenleg sok gondot okoz egy alkalmas ház meg­szerzése, hói a kerületi betegsegélyző egylet és az ipartestület irodája elhe­lyezést leljenek. A vasárnapi közgyűlés előtt többféle ajánlat feküdt házeladásra vonatkozólag, de ezek egyike sem elé­gítette ki az igényeket, igy az ipartes­tület tovább is kutatni kénytelen meg­felelő ház után. A közgyűlés egyéb megemlítésre méltó tárgygyal nem fog­lalkozott. VI. A pápai keresk ifj. önképzőköré­nek több fiatal tagja kérte a vasárnapi rendkívüli közgyűlés megtartását, hogy panaszaiknak, melyek a kör tisztikara ellen felmerültek, hangot adhassanak. A rendkívül látogatott gyűlés folyamán az ifjabb elem hevesen kikelt az egy­let vezetői ellen, kik, szerintük, nem te­lelnek meg hivatásuknak és hanyagul vagy egyáltalán nem teljesitik köteles­ségeiket. A fiatal tagok sürü egymás­utánban szólaltak lel és igazi szellemi gimnasztikát vittek véghez a szónokla­tok porondján. Különös előszeretettel lovagoltak annak bebizonyításán, hogy a kör nem méltó arra a névre, melyet visel, mert az minden inkább, csak nem »önképző«. A panaszos feleknek azután K o h n Miksa elnök néhány nyomaté­kos szóval alaposan megfelelt. Felem­iitette ugyanis a választmánynak az év elején tett azon üdvös intézkedését, hogy a tagok önképzésénekel ő­mozdítása czéljából kéthe­tenként szakszerű felolvasásokat rendez, melyek egyike meg is. tartatott szép számú hallgatóság előtt. A második felolvasást maga az elnök irta meg, de nem olvasta fel, mert azok az ifjabb tagok, kiknek az önképzés leginkább szükséges és ma az »önképzé« eszmé­jének leglelkesebb hivei, akkor távol­létükkel tündököltek, és igy publi­kum hiányában — a szakszerű érte­kezést nem olvashatta fel. A gyűlés egyébként megbízta a választmányt, hogy a felpanaszolt bajokon lehetőleg segítsen és az egyletet ismét régi jó hír­nevéhez juttassa. A gyűlés teljes 3 óra hosszatt tartott. Síremléket Klapkának! Halottjaink nagy világvárosában, a kerepesi temetőben, szemben a haza chus viszont élénken nyúl a gyümölcs után, mely egyszersmind az emberek felett gya­korolt hatalmának jelvénye, mig jobb ka­csóját Hermes. vállára • támasztja. A tagok gyönyörű aránya, Hermes fejének leírhatat­lan kelleme, az egyes testrészek kezdésen ek virtuozitása, végül pedig a gyönyörű parosi márványnak teljes épségben való fennmara­dása e műemléket messzire túlemelik min­denen, a mi az ókorból reánk maradt. Az utóbbi sorokat egy kitűnő görög szakember Romaides dr. könyvéből kértük' kölcsön, a ki egymaga egász munkát irt az olympiai Hermesről. Romaides műve egy uj görög archaelogiai iskola napjának felvirradását je­lenti. Remek felvételei, ábrái és a teljes ma­gyarázó anyag összeállítása épp oly be­csessé teszik, mint a »critique naturelle,« melyet a világhírű szoborra alkalmaz. Mert vannak a hires csoportnak némi fogyatkozásai is. Hermes alakjában kevés az erő, izom helyett lágy, elhájasodott, él­veteg tagjai vannak, a gyermek Bacchus alakján pedig feltűnik az ó.cori szobrászat gyakorlatlansága gyermekek ábrázolásában. A gyermekideál csak később a keresztény művészetben, a kis Krisztus ábrázolása által jut érvényre. A muzeum többi tárgyairól katalógust lehetne irni, de Praxiteles Hermese után minden üresnek és értéktelennek látszik. Az élvezet nem fokozható. Az örökszép szoborművel szemben egy kis asztalon a műzeum látogatóinak vendég­könyve pihen, telve a világ összes müveit nemzeteitől öszszeszürődött publikumnak velős mondásaival, axiómáival, szóval mindazokkal a szellemi szikrákkal, miket az ókor e reme­kének színről-színre való látása az emberiség tudnivágyó tömegéből kipattantott. Uralkodok es fejedelmek, tudósok és műkedvelők, utazók és touristák jegyeztek ide eszméiket, és ha időnk megengedte volna, hogy ezen emlék mondásokat foglaljuk, könnyedén izekre szedhettük volna azt a hangulatot, mely a világ minden részéből idezarandokolt embe­reket abban az egyszerű, sötétfalu fülkében elfogta es fogva tartotta. Egy kis lapozás mégis nyújtott némi felületes tájékozódást. A látogatók nagy többsége azt irja, hogy voltakepen nem képes leírni a mit erez. Poé­tikus lelkületű missek kik elfelejtik a szo­bornak nagyon is »shoking« allurjeit, költői eszmékben hamis franczia touristák a szobor kiegészített, aranytalanul vastag ikráit csip­kedő epigrammákban fakadtak ki. A lelke­sedésbe meglehetősek lehűtőleg mordul bele a német Lepsius mondása, mely szerint : »ezeket a szobrokat nem ártana kicsit meg­mosdatni, kár tőlük a szappant és kefét megtakarítani !« Ám azért e prózai kri.ika nem tánto­ríthat meg annak átérzésétől, a mit egyik uti társam Byronból szabadon czitálva a ven­dégkönyvbe irt, s a mivel én is ezennel ülympiától bucsut veszek : »Üh szép Göröghon ! istenid nem hagytak el, Féltvén szentélyek' ismét visszajöttek És eltelik velők minden kebel !« Latköczy Mihály. bölcse, Deák Ferencz fényes mauzóleu­mával, hol hazánk nagyjai aluszszák örök álmukat, egy igénytelen fakereszt elmosódó betűi hirdetik, hogy ott elfe­ledve porladoznak dicső szabadsághar­ezunk egyik legkimagaslóbb és legro­konszenvesebb alakjának Klapka György tábornoknak, földi maradvá­nyai, — hogy hazája földjében jeltelen sírban nyugszik Komárom hős védője, kic velünk együtt csodált és ünnepelt Európa és az egész müveit világ, ami­dőn győzelmes kardjával a világtörté­nelem lapjaira irta halhatatlan fényes nevét. Nem okozunk, nem vádolunk a mulasztásért senkit, nem kérdezzük, nem kutatjuk, hogy ki lett volna illetékes a kezdeményező lépés megtételére, —­minket, kik a nagy történelmi alaknak önzetlen, őszinte tisztelői voltunk elha* gyatottságu kietlen napjaiban is, az a vágy vezet, hogy a magyar nemzetet a hálátlanság vádjától megóvjuk és azért hangoztatjuk a buzdító szózatot : ha szegénységben hagytuk is sinyleni a dicső csaták hős vezérét, emeljünk lega­lább hírnevéhez méltó síremléket Klap­kának. Adakozzék a síremlékre anyagi körülményeihez képest gazdag és sze­gény egyaránt ; indítsa meg a gyűjtést a sajtó, mely még soha sem fordult eredménytelenül olvasó közönségéhez. Ne bizzuk az ügyet az élet küzdelmeiben elaggott honvédbajtársakra, méltán nyu­galomra vágyó fáradt vállaikat szaba­dítsuk meg a cselekvés kötelezettségé­nek terhe alól ; — mi az ifjabb nem­zedék, lépjünk a cselekvés mezejére, állitsunk emléket az igazi nagyságnak, nem annak dicsőítésére, hiszen arra nem szorul a hallhatatlan nevü hős, hanem saját magunk s a jövő nemzedékek buzdításása. Hiu mentség volna arra, hogy a közadakozás jelenleg sok irány­ban van igénybe véve, s ezért kell jobb időkre halasztanunk ezt a gyűj­tést. íme halála óta most már másod­szor fogjuk megünnepelni halottak nap­ját, s pirulva kell Klapka jeltelen sír­jához zarándokolnunk. Meddig késsék hát még a hála megnyilatkozása ! Bí­zunk a magyar nemzet ősi jellemében, mely nagyjait nem feledi soha; bizunk benne, hogy a nemes czélra rövid idő alatt oly nagy összeg fog begyülni, hogy már az 1894. év halottak napján önérzettel fogunk rámutathatni Klapka tábornok diszes síremlékére, mint fényes tanujelére annak, hogy halhatatlanul él a magyar szivében hazája nagyjainak emléke ! Budapest, 1893. október 16-án. Az előkészítő bizottság. !»KARCZOLAT« Pápai élet. — Részlet egy elkeseredett leányka leveléből. — II. Nemrégiben összeverődött valahol egy pletykázó társaság (gondolhatod, hogy csupa nőből állott) hol termeszetesen szóba került a mi fonák helyzetünk is. A társaság tagjai tanácskozásba kezdtek és haditeyye&et kova,*

Next

/
Thumbnails
Contents